Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)

2021-03-19 / 65. szám

www.ujszo.com | 2021. március 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR r Árvíz Amit az OLaNO gyorsan megtanult, az a hatalomba kapaszkodás A szlovákiai politikai kul­túra totemállata lehetne egy nyáladzó, fogatlan, vén eb, amely egy régi, tescós gumicsonton rágódik, néha maga alá piszkít, és mindent össze­­nyálaz - és az sem zavarja meg, ha a világ összeomlik körülötte. Mert hát míg a kormány már két hete önma­gával szórakozik, a parlamentben pedig papás-mamásat játszanak egymással Kotlebáék és az OEaNO, addig... eh, nem ismétlem önma­gam. De nézzünk akkor a mélyére an­nak a politikai onániának, amit jobb helyeken, finomkodva kormány­­válságnak neveznek - mert ami az elmúlt héten zajlott ezen a fronton, csak azt bizonyitja, hogy az állam tulajdonképpen működésképtelen, és tulajdonképpen csak a saját tehe­tetlensége viszi előre. És ha ez nem oldódik meg, akkor már reményünk sem lesz arra, hogy egyszer olyanok kormányozzák ezt az országot, akiknek a politikai sakkjátszmák és kommunikációs szemfényvesztések helyett a problémák megoldása lesz a napi agendájuk. Csakhogy nin­csenek jó híreim. A hét elején még úgy tűnt, Ri­chard Sulik sikeresen helyezett nyomást Igor Matovicra, és a kezé­ben van az összes ütőkártya. Csap­kodott az „így nem mehet tovább” és a „mondjon le”, mint az istennyila a Tátra felett - aztán mégis „testvére­im, megálljunkba” torkollott az egész, és Richard Sulik olyan egye­dül maradt a placcon, mint az ujjam. A pártok politikai stratégái ugyanis elkezdték átértékelni a koc­kázatokat. Veronika Remisová pél­dául minden bizonnyal belegondolt, hogy ha a Za l’udí ellenzékbe vonul, semmi nem fogja már összetartani, szétesik, mint a kártyavár. A széttö­redezett párt politikusai átkerülnek az olyan pártok gravitációs mezejé­be, mint az SaS vagy a Progresszív Szlovákia, és a Kiska-féle projekt, melynek tulajdonképpen sosem volt értelmezhető arca, eltűnik a süllyesztőben. Nincs más hátra te­hát, meg kell találni a módját, el kell játszani valahogy az okos szegény leányt, akijött is, meg nem is, hozott is meg nem is, ki is lépett a koalíció­ból, meg maradt is. És mivel arc so­sem volt, nem is veszhet el, ugye. S ha ezért Mária Kolíková igazság­ügyi minisztert kell feláldozni, nos... mindennek ára van ezen a világon. Az OEaNO pedig bizonyította, hogy sokat tanult a kormányban, minimum azt, hogyan kell foggal­­körömmel ragaszkodni a hatalom­hoz. Itt van például Jaroslav Nad’ védelmi miniszter, az önmagával meghasonlott, egykori biztonság­­politikai elemző, aki rutinos róka módjára mutatta be az egyik legré­gebbi politikai kommunikációs trükköt. Nem zárta ki ugyanis, hogy a hatalmon maradás érdekében akár az ESNS rebellis képviselőinek külső támogatásával is el tudja kép­zelni a kormányzást, mert hogy „sok forgatókönyv elképzelhető” - aztán meg nem túl meggyőzően tiltako­zott. Az üzenet viszont átjött, kö­szönjük. Sulik pedig már nem hát­rálhat meg - bejelentette, hogy le­mond, és mindenki számára nyil­vánvaló, hogy végleg felbomlott az a szövetség, mely az eddigi politikai rend egyik alapvető pillére volt. A politikai választóvonalak eltűnésével azonban nem rendező­dik semmi, még inkább zavaros lesz minden. Végleg átszakadnak azok a politikai gátak, melyek úgy-ahogy eddig kordában tartották a folyót. Új, az eddigi keretrendszerben ér­telmezhetetlen szövetségek szület­nek, és nem a legalkalmasabbak, hanem a leghangosabbak és legag­­resszívebben kapálózok buknak fel a politikai árvíz hullámaiból. De hangozzék ez bármilyen