Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)

2021-03-25 / 70. szám

Szabadságra várva abadságba született a ^ f mai fiatal áLmX generáció, ám a koronavírus-járvány nekik is megmutatta, mit jelentenek a korlátozások, amikor az addig természe­tesnek vett jogok, lehetősé­gek egyszerűen zárójelbe kerülnek. Ha minden jól megy, akkor már csak pár hetet, egy-két hónapot kell várni, és ismét visszakapjuk régi életünket, újra megnyílnak a lehetősé­gek: találkozhatunk szerette­inkkel, megölelhetjük őket, újra lehet bulikat, esteket szervezni a haverokkal, és megszűnnek a korlátozá­sok, ismét megnyílnak a ma még szigorúan őrzött határok. Ezt követően pedig újra élvezhetjük az utazás szabadságát, a mindenki előtt nyitva lévő világot. A bezártság nehéz, de szerencsére ma már olyan modern technológiák állnak rendelkezésünk­re, amelyek lényegesen megkönnyítették, elviselhe­tőbbé tették a négy fal közti létet. Bár csupán online, a telefonunkon, de tudunk videótelefonálni, láthatjuk szeretteinket, naponta beszélhetünk velük, akár órákon át. Persze, ez nem ugyanaz, mint a személyes találkozás, ám sokat segít a nehéz időkben, hogy érezzük és éreztessük: senki sincs egyedül, még ha a mellékelt ábra ezt is mutatja. Az internet megkönnyítette az online tanulást, a munkát annak, aki azt otthonról tudta végezni, gyakorlatilag na­pok alatt rendezkedtünk be új életünkbe. Akkor még nem sejtettük, legrosszabb álmainkban sem gondol­tuk, hogy ez az állapot még egy évvel később is fennáll majd. A bezártsággal persze további veszélyek is megjelentek, nőtt és egyre gyakoribb az online bűnö­zés, a zaklatás, az adatlo­pás, a zsarolás. Ma már nem a zsebtolvajoktól kell félnünk, hanem a linkektől, a folyamatosan lesben álló hackerektől. A technika vívmányai ma már elengedhetetlenek, olyan természetességgel használjuk őket, mint ahogy levegőt veszünk, el sem tud­juk képzelni, milyen lenne nélküle az életünk (sokaknál már az stresszt okoz, ha pár órára nincs internetkapcso­lat, vagy elmegy az áram, esetleg lemerül az okos­telefon). Sokszor elképze­lem, milyen lenne, ha a múlt század elején született dédnagymamámmal vagy akár a nagyival beszélnék. Talán a felét sem értenék annak, amit ma mondunk (pl. „elküldöm az elektro­nikus jegyet e-mailben, de nem kell kinyomtatni, elég a QR-kód, amit a légitársaság majd WhatsAppon küld az okostelefonra"), pedig magyarul beszélnénk. Ám nemcsak az életünk­be, hanem a nyelvünkbe is beépült a technológia, az internet, a megannyi új kifejezés. Bármennyire is hasznosak a technikai vív­mányok, bármennyire is se­gítenek, segítettek a nehéz hónapok átvészelésében, jó lesz újra szabadnak lenni, érinteni (nem a képernyőt), ölelni, örülni egymás társa­ságának. Már látjuk a fényt az alagút végén. Szabó Laci a melléklet szerkesztője

Next

/
Thumbnails
Contents