Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)
2021-03-17 / 63. szám
14 KÖNYVESPOLC ■ 2021. MÁRCIUS 17. www.ujszo.com Áldás vagy átok? - a modem technológiáról A járvány előtti életünket is a technológia folyamatos használata jellemezte, a home officeba szorult ember azonban még inkább összenő a képernyőkkel, a kütyükkel: munkahelyi és személyes kapcsolataink a digitális közvetítettség révén jönnek létre. Milyen viszonyt alakítunk ki eszközeinkkel, mennyi idő jut az önreflexióra? Függővé válunk, szorongunk, elszigetelődünk? A Scolar Kiadó Nagytotál sorozata társadalmunk alapvető kérdéseire keresi a választ (az eddig megjelent címek mind kérdés formájában szólítják meg az olvasót: Lecserél-e minket a mesterséges intelligencia?, Megmenthetjük-e a Földet?, Még mindig jótékony az orvoslás?, Mi a gender?, Milyen alakú a világűr?), a recenzeált kötet címe pedig: Megbetegít-e a modern technológia? A Matthew Taylor szerkesztésében megjelenő sorozat egyes kötetei azonos alcímet - Bevezetés a XXI. századhoz - kaptak; egyfelől azt jelezve, hogy a ma emberét foglalkoztató problémákat járja körül a sorozat, másfelől a bevezetés azt vetíti előre, hogy olyan szinten kezdi a párbeszédet, amit az adott témában kevésbé jártas olvasó is könnyen folytathat. Ugyancsak a tájékozódást segíti, és minden bizonnyal a sorozat sikerét is elhozza, a mondanivaló, a szöveg hierarchikus elrendezése: a fontosabb részeket nagyobb betűvel szedték. Ennek köszönhetően például többféle olvasási módja van a könyvnek, össze lehet olvasni a nagyobb bekezdeséket - kíváncsiság, előismeretek, olvasásra fordított idő stb. alapján -, vagy kitérőket lehet tenni a kisebb szövegdobozok felé. A könyvtárgy másik vonzerejét a több mint 160 - pazar - illusztráció adja. A guttenbergi könyvoldal a hírportálok szövegelrendezését, a képernyőn olvasás logikáját követi, és evvel máris a fő témánknál vagyunk. Az eszközök, technológiák használata egyidős az emberrel. Egyegy újabb fölfedezés segítséget, könnyebbséget hoz az élet adott területén, viszont korábban nem ismert gondokat is előidéz. Egy példa: 1900-ban New Yorkban 100 000 ló élt, és naponta 1500 tonna trágyát termelt. A gépkocsik megjelenésével az embereknek már nem kellett a lócitrom eltüntetésével foglalkozniuk, azonban a városok levegője sokkal szennyezettebb lett. Korábban egy-egy eszköz, forradalmi technológia elterjedéséhez hosszú időre volt szükség, viszont az elmúlt két évtizedben a mindennapi eszközhasználatunk hihetetlenül megváltozott, felgyorsult, és olyan globális, komplex hálózatok jöttek létre, amelyekben az irányítás az algoritmusoké. A technológia mentális egészségre gyakorolt hatását csak újabban kezdték Nagytotál kutatni. A nagyon gyors fejlődés nem teszi lehetővé, hogy elégséges idő álljon rendelkezésre a megértéshez, nem tudjuk minden helyzetben, mikor vagyunk még a magunk urai, és mikor ural bennünket a technológia. A legtöbb munkavégzés ma a képernyő bámulása valamilyen formában, ebből a szempontból a munkahelyi és az otthoni cselekvés nem különbözik. A gyerekek is a képernyők előtt nőnek föl, egyre több szülő tapasztalja meg, milyen könnyen alakul ki függőség. (Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia azt javasolja, hogy naponta két óra képernyőidőnél ne engedjünk többet a gyerekeinknek.) Nemcsak a gyerekeknél alakul ki függőség, hanem a