Új Szó, 2021. február (74. évfolyam, 25-48. szám)
2021-02-12 / 35. szám
www.ujszo.com | 2021. február 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Iskolába kéne menni? Vannak, akik úgy is bemennek munkába, hogy fertőzöttek Nem irigylem az iskolaköteles gyermekek szüleit. Ha most lennék a helyükben, akkor kellene két számítógép, hogy mindkét gyerekem követhesse az online oktatást. Továbbá kellene még egy, amin a férjemmel osztozhatnánk, mert mi is dolgoznánk, és a munkánkkal nem várhatnánk meg a tanítás végét. De ez megoldódna, mivel mindkettőnknek lenne szolgálati laptopja. S persze közben kellene még háztartást vezetni és főzni, bár az utóbbiban támaszkodhatnék anyukám segítségére, mint ahogyan mindig támaszkodhattam rá. Amíg élt. Szerencsére a gyerekekkel nem kellene foglalkozni, s az is biztos, hogy nem lógnák el az órákat. Egyrészt, mert mindig volt tudásszomjuk, de ha most nem lenne, akkor is felügyelném, hogy vegyenek részt a tanításon. Nem lenne könnyű, de egy idő után biztosan kialakítanánk egy rendet, mert anélkül nem megy, s ha kinyitna is az iskola, a jelenlegi járványhelyzetben biztosan nem engedném oda őket. De mi van akkor, ha a családban nincs (elég) számítógép? Ha a szülőknek is kell napközben dolgozni, akár otthonról, akár a munkahelyükön, és nincs a közelben nagyszülő vagy más segítség? Ha csak egy szülő van, akinek dolgoznia kell? S ha emellett a gyermek(ek) tanulásával is foglalkozni kell (egyébként ezeknek a szülőknek valószínűleg rendes tanítás idején is ezt kell tenni), mert különböző okokból nem értik vagy nem tudják maguk megtanulni a tananyagot? S ha esetleg azzal is szembesülni kell, hogy nem a pedagógus a rossz, nem az a baj, hogy nem tud magyarázni, mint ahogyan a szülő korábban hitte, hanem a gyermeknek nehezebb a felfogása, amit persze nehéz elhinni, hiszen mindenkinek a saját csemetéje a legokosabb. S mindehhez jönnek az apró-cseprő, de elvégzést követelő háztartással kapcsolatos tevékenységek. Én tehát teljesen megértem azt is, hogy vannak szülők, akik mindezért, és még sok minden másért - hiszen a bezártság valakiket összekovácsol, más családokban viszont kiélezi a konfliktusokat - az iskolák megnyitása mellett érvelnek. Csakhogy ehhez mindenkinek felelősségteljesen kellene viselkedni, és nem a kiskapukat keresni. Abból indulok ki, hogy az unokám óvodáj ában - még a korona előtt - a szülők becsületbeli nyilatkozatban kötelezték magukat, hogy a beteg gyermek otthon marad. Mégis volt két-három szülő, akik bizony bevitték a taknyos-köhögő kicsiket. Az óvoda ezt hagyta (van elképzelésem, hogy miért), s persze a gyermekek fele napokon belül megbetegedett. Sajnos, ilyen szülők máshol is vannak. Több olyan esetről hallottam és tudok magam is, amikor az illető Covid-pozitív, de mivel csak nagyon enyhe tünetei vannak vagy szerinte az sem, titokban tartja a dolgot, és szépen eljár munkába. Hiszen nem mindenhol kérik a tesztet. Gondolom, az ilyen emberek a gyerekeiket is gond nélkül elküldenék iskolába. NEM, ÜRÁGÁM, MÉG NEM VOLT IÖŐM MEGÍRNI A LECKÉKET! (Kotrha) Óva inti Európát a WHO a korlátozások gyors feloldásától Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tegnap figyelmeztette az európai kormányokat, hogy ne fogjanak hozzá az elhamarkodott „társadalmi újranyitáshoz". Bár a fertőzöttek száma egyes országokban csökkenőben van, a fertőzés mértéke továbbra is nagy - figyelmeztetett a WHO, kiemelve Spanyolországot. „A viszonylagos csökkenés nem azt jelenti, hogy a fertőzési mutatók alacsonyak” - jelentette ki Catherine Smallwood, a WHO veszélyhelyzeti vezetője. Smallwood emlékeztetett arra, hogy a korlátozások idő előtti nyári feloldása a fertőzés újbóli gyors növekedését és a második hullámot eredményezte ősszel. A WHO jelezte: az elővigyázatosság és a járványügyi kritériumokon alapuló intézkedések kulcsfontosságúak a vírus elleni küzdelemben. A fertőzés csökkentésének és az oltási kampánynak kéz a kézben kell járnia annak érdekében, hogy az országok kezelhessék a járványhelyzetet. Csakis ebben az esetben érdemes hosszú távú stratégiákban gondolkodni „a társadalmak fokozatos és stabil újranyitását” illetően. Hasonlóan foglalt állást Hans Kluge, a WHO európai igazgatója is, aki elmondta, hogy a vírus terjedésének megfékezése segíthet annak elkerülésében is, hogy az újabb mutációk veszélyeztessék az oltóanyagok hatékonyságát. (MTI) Ecce homo FINTAMÁRK F me az ember. A kapualjban, félig lebénulva, szélütés után, télvíz I idején. Valahol a saját, személyes purgatóriuma bejárata előtt - valójában a kukák közelében, a hideg, nedves betonon, a saját ürüléke nehéz szagában. Otthon, mert nincs más otthona. A mentők tették ki ide, miután ellátták - a helyére, mert ez a helye, az ő, személyes talpalatnyi hideg betonja, melybe szinte már beszivárgott, mely felitta a lelkét, mint a por. Ez a történet nem valami érzékeny húrokat pengető, könnyfakasztó, moralizáló mese, hanem a hétköznapi valóságunk. A komáromi hajléktalant, aki nemrégiben szélütést kapott, valóban kétszer is kórházba vitték, miután a közelben lakók észrevették, hogy rosszul van, eszméletlen. És tényleg kétszer „hazahozták”, nem a melegedőbe - mondván, a törvény betűjének eleget tettek. Ezen a ponton az ember elgondolkodik: valóban itt tartunk? Hiszen a Facebookon nagyot mennek azok a tartalmak, amelyek szolidaritásra szólítják fel az embereket, lájkok tízezrei, megosztások ezrei repