Új Szó, 2021. február (74. évfolyam, 25-48. szám)

2021-02-19 / 41. szám

4 I RÉGIÓ 2021. február 19. | www.ujszo.com RÖVIDEN Somorján nem tesztel a város Dunaszerdahely/ Boa/ So­­morja. Nem minden dunaszer­­dahelyi járásbeli városban lesz tesztelés a hétvégén. A járás kri­tikus besorolása miatt munkába járáshoz is kell a negatív teszt, ezért a legtöbb önkormányzat ismét megszervezi a felmérést. Somorján már csak a mobil mintavételi helyeken várják a lakosokat, az önkormányzat nem nyit tesztpontot. A városban hat mobil mintavételi pont működik a hét minden napján, így a hét­végén is lehet tesztelni. Duna­­szerdahelyen ugyancsak hat ál­lomást nyitnak meg, de ezeken továbbra is az önkormányzat koordinálja a tesztelést. Ismét az alapiskolák tornatermében és a Sikabonyi Közösségi Házban alakítják ki a teszthelyeket. Szombaton délelőtt tíz és este hat között kilenc, vasárnap reggel nyolctól este hatig hat csapat tesztel az állomásokon. A meg­szokott helyeken kívül három mobil mintavételi pont is nyitva tart a hétvégén, Ollétejedben, a Vámbéry téren és az Újfalu la­kótelepen. Bősön ismét két szürőpontot nyit az önkormány­zat. Szombaton és vasárnap reg­gel nyolctól este kilencig a kul­­túrházban és a szlovák alapiskola tornatermében. (béva) Vidéken tesztelnek a hétvégén Szímő/Kamocsa/Nagykér/ Pózba. A legtöbb érsekújvári járásbeli önkormányzat részt vesz az átfogó hétvégi tesztelés ötödik fordulóján. A Vág menti Szímőn szombaton 7-től 19 óráig tesztelik ábécérendben a lakosokat, 17.30-tól más tele­pülések lakosai is jöhetnek szűrővizsgálatra a Jedlik-házba. Kamocsán február 20-án teszte­lik a helyieket 8-tól 20 óráig a kultúrházban, a tesztelésre a 0908/052198-as telefonszámon jelentkezhetnek az érdeklődők. A bookio foglalási rendszerben kérhetnek időpontot a tesztelésre Nagykéren az állandó és ideigle­nes lakhelyű személyek, a köz­ségben szombaton 8-tól 18 óráig, és vasárnap 8-tól 16 óráig lesz szűrővizsgálat a művelődési házban, a szombati időpontok nagy része már foglalt, vasár­napra még bőven van hely. Poz­­bán szombaton 8-tól 18 óráig tartanak szűrővizsgálatot, a la­kosok házszámok sorrendjében érkeznek a kultúrházba, 16 órától az átmeneti lakhelyű és nem pozbai lakosokat is tesztelik. Téglás János, Kürt polgármestere a negyedik fordulót követően ar­ról tájékoztatta a lakosokat, hogy ezen a hétvégén már csak pénte­ken 16-tól 19 óráig lesz szűrő­­vizsgálat a községben az óvodai és az iskolai alkalmazottak, illet­ve a szülők számára. (száz) Bocsárszky Attila: A járvány miatt másik bőrbe bújtam A színművész napjainak nagy részét a háza melletti műhelyében tölti (A szerző felvételei) NÉMETI RÓBERT A többséghez hasonlóan Bocsárszky Attila, a Thália Színház közismert színésze, a kassai konzervatórium tanára is otthonában tölti idejének túlnyomó részét az egy éve tárté járvényhelyzet és a vele járó korlátozások miatt. Mivel a színház egy ideig még szünetel és a konzervatórium is zárva van, sokkal több időt szentel a bőrműveskedésnek, melyben legalább olyan jó, mint a színészetben. A művésszel a szlovák-magyar határhoz közeli magyarországi gönc­­ruszkai otthonában beszélgettünk. Bocsárszky Attila életének nagy részét, immár negyven évét a szín­padon és a kamerák előtti szereplés tölti ki. Egy évvel ezelőtt ilyenkor a kassai Thália Színház színpadán ter­vezte és próbálta kollégáival az évad fennmaradó előadásait, a világsajtó­ban felröppent, az akkoriban még is­meretlen koronavírus-fertőzésről szóló híreket pedig vicces megjegy­zések közepette olvasgatták egy-egy próba előtt. „Jól emlékszem, hogy amikor a környező országokban és azt követően idehaza is megjelent a ví­rus, a társulat egy része azt hitte, az egész őrületnek hónapokon belül vé­ge lesz, és minden visszatér a régi ke­rékvágásba. Én kezdettől fogva szkeptikus voltam, többször is mondtam, hogy egy darabig biztosan nem állunk színpadra. Ez később saj­nos beigazolódott, lassan már egy éve annak, hogy a színpadot internetes konferenciákra, a konzervatórium­ban zajló gyakorlati órákat pedig oly­kor értelmetlennek tűnő webkamerás oktatásra cseréltük. Aktív színész­ként és tanárként ezt nagyon nehéz elfogadni, holott tudom, hogy ez nemcsak ránk, hanem a társadalom túlnyomó részére is hasonló hatással van” - magyarázta lapunknak a művész, miközben a háza mellett álló bőrdíszműves műhelyében épp sze­retett hobbijának hódolva egy kis fe­kete bőrtáskát reparálgatott. Színpadról a műhelybe Ugyan Bocsárszky Attila a