legnagyobb techcégek termékeikkel, szolgáltatásaikkal mind függőségi viszonyt alakítanak ki felhasználóiknál. Mit tehetünk mi, technológiával élő emberek, hogy megőrizzük testi és mentális egészségünket? Az első lépés legyen a tudatos felhasználás és viszonyulás. Ugyancsak segíthet a digitális detox, a kevesebb eszközhasználat és az onlineidő csökkentése, noha a helyzet ettől bonyolultabb, hiszen lemondani valamiről, amit vonzónak találunk, nem feltédenül jár együtt megkönnyebbüléssel. A jelenlegi technológia fejlettsége számos előnnyel jár, például az egészségügy vagy a komfortos élet terén; ezekről badarság lenne, és nem is kell lemondani. Nem árt azonban folyamatosan résen lenni, és tudatosítani, hogy az újabb fejlesztések milyen új kihívásokat hoznak. „A törvényhozóknak segíteniük kell, hogy teljes mértékben tisztában legyünk a minket körülvevő változások természetével, nekünk pedig nyomást kell gyakorolnunk a kormányainkra, hogy megadják ezt a segítséget. A megfelelő eszközök birtokában már csak rajtunk múlik, képesek leszünk-e annyira megbecsülni a mentális egészségünket, ahogyan a kommunikációt, a kényelmet, a sebességet. Csak ekkor mondhatjuk, hogy a technológia valóban értünk van, nem pedig fordítva.” A könyvet jó szívvel ajánljuk tantermi használatra, oktatási segédanyagként és az idősebb korosztálynak is, amely még a rádióval és a televízióval lett nagykorú. Sánta Szilárd Ian Douglas: Megbetegít-e a modem technológia? - Bevezetés a XXI. századhoz Fordította: Bartók Imre Scolar Kiadó, 2020, 144 oldal DP210149 Amikor a Narcost nézzük a Netflixen, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a kokain valami távoli, megfoghatatlan dolog, amivel egy közép-európai átlagember nem is nagyon találkozhat. T) ■ ersze, mindannyiunk fejében ott él a kép a JL kokaint szívó korrupt politikusokról és nagyvállalkozókról, a fehér csíkot bulikban felszippantó aranyifjakról - de lássuk be: ezeket a képeket többnyire a hollywoodi gépezet plántálta a fejünkbe. „Fehér por, barna kő, uxusjacht, szőke nő” - énekelte a Tankcsapda már 1994-ben, ráerősítve a bennünk élő képzetekre (és utólagosan prófétának is bizonyulva, ha egy bizonyos győri polgármester ügyére visszaemlékezünk). Holott a kokain már sokkal régebben jelen van Magyarországon, és bár korábban tényleg a gazdag elit drogja volt, mára komolyan „demokratizálódott”, és nagyobb tömegekhez jut el, mint valaha. Dezső András oknyomozó újságíró Magyar kóla című könyve a magyarországi kokainpiac és a „drogban úszó elit” világába ad betekintést. (Külföldi referenciaként Roberto Saviano Zéró, zéró, zéró című műve juthat eszünkbe.) A mű lényegében akár a 2019-ben megjelent Maffiózók mackónadrágban című sikerkönyv folytatásának is tekinthető, melyben a magyarországi alvilág történetét járta körül a szerző. A munkamódszer mindkét könyvben ugyanaz: Dezsőt a szóbeszéd és a helyi legendák csak annyira érdeklik, amennyiben kiindulópontul szolgálnak valami valós, megfogható információhoz. Ezeknek utánamegy, nyomoz és kérdez, amíg interjút tud készíteni egy drogdílerrel, az őt védő ügyvéddel, vagy a barikád másik oldalán harcoló rendőrrel. Erős, életszagú történetekkel találkozunk a könyv lapjain és - ha eddig a tudadanság rózsaszín ködén át szemléltük a világot - csak rázzuk a fejünket olvasás közben: ez tényleg itt zajlik körülöttem? És úgy tűnik, a