Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)
2021-03-08 / 55. szám
8 KULTÚRA 2021. március 8. | www.ujszo.com Cseh Oroszlán: a Sarlatán lett a legjobb film Prága. Szombaton este a 28. Cseh Oroszlán-gálán a legtöbb díjat Bohdan Sláma Amyékország című drámája kapta: a film alkotói hat Cseh Oroszlánt szereztek meg. A Sarlatán öt oroszlánszobrot gyűjtött be, köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezésnek járót. A Cseh Film- és Televíziós Akadémia díjátadóját a Rudolfínumban a pandémiához alkalmazkodva közönség nélkül tartották meg. Az idei gála az egészségügyi dolgozók előtt tisztelgett: a szobrokat olyan színészek adták át a díjazottaknak, akik játszottak már filmben orvost vagy nővért, illetve olyan neves orvosok, akik szerepeltek már orvosi környezetben játszódó mozgóképben. A tavalyi Berlinalén is bemutatott Sarlatán című filmjéért Agnieszka Holland érdemelte ki az akadémia tagjaitól a legjobb rendezés díját. A rendezőnő a járvány miatt nem volt jelen az átadón, videóüzenetben a cseh filmeseknek megköszönte, hogy maguk közé fogadták. Juraj Lőj szlovák színésznek (aki a filmben nyújtott alakításáért jelölt volt a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában) kedves gesztussal azt üzente, hogy szép volt vele a találkozás. A legjobb férfi főszereplő Ivan Trojan lett, aki Jan Mikolásek természetgyógyászt alakítja a Sarlatánban. A legjobb női főszereplő díját Magdaléna Borová vehette át az Amyékországban nyújtott alakításáért. Vít Klusák és Barbora Chalupová Behálózva című alkotása lett a legjobb dokumentumfilm. A legjobb televíziós film vagy minisorozat kategória győztese Peter Bebjak rendezése, A színész lett. A sorozat, melyet az STV is bemutatott, az ötvenes években játszódik: főhőse olyan fiatalember, aki besúgóként igyekszik karriert építeni, (tébé) Elsőfilmesé lett a legjobb filmnek járó Goya-díj Madrid. Az elsőfilmes Pilar Palomero A lányok (Las ninas) című alkotása nyerte a legjobb filmnek járó Goya-díjat, amelyet egy vasárnap hajnalig tartó virtuális gálán adtak át. A legjelentősebb spanyol filmes kitüntetés 35 éves történetében ötödik alkalommaljutalmaztak női alkotót a fodíjjal. A film operatőre, Daniela Cajías lett az első nő, aki győzött az operatőri kategóriában. A lányok, amely bemutatkozhatott a Berlinalén is, egy apácák vezette zaragozai katolikus lányiskolában játszódik 1992-ben, abban az évben, amikor Spanyolország adott otthont az olimpiának és a világkiállításnak is. A födíj átadására Ana Maria Ruiz López ápolónőt kérték fel, aki a madridi ideiglenes járvány kórházban dolgozott tavaly a koronavírus első hullámának idején. Mariano Barroso, a spanyol filmakadémia elnöke beszédében köszönetét mondott az egészségügyi dolgozóknak, és hangsúlyozta a kultúra gyógyító erejét. (MTI, k) Bátorságot adó női történőtök Vígszínházi bemutató előtt áli A rendes lányok csendben sírnak színpadi változata SZABÓ G. LÁSZLÓ Lakótelepi panellakás a kilencvenes években, Dunaszerdahelyen. Három nő. Hilda, Júlia, Erzsi. Elkészült Durica Katarina A rendes lányok csendben sírnak című regényének színpadi változata a Vígszínház Házi Színpadán. A streamelt bemutatót március 13-án 19 órakor tartják. Az előadás tehát a világon bárhonnan megtekinthető lesz. Hilda golyóstollal rajzol kígyót a karjára. Erzsi cipősdobozban