Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)
2021-03-26 / 71. szám
Húsvéti ételeink titka A ki nem kifejezetten konyhatündér, az is szeretné, ha a húsvéti asztal ínyencségektől roskadozna. Hogy mi ennek a titka? íme. Április közeledtével az ember napsütésről, virágba borult világról és persze a húsvétról álmodozik. Egyre korábban és egyre tovább van világos, ettől a kedvünk is vidámabb, és boldogan készülődünk a tavasz nagy ünnepére, a húsvétra. Tavaly már tapasztalhattuk, milyen érzés a locsolókat kizárva húsvétolni, ha a koronavírus-járvány nem enyhül, bizony arra kell számítanunk, hogy idén sem változik a helyzet. Apuka meglocsolja a lányait és anyukát, az öcs vagy báty a nővérét, illetve a kishúgát és így tovább. Sok intézkedés enyhítése rajtunk is múlik, de amíg nem érez mindenki felelősséget önmaga és mindenki iránt, a helyzet nem változik meg. A Covid-tagadók, a vakcinaellenzők nemcsak a saját bőrüket viszik vásárra, hanem mindenkiét, akivel kapcsolatba kerülnek. Hogy ez felelőtlenség, fel sem merül bennük. Már nem ott tartunk, ahol harminc évvel ezelőtt, amikor az volt a jelszó, hogy szabad országban mindenki azt tesz, amit szabad. Ma már sokan azt gondolják, nekik mindent szabad. Mégis, mivel tehetnénk legalább a szűk családnak, magunknak széppé ezt az ünnepet? Nem véletlen, hogy van legényfogó leves, palacsinta, saláta, tepsis hús, ékes bizonyítékai annak, hogy meglátni és megszeretni valakit egy pillanat műve, viszont megtartani az illetőt már a konyhaművészet kategóriájába tartozik. Ez természetesen nemcsak a nőkre vonatkozik, már hogy nekik kutya kötelességünk jó étkekkel magukhoz láncolni szívük választottját, hanem azokra a férfiakra is, akik szívesen tüsténkednek a konyhában. Sokan már napokkal az ünnep előtt azon törik a fejüket, milyen hagyományos magyar étkekkel kedveskedjenek a család többi tagjának, vagy végre kipróbálják azt a különleges menüsort, amely más országok konyháira jellemzők. Mindenféle étel finom lehet, ha az alapanyag, amelyből készül, nem egyszerűen jó, hanem kiváló. Ne adj' vagy adj'isten, hazai őstermelőktől származik. Még finomabb, ha egy kis kukta ott szorgoskodik mellettünk, tisztítja a zöldséget, keveri a tojást és a cukrot a tortához, csak ilyenkor ne feledjünk több tojást és egy picivel több cukrot feláldozni a háztartás oltárán, mert biztos, hogy a cukros-tojásos keveréket időnként meg kell kóstolni, elég finom-e. Éljük át közösen ezeket a csodálatos pillanatokat húsvét idején, ha már év közben úgy gondoljuk, erre nem futja az időnkből, mert valahova mindig sietünk. És lehetőleg addig éljük át a közös konyhaművészkedés gyönyörét, amíg a gyerekeknek is kedvük telik benne, mert nem biztos, hogy a morcos kamasz is szívesen bíbelődik az ételek előkészítésével, ami miatt ne haragudjunk rá, jusson eszünkbe, amikor mi voltunk tizenévesek, bizony nekünk sem mindig fűlt a fogunk a kuktáskodáshoz, azt gondoltuk, ez nem nekünk való, meghaladja a képességeinekt, vagy bosszankodtunk, mert mi azonnal, most, ebben a szent pillanatban főszakácsok és főcukrászok szeretnénk lenni, kuktáskodjon anyánk vagy a nagymama. A gondoskodás, az egymásra figyelés az ünnep idején mindig új értelmet nyer, a nyitottság, a kreativitás pedig új ízekkel járja át még a jól ismert, megszokott ételeinket, legyen szó egy ropogósán szaftos báránysültről, egy sonkával, tojással pompázatosán megkomponált hidegtálról vagy az elmaradhatatlanul hívogató húsvéti kalácsról.
