Új Szó, 2021. február (74. évfolyam, 25-48. szám)
2021-02-13 / 36. szám
www.ujszo.com I 2021. február 13. KÖZÉLET I 3 A pártokon belüli harc emészti el a koalíciót FINTAMÁRK Pozsony. Igor Matoviö ós Richard Sulik még mindig nap mint nap csörtézik, a koalíciós politikusok egymást tekintik politikai ellenfélnek, az ellenzék pedig már az előrehozott választásról szálé népszavazásért gyűjt aláírásokat. Darina Malová politológussal jártuk körbe, vajon mennyire reális, hogy a kormány kibírja a választási időszak végéig. Az SaS és az OEaNO között már állandósult a feszültség, de nem ez az egyetlen törésvonal, mely a kormánypártok között húzódik - újabb és újabb személyes ellentétekre derül fény az egyes politikusok szintjén is, elég, ha csak Gyimesi György (OEaNO) és Miroslav Kollár (Za l’udí) közti konfliktusra, vagy legújabban Veronika Remisová és Lucia Duris Nicholsonová csörtéjére gondolunk. Összetartó erő „Ezek a politikusok túl sokáig voltak ellenzékben, és rengeteg ambiciózus ember van közöttük, akik mind meg akarják valósítani az elképzeléseiket, és ki akarják használni, hogy hatalomhoz jutottak” - mondja Darina Malová politológus, a Comenius Egyetem oktatója. Szerinte épp ez a koalíció összetartó ereje, és ennek köszönhető, hogy a politikusok igyekeznek túllendülni ezeken az ellentéteken. Ennek mentén azonban kialakult és megcsontosodott egyfajta civakodó kommunikációs stílus a kormánypártokon belül. Sulik és Matovic között már mindenképpen ez a stílus az uralkodó, de Malová szerint ehhez lassan a Sme rodina is csatlakozott, mely korábban igyekezett kifogásait a koalíciós tanácsok zárt ajtói mögött tartani. Hajszálrepedések Az elemző szerint tehát ezek a pártok közti pengeváltások tulajdonképpen áthidalhatók, és a pártvezetések felül tudnak emelkedni rajtuk. Mindennek azonban két káros következménye is van. Az egyik, hogy a kormány népszerűsége fokozatosan csökken, mert a választók alapvetően nem szeretik az állandósuló harcot és az ebből fakadó bizonytalanságot. A másik pedig az, hogy a viták párton belülre is átterjednek. Példa erre Lucia Duris Nicholsonová és Jana Bittó Cigániková esete az európai alapokból állítólag elvesző egymilliárd euróval kapcsolatban. Richard Sulik ugyanis kénytelen volt elnézést kérni Nicholsonová miatt a koalíciós partnerektől. Ez pedig azt jelenti, hogy Nicholsonová nem konzultált Sulikkal az egész történetről, ami komolyan sérti a pártfegyelmet. Ez már csak azért is jelentős momentum, mert Nicholsonová az SaS választás előtti szakadása idején Sulik mellett állt ki, és a második legnépszerűbb politikusa volt a pártnak. Malová szerint az EP-képviselő nagyot hibázott, az egész sajtótájékoztató és téma előkészítetlen és elhibázott volt, Nicholsonovának pedig utólag korrigálnia kellett kijelentéseit - ám ennek fényében az, hogy most távozik a pártból, alapvetően hiúsági kérdés. S amennyiben a koalíciós pártokat szétfeszítik az ilyen hiúsági kérdések, és erodálják őket, az sokkal komolyabban bontja meg a belső egyensúlyt, mint a pártok közti csörték. Előrehozott választás? Malová szerint tehát a kommunikációt elsősorban ezen a szinten kellene javítania a kormánykoalíciónak, pláne annak fényében, hogy az ellenzék már népszavazást szeretne az előrehozott választásról. Peter Pellegrini, a Hlas elnöke már bejelentette, hogy elkezdik gyűjteni a népszavazáshoz szükséges 350 ezer aláírást, és csatlakozott hozzá korábbi pártja, a Robert Fico-féle Smer is. Maga a népszavazás nem feltétlenül jelent közvetlen veszélyt a Matovic-kormányra. Ahogy Malová megjegyzi, Szlovákiában egyetlen érvényes népszavazásra került sor eddig, mely az EU- csatlakozásról szólt, s már ez is nagyon régen volt. Egy referendum akkor érvényes, ha az összes választó fele részt vesz rajta, és ez jelen pillanatban kevéssé tűnik valószínűnek. Mégpedig azért, mert a bizonytalanság elriasztja az embereket. Az átlagos választó ugyanis Malová szerint felteszi magának a kérdést, kire szavazna egy ilyen választáson, és van-e alternatívája. A népszavazáson elméletileg részt vehetnének a Smer és a Hlas szavazói mellett mondjuk a PS/Spolu választói, vagy a politikai képviselet nélkül maradt magyar szavazók, esetleg Kotlebáék szavazói. „De vajon ez elég lenne? Az, hogy egy választó kifejezi támogatását egy párt felé, kockázatmentes, lojalitási kérdés. Ám az előrehozott választásról szóló népszavazáson való részvétel mellett dönteni már kockázatosabb lépés, épp a bizonytalanság miatt” - véli Malová. Ugyanakkor amennyiben valóban lesz népszavazás az előrehozott választásról, az okozhat egyfajta „tömeghisztériát”, mely jelenleg is létezik a közösségi oldalakon. Ám ahhoz, hogy ez a digitális téren kívül is formát kapjon, olyan kampánynak kell elindulnia, ami élteti ezt a „hisztériát”, és mobilizálja azokat az embereket is, akik nem járnak szavazni - ahogy például Donald Trumpnak sikerült az Egyesült Államokban 