drá­maian, tulajdonképpen tényleg nem más, csak egy kis ország kis politi­kusainak politikai szappanoperája. Minket pedig addig elsodor egy másik árvíz - egy igazi, amelynek valódi tétje is van. WHO: Közép-Európában különösen aggasztó a helyzet, a tavasz se segít Európában már három hete nő a fertőzöttek száma, Közép- Európában különösen aggasz­tó a helyzet - közölte az Egészségügyi Világszervezet (WHO) regionális irodája. „Különösen súlyos a helyzet Bal­kánon és több közép-európai ország­ban” - mondta Catherine Small­wood, a halálos áldozatok és a kór­házban ápoltak száma a térségben az egyik legmagasabb a világon. Fi­gyelmeztetett továbbá, hogy több olyan országban, amelyek kezdetben jól ellenőrzésük alatt tartották a vírus teijedését, az utóbbi időben rendkí­vül magas fertőzöttség tapasztalható, emelkedik a kórházi betegek és a ha­lottak száma, egy hét alatt több mint 21 ezren haltak meg a kontinensen. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) szakértői csoportja azt kö­zölte, nincs rá semmilyen bizonyíték, hogy az időjárás, az évszakok hatás­sal lennének a koronavírus teijedé­­sére. Ami a jövőt illeti, abban esetleg lehet reménykedni, hogy egyszer szezonálissá válik a járvány. A WMO óva intett, hogy a közelgő tavaszra hi­vatkozva enyhítsenek az intézkedé­seken. „A világjárvány első évében növekvő mutatókat láttunk a mele­gebb évszakokban és a melegebb ré­giókban is, ez idén is várható” - hangsúlyozta a Johns Hopkins Egye­tem. Ha idővel a járvány szezonálissá szelídülne, előre lehetne jelezni az újabb hullámokat a levegőminőség és az időjárás megfigyelésével. De egyelőre a járványhelyzetet az időjá­rás nem befolyásolja, csakis az óvin­tézkedések, a maszkviselés, az uta­zási korlátozások és az emberek ma­gatartása. (MTI) I 7 Járványpolitika FELEDY BOTOND A budapesti kínai nagykövetség oldaláról kiderül, hogy akit kínai vakcinával oltottak be, az könnyebben kaphat vízu­mot, ha Peking felé tart. Oltási útlevélen dolgozik az unió­ban is, csak egyelőre nem sikerült megegyezni a részletek­ről. Arról még semmit sem tudni, hogy az Egyesült Államokba melyik oltásokkal lehet majd egyszerűbben beutazni. De a politika és a nem­zetérdek a koronavírus-járványban is dominál. Hogyan is kezdődött? A vuhani kommunista káderek féltek a köz­ponti bizottság haragjától, és egy ideig megpróbálták elsunnyogni a helyi járvány kitörését. Amikor ez már lehetetlen volt, akkor hirtelen drákói lezárások jöttek, a legnagyobb szigor, információ is alig jutott ki, nemhogy ember, és újságírók tűntek el. Majd néhány hónappal ké­sőbb a Kínai Kommunista Párt úgy döntött, mégis elismeri, 50 száza­lékkal több áldozatot szedett a járvány, mint addig állították, egy moz­dulattal átírták a számot. Kirívó politikai döntés. Eközben a kínai-amerikai viszály miatt az Egészségügyi Világszer­vezet, a WHO lényegében belerokkant a konfliktusba. A Trump-féle adminisztráció Kína-barát politikával vádolta a WHO-t, például nem jelentette időben, még 2019 végén vagy 2020januárjában, hogy em­berről emberre is terjed a betegség. Majd Trump leállította az amerikai WHO-befizetéseket és kilépéssel fenyegetőzött. Megint politika. Majd a WHO szakértőit nem akarta egy bő éven át a vuhani gócpont közelébe engedni Peking. Végül, miután több repülőtéri visszafordítás után végre bejuthattak a városba a WHO-szakértőit, vizsgálódásuk in­kább hasonlított egy észak-koreai kirakatlátogatásra, ahol a kijelölt út­vonalat nem igazán javasolt elhagyni. Mivel a WHO kínai vizsgálódását Ausztrália is sürgette, Peking dur­va kereskedelmi szankciókat és beruházási stopot hirdetett Canberra ellen. Megint csak politika és politika. Eközben az Európai Unióban elsőként eleső Olaszországot a többi tagállam nem sietett megsegíteni, majd amikor rájöttek, hogy valójában mekkora a baj, már késő volt, mindenütt elterjedt a vírus. Az uniós me­chanizmusokat vagy nem használták ki, vagy már nem merték a határon átnyúló dolgokat erőltetni. Belső határlezárások és ellenőrzések. Csú­fos politikai kudarc, hogy nem sikerült az EU külső határán megállítani a vírust, ezért a belső határokhoz nyúlt minden tagállam. Ez a politikai ára annak, hogy nem kezdődött időben az együttműködés. Viszont Kí­nával vagy az Égyesült Államokkal szemben sokáig alig mertek kellő méretekben lépni az utazáskorlátozást illetően. Politika és félelem. És a vakcinafejlesztések? A gyógyszercégeket elővásárlásokkal kö­tik le és támogatják, versenyt futnak a fejlett világ országai, hogy kinek hány millió dózisa lesz. Végül hiába kötötték le a szerződéseket előre egyesek, ha egy-egy állam időnként egyszerűen nem engedi a területé­ről az ott legyártott, kész szállítmányokat. Vitális politikai beavatkozás. És ezzel párhuzamosan dübörög a dezinformációs harc minden szin­ten: oltásellenesség pumpálása és ezzel a létező politikai árkok mélyí­tése az euroatlanti országokon belül, főleg az orosz műveletek által; a kínai Covid-dezinfó, miszerint akármilyen más országból származhat a vírus, csak Kínából nem. Na meg a fertőző 5G, mi más. Gyönyörűen látszik, hogy eközben milliók haltak meg és további milliók élete van veszélyben; hogy minden egyes fertőzéssel új mutá­ció keletkezhet és keletkezett is pár veszélyesebb variáns; hogy vilá­gos, a gazdaságok lassan belerokkannak a védekezésbe, és a társadalmi feszültségek sora soha nem látott módon izzik. így a politika minden­hova belép. Már csak valódi politikusokra lenne szükség, akik a hosszú távú kö­zös érdekeket is képesek egyeztetni, messzebb nézve a következő vá­lasztás dátumánál. Úgy is mondhatnánk, hogy az emberek érdekeit néznék. Vagy hogy államférfik (és nők) ideje lenne ez. FIGYELŐ Kína megfenyegette az Európai Uniót Ellenlépésekre kell számítania az Európai Uniónak, ha szankciókat vezet be kínai tisztségviselők ellen a muszlint vallású ujgur kisebb­séggel szembeni bánásmód miatt­­írta a Kínai Kommunista Párt lap­ja, a China Daily. Az újság szerint Peking nem tűr beavatkozást a belügyeibe. Ez a belügy pedig az, hogy Hszincsiang tartományban akár 1,8 millió ujgurt és kisebbsé­git tartanak átnevelő táborokban, vagy ingyen dolgoztatnak gyá­rakban és a földeken. Egyes be­számolók szerint a kisebbségek­hez tartozókat sterilizálják is, csa­ládokat szakítanak szét, a gyere­keket állami átnevelőotthonokba viszik. Peking azt állítja, mindez önkéntes, az „átképzést” azok ké­rik, akiket „megtévesztett a terro­rizmus és a radikalizmus.” Az uniós szankciók terve szerdán szivárgott ki, az EU tagállamai a végső döntést várhatóan a jövő héten hozzák meg, több kínai ve­zetőt beutazási tilalommal sújta­nak és zárolják európai számláikat. A kínai pártlap szerint a nyugati sajtó egy része „igaztalanul és el­fogultan tudósít” a táborokról, az egész „félreértés”, és „az igazság ismeretének hiánya” az oka. A China Daily kiemelte: elfogad­hatatlan az emberi jogi kérdéseket összekapcsolni a kétoldalú befek­tetési egyezménnyel, amelynek előkészítését decemberben zárták le. „A gazdasági megállapodás mindkét fél érdeke, és egy olyan egyezmény politizálása, melynek megvitatása évekbe telt, súlyos csapást mér az egyébként baráti kétoldalú kapcsolatokra”. (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents