Új Szó, 2021. március (74. évfolyam, 49-75. szám)
2021-03-05 / 53. szám
www.ujszo.com I 2021. március 5. KULTÚRA 9 Zene a feneketlen mélységből Takács Noémi Noémo holnap szerepel a Hableány című szerzeményével A Dal második elődöntőjében „Ahogy a világ változik, úgy formálódom én is, a zenémmel, mondanivalómmal együtt" (jábi Kata felvétele) PUHAJÓZSEF A Hableány színesíti A Dal idei mezőnyót, de közben alaposan kilóg belőle. Móly, érzelemgazdag, gondolkodásra ösztönző zeneszám. Ilyen ritkán bukkan fel a versenyben. Mógis jóval szegényebb lenne nélküle a tévéműsor. Előadója Takács Noémi és a Noémo nevű zenekara, amely az utóbbi években inkább már vendégzenészekkel dolgozó egyszemélyes formáció. A peredi származású énekesnővel beszélgetünk. A Bal-jobb című lemezed megjelenése után azt mondtam, hogy idővel Hajós András női megfelelője lehetsz. Nem ellenkeztél, aztán mégis más utat választottál. Miért? Hajós András és Hegyi György komoly hatással volt rám, amikor zenekaruk, az Emil.Rulez utolsó, 2012- es, Gyere át! című nagylemezén vokáloztam. Utána egy ideig Andrissal közösen írtunk dalokat. Előadóként határozott elképzeléseim voltak, de dalszerzőként nem igazán tudtam, mit akarok. Sőt, tulajdonképpen csak énekelni akartam, arra vágytam, hogy dzsesszénekesnő legyek, ám tudatosult bennem, hogy annak nincs létjogosultsága, legalábbis úgy nincs, ahogy én azt elképzeltem. Andris és Gyuri unszolására kezdtem el dalokat írni. Eleinte szerettem volna a nagy kedvenceim nyomdokaiba lépni, olyan zenét, szöveget írni, mint ők. Akárhogy próbálkoztam, nem ment. Most már tudom, hogy ki vagyok, s mit szeretnék közölni. Sikerült megalkotnom a saját zenei nyelvemet. De neked jól álltak azok a dalok is. Látszólag kiteljesedtél bennük. Én is így gondolom. A 2015-ös Baljobb című lemezem még az útkeresésről szól. Az akkori lelkiállapotom lenyomata. Azóta sok minden történt, új impulzusok értek, számomra már mást jelent a dalszerzés. Végérvényesen felnőttem. Tudatosabban, célirányosabban írok. A jó dal már nemcsak egy eszköz, hanem a cél is. Amikor először beszélgettünk, azt mondtad, öt dolog kell egy zenei pályafutáshoz: tehetség, kapcsolatok, szerencse, szorgalom és tudatosság. Ezek szerint felerősödött az ötödik. Igen, sokkal tudatosabb vagyok. A helyemen érzem magam. A zene az életem része, mindig velem van, akkor is, ha nem éneklek. A mostani dalaim azoknak szólnak, akiknek a zene nemcsak szórakozás, hanem annál sokkal több. Nemcsak örömforrás, hanem támasz, egyfajta bástya is, ha épp arra van szükségük. Szépen kirajzolódnak pályád fontosabb állomásai. Még idehaza volt a TaZaJó zenekar, aztán elkerültél a magyar fővárosba, tanultál, vokáloztál, jött a Modern Art Orchestra, a Budapest Voices, a BülBüls, végül a Noémo. Mindegyik más-más világ, pedig elvileg egymásra épülnek. Belekóstoltam ebbe is, abba is. Sok minden érdekelt. Hozzácsapódtam tehetséges zenészekhez, akikkel összehoztunk valamit, ami tetszett, élveztem is, de mindig volt bennem kisebb-nagyobb hiányérzet. Idővel rájöttem arra, hogy ez csak akkor szűnik meg, ha mélyre ások magamban, megvizsgálom, hogy ki vagyok valójában, és mit akarok. Az új dalaim már ebből a feneketlen mélységből táplálkoznak. Közben letértél a járt útról, s ráléptél egy járatlanra. Mindig a nehezebbik utat választom, néha akarva, máskor akaratlanul. Nincs bennem megfelelési vágy. Azt elengedtem. Viszonylag könnyen ment, mert alapból olyan ember vagyok, aki nem szereti, ha elvárásokat támasztanak felé, főleg a zenében. Ha énekesnek állsz, akkor két lehetőség közül választhatsz: vagy híres, sikeres szeretnél lenni, vagy azt csinálod, ami számodra is érdekes, és nem válik unalmassá. Választhattam volna az előbbit, de nem tudok meghasonulni, vagy becsapni saját magamat és másokat. A fejlődés motivál. A teljes előadói szabadságot csak az engedheti meg magának, aki biztos anyagi háttérrel rendelkezik, s nem függ a zeneipartól. Te másodállásban énekelsz? Több lábon állok. Az éneklés mellett dolgozom a családi vállalkozásunkban otthon, s ingázom Galánta és Budapest között, amikor ezt megtehetem. Mellette zenét, éneket, szolfézst tanítok. Ez a három fő tevékenység adja az egzisztenciámat. Talán meg tudnék élni az éneklésből is, de az nagy zenei áldozatokkal járna, és kiégéshez vezethetne. Szeretnék művészileg, gondolatilag független maradni. Igényt teremteni a hallgatóságban a minőségi zenére. Félreértés ne essék, imádom a közönséget, nekik zenélek, de én akarom eldönteni, hogy miről szóljak és miként. Szerencsére ez abszolút működik. Megértő fülekre találok, amiért nagyon hálás vagyok. Hová vezet a mostani utad? Mennyire látsz előre? Szinte semennyire sem. De nem is akarom tudni, hogy mi lesz holnapután. Nem szeretnék egy helyben topogni. Ahogy a világ változik, úgy formálódom én is, a zenémmel, mondanivalómmal együtt. A hangom az összekötő kapocs. A vírushelyzet alatt is rengeteget változtam. Más ember vagyok, mint egy éve. Az új kihívások új megoldásokat követeltek, új ajtókat kellett kinyitnom ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjak. Ősszel egy nagylemezzel szeretnék előrukkolni, amihez már szinte minden forrás a rendelkezésemre áll. Fenyvesi Márton lesz az album producere, s lehet, hogy néhány dalban társszerzőként is részt vesz majd. Harmadszor szerepelsz A Dalban. Legutóbb 2018-ban a Levegőt! című szerzeménnyel voltál jelen. Az slágeresebb a mostani Hableánynál, mégis ez jutott be az elődöntőbe. Ez visszaigazolás? Azt hiszem, igen. Úgy gondolom, ez a siker nem feltétlenül a válogatóbeli teljesítményemnek szól, hanem az egész eddigi munkásságomnak. S ez még nagyobb örömmel tölt el. A Hableány nem egy rádióbarát dal... Mondták ezt már mások is. Az én fejemben az. Mert nálam sokkal színesebb zenei felhozatalból állna egy rádióműsor vagy fesztivál. Annyiféle zene van, ahány ember. Olyan sokszínű ez a világ, jó érzés a része lenni. A Hableány nem egy könnyed dal, de pont azon gondolkodtam a minap, hogy ennél egyszerűbbet nem igazán tudnék írni. Kicsit olyan nekem, mint egy népdal. Időtlen. A tartalma miatt nehéz befogadni, a halálról, az elengedésről szól. 2019- ben, a Hableány hajó tragédiája után kezdtem el írni. Tavaly meghalt a nagyapám, és a határzár miatt nem tudtam hazamenni a temetésére. A zene segített feldolgozni ezt a traumát, és ekkor kapta meg a végső formáját a Hableány. Rosszul áll a szénánk a gyászfeldolgozás terén, mind egyéni, mind társadalmi szinten, nincsenek rá megfelelő módszereink. A dalszerzés és a zenehallgatás is terápia. Szombaton akusztikus változatban adjuk elő a dalt. Nagy öröm