Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)
2021-03-11 / 58. szám
www.ujszo.com | 2021. március 11. KULTÚRA 9 A nomád lét keseiédes enciklopédiája természetről, a halálról, a magányról, a lemondásról és múltunk démonairól mesél a film : - nWmmmSí' v -Frances McDormand a főszerepben élete talán legnagyobb alakítását nyújtja (TASR-archívum) A közösség erejéről, a LENCSÉSZOLTÁN Egzisztenciális dráma, látlelet a társadalomról, termászetfilm és még sok minden más. A Nomádok földje rendkívül sokrétegű, mély filozófiai alkotás, és a bezárt mozik korszakának egyik legkülönlegesebb filmálmánye. A történet szerint Fern (Frances McDormand) egy nevadai iparvárosban élte le élete nagy részét, de a 2008-as gazdasági világválság miatt munkanélkülivé válik. Férje halála után Fém a legtöbb ingóságát eladja, a pénzből lakókocsit vásárol, és átvált a nomád életmódra. Az amerikai Nyugatot járva egész évben alkalmi munkákból él: hol gyorsétteremben süt, hol lakókocsiparkban pucolja a vécét, hol az Amazon nagyvállalat végtelenül depresszív hangulatú üzemében csomagolja az árut, eközben pedig tragikus sorsú és groteszk figurák keresztezik útját. Nehéz megragadni, hogy miről is szól pontosan A nomádok földje. Egyrészt nagyon sokrétegű filmről van szó, másrészt tudatosan nem helyez semmit sem fókuszba. Annak ellenére, hogy a történet középpontjában egyértelműen Fém áll, és azt is le kell szögezni, hogy Frances McDormand élete talán legnagyobb alakítását nyújtja a főszerepben, ez nem kizárólag az ő filmje. Épp ellenkezőleg, többször az az érzésünk, ő is csak eszköz valami nagyobbnak és mélyebbnek a bemutatására. Fém szemén keresztül több érdekes és tragikus sorsú mellékkaraktert is megismerhetünk. Van, aki fia elvesztése után terápiás célzattal választotta a lakókocsis életformát, van, akit a gazdasági válság semrnizett ki, van, aki bűnhődni akar és van, aki csak csendben meghalna. Közülük többen mindössze egyetlen jelenet erejéig jelennek meg a filmben, hogy két perc leforgása alatt előadjanak egy olyan letaglózó monológot, amitől napokig nem szabadul a néző. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy ez az egész filmre jellemző. Egy-két jelenet sajnos üresjáratnak tűnhet, és nem igazán illik bele az egyébként szép és kerek egészbe. Viszont könnyen előfordulhat, hogy napokkal a film megnézése után váratlanul a helyére kerül egy mozaikkocka, mert a film bizony nem engedi útjára a nézőt a stáblista lepergésével - legalább néhány napig biztosan vele marad. A nomádok földjét mindvégig átjárja a természet ereje: a végtelen sivatag látványa vagy a háttérben húzódó kopár hegyek gyakran többet mondanak a szereplőknél. A háborítatlan természetről készült gyönyörű képek a legprofibb természetfilmekbe is beillenének. Hol csodálatos naplementét, hol rideg, barátságtalan tájat kapunk, és ezzel a rendező sosem a főszereplő hangulatára reflektál elcsépelt módon, sokkal inkább az egész élet kettősségére. Amerikai filmben csak nagyon ritkán sikerül a természetet ennyire a történet szerves részévé tenni. Jól érezhetően mind a rendezőnek, mind az operatőrnek, és magának a főszereplőnek is mély kapcsolata van a természettel, és ez a tény még inkább elmélyíti az egyébként is spirituális élményt. A nomádok földje leszámol a lakókocsis élettel kapcsolatban kialakult újkori romantikával is. Bizonyára sokan találkoztunk már nagyobb autókiállításokon csillivilli lakókocsikkal, esetleg követünk olyan vloggereket és közszereplőket a közösségi médiában, akik így utaznak be egy egész országot vagy kontinenst, és közben persze minden szép és ragyogó... A lakókocsihoz viszont gyaíkran hozzátartozik a csontba markoló éjszakai hideg, a defekt, a motorhiba, a hangyainvázió és a vödörbe ürítés is - a film pedig mindegyik problémának áldoz legalább egy jelenetet. Könnyen be lehetne skatulyázni A nomádok földjét az egzisztenciális dráma kategóriába, de elég csak egykét másodpercnél tovább gondolni rá, és ez máris megváltozik. Ezt a filmet nagyon nehéz felcímkézni, mert rengeteget markol: mesélni akar a közösség erejéről, a természetről és halálról, ugyanakkor a magányról, a lemondásról és múltunk démonairól is. Elsősorban filozófiájával, ráérős hangulatával és lenyűgöző képi világával szippantja be a nézőt, cserébe egyetlen másodperpnyi akciót, sőt, még csak hangzavart sem kínál. Ha pedig A nomádok földjében fél óra elteltével sem sikerül elmélyülnie a nézőnek, bátran kikapcsolhatja: a folytatásban sem változik meg a film hangulata, végig a beszélgetések, visszaemlékezések és révedezések dominálnak. A végső nagy igazság megtalálása vagy a konklúzió levonása szintén elmarad - csak sodródás és lassú lüktetés van. Az egész történetet átjárja a melankólia és a kilátástalanság érzése, mégis mintha a film támogatón megragadná a néző kezét (különösen az utolsó fél órában), és azt mondaná: bármi is lesz, az utunk végén úgyis találkozunk azzal, akivel találkoznunk kell. A nomádok földjét óriási kritikai ováció fogadta. A február végi díjátadón két fontos kategóriában (a legjobb dráma, a legjobb rendező) is Golden Globe díjat nyert, és nem meglepő módon a legjobb filmért járó Oscar-díj egyik legnagyobb esélyesének számít. A nomádok földje / Nomadland / Krajina nomádov. Amerikai dráma, 2020, 107 perc. Rendező: Chloé Zhao. Szereplők: Frances McDormand, David Strathairn, Linda May, Bob Wells. BAFTA-díj sokszínű jelöltlistát állítottak össze A Brit Filmművészeti és Televíziós Akadémia (BAFTA) igen sokszínű jelöltlistával állt elő díjaira, a színészkategóriákban a 24 jelölt közül 16 etnikai kisebbséghez tartozik. London. Mundruczó Kornél Pieces of a Woman című filmjében szereplő Vanessa Kirbyt is jelölték a legjobb színésznő díjára. A legtöbb, hét jelölést a múlt héten Golden Globe díjat nyert A nomádok földje című film kapta (a filmről fentebb olvashatják recenziónkat), de hat díjra jelölték a The Father, a Minari és az ígéretes fiatal nő című filmeket - adta hírül a BBC News honlapja. A legjobb rendező díjára négy női jelölt is van: Chloé Zhao A nomádok földje Golden Globe díjas rendezője és Lee Isaac Chung, akinek Minari című filmje szintén Golden Globe díjas lett a legjobb idegen nyelvű film kategóriában Shannon Murphyvel (Babyteeth), Jasmila Zbaniccsal (Quo Vadis Aida), Sarah Gavronnal (Rock) és Thomas Vinterberggel (Még egy kört mindenkinek) száll versenybe. A legjobb film díjára jelölték A nomádok földjét, Az ígéretes fiatal nő, A chicagói 7-ek tárgyalása, a The Father és a The Mauritanian című filmeket. A BBC szerint a legnagyobb meglepetést a színészkategóriák hozták. Miközben tavaly valamennyi jelölt a legjobb főszereplő és mellékszereplő kategóriákban fehér volt, idén Í6 színes bőrű jelölt is versenyez a díjakért, köztük Dániel Kaluuya, Riz Ahmed, Dominique Fishback, Ta-Anthony Hopkins (The Father) a legjobb színész kategória egyik jelöltje har Rahim és Bukky Bakray, miközben olyanok, mint Viola Davis, Carey Mulligan, Gary Oldman, akiket idén az Oscar-díjra esélyesek között tartanak számon, nem kerültek fel a jelöltlistára. A legjobb színész díjára jelöltek között van Chadwick Boseman (Ma Rainey - A blues nagyasszonya), Anthony Hopkins (The Father), Riz Ahmed (The Sound of Metal), Adarsh Gourav (The White Tiger), Mads Mikkelsen (Még egy kört mindenkinek) és Tahar Rahim (The Mauritanian). A legjobb színésznő díjára jelölték Frances McDormandot (A nomádok földje), Bukky Bakrayt (Rocks), Radha Biankót (The Forty- Year-Old Version), Vanessa Kirbyt (Pieces of a Woman), Wunmi Mosakut (His House) és Alfáé Woodardot (Clemency). Ez a sokszínűség annak a következménye, hogy a BAFTA tavaly óta átszervezte tagságát és változtatott díjai odaítélésének szabályzatán, miután egy felülvizsgálat megerősítette, hogy a jelöléseknél nem érvényesül a sokszínűség. A díjak odaítélésénél bevezettek egy „hosszú listás” fordulót a szavazásban még az előtt, hogy a végső Alfre Woodard (Clemency) a legjobb színésznőnek járó díj egyik esélyese (Fotók: Shutterstock) jelölteket kiválasztják a díjakra. A legjobb rendező kategóriában a hosszú listán 20 rendező - 10 férfi és 10 nő - volt, közülük került ki a végső hat jelölt. A színészkategóriákban 15 fős hosszú listából hatan váltak végső jelöltté a korábbi öt helyett. A BAFTA díjait két ceremónián adják át április 10-én és 11 -én, mindkettőt virtuálisan a Royal Albert Haliból fogják közvetíteni. (MTI) RÖVIDEN A World Press Photo idei jelöltjei Amszterdam. Változatos témájú fotókat jelöltek a World Press Photo idei fodíjára, amelynek hat jelöltje között két orosz van. Evelyn Hockstein amerikai fotóriportert egy Lincoln-szobor körül az Egyesült Államokban keletkezett viszályt érzékeltető fotójáért jelölték. A két orosz jelölt közül Valerij Melnyikov fotója egy örmény menekültcsaládról készült a Hegyi-Karabahért vívott háborúban, honfitársa, Oleg Ponomaijev egy transznemű személyről szóló képével került be a döntőbe. A dán Mads Nissen fotóján egy brazíliai idősotthonban hónapok óta első ízben ölelnek meg egy a koronavírusjárvány miatt izolált idős asszonyt egy találmánynak, a steril ölelőfuggönynek köszönhetően. A spanyol Luis Tato a kelet-afrikai sáskajárásról készült fotójával van versenyben. Az olasz Lorenzo Tugnoli döntőbejutott fényképén az a pusztítás látható, amelyet a bejrúti kikötőben történt hatalmas robbanás vitt véghez. (MTI, k)
