Új Szó, 2021. február (74. évfolyam, 25-48. szám)
2021-02-23 / 44. szám
www.ujszo.com | 2021.február 23. KULTÚRA 113 Kapa, a groteszk kalapos királya Bérezés László pergő stílusú beszélgető könyve Mucsi Zoltánnal, akit szőrostul-bőröstül felzabált a színház SZABÓ G. LÁSZLÓ Cseh Tamással és Ibrőcsik Marival készült beszélgetőkönyve után Bérezés László dramaturg, rendező és író harmadik kötetét kínálja olvasóinak. Ezúttal Mucsi Zoltánnal, művésznevén Kapával cseveg hosszasan, jóízűen. „Ennek a könyvnek akkor van értelme - írja a fülszövegben —, ha Mucsi Zoltánnal végig tudunk járni egy utat, az ő útját.” Majd hozzáteszi: „És ha az olvasó, aki velünk végigjátja ezt az utat, eltöpreng közben a sajátján. Hogy saját döntései, a számára megnyíló véletlenek merre vitték őt azon az úton, ami csak az övé.” Elvégre ez a legfontosabb számunkra. A saját utunk. Meg most, így olvasva a Mucsié, aki vidéki melósból lett „elit alakulatba” tartozó színész, nívós színpadi előadások, sikeres televíziós sorozatok és páratlan magánprodukciók nagy volumenű színésze. Rögtön az első oldalon mesterien üti le a hangot Bérezés László. Megismerkedésük történetét közli egyetlen mondatban. Álltak egy bolt előtt Szolnokon, valamikor a nyolcvanas évek elején, és Mucsi, nem sokkal azután, hogy leszerelt katonaként, Bérezés kezébe nyomta Mrozek Mulatság című könyvét. Mucsi, Mrozek, Mulatság! Bérezés középiskolai angoltanár a városban, sikeres diákszínjátszó csoport rendezője, bejár a színházba, kritikákat ír a helyi lapba. Mucsi még csak segédszínész, de már nagyobb falatokra vágyik. Olyanra, mint a Mulatság. Vagy pont arra. Bérezés meg is rendezte a darabot. Csak nem vele. A növendékeivel. Jóval később, 1999-ben, már a Bárka társulatában aztán vele (és Scherer Péterrel meg Szikszai Rémusszal) is színpadra viszi. Az előadás azóta is vándorol ide-oda. Bérezés és Mucsi barátok. Az a bizonyos könyv pedig még mindig nem került vissza a gazdájához. Pontosabban: a szolnoki könyvtárba. Mert onnan indult hódító útjára. Színházi történetek, nagy kalandok sorozata ez a beszélgetőkönyv. Drága gyöngyszemeket villogtat egymás mellett. A groteszk, az abszurd kalapos királya minden sztorijával brillírozik. Híresen nagy mesélő. Óriási gegmester, aki marékszámra szórja a poénokat. Humorfaragó magánvállalkozó. „Vallásos vagyok. Hívő” - mondja valahol a könyv elején. Csak a miheztartás végett. Ha már pár sorral korábban elárulta: sokat imádkozik, odébb azt is bevallja: „Egy új munka első pillanatában, meg persze később is, kétségbeesek. Természetes, hogy kétségbeesek. Az sem óv meg ettől, hajói ismert, összeszokott csapattal dolgozom. Ha változtam, és hiszem, hogy igen, az abban mutatkozik meg, hogyan kezelem a kétségbeesést. Most is türelmetlen vagyok, másokkal is, magammal is, de már nem csapok szét mindent, mint egy jégcsákány.” Mert erre is volt példa bőven. Ha nem úgy alakultak a dolgai, ahogy szerette volna. Olyankor megesett, hogy tört, zúzott, bontott. Szolnoki színészként, a színház harmadik emeletéről lefele jövet egyszer kiütötte az útjába eső összes ablakot. Kórházba vitték, megműtötték. Premier után is ütött már át ablakot. Csővázas terminátorként - ő nevezte így magát - a színház portásával gyűlt meg a baja, aki behúzott egy színészkollégájának. Neki