2016-ban. Malová el tudja képzelni, hogy erre például Kotleba pártja tehet majd kísérletet az alternatív média segítségével, vagy akár fizetett, közösségi médiás troliok segítségével - akik például a brexitkampány idején is felbukkantak Nagy Britanniában. „Egy ilyen kampánynak nagyon komoly romboló hatása lehet” - figyelmeztet a politológus, hozzátéve: egy ilyen kampány réme azonban ráébresztheti a koalíciós vezetőket, hogy a kommunikációjukat inkább az összetartás medrébe kellene terelniük, ha azt akarják, hogy megmaradjon a kormány. Matoviő nem adhatja fel A sajtóba az elmúlt időszakban fokozatosan szivárgott be az az elképzelés, hogy Igor Matovic cseréjével oldódna a feszültség a kormánykoalíción belül - és maga Matovic is nyilatkozott már úgy, hogy nem igazán szeretne kormányfő lenni. Ez a terv azonban még a népszavazásnál is veszélyesebb terv lenne a kormány számára, véli Malová. Rámutat ugyanis: ha Matovic lemond, az egész kormány lemond. Márpedig az OEaNO nagyon erősen kötődik Matovichoz, és ha ő esetleg valóban a háttérbe vonulna, „árván” maradnának azok a képviselői, akik az ő segítségével jutottak a parlamentbe. Malová szerint komoly a veszély, hogy ebben az esetben volna, aki megvásárolná ezeket a képviselőket, hogy ne szavazzanak bizalmat az új kormánynak. „Ez hatalmas kockázat. Van nálunk példa a képviselő-vásárlásra. Ha egy oligarcha mondjuk jóval nagyobb pénzt kínál háromévnyi képviselői fizetésnél, a lojalitás szerintem megbicsaklik” - zárja az elemző. Nicholsonová mégis kilép az SaS-ből Lucia Öuriä Nicholsonová az SaS meghatározó, közismert politikusai közé tartozott, távozása a párt népszerűségére is hatással lehet (TASR-feivétei) CZÍMER GÁBOR Lucia Öuriá Nicholsonová EP- kápviselő távozik a kormányzó SaS-ből, miután összetűzésbe került Veronika Remiéová (Za l'udí) miniszterelnökhelyettessel. Nicholsonová megtartja mandátumát az uniós parlamentben. Pozsony. Nicholsonová csütörtökön este közösségi oldalán jelentette be, hogy távozik az SaS-ből, mivel az uniós támogatások elvesztéséről tartott hétfői sajtótájékoztatójával problémát okozott a pártjának és feszültséget gerjesztett a kormánykoalíción belül. Sajnálatát fejezte ki, hogy a hétfői megnyilvánulása Remisová elleni támadásnak tűnt, és elismerte, helytelen formát választott a mondanivalója számára. Az európai parlamenti (EP) képviselő beismeri, hogy a kijelentéseiért politikai felelősséget kell vállalnia. Nicholsonová hétfőn azt a vádat fogalmazta meg, hogy Szlovákia visszavonhatatlanul elesett egymilliárd euró uniós támogatástól. Az uniós dotációk koordinálásért pedig Remisová a felelős. Az elveszett milliárdról szóló állítás azonban nem teljesen fedi a valóságot. Nicholsonová szerint azzal, hogy az Európai Régiófejlesztési Alapból nem elegendő lehívható pénzt csoportosítottak át az Európai Szociális Alapba, az előbbiben túl sok marad, amit az unió által megszabott határidőig, 2023-ig már nem fogunk tudni lehívni. Ráadásul az Európai Szociális Alapban lévő pénzt a világjárvány által okozott károk enyhítésére lehetne felhasználni. Bár Nicholsonová azt állította, hogy az Európai Régiófejlesztési Alapban rekedt pénz már elesett, ez valójában csak 2023-ban következne be, ha addig az ország tényleg nem lenne képes lehívni azt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Szlovákia nagyon lassan meríti a kérdéses forrásokat. Remisová azonban csak közvetetten felel a pénzek lehívásáért, inkább az uniós forrásoknak a minisztériumok közötti koordinációja tartozik a feladatkörébe. A miniszterelnökhelyettes ezért vissza is utasította a vádakat és hazugságnak nevezte az uniós forrásokról szóló állításokat. Nicholsonová a félresikerült sajtótájékoztatón mondottakat azzal próbálta magyarázni, hogy túl későn szerzett tudomást a kérdéses uniós támogatások ügyéről, ezért nem tudott erről előzőleg Remisovával egyeztetni. „A másik ok pedig, hogy ebben a koalícióban nem mindig olyanok a viszonyok, hogy azok a hatékony együttműködést és a kedvező kommunikációt segítsék” - tette hozzá. Nicholsonová nem mond le EP-mandátumáról és továbbra is az uniós parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottságának elnökeként folytatja munkáját. „Sajnáljuk, hogy az egyik alapító tagunk így döntött. Régóta ismeijük őt, tudjuk, hogy a döntést nem volt könnyű meghoznia, de szabadon döntött, és mi ezt tiszteletben tartjuk” - áll az SaS állásfoglalásban. Miután Nicholsonová bejelentette, hogy távozik az SaS-ből, a párt oktatási minisztere, Branislav Gröhling a közösségi oldalán azt írta, ő is sajnálja párttársa döntését, és bízik benne, hogy egyszer majd visszatér. A tárcavezető azonban nem akarta kommentálni a koalíción belüli nézeteltéréseket. A kormány jövője Igor Matoviő tűrőképességétől is függ, ha ugyanis lemondana a miniszterelnöki posztról és a háttérbe vonulna, az nagy valószínűséggel a kormány lemondásához vezetne (tasr felvétel) :