válasz sajnos: igen. Dezső messziről indítja a könyvét az első magyar kokainkirály bemutatásával, akinek a történetén keresztül megismerjük a húszasharmincas évek kokainban tobzódó Budapestjét. Egy érdekes, vad, nagyon más világot látunk itt, mely azonban remek kontextust teremt, és jelzi: bizony, a fehér por nem mai vendég a világnak ebben a szegletében sem. A könyv második fejezete már a kilencvenes években tevékenykedő futárok életét mutatja be, többek között Éva történetén keresztül, aki fiatal lányként pénzért és kalandvágyból utazott egzotikus országokba, hogy onnan aztán droggal megpakolva térjen haza. Elfogták, börtönben is ült, de nem bánta meg a tettét: állítja, ha tehetné, újra meg-A KOKAIN ÚTJA MAGYARORSZÁGON A mindent beterítő fehér hó csinálná. Ezt követően a szerző bemutatja azokat a kétes ügyletekkel foglalkozó nagyvállalkozókat, akik a rendszerváltás után a kokainból is igyekeztek pénzt szerezni, majd sort kerít a „magyar Escobarokra” is. Természetesen nem feledkezik meg a külföldi maffiahálózatokról sem, melyeknek meglepően nagy szava volt és van a magyar kokainbizniszben. A hatodik fejezet bajba került politikusok, hírességek eseteit, a fogyasztói oldalt mutatja be. Az utolsó fejezet pedig egy megdöbbentő tragédia története, amely egy vidéki kisvárosban esett meg, olyan hétköznapi szereplőkkel, akik akár a szomszédaink is lehetnének. Talán ez a legmeglepőbb a könyvben: hogy mennyire hétköznapi dologgá vált a kokain a mai Magyarországon. Persze, érdekes olvasni az ezer szálat egyszerre mozgató nagyvállalkozók mindenféle machinációiról, a szervezésről, a csempészésről és a kockázatról, de ez messze nem annyira megdöbbentő, mint amikor azzal szembesülünk, hogy a szomszédban lakó jól szituált nagymama és az elegáns lánya kokainterítéssel keresi meg a mindennapi betevőt, és ha az üzlet veszélybe kerül, akár egy emberéletet is hajlandóak beáldozni, csak ők megmeneküljenek. Vagy megismerhetjük „Robit”, a jól fizető munkával rendelkező, tisztes adófizető, egyetemet végzett, okos, tájékozott drogdílert, aki önmagára „végponti elosztóként” tekint, és válogatott klientúrának teríti az anyagot. Csak ajánlással lehet bekerülni hozzá: leellenőrzi az ügyfeleit, gyakorlatilag betonbiztos rendszert épített ki maga köré, hogy soha ne kapják el. Szétcsúszott alakoknak nem árul. Önmagára inkább tekint vállakozóként, aki olyan exkluzív szolgáltatást nyújt, amire egy megfáradt, vagy épp bulizni kívánó cégvezetőnek, politikusnak, menedzsernek rendszeres időközönként szüksége van. „...megtörtént a rendszerváltás a kokainkereskedelemben. A kétezres évek közepén ez még prémiumkategóriás szórakozásnak számított. Valami olyasminek, amit csak a felső osztály engedhetett meg magának, az alsóbb nem. Vagy a bűnözők, akik a kereskedést irányították. Ma már átalakulóban a piac. Hétköznapi, civil életet élő emberek kezdik működtetni a rendszert, nem hivatásos bűnözők. Ez van Londonban is és lassan Budapesten is. Egyszerű, adófizető emberek kokainoznak” - mondja „Robi” mély meggyőződéssel, mely a mindennapi tapasztalaton alapul. Szép új világ. Hegedűs Norbert Dezső András: Magyar kóla - A kokain útja Magyarországon 21. Század Kiadó, 2020 381 oldal A mellékletet szerkesztette: Lakatos Krisztina. E-mail: ujszofujszo.com. Levélcím: DUEL-PRESS, s.r.o., Uj Szó - Könyvespolc, P.O.BOX 222, 830 00 Bratislava 3.