sem kellett több. Mármint Mucsinak. Öklével verte be a portásfülke ajtaját. Fröcskölt a vére, mentőt kellett hívni. Ez is ő. A megállíthatatlan igazságharcos, akinek van egy kis diszlexiája. Ezért válik néha döcögőssé a hangos olvasása. Fél az ismeretlentől. Az új szövegtől, az új próbafolyamattól. Az is kihívás, megmérettetés számára. Innen a szorongás, ami egy munka során „csak gát és akadály, mert elveszi a szabadságodat, a koncentrációképességedet. Mondod a szöveget, csinálod a dolgodat, de belül ott dörömböl a kérdés: elég jó vagy-e, meg tudsz-e felelni, jaj, mi lesz ebből?” Lázár Kati írja róla abban a könyvben, amit hatvanadik születésnapjára a feleségétől kapott hatvan, hozzá közel álló ember bejegyzésével. „Szép markáns, franciás, sovány intellektuel, pont a zsánerem, Yves Montand és Belmondo együtt.” De van egy korábbi szöveg is ebben a mostani, Mucsi-kötetben. Fia, Milán irománya a papa ötvenedik születésnapjára. „Az én apukám türelmes, kedves, de néha bedilizik. Szeret a WC-n olvasni újságot, szokott néha velem sakkozni, a hülye próba miatt a Trafóban Mucsi Zoltán nem tud velem lenni sokat... sajnos sokat cigizik, sose találja a szemüvegét, nagyon szereti Anyát.” Ez is ő. Ez mind ő. Akit megevett, vagy inkább felfalt a színház. „Ehhez persze jó partner voltam, akartam is, hogy megegyen - hangzik a beismerő vallomás. - Beszippantott, megzabált.” De ezen se csodálkozzon senki. Mucsi Zoltán életében a nap huszonnégy órája a színházról szól. Akkor is, ha nem. Böngészgetem azok névsorát, akikkel eddig dolgozott. Antal Nimród, Elek Judit, Fodor Tamás, Grunwalsky Ferenc, Horváth Csaba, Jancsó Miklós, Mundruczó Kornél, Schilling Árpád, Szabó István, Szomjas György... kívánhat-e magának parádésabb névsort, nagyobb rendezőket egy színész? Aligha. Darabot, forgatókönyvet, tudtommal, nem írt még. Verset már igen. Levelet is, nem is akárkinek címezve. Mennyei posta, egyenesen a Jézuskának. Saját kézbe. „Kedves Jézuska! - írja. - Nagyon szépen kérlek, hogy karácsonyra változtasd meg a bőröm színét, mert akkor nem tudják azt mondani rám, hogy füstös. Füstösnek hívnak, ezért sokat sírok, hogy kisírjam magamból a bánatot, de nekem akkora nagy a bánatom, hogy nincs annyi könnyem, azért nem tud kifolyni belőlem, ezért mindig marad bennem bánat, ezért kérlek, könnyet is hozzál nekem, mert tudod, az nem jó, ha bánat van az emberben, főleg a nagy bánat, az aztán a rossz, a kicsi bánat se jó, de a nagy aztán nagy. Már írtam régebben a Jóistennek, de megfeledkezett rólam, mert annyi baj van meg rosszaság a világban, és az emberek azt várják, hogy mindent a Jóisten csináljon, mert ők nem tudják. így a Jóisten csinál mindent, csak nem győzi, mert annyi a baj, meg már öreg is, mert már régóta van világ...” Nem folytatom. Nagyra nyissa a lelkét, aki majd a könyvben elolvassa. A végén, garantálom, könnyes lesz a szeme. A szerző a Vasárnap munkatársa RÖVIDEN Giulietta Masina - a halhatatlan Gelsomina TALLÓSI BÉLA Az olasz film aranykorának ikonikus alakja Giulietta Masina. A felejthetetlen színésznőt férje, Federico Fellini Országúton című örökzöldje tette világhírűvé. Nem a dívák sorába tartozott, mert nem a dekorativitásával, hanem mélyen karakteres jelenlétével tűnt ki a híres Cinecitta-éra súlyos