Új Szó, 2021. február (74. évfolyam, 25-48. szám)
2021-02-19 / 41. szám
4 I RÉGIÓ 2021. február 19. | www.ujszo.com RÖVIDEN Somorján nem tesztel a város Dunaszerdahely/ Boa/ Somorja. Nem minden dunaszerdahelyi járásbeli városban lesz tesztelés a hétvégén. A járás kritikus besorolása miatt munkába járáshoz is kell a negatív teszt, ezért a legtöbb önkormányzat ismét megszervezi a felmérést. Somorján már csak a mobil mintavételi helyeken várják a lakosokat, az önkormányzat nem nyit tesztpontot. A városban hat mobil mintavételi pont működik a hét minden napján, így a hétvégén is lehet tesztelni. Dunaszerdahelyen ugyancsak hat állomást nyitnak meg, de ezeken továbbra is az önkormányzat koordinálja a tesztelést. Ismét az alapiskolák tornatermében és a Sikabonyi Közösségi Házban alakítják ki a teszthelyeket. Szombaton délelőtt tíz és este hat között kilenc, vasárnap reggel nyolctól este hatig hat csapat tesztel az állomásokon. A megszokott helyeken kívül három mobil mintavételi pont is nyitva tart a hétvégén, Ollétejedben, a Vámbéry téren és az Újfalu lakótelepen. Bősön ismét két szürőpontot nyit az önkormányzat. Szombaton és vasárnap reggel nyolctól este kilencig a kultúrházban és a szlovák alapiskola tornatermében. (béva) Vidéken tesztelnek a hétvégén Szímő/Kamocsa/Nagykér/ Pózba. A legtöbb érsekújvári járásbeli önkormányzat részt vesz az átfogó hétvégi tesztelés ötödik fordulóján. A Vág menti Szímőn szombaton 7-től 19 óráig tesztelik ábécérendben a lakosokat, 17.30-tól más települések lakosai is jöhetnek szűrővizsgálatra a Jedlik-házba. Kamocsán február 20-án tesztelik a helyieket 8-tól 20 óráig a kultúrházban, a tesztelésre a 0908/052198-as telefonszámon jelentkezhetnek az érdeklődők. A bookio foglalási rendszerben kérhetnek időpontot a tesztelésre Nagykéren az állandó és ideiglenes lakhelyű személyek, a községben szombaton 8-tól 18 óráig, és vasárnap 8-tól 16 óráig lesz szűrővizsgálat a művelődési házban, a szombati időpontok nagy része már foglalt, vasárnapra még bőven van hely. Pozbán szombaton 8-tól 18 óráig tartanak szűrővizsgálatot, a lakosok házszámok sorrendjében érkeznek a kultúrházba, 16 órától az átmeneti lakhelyű és nem pozbai lakosokat is tesztelik. Téglás János, Kürt polgármestere a negyedik fordulót követően arról tájékoztatta a lakosokat, hogy ezen a hétvégén már csak pénteken 16-tól 19 óráig lesz szűrővizsgálat a községben az óvodai és az iskolai alkalmazottak, illetve a szülők számára. (száz) Bocsárszky Attila: A járvány miatt másik bőrbe bújtam A színművész napjainak nagy részét a háza melletti műhelyében tölti (A szerző felvételei) NÉMETI RÓBERT A többséghez hasonlóan Bocsárszky Attila, a Thália Színház közismert színésze, a kassai konzervatórium tanára is otthonában tölti idejének túlnyomó részét az egy éve tárté járvényhelyzet és a vele járó korlátozások miatt. Mivel a színház egy ideig még szünetel és a konzervatórium is zárva van, sokkal több időt szentel a bőrműveskedésnek, melyben legalább olyan jó, mint a színészetben. A művésszel a szlovák-magyar határhoz közeli magyarországi göncruszkai otthonában beszélgettünk. Bocsárszky Attila életének nagy részét, immár negyven évét a színpadon és a kamerák előtti szereplés tölti ki. Egy évvel ezelőtt ilyenkor a kassai Thália Színház színpadán tervezte és próbálta kollégáival az évad fennmaradó előadásait, a világsajtóban felröppent, az akkoriban még ismeretlen koronavírus-fertőzésről szóló híreket pedig vicces megjegyzések közepette olvasgatták egy-egy próba előtt. „Jól emlékszem, hogy amikor a környező országokban és azt követően idehaza is megjelent a vírus, a társulat egy része azt hitte, az egész őrületnek hónapokon belül vége lesz, és minden visszatér a régi kerékvágásba. Én kezdettől fogva szkeptikus voltam, többször is mondtam, hogy egy darabig biztosan nem állunk színpadra. Ez később sajnos beigazolódott, lassan már egy éve annak, hogy a színpadot internetes konferenciákra, a konzervatóriumban zajló gyakorlati órákat pedig olykor értelmetlennek tűnő webkamerás oktatásra cseréltük. Aktív színészként és tanárként ezt nagyon nehéz elfogadni, holott tudom, hogy ez nemcsak ránk, hanem a társadalom túlnyomó részére is hasonló hatással van” - magyarázta lapunknak a művész, miközben a háza mellett álló bőrdíszműves műhelyében épp szeretett hobbijának hódolva egy kis fekete bőrtáskát reparálgatott. Színpadról a műhelybe Ugyan