Új Szó, 2021. február (74. évfolyam, 25-48. szám)
2021-02-17 / 39. szám
www.ujszo.com | 2021. február 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Bajban az oltásellenzők Ma rád-a teljes bezárkózás vagy a vakcina MARTIN VANŐO ehéz időkjönnek az oltásellenes elméletek terjesztőire. Világszerte milliókat oltottak már be, Izraelben már a lakosság közel felét, pozitív hírek érkeznek mindenhonnan. A rengeteg álhír ellenére a mellékhatások is csak olyanok, mint amilyenek bármelyik más oltásnál jelentkezhetnek. A vakcináció biztonságos, működik, és ezt egyre több ember fogja megérteni, ahogy világszerte halad előre a program. A felmérések is ezt mutatják, fokozatosan növekszik az oltási kedv, az egyik legutóbbi közvéleménykutatás szerint (melyet januárban végeztek a közmédia megrendelésére), a lakosság 53 százaléka oltatnábe magát, ami 10 százalékpontos növekedés egy hónap alatt. Időközben a kormány is népszerűsítő kampányt indított, de vélhetően sokkal nagyobb hatása lesz a múlni nem akaró járványnak és a vírusmutációk felbukkanásának. Elejétől fogva sokan hangoztatták, hogy igazi megoldást csak az oltóanyag kifejlesztése jelenthet, mostanra meg alighanem mindenki szembesült ezzel. Úgy tűnik ugyanis, hogy az agresszívebb mutációk felbukkanása óta nem elég a távolságtartás és a maszk, és az újabb országos tesztelésekkel sem lehetett olyan hatást elérni, mint novemberben. Bár a kormánypárti politikusok közül ezt senki nem mondja ki, de a helyzet az, hogy tanácstalanul várják az újabb és újabb vakcinaszállítmányokat, és világszerte mindenki azt reméli, hogy az oltás hatásos lesz a különféle variánsok ellen is. Viszont egyhamar nem nyitnak ki a boltok, vendéglők, színházak, mozik vagy a templomok. Szinte felesleges, hiszen egy-két hét múlva ismét kitehetnék a zárva táblát, mert eddig semmilyen bevetett fegyver nem segített. Bármilyen nyitás csak azt eredményezi, hogy újra megtelnek a kórházak. Néhány hónap alatt a járványhelyzet javulni fog az oltásoknak köszönhetően, de a nyáj immunitásra és a normális élethez való visszatérésre még várni kell. Közben máris egyre többet beszélnek az oltási igazolványról, és van, ahol egyelőre konkrétumok nélkül, de már bejelentették a bevezetését. Ez alighanem azt jelenti, hogy Covidútlevél nélkül nyáron már nem utazhatunk külföldre. És könnyen elképzelhető, hogy ez fog vonatkozni a focimeccsre, a koncertre és minden rendezvényre, ahol tucatnyinál több ember jön össze. A másik lehetőség a tesztelések és a házi karanténok végeláthatatlan sorozata. így aztán komoly dilemma elé kerülnek a megrögzött vakcinatagadók (a megrögzött vírustagadókat a napi száz halálos áldozat már eltüntette). Vagy marad számukra a végtelen tesztelés és a korlátozások, vagy összeszorított fogakkal beoltatják magukat, és eljátsszák, hogy tulajdonképpen sosem voltak oltásellenesek. Lassan kiderül, hogy elejétől fogva teljesen felesleges volt a vita arról, kötelezővé lehet-e tenni az oltást: a döntő többség, kényszerűségből vagy sem, a vakcinát választja. Idővel az oltás leghangosabb ellenzői is szép csendben, majdhogynem titokban, de beoltatják magukat. A szerző a Trend kommentátora (Danglár) Elhunyt Ceausescu leleplezője A román külföldi hírszerzés helyettes vezetőjeként emigrált 1978-ban és nyilvánosságra hozta a Ceaufescu-rendszer brutalitását. Ion Mihai