számomra, hogy a barátaimmal léphetek színpadra. Citerával, akusztikus basszusgitárral és moldvai dobbal egészítjük ki a hangzást. Nagyon izgalmas lesz, remélem, a közönség és a zsűri is legalább annyira fogja szeretni ezt a verziót, mint mi. Hogyan tovább POSZT? Pécs. A Pécsi Országos Színházi Találkozó nevet vált, és végleg eltűnhet a kínálatból - tudta meg a HVG. Az írás emlékeztet Vidnyánszky Attilának, a Magyar Teátrumi Társaság elnökének tíz évvel ezelőtti nyilatkozatára, miszerint meg kellene változtatni a pécsi rendezvényt, mert behatárolt ízlés, színházi és ideológiai irányvonal szerint állítják össze a programját, emiatt sokan kirekesztve érzik magukat. A Magyar Teátrumi Társaság (MTT) 2012-ben bevásárolta magát a Magyar Színházi Társaság és a város vezetése által létrehozott fesztiválszervező cégbe, a Pécsi Országos Színházi Fesztivál Nonprofit Kft.-be, azzal a szándékkal, hogy így majd „kiegyensúlyozottabb” rendezvényt szerveznek. Az együttműködés komoly konfliktusokkal járt, emiatt a Magyar Színházi Társaság idővel kiszállt a kft-ből, amelynek taggyűlésén nemrég szóba került: szűnjön meg a fesztiválszervező cég. Az MTT szerint a POSZT „elfáradt”, lehetne belőle egy vándorfesztivál, de konkrét tervek nincsenek arról, hogyan folytatódjon tovább. Az ellenzéki vezetésű pécsi önkormányzat azonban nem szeretné elengedni a rendezvényt, vételi ajánlatot tett az Magyar Teátrumi Társaság tulajdonrészére. Közölték, hogy folytatják a nagy presztízsű fesztivál újraélesztését, de emlékeztettek arra, hogy tavaly a pandémia miatt sem a megszokott időben, sem ősszel nem tudott megvalósulni a rendezvény. Hozzátették, hogy a vírushelyzet idén is komoly nehézségek elé állítja a szervezőket, tekintve, hogy az évad előadások nélkül telt a színházakban. (HVG, MTI) RÖVIDEN Csúszik a fesztivál Karlovy Varyban Karlovy Vary. Június elejehelyett idén augusztus 20. és 28. között rendezik meg Karlovy Varyban a nemzetközi filmfesztivált - jelentették be tegnap a fesztivál szervezői. A halasztás oka a pandémia, amely másodszor zavarta meg a rendezvény programját. Tavaly a fesztivált nem tudták megtartani, helyette az egész országban négy napon át vetítették a szemlére kiválasztott alkotásokat. A szervezők remélik, hogy augusztus végére már javul a helyzet, és a fesztivált úgy rendezhetik meg, hogy az a lehető legjobban hasonlítson a megszokott arculathoz. „Bízunk benne, hogy az elkövetkező hónapokban olyan mértékűre emelkedik a lakosság beoltottsága, ami lehetővé teszi, hogy a fesztivál és a filmvetítések biztonságosak legyenek” -jelentette ki Jirí Bartoska, a fesztivál elnöke. (MTI) Filmet forgatnak az idős Casanováról Los Angeles. A nagy szépség sztárja, Toni Servillo játssza az idős Casanovát Gabriele Salvatores új filmjében -írta a Variety.com. Az II ritomo di Casanova (Casanova visszatérése) című film, amelyben a híres nőcsábász nehezen dolgozza fel, hogy már elmúlt 60, Arthur Schnitzler regénye nyomán készül. A forgatókönyvön Salvatores A nagy szépség írójával, Umberto Contarellóval és Sara Mosettivel dolgozik. Schnitzler párhuzamos narratívájára építve Salvatores új nézőpontból közelíti meg a Casanova-mítoszt. A hét-Toni Servillo (Fotó: Shutterstock) millió eurós költségvetésű film forgatása szeptemberben kezdődik Velencében. (MTI, k)