darabjaiban. Giulietta Masina, az itáliai mozgóképmüvészet egyik ékköve száz éve született. Egy éve ilyentájt Fellini születésének századik évfordulóját ünnepeltük. Akkor a rendező filmplakátjaiból láthattunk Pozsony belvárosában. A napokban is neves olasz filmesek plakátjait csodálhatjuk meg citylight felületeken - ezek Giulietta Masina előtt is tisztelegnek. Masina ragyogó tehetsége leginkább az Országúton (1954) női főszerepében, a bohócképű Gelsomina alakjában csúcsosodott ki. Remekül megírt figura, Masina pedig úgy töltötte meg lélekkel, hogy tisztaságával, szánni való esendőségével, törékenységével, jószívűségével, a trombitájáról felcsendülő dallammal ennyi év után is könnyeket csal a szemekbe. A filmet a velencei filmfesztiváwmmmmmmm Az olasz mozi ünnepére kiadott postabélyegen Masina a Cabiria éjszakái című filmből (Fotó: Shutterstock) Ion Ezüstoroszlánnal jutalmazták, és megkapta a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat. Nemcsak külső adottságai határozták meg, hogy Masina nem a dívák közé sorolt be, hanem az út is, amelyen kezdő színésznőként elindult. A háború utáni olasz neorealista filmek hosszú sorában az elesett, kiszolgáltatott sorsú, a felkapaszkodni vágyó nők nehéz vívódását láttatta finom, hiteles érzékenységgel. E szerepmegéléseit kamatoztatta Fellininél. Nemcsak az Országútonban, hanem a Cabiria éjszakái című, ugyancsak Oscar-díjas film végtelenül elesett történetében. A jámbor bohóc helyett itt a naiv utcalány, Cabiria képében lép elő. Elhiszi, hogy képes lesz otthagyni a placcot, mert rátalál a férfi, aki szerelemmel közelít felé, és maga mellé emeli. Cabiria hisz abban, amiben Gelsomina is, hogy értékes lény, akit szeretni lehet, akinek jár a boldogulás, és hogy elfogadható olyannak, amilyen. Cabiria nem látja, vagy inkább nem akarja látni, hogy csaló csapdájába került. A nő álma egy csapásra szertefoszlik. Juraj Jakubisko legendás Holle anyójának címszerepében (Forrás: sfú) Felismeri, a világ nem olyan, hogy beteljesülhessenek a vágyai. Giulietta Masina égbe kiáltó fájdalommal jeleníti meg a kifosztott, becsapott, megalázott nő keserű kiborulását és kiábrándulását. Alakításáért megkapta a cannes-i filmfesztivál legjobb színésznőnek járó díját. 1970-ig több filmben szerepelt, majd hosszú évekre visszavonult a mozitól. 1985-ben aztán férje Ginger és Fred című alkotásában visszatért. Még ugyanebben az évben eljátszotta Juraj Jakubisko Holle anyó című mesefilmjének címszerepét. A Daft Punk nincs többé Párizs. Az utóbbi évtizedek legsikeresebb electrodance duója, a francia Daft Punk 28 év után feloszlik. A hírt tegnap jelentette be Thomas Bangalter és Guy-Manuel de Homem- Christo, akik búcsúzóul egy Epilogue című nyolcperces, látványos videót tettek közzé. A Daft Punk új utakat tört a houseon belül, sajátos francia ízt is adva a stílusnak. 1997-es Homework című albumuk, rajta az Around the World és a Da Funk című dalokkal mérföldkőnek számít az elektronikus zenében. A 2001 -es Discovery óta kizárólag robotoknak öltözve, elfedett arccal jelentek meg a nyilvánosság előtt, illetve a fellépéseken, ezért világsztárokként is háborítatlanul közlekedhettek az utcán. Hat Grammy-díjat kaptak a legfontosabb kategóriákban, és további nyolc alkalommal jelölték őket a díjra. (|uk)
