Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)
2021-03-23 / 68. szám
www.ujszo.com | 2021. március 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 „Elég volt!” Mennyit fejlődtünk? Egy középkori ember a hasátfogná nevettében A demokrácia szó meghatározása sokféle, a világ minden táján mást értenek alatta az emberek - történelmi, társadalmi jellegű közösségi tapasztalataik különbözősége miatt. A legáltalánosabb definíció szerint az a demokrácia, amikor az emberek saját kezükbe vehetik sorsuk alakítását. Több mint egy éve élünk korlátozások között, mostanra belefáradtunk a monotóniába és a bizonytalanságba. Egyre több országban törnek ki zavargások a járványügyi intézkedések miatt. Az első elégedetlenségi hullám január végén söpört végig a kontinensen: volt, ahol autókat gyújtogattak fel, máshol az éttermek dacoltak a kötelező zárórával, és olyan város is akadt, ahol diákok próbálták meggyőzni a vezetést az iskolák újranyitásáról. A második hullám a hétvégén tört ki. Németországban, Angliában, Belgiumban, Hollandiában, Svájcban, Svédországban, Ausztriában, Szerbiában, Bulgáriában és Romániában is utcára vonultak az emberek, fittyet hányva a vírusra. A közvetlen kiváltó okok mindenütt mások voltak, a transzparenseken azonban mindenütt ez állt: „Elég volt!” Kivéve talán Marseille-t, ahol hatezer fiatal vonult fel jelmezben, és csak azért is megtartották a hagyományos karnevált a teljes lezárásra készülő városban. A kormányoknak tehát a vírus terjedése mellett már az emberek türelmetlenségével is meg kell küzdeniük. A tévés tudósításokban a megkérdezett tiltakozók nagyjából ugyanazt mondták: a kormány több mint egy éve túszként tartja fogva a lakosságot, értelmetlen korlátozó intézkedésekkel bénítja meg a gazdaságot, miközben az emberek semmilyen segítséget nem kapnak, amivel túlélhették volna az eddigi, vagy akár a következő hónapokat. Az államtól érkező segítség mértékében is vannak persze különbségek, ám természetesen ezt is mindenütt a maguk módján értékelik az érintettek. Míg az első (tüntetés)hullámban a maszkellenesek és a vírusszkeptikusok vonultak utcára, most már olyanok is, akik magát a vírus elleni védekezést nem akaiják hátráltatni, viszont úgy érzik, aránytalanul sújtják őket a korlátozó intézkedések. És vannak, akik nem is az utcát választják: a kétségbeesett francia művészek már harminc bezárt színházat foglaltak el, mintha valami polgárháborúban lennének. Szóval sokan úgy érzik, itt az ideje, hogy a saját kezükbe vegyék a sorsukat - lásd a demokrácia definícióját. Ezzel csupán három gond van. Nem egy látható, tapintható ellenséggel állnak szemben, hanem egy alattomosan pusztító vírussal, melyről még most is aggasztóan keveset tudunk. Az állam, amelynek vezetése hozzájuk hasonló egyszerű halandókból áll, nem ellenük dolgozik, hanem értük. És a harmadik, talán legnagyobb gond: nemcsak saját sorsukat, hanem másokét is befolyásolhatják, amikor maszk nélkül ordibálnak a sűrű tömegben. Amikor azt látom, hogy fiatalok, akik egyébként a tudomány és technológia csúcsteljesítményének termékeit használják nap mint nap, olyan hajmeresztő butaságokban tudnak hinni, amitől egy középkori ember a hasát fogná nevettében, felteszem a kérdést, vajon mennyit fejlődtünk a századok során? Az új tüntetéshullámot úgy néztem, mint egy katasztrófafilmet, annak is az utolsó harmadát. A szabad polgárok a demokrácia jegyében utcára vonulnak otthonaik relatív