Pacepa 92 éves korában hunyt el az Egyesült Államokban, koronavírus-fertőzésben. A Vörös horizontok - Egy román kémfönök vallomásai című könyve nagyban hozzájárult Nicolae Ceausescu kommunista diktátor rezsimjének leleplezéséhez. Pacepa személyes tanácsadója volt Ceau§escunak, 1978 nyarán nem tért vissza hivatalos nyugat-németországi útjáról. Onnan az Egyesült Államokba szállították, ahol politikai menedékjogot kapott. Három héttel külföldre szökése után a Ceaufescurendszer teljes vagyonelkobzásra és halálra ítélte. A rendszerváltás után rehabilitálták, de haláláig inkognitóban élt az Egyesült Államokban, soha nem tért vissza a hazájába, mert félt, hogy megölik azok, akiket elárult. Egyes vélemények szerint senki sem okozott akkora veszteséget a kommunista tábornak, mint Pacepa. A kommunista diktatúrát elítélő szakértői jelentés, amelyet 2006-ban fogadott el a bukaresti parlament, úgy ítélte meg, hogy Pacepa a Nyugatnak átadott információival és leleplező írásaival kiemelkedő szerepet játszott a román kommunista rezsim és a Securitate „gyilkos jellegének” feltárásában. Történészek későbbi elemzései viszont kétségbe vonták Pacepa rendszerkritikus szerepének hitelességét. Úgy tűnik, maga Pacepa volt az egyik legkorruptabb vezető, és állítólag éppen eljárást akartak indítani ellene, ezért menekült Nyugatra. A román legfelsőbb bíróság 1999- ben rehabilitálta, de Ion Iliescu volt államfő évekig késleltette a bírósági ítélet végrehajtását. Csak 2004 decemberében, mandátumának utolsó napjaiban döntött úgy, hogy Pacepa visszakaphatja egykori tábornoki rangját. (MTI) I 7 Izland leszünk? JUHÁSZ KATALIN Izlandra települt magyar költő ismerősöm mesélte pár éve, hogy arrafelé másképp élnek a művészek. Szinte mindenkinek van civil szakmája, hacsak nem Björknek hívják, vagy nem tagja a Sigur Rós zenekarnak. Teljesen természetes például, hogy a vendéget ugyanaz az ember szolgálja ki a kávézóban egyik nap, akinek a koncertjére másnap jegyet vált. A színészek, festők, táncosok, írók közül is csak páran tudnak megélni abból, amihez tehetségük van, mert az állam nem tudja eltartani őket, azaz kevesebb művészre van ténylegesen „szükség”, mint amennyien élnek a szigeten. Csóváltam a fejem, hiszen Izland gazdag ország, mindamellett elégedetten nyugtáztam, hogy nálunk jobb dolguk van az alkotó embereknek, mert úgy látszik, fontosabbak az állam számára. Pályázhatnak művészi tevékenységre, és az elnyert összegekből szépen boldogulnak. Van felvevő piac, amely eltartja őket. Szóval azt csinálhatják, amit hosszú évek alatt kitanultak, vagy amire születtek. Aztán beütött a járvány, minden leállt, és alig fél év alatt világossá vált, hogy nagyot tévedtem. Mert ennek az országnak nincs szüksége kultúrára. A pénzügyminisztérium által menedzselt helyreállítási tervből ugyanis teljesen kihagyták ezt a területet. Szlovákia összesen mintegy 6 milliárd eurót kaphat az Európai Uniótól a járvány okozta károk enyhítésére, a legtöbbet természetesen az egészségügyre szán a kormány, aztán jön a többi ágazat - a kultúrának viszont nincs is külön rubrikája. Az a csodálkozó szemű, nulla szakmai presztízzsel rendelkező fiatal hölgy, akit most kulturális miniszternek kell szólítanunk, jelenleg csupán műemlék épületek felújításra kaphat valamennyit abból a 700 millió euróból, amely a közlekedési, a környezetvédelmi és a kulturális minisztérium között lesz elosztva. Talán szó szerint értette a „helyreállítási terv” kifejezést? Ha igen, akkor előfordulhat, hogy pár év múlva tele lesz az ország szépen felújított épületekkel, de nem lesz, aki fellépjen a megnyitókon, mert a művészek addigra már árufeltöltőként, takarítóként vagy pizzafutárként dolgoznak, és nem engedi el őket a főnökük. Az Európai Parlament egyébként tavaly ősszel felszólította a tagországokat, hogy költségvetésük legalább két százalékát fordítsák az élő kultúra megmentésére. A legtöbb uniós tagállam így is tett - nem fájdítanám most a szíveket a számadatokkal, mennyit különítettek el egyes kormányok a talajt vesztett művészek támogatására. Annyit mondok csak a helyzet érzékeltetésére, hogy zeneakadémiát, színművészeti és képzőművészeti egyetemet végzett emberek nélkülöznek ebben az országban, közel egy éve. Eladták a kocsijukat, kisebb lakásba költöztek, leszoktak a napi háromszori étkezésről. Időnként, ha felhívás érkezik, kitöltenek egy papírt, és hónapokkal később kapnak valami alamizsnát - szerencsés esetben, ha minden stimmel a dokumentumban. Akik nem hajlandóak éhezni, azok már elhelyezkedtek olyan helyen, ahol titkolniuk kell művészeti irányú felsőfokú végzettségüket, mert különben nem futárkodhatnának, csomagolhatnának, takaríthatnának. Közben lassan elveszítik képességeiket, szakmai rutinjukat, úgyhogy nehéz lesz visszakapaszkodniuk, ha egyszer vége lesz ennek a borzalomnak. Valószínűnek tartom, hogy pár éven belül teljesen átalakul a hazai kulturális élet. Lehet, hogy Izland leszünk, ahol alig vannak hivatásos művészek. Kérdés, hány gyereket íratnak majd be zeneiskolába, drámaszakkörre, rajztanfolyamra, balettiskolába a szülők ennek tudatában. FIGYELŐ Nicholsonová: Grendel lehetne a kormányfő Nem bír ki négy évet a kormánykoalíció, ha nem cseréli le Igor Matovicot - jelentette ki Lucia Nicholsonová, az SaS-ből kilépő EP- képviselő. Szerinte a teljesen elhibázott járványkezelés miatt nemcsak a kormányfőnek, hanem Marek Krajcí egészségügyi miniszternek is mihamarabb le kell mondania. Tetszik vagy sem, a kormánypártoknak enélkül nem lesz lehetőségük a kormányzati ciklus kitöltésére. „Enélkül nincs esély, nincs más lehetőségük, ki kell mondani, hogy meztelen a király. Jó lenne, ha az SaS és a Za l’udí minisztereinek lenne ehhez bátorsága, de elsősorban az OEaNO képviselőinek kell felfogniuk, hogy nincs más kiút” -jelentette ki a Sme napilapnak adott interjúban Nicholsonová. Matovic lehetséges utódjaként egyetlen nevet említett, Grendel Gáborét, aki jelenleg a parlament alelnöke. „Nagyon régóta jó véleménnyel vagyok róla, volt újságíró kollégaként is ismerem. Józanul gondolkodó, felkészült, rátermett. Az OEaNO számára sem lehet probléma elfogadni az ő személyét” - mondta Nicholsonová. A folyamatos Matovic-Sulíkkonfliktussal kapcsolatban azt mondta, figyelmeztette az SaS elnökét, hogy ennek véget kell vetni, mert az egész országot traumatizálja. „Mivel Matovicra ebben nem lehet számítani, megmondtam Richard Suliknak, meg kellene fontolnia, hogy lemond a gazdasági miniszter posztjáról és kinevezteti ajelenlegi államtitkárt, Ján Oravecet. Ez államférfihoz méltó gesztus lenne és megnyugodhatna a helyzet, de Suliknak meggyőződése, hogy ez meggyengítené az SaS-t” - tette hozzá Nicholsonová. (úsz)