Bocsárszky Attila a színpadon érzi magát leginkább elemében, legalább olyan jól teljesít tűvel, cérnával és kaptafával a kezében. A bőrdíszművességgel 15 évvel ezelőtt találkozott először, amikor a Spanyolországban vásárolt bőrkalapjához egy hasonló mintájú bőr lajbit próbált készíteni. „Amikor ezt Pribék Gábor barátom, az Árvácskák Tehetséggondozó Társulás egyik vezetője meglátta, felkért, hogy menjek el az évente egyszer megrendezett kézműves gyermektáborukba, és mutassam be a bőrdíszművesség fortélyait. Mondtam is neki, hogy nem vagyok a szakma mestere, erre ő azt felelte: nem baj, majd megtanulod! És valóban igaza lett. Elkezdtem fejleszteni magamat, és egy idő után annyira beleszerettem a szakmába, hogy amikor időm engedte, mindig alkottam a színészkedés és a tanítás mellett. Noha hobbiként könyvelem el ezt az egészet, rengeteg felkérést kapok különféle bőrből készült tárgyak elkészítésére. Vannak új és visszatérő ügyfelek is, és sokan olyan dolgokat hoznak vissza hozzám, amit évekkel ezelőtt gyártottam. Most, hogy a színház ajtaja zárva van, és a konzervatórium is csak a virtuális térben működik, még több időt tudok rászánni. Bízom benne, hogy hamarosan visszatérünk a régi kerékvágásba, de ha valamilyen úton-módon óriásit változna a világ, és többé nem lenne szükség a színházakra, valószínűleg ezzel a szakmával próbálnám megkeresni a napi betevőt” - nyilatkozta Bocsárszky azzal, hogy míg a bőrdíszműves termékek gyönyörűek és valóban egyediek, a belefektetett kézimunka és a méregdrága alapanyagok miatt nem olcsó, de annál hálásabb, személyre szabott portéka. Az elmúlt tizenöt év alatt számos bőrből készült tárgy, köztük puskátok, íjászoknak karvédő, különféle táskák, késtokok, kerékpárülések és markolatok, övék kerültek ki a keze alól. A hobbijának köszönhetően a karácsonyi és a születésnapi ajándékok miatt sem kell üzletből üzletbe rohangálnia, a barátokat, családtagokat mindig egy egyedi tervezésű és készítésű ajándékkal lepi meg. Kilátástalan helyzet „Egy picikét el vagyok keseredve, mert a színházi élet szempontjából sajnos nem látom a végét ennek az áldatlan vírushelyzetnek. Úgy érzem, hogy a helyzet normalizálódása után nem az lesz az emberek első dolga, hogy visszaüljenek a színházba. A vírus szerintem egyébként sem fog teljesen eltűnni, csak enyhülni fog. Éppen ezért az emberek tudatában ott marad némi félelem, hiszen ez nem olyan betegség, amely egy-két nap alatt elmúlik, hanem ebbe bele lehet halni. A színházban múlt év szeptemberében volt egy-két olyan előadásunk, amelyeken foghíjas volt a nézőtér. Akik beültek, maszkban voltak. Nagyon rossz, hogy a színész nem hallja és nem látja az emberek visszajelzését - mert a maszk eltakarja az arcukat. Bármennyire próbálom is pozitívan látni a jövőt, ebből a szempontból sajnos pesszimista vagyok. Attól tartok, hogy azok az idők, amikor a nézők újra a nevetéstől és érzelmektől fognak a nézőtéren tombolni, még jóval odébb vannak. Ugye mi is próbálkoztunk különféle megoldásokkal, de az állandóan változó korlátozások miatt nem lehet előre tervezni. Ha lenne egy biztos határidő, hogy három hónap múlva minden visszaáll a régi kerékvágásba, akkor igen, de ebben az ütemben nemhogy kedvünk, de esélyünk sincs normálisan dolgozni” - jegyezte meg a színész. Színház nélkül nincs élet Beszélgetésünk végén Bocsárszky Attila egyebek mellett azt is hangsúlyozta, hogy bármennyire jelentéktelennek tűnhet is a színház és a színjátszás fontossága ezekben a nehéz időkben, nem szabad elfeledni, hogy a színház végső soron nevel és szórakoztat. „Legyünk boldogok vagy reménytelenül elkeseredettek, a színház olyan intézmény, amely mindig egy utat, egy lehetőséget, egy megoldást ad nekünk, embereknek. Az ember ne azért járjon színházba, mert az úgy illendő és trendi, hanem azért, mert szórakoztat. Nem feltétlenül kell komédiát nézni ahhoz, hogy nevessünk vagy mélyebben elgondolkodjunk egy témán. És itt térünk vissza a neveléshez, ugyanis abban a pillanatban, amikor egy előadás miatt elkezdünk elmélkedni, már érdemes volt színházba menni. Ha figyelembe vesszük, hogy ebben a felgyorsult világban mennyien ülnek le esténként egy-egy könyvhöz vagy olyan íráshoz, amely a tévé képernyőivel ellentétben mindenki fantáziáját megmozgatja, akkor a színházi előadások fokozatos eltűnésével, megszűnésével csak az emberek lelki szegénysége lesz egyre nagyobb” - zárta Bocsárszky Attila.