biztonságából, aztán napokon belül kitör a negyedik hullám. És még szigorúbb korlátozások jönnek... Ma állítólag a 68 éves Putyin is beoltatja magát az orosz vakcinával A vakcinagyártás felfuttatásól szóló tegnapi tárgyaláson Vlagyimir Putyin mintegy vóletleniil elejtette a kamerák előtt, hogy ma beoltatja magát. „A vakcináció önkéntes. Minden ember személyes döntése. Apropó, én holnap szándékozom ezt megtenni” - mondta tegnap az orosz elnök, aki február elején még arról beszélt, hogy csak nyár végén vagy ősz elején fogja beoltatni magát, de az injekció beadásakor nem akar kamerák előtt „majomkodni”. Nos, ez így is marad, az elnök szóvivője azt mondta, „az elnök beoltása nem lesz nyilvános”. Az elnök februárban az időzítést azzal magyarázta, hogy saját, az influenza és a pneumococcus (bakteriális tüdőgyulladás) elleni injekciót is tartalmazó oltási programja van, emellett ősszel készül külföldi útra. A 68 éves orosz elnök beoltása körüli hercehurcának külön fejezete, hogy a hivatalos verzió szerint a lányát már rég beoltották, propagandaszerűen, az elsők között az országban, Putyin viszont éppen a korára hivatkozva mondta, hogy „kivárja a sorát”, nála idősebbek is várnak még a vakcinára. Putyin tegnap megismételte: az orosz vakcinák a gyakorlatban bizonyították, hogy hatékonyabbak az új koronavírus ellen, mint a külföldiek, és abszolút biztonságosak. A Kreml azt is közölte, hogy Putyin tegnap telefonon beszélt Charles Michellel, az Európai Tanács elnökével a Szputnyik V felhasználásának lehetőségéről. (mtl, úsz) A legnagyobb játékos HEGEDŰS NORBERT Vasárnap este Igor Matovic kormányfő ismét bebizonyította, hogyha vérre megy a játék, akkor még mindig ő az egyik legnagyobb játékos. Főleg, ha az ő véréről van szó, és az egész krízist ő maga idézte elő. Zseniális vereség, talán ezzel a két szóval lehet a legjobban jellemezni a vasárnap esti produkciót, amelyet bizonyára meg is tapsolnánk, ha nem az ország sorsával játszadozna a koalíció. Richard Sulik ultimátumát követően Matovic szorult helyzetbe került, melyből nem nagyon látszott kiút. Az SaS és a Za l’udí a fejét követelte, ráadásul egy vasárnap nyilvánosságra került felmérés szerint ötből négy ember szerint nem alkalmas miniszterelnöknek. Csakhogy Matovic nem véletlenül ül ott, ahol van: úgy vágta ki magát a lehetetlen helyzetből, hogy közben bosszút állt mindenkin, aki fel mert szólalni ellene. Persze, ha az ajánlatát elfogadják, akkor neki is komoly árat kell fizetnie: lemond a kormányfői székről. De az is komoly ár, amit ezért cserébe kér: Sulik, Bittó Cigániková, Kolíková és Seliga feje, valamint eggyel több minisztérium az OEaNO-nak, az SaS kárára. Lényegében az összes kritikusát eltakarítaná, és persze maradna miniszter, vagyis úgy menne el, hogy közben azért megőrizné a befolyása egy részét. Erre az ajánlatra nehéz lesz igent mondani a koalíciós partnereknek, csakhogy most már a labda az ő térfelükön pattog. Matovic nyugodtan mondhatja, hogy ő megadott nekik mindent, amit kértek, fizessenek ők is. És ha nemet mondanak, akkor a kormány bukása az ő saruk lesz, nem pedig a kormányfőé. A kérdés, hogy az OCaNO mennyire fog ragaszkodni a feltételekhez, mégis, meg kellene próbálni ezt az átalakítást, adni neki legalább egy esélyt, hátha működik. Az előrehozott parlamenti választás után ugyanis első körben mindenképpen Peter Pellegrini kapna kormányalakítási megbízást. A vasárnap esti bejelentés