Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)
2021-03-27 / 72. szám
www.ujszo.com | 2021. március 27. RÉGIÓ 5 Pótolni a családot „Igyekszünk beszélgetni a betegekkel, ez afféle lelki gyógyítás, valamint ösztönözzük azt is, hogy magukon segítsenek. Van, hogy segítünk nekik kapcsolatba lépni a családtagjaikkal telefonon vagy videóhíváson keresztül. A támogatás nagy erőt igénylő feladat, főleg a súlyos állapotban levő betegeknél” - fejtegeti a nővér. Mivel a betegek közvetlenül csak a személyzettel találkoznak, a nap 24 órájában szinte úgy kell őket ápolniuk, mintha a saját családtagjaik lennének. Van, hogy ők közük a hozzátartozókkal, ne hívják a beteget, mert azzal az adott pillanatban csak feleslegesen terhelnék. Az is gondot szokott jelenteni, ha az azonos kórteremben fekvő páciens azt látja, hogy társa súlyos állapotba került. Szakmai kérdések November óta nagyjából 500 embert ápoltak a komáromi kórház Covid-osztályán, közülük 25-en hunytak el. Sem a főorvosnak, sem a nővérnek nem volt még hasonló tapasztalata egy konkrét pandémiával sem, noha Liska Mária felidézi a 2009-es H INI-járványt, amelynek terjedése azonban szerencsés módon hamar leállt. Shadaa Jadaa hangsúlyozza, január óta egyre több fiatal személyt ápolnak az osztályon, s ha ez nem volna elég, jelentékeny részüknek nincs alapbetegsége, ennek ellenére kerülnek súlyos állapotba. Beszélgetésünk idején például egy korábban teljesen egészséges 25, illetve egy 40 éves beteg is lélegeztetőgép segítségére szorul. Az orvos szerint a brit vírusváltozat elterjedtségé okolható ezekért az esetekért, s azt feltételezi, már a dél-afrikai mutáns is jelen lehet az országban - arról nem is beszélve, hogy a vírus folyamatosan mutálódik. O még nem szeretne szakmai következtetéseket levonni a járványról, ugyanakkor minden egyes nap sok és hasznos tapasztalatot szereznek: „Nagyon sokra megtanít bennünket ez a helyzet - a jövőt illetően is. Már megszoktuk ezt a mértékű stresszt, s jobban tudjuk, hogyan kezeljük a betegeket, főleg amikor tömegesen érkeznek hozzánk.” Mivel a főorvos Palesztinából származik, rákérdezünk az ottani járványhelyzetre. Mint mondja, arányaiban a szlovákiaihoz hasonló tömegben bukkantak fel ott is pozitív esetek, ám ennek ellenére sokkal kevesebb személy hunyt el. A pontos okot nem tudja, annál is inkább, mert a gyógyítás hasonló módon folyik az ottani kórházakban is. Azt feltételezi, talán az emberek szervezete bír ki többet annak köszönhetően, hogy Palesztinában már a gyerekkortól kezdve sokkal többféle, köztük a tüdőt érintő betegségek ellen oltják be az embereket, mint Szlovákiában. „Édesapám 75 éves, cukor- és májbeteg, de a koronavíruson gond nélkül átesett” -teszi hozzá. Liőka Mária, a komáromi Covid-osztály egyik nővére Állandó helytállás A teljes erejével tomboló járványt nem nagyon érdekli, hogy mennyire fáradtak az egészségügyi dolgozók. Shadaa Jadaa éjszaka is bejön gyógyítani, ha hívják - s ha szükséges, ezt más kollégák is megteszik. „Bármikor készek vagyunk bejönni és segíteni. A legnagyobb gondot az jelentette, amikor a kollégáink fertőződtek meg, akkor kompenzálnunk kellett a munkaerőt, s minden eshetőségre ki kellett dolgoznunk egy forgatókönyvet. Általában nyolcórás műszakokban szolgálnak, de mindig van két vagy három orvos, akik egy teljes napot is ledolgoznak” - magyarázza, viszont azt is leszögezte, még senki sem mondta közülük azt, hogy „ezt nem akarja csinálni”. „Amikor a stressz 24 órán át tart, otthon is a betegek járnak a fejemben. Felébredek hajnali négykor és már az osztályra gondolok. Hiányoznak a hobbijaim és a családom is, akikkel nem töltök annyi időt, mint azelőtt, és nem tudok elmenni találkozni a barátaimmal sem” -mondja a főorvos, aki ugyan már 17 éve él Szlovákiában, viszont két esztendő telt már el azóta, hogy legutoljára hazalátogatott Palesztinába. „Állandóan úgy látjuk, mintha a mi rokonaink feküdnének az ágyakon. Hogy adott esetben ők a mi gyerekeink és szüléink is lehetnek. Ugyanakkor nagyon felháborít bennünket, hogy még mindig vannak November óta nagyjából 500 embert ápoltak a komáromi kórház Covid-osztályán, közülük 25-en hunytak el. olyan kételkedő Tamások, akik nem hisznek abban, hogy a vírus létezik” - mondja Liska Mária, aki szerint minden szükséges védőeszköz és egyéb felszerelés a rendelkezésükre áll, az összhang pedig jó az osztályon dolgozók között. „Amikor véget ér a műszak, ahogyan közelítünk az otthonaink felé, egyre jobb és jobb a hangulatunk” - teszi hozzá, ám nagyon fontos az átéltek aktív feldolgozása is: ha szükséges, beszélgetnek az egyes esetekről egymás között, van, aki kisírja magát, ha erre van szüksége, amellett a kórház gondoskodott a pszichológiai segítségnyújtásról is. Ez annál is inkább szükséges, mert már volt példa arra is, hogy kollégáik szülei haltak bele a koronavírus-fertőzésbe.