színpa­don érzi magát leginkább elemében, legalább olyan jól teljesít tűvel, cér­nával és kaptafával a kezében. A bőrdíszművességgel 15 évvel ezelőtt találkozott először, amikor a Spa­nyolországban vásárolt bőrkalapjá­hoz egy hasonló mintájú bőr lajbit próbált készíteni. „Amikor ezt Pribék Gábor barátom, az Árvácskák Tehet­séggondozó Társulás egyik vezetője meglátta, felkért, hogy menjek el az évente egyszer megrendezett kéz­műves gyermektáborukba, és mutas­sam be a bőrdíszművesség fortélyait. Mondtam is neki, hogy nem vagyok a szakma mestere, erre ő azt felelte: nem baj, majd megtanulod! És való­ban igaza lett. Elkezdtem fejleszteni magamat, és egy idő után annyira be­leszerettem a szakmába, hogy amikor időm engedte, mindig alkottam a szí­nészkedés és a tanítás mellett. Noha hobbiként könyvelem el ezt az egé­szet, rengeteg felkérést kapok külön­féle bőrből készült tárgyak elkészí­tésére. Vannak új és visszatérő ügy­felek is, és sokan olyan dolgokat hoz­nak vissza hozzám, amit évekkel ez­előtt gyártottam. Most, hogy a szín­ház ajtaja zárva van, és a konzerva­tórium is csak a virtuális térben működik, még több időt tudok rá­szánni. Bízom benne, hogy hamaro­san visszatérünk a régi kerékvágásba, de ha valamilyen úton-módon óriásit változna a világ, és többé nem lenne szükség a színházakra, valószínűleg ezzel a szakmával próbálnám meg­keresni a napi betevőt” - nyilatkozta Bocsárszky azzal, hogy míg a bőrdíszműves termékek gyönyörűek és valóban egyediek, a belefektetett kézimunka és a méregdrága alap­anyagok miatt nem olcsó, de annál hálásabb, személyre szabott portéka. Az elmúlt tizenöt év alatt számos bőr­ből készült tárgy, köztük puskátok, íjászoknak karvédő, különféle tás­kák, késtokok, kerékpárülések és markolatok, övék kerültek ki a keze alól. A hobbijának köszönhetően a karácsonyi és a születésnapi ajándé­kok miatt sem kell üzletből üzletbe rohangálnia, a barátokat, családtago­kat mindig egy egyedi tervezésű és készítésű ajándékkal lepi meg. Kilátástalan helyzet „Egy picikét el vagyok keseredve, mert a színházi élet szempontjából sajnos nem látom a végét ennek az ál­datlan vírushelyzetnek. Úgy érzem, hogy a helyzet normalizálódása után nem az lesz az emberek első dolga, hogy visszaüljenek a színházba. A vírus szerintem egyébként sem fog teljesen eltűnni, csak enyhülni fog. Éppen ezért az emberek tudatában ott marad némi félelem, hiszen ez nem olyan betegség, amely egy-két nap alatt elmúlik, hanem ebbe bele lehet halni. A színházban múlt év szeptem­berében volt egy-két olyan előadá­sunk, amelyeken foghíjas volt a né­zőtér. Akik beültek, maszkban vol­tak. Nagyon rossz, hogy a színész nem hallja és nem látja az emberek vissza­jelzését - mert a maszk eltakarja az arcukat. Bármennyire próbálom is pozitívan látni a jövőt, ebből a szem­pontból sajnos pesszimista vagyok. Attól tartok, hogy azok az idők, ami­kor a nézők újra a nevetéstől és ér­zelmektől fognak a nézőtéren tom­bolni, még jóval odébb vannak. Ugye mi is próbálkoztunk különféle meg­oldásokkal, de az állandóan változó korlátozások miatt nem lehet előre tervezni. Ha lenne egy biztos határ­idő, hogy három hónap múlva min­den visszaáll a régi kerékvágásba, ak­kor igen, de ebben az ütemben nem­hogy kedvünk, de esélyünk sincs normálisan dolgozni” - jegyezte meg a színész. Színház nélkül nincs élet Beszélgetésünk végén Bocsárszky Attila egyebek mellett azt is hangsú­lyozta, hogy bármennyire jelentékte­lennek tűnhet is a színház és a szín­játszás fontossága ezekben a nehéz időkben, nem szabad elfeledni, hogy a színház végső soron nevel és szó­rakoztat. „Legyünk boldogok vagy reménytelenül elkeseredettek, a szín­ház olyan intézmény, amely mindig egy utat, egy lehetőséget, egy meg­oldást ad nekünk, embereknek. Az ember ne azért járjon színházba, mert az úgy illendő és trendi, hanem azért, mert szórakoztat. Nem feltétlenül kell komédiát nézni ahhoz, hogy neves­sünk vagy mélyebben elgondolkod­junk egy témán. És itt térünk vissza a neveléshez, ugyanis abban a pillanat­ban, amikor egy előadás miatt elkez­dünk elmélkedni, már érdemes volt színházba menni. Ha figyelembe vesszük, hogy ebben a felgyorsult vi­lágban mennyien ülnek le esténként egy-egy könyvhöz vagy olyan írás­hoz, amely a tévé képernyőivel el­lentétben mindenki fantáziáját meg­mozgatja, akkor a színházi előadások fokozatos eltűnésével, megszű­nésével csak az emberek lelki sze­génysége lesz egyre nagyobb” - zár­ta Bocsárszky Attila.

Next

/
Thumbnails
Contents