nemcsak Matovic zseniális politikai és hatalomtechnikai érzékére világított rá, hanem arra is, hogy semmit nem tanult és semmit nem változott. Kicsinyes és bosszúálló természete ismét győzött, de már legalább mindenkinek világos: nem maradhat tovább kormányfő, vele egyszerűen nem lehet folytatni. Lehet, hogy ezzel a húzással még rúghat egyet az őt kritizálókba, akár még a győztes pozíciójában is tetszeleghet egy ideig, hiszen valóban vert pozícióból állt fel. Ugyanakkor ha a végső csatát meg is nyeri, a háborút elvesztette. Ha le kell mondania, soha semmi nem fogja feledtetni azt a tényt, hogy Igor Matovic az a kormányfő, aki saját magát buktatta meg. Ha pedig marad, akkor is ő lesz az, aki röpke egy év alatt szétverte a saját kormányát. Kényelmes többséggel, nyugodtan kihúzhatta volna ezt a négy évet, ha nincsenek a fölösleges konfliktusok, amelyek végül ehhez a teljesen értelmetlen kormányválsághoz vezettek. A legnagyobb játékos, aki végül önmagát ütötte ki a nyeregből. Ez aztán az örökség. FIGYELŐ Ajándék és pofon Matoviötól Igor Matovic még keresi, pontosan hogyan adja elő legújabb meséjét, még alakítgatja a történetet, de az biztos: amikor ajándékot ad (lemondás), akkor is olyan, mintha felpofoznák az embert. „Még emlékszünk a plágiumbotrányára, amikor azt a feltételt szabta a titulusáról való lemondásra, hogy ezt az iskolaügyi miniszter is megteszi. Eléggé abszurd. Ugyanilyenek a mostani feltételei” - úja a Sme, hozzátéve, mindenekelőtt azt akaija üzenni velük a híveinek, hogy túljárt az ellenségei eszén. Hogy van neki sütnivalója elég, ő a mesebeli furfangos szegény legény (illetve vidéki vállalkozó), a nép fia. És mindenki takarodjon, aki kritizálni merte. De ami a legmegkapóbb benne, az a mély meggyőződése, hogy mindenki teljesen hülye körülötte (lásd még Szputnyik). A Denník N szerint viszont Matovic tulajdonképpen beismerte a vereségét. Kénytelen-kelletlen, és nagyon a maga módján - utoljára még jól megsorozta ellenfeleit -, de bejelentette, hogy hajlandó távozni a kormányfői posztról. Ez annak is a beismerése, hogy kudarcot vallott, ártott a kormánynak és az országnak. „Utoljára még megmutatta, hogy minden körülmények között képtelen államférfi módjára viselkedni, és a túszok névsora, akiket magával akar rántani, önmagáért beszél.“ A lap ugyanakkor felveti a Matovic körüli emberek és az OEaNO felelősségét. „Értsétek meg végre, vele nem megy” - úja, Meciarhoz, Ficóhoz és a kollaboránsaikhoz hasonlítva a kormányfő holdudvarát. Elvakultság vagy anyagi előnyök miatt őket is kiszolgálták a végsőkig a követőik, bár látták, hova visz ez az egész és mit tesznek az országgal. Sőt, ebből a szempontból talán még rosszabb a helyzet, mert Meciar és Fico is elveszítette a realitásérzékét, de az embereik már túl sok piszkos ügyben benne voltak ahhoz, hogy kihátrálhassanak mögülük. Ám Matovic környezetének is már rég fel kellett fognia, hogy vele csak még rosszabb lesz. Végtelenül naiv és gyenge ember, aki azt reméli, hogy egy ilyen ijesztő bohóc megváltozhat. Ä Trend szerint ha Matovic lemond, de miniszter lesz, nem változik semmi. Az OEaNO miniszterein keresztül ugyanolyan befolyása lesz arra, mi történik a kormányban, az új kormányfő pedig csak egy bábu lenne. Ha most mindenki szépen és önként odahajtja a fejét a tőkére, akinek Matovic a fejét követeli, akkor csak annyi fog történni, hogy a háttérből fog kormányozni és még erősebb lesz, mint eddig. (úsz)
