Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)
2021-03-18 / 64. szám
NŐI SZEMMEL • Interjú • Szépségápolás • Lakberendezés • Divat • Sztárvilág • Kultúrszendvics • Életmód NÉGY FAL között XV. ÉVFOLYAM, III. SZÁM, 2021. MÁRCIUS Angyali babák is kikerülnek Ildikó keze alól X Éppen egy éve, hogy a koronavírus-járvány felforgatta, megnehezítette az életünket. Nehéz a családoknak, az időseknek, a fiataloknak. Egyedülálló, egyedül élő nőként sem könnyű megbirkózni ezzel a helyzettel, főként ha valaki extrovertált típus, lételeme a társaság, a baráti kör, és imád utazni. Szeles Pál Ildikó úti beszámolóival az elmúlt években rendszeresen találkozhattak olvasóink Utazás Extra mellékletünkben. Arról faggattuk, ő hogyan éli meg a koronavírusos időszakot. EGYEDÜL „Nincs családom, akikkel össze lennék zárva, így az ő helyzetüket nem tudom megítélni. Nekik teljesen más problémáik vannak, mint egy egyedülállónak a barikád másik oldalán. Akik hasonló cipőben járnak, mint az utazások során megismert barátaim vagy a gyerekkori barátaim, akik ismerik az egész életemet, az életfilozófiámat, azok megértik a helyzetemet. De vannak olyanok, akiknek ha megemlítem, mennyire hiányzik, hogy elmehessek a barátnőimmel színházba, vagy sörözés közben egy jót beszélgessünk, csak legyintenek, hogy ez nem probléma. Ha valakinek nem fontos a kulturális élet, a barátok meg egy kis lazaság, biztos csodálkozik, miről beszélek. Nem is panaszként szoktam ezt emlegetni, de ha valaki megkérdezi, hogyan viselem ezt a helyzetet, úgy érzem, a kérdésre felelni illik, és nem fogom azt mondani, hogy semmi bajom, élek, mint hal a vízben." LESZŰKÜLT MOZGÁSTÉR Más persze kertes házban megélni a karantént, mint egyszobás panelban. „Mivel itthonról dolgozom, még az sincs, hogy felöltözök, elvillamosozok a munkába. Csupán pár négyzetméteren belül mozgok, minden ebben az apró kis lakásban játszódik le. Az a legrosszabb az egészben, hogy rettentő kevés külső behatás ér. Ha felhív valaki, hogy mi újság, az utóbbi időben nem is tudok mit mondani. Azelőtt olyan természetes volt, hogy az ember csacsogott: jaj, olyan jó színházi előadást vagy filmet láttam, vagy képzeld, a baráti társasággal összeültünk és terveztük a következő utat. Mozgás volt az életemben, valamilyen cél lebegett a szemem előtt, ami lelkesített. Ez a nyüzsgés, ez az élet hiányzik." COVIDOS IDŐK Ildikó több mint egy éve otthonról dolgozik diszpécserként, váltott műszakban. Mint mesélte, az első három hét szinte eufórikus volt számára, hiszen nem kellett hajnalban kelnie, ha reggel 6-kor kezdődött a munkája, élvezte, hogy főzhet magának, mert az éttermi koszttól időként megfájdult a gyomra, de hamarosan jött a kijózanodás. ,Azelőtt ha nappalos voltam, hétköznap tizenöt ember vett körül. Reggelente megöleltük egymást, hogy vagy, mi újság, és napközben is sokkal jobban ment a munka, mert mindig volt ott valaki, akihez szólni lehetett, együtt kávéztunk, ebédeltünk. Most csak annyit mozgok, hogy megteszem azt a tíz-tizenkét lépést a konyhába, utána ismét leülök, és megint egyedül vagyok. Nincs kihez szólni. Rettentő hosszúak a napok. És nincs különbség hétköznap és hétvége között. Régebben munka után vagy szabadnapokon a barátnőimmel, utazótársaimmal csináltunk közös programot, elmentünk színházba, moziba, bowlingozni, vagy csak sétáltunk, közben megbeszéltük a dolgainkat, gondjainkat. Ezek olyan nagyon összetartó pillanatai az életben a csapatoknak, a baráti társaságoknak. Mindig nevetve konstatáltuk, jó nekünk, nem kell pszichiáter meg pszichológus, mert itt vagyunk egymásnak. Most is megpróbáljuk tartani egymásban a lelket telefonon vagy eseten, de az nem ugyanaz, mint a személyes találkozás. És egyre inkább a fizikai jelei is megmutatkoznak, hogy nem vagyunk rendben lelkileg. Mindenkinek van valamilyen egészségi problémája..." TÁVOLSÁG Ildikó eleinte kéthetente látogatta Vágsellyén élő édesanyját, de anyukája nyáron komoly szívműtéten esett át, Kovászos kenyerét a szomszédai is imádják ezért úgy döntött, egy ideig inkább nem utazik haza, nehogy véletlenül megfertőzze. Igaz, hogy őt hetente tesztelik a munkahelyén, de mint mondja, nem akarja kitenni anyukáját annak a veszélynek, hogy a vonaton utazva esetleg megfertőződik, és hazacipeli neki a vírust. Nehezen viselte, hogy amikor az édesanyja a kórházban volt, öt hétig még telefonon sem beszélhetett vele. „Eléggé mélyrepülés volt számomra, amikor anyu a műtét után az intenzív osztályon feküdt, és naponta csak egyszer hívhattam a nővért, aki mindig ugyanazt a mondatot ismételte. Nem tudtam, hogy van, hogyan érzi magát..." SZOMSZÉDI KAPCSOLAT Rettentően jót tesz neki lelkileg, hogy az emeleten kiváló a kapcsolata a szomszédaival, segítik egymást, meséli Ildikó. Létrehoztak egy csetcsoportot, azon keresztül kommunikálnak. Ha valamelyiküknek karanténban kell maradnia, a többiek bevásárolnak neki. Ildikó szomszédai azt is na, gyón élvezik, hogy gyakran ellátja őket maga sütötte finomságokkal, kovászos kenyérrel vagy lángossal. „Csak annyit írok nekik, hogy az Ildikóhoz címzett fogadó kérdezi, szombaton lehete lángosnap. Magamnak nem lenne érdemes két darab lángossal dolgozni. így minden lakás megkapja a maga adagját. Ők nagyon elégedettek, nekem meg sikerélmény, hogy másnak örömet szerezhettem." A kenyérsütést mára tökélyre fejlesztette. „Mindig mondom is a kovászomnak sütéskor: drágám, neked az a szerencséd, hogy még mindig nem mehetek sehova." ÉRTELMET ADNI A NAPOKNAK Mint mondja, a kenyérsütést azért is élvezi, mert értelmet ad a napjainak, látható eredménye van a munkájának. Ugyanezért fontos számára másik szenvedélye, hobbija, a foltvarrás vagy a babák készítése. „Nekem sokat jelent, hogy nem passzív tévézéssel telik el a napom. A foltvarrással hasznossá te-Barátkozás Afrikában - a karakál, azaz a sivatagi hiúz rögtön bizalmat szavazott neki