kotorászik, fotókat nézeget, keresgél. Júlia ruhákat rak két kupacba. Ez kell, ez nem kell. Lába előtt egy nagy zacskó. Abból szedi elő a cuccokat. A három nő színpadi megformálója: Márkus Luca, Balázsovits Edit és Kiss Mari. „Mikor először olvastam a regényt, rögtön arra gondoltam, hogy ez az anyag nagyon izgalmas lenne színpadon - meséli Kovács Krisztina, a Vígszínház dramaturgja. - A három önálló történet, három hosszú női monológ több ponton is találkozik, és ezek a kapcsolódások nagyon drámaiak, feszültségekkel teli helyzetek. A regény témáját nagyon fontosnak éreztem. Ezt az ötletet megosztottam Paczolay Bélával, akivel már több előadást csináltunk együtt, és neki is tetszett az alapanyag. Körülbelül másfél éve dédelgettük ezt a tervet. Közben Katarinával volt egy közös munkánk a Szépművészeti Múzeum Textúra című programjában. Kortárs magyar írók képzőművészeti remekművekhez írtak rövid kis jeleneteket, amelyeket Valló Péter rendezésében színészek adtak elő. Később, amikor a legújabb regényét írta, történetfejlesztőként és szerkesztő-dramaturgként segítettem Katarinának. A Városi rókák szereplői is kiszolgáltatott nők, erőszak és elnyomás áldozatai, de a közeg nagyon más: ebben az új regényben a brüsszeli eurokraták világában futnak össze a szálak. A rendes lányok csendben sírnak attól értékes, hogy az alapja megtörtént esetek sorozata. A dunaszerdahelyi maffiáról sokat lehetett hallani, de ez a regény női áldozatok sorsán keresztül meséli el a történetet. Katarina az írás kezdetén nagyon sok interjút készített olyan nőkkel, akik valamilyen módon érintettek voltak a történetben: vagy azért, mert közvetlen elszenvedői voltak az erőszaknak, vagy családtagjuk, rokonuk lett áldozat vagy elkövető, és ezekből a riportokból gyúrta össze azt a három nőt, akik a regény főszereplői lettek. Ez remek döntés volt a szerző részéről.” Három finoman árnyalt karaktert lát majd a néző. A Márkus Luca által megformált lány, Hilda, bár tudja, mi zajlik a városban, végig hisz abban, hogy vele ez nem történhet meg. Aztán több olyan atrocitás éri, amitől hirtelen felnőtté válik. „Hilda minden szempontból elveszíti az ártatlanságát. A nagymamája azzal vigasztalj a, hogy ez nagyon sok nővel megesik, túlélik, de örökre megváltoznak. Messziről felismerik egymást az áldozatok. Igazából ő fogalmazza meg azt is az unokájának, hogy a rendes lányok csendben sírnak, vagyis nem sírunk, nem panaszkodunk, csendben tűrünk. De a regénynek és a színdarabnak épp ellentétes a célja: nem maradunk csendben. Ez a mű felhangosítja ezeket a történeteket, ezért fontos, hogy bemutatjuk. Júliának, akit Balázsovits Edit kelt éltre, rendőr félje van, de talál magának egy fiatal szeretőt, aki gyanús dolgokba bonyolódik, csak éppen nem lehet tudni, „Sok lehetőség van a streamelésben, és külön öröm, hogy így mosta szlovákiai magyarok is láthatják a bemutatót." Kovács Krisztina hogy maffiózó-e vagy csak beszervezték őt valamilyen munkára. A nyugdíjas Erzsinek, akit Kiss Mari formál meg, maffiózó lesz a fia, de a nő ezt sokáig nem veszi észre, vagy inkább nem akar erről tudomást venni. O, aki a gyerekei nevelésére tette fel az életét, a poklok kínját éli meg, amikor rádöbben, mi lett a fiából. Erzsi története egy görög sorstragédiához fogható. Az ő figurája volt a legmegrendítőbb nekem: elképesztő törés lehet egy anyának szembesülni azzal, hogy szeretett fia bűnöző, maffiózó, terrorista lett, és mások haláláért felelős.” Az eredeti regény alapjául szolgáló mélyinterjúkból akár egy szociológiai riportregény is születhetett volna, vélekedik Kovács Krisztina, az viszont csak pár száz emberhez jutott volna el. Egy regény sokkal nagyobb hatású tud lenni. A történetben szereplő három nőalak három nézőpontot képvisel, és mind a hárman másképp érintettek az erőszakban. „Ezt a három nőt, túl azon, hogy Dunaszerdahelyen élnek, és így vagy úgy mind a hárman kötődnek a maffiához, az is összeköti, hogy egy blokkban laknak. Egymás alattfölött. Azok között a férfiak között, akik elviszik a lányt, ott az idős asszony fia is. A rendőr felesége pedig az ablakból nézi végig mindezt. Az olvasó-néző fokozatosan jön rá, hogy mind a hárman ugyanazt a történetet élik, csak másféleképpen. A színházi előadáshoz ez adta az ötletet, ez az egymás mellett létezés, egyforma panellét. Rájöttem, hogy az egész történet eljátszható, elmesélhető egy panellakás konyhájában. A három nő élete teljesen egyforma, mégis egészen más, de egyetlen térben felállítható. Ez így is valósul meg az előadásban.” Paczolay Béla rendezésében a három nő egy térben, egyszerre, együtt és mégis külön-külön létezik a színpadon, ahol van egy kis konyha, egy nappali és egy előszoba-hangulat, egy átlátható paneltér, amelyben folyamatosan látjuk őket. „A regény monológjai nagy szövegtömbök voltak, amelyeket szétbontottam, sűrítettem és átszerkesztettem, így új kisülési pontok születtek. Terveink szerint egy és háromnegyed órás lesz az előadás, amelyben mozaikszerűen rajzolódik ki a három nő története. Szerencsések vagyunk, hogy Paczolay Béla egyben filmrendező is, hiszen már az első színpadi próbától fogva szem előtt tartja, hogy streamelt formában fogjuk bemutatni az előadást. Eleve a kamera szemével láttatja a szereplőket. Közelikben, apró gesztusokban, rezzenésekben gondolkodik. Bár a Covid miatt kell ilyen formában megtartanunk a premiert, mégis sok lehetőség van a streamelésben, és külön öröm, hogy így most a szlovákiai magyarok is láthatják a bemutatót, de persze reméljük, hogy más országokból is nézni fognak minket. Nem hallgatjuk el a cselekmény színhelyét. Ez a történet európai szinten is speciális eset. Kimondjuk, hogy Dunaszerdahelyen vagyunk, ahol a kilencvenes években hajmeresztő dolgok történtek.” A három nő szájából autentikus csallóközi szavak is elhangzanak. Mint például: botaszki, sustyáki, tyepláki, prímár. „Ezen volt is köztünk egy kis vita. Többen félnek, hogy a magyarországi néző nem érti majd ezeket a szavakat. Én mégis benne hagytam, nem írtam át egyiket sem, mert hiszek abban, hogy ez így autentikus, és ha nem is értik pontosan, hogy mit jelent, következtetni tudnak a jelentésekre. Annyira összenőttünk ezzel az anyaggal, hogy már a hétköznapokban mi is tyeplákit mondunk. Bár nehéz ez a történet, és sokszor megterhelőek a próbák a színésznőknek, de azért sokat nevetünk is. A próbák alatt megszületett egy zenekar neve is: Béla és a rendes lányok. Dalok ugyan még nincsenek, de Béla már megtervezte a képzeletbeli lemez borítóját.” A szerző a Vasárnap munkatársa Balázsovits Edit, Márkus Luca és Kiss Mari: három nő, három megrendítő sors (Gordon Eszter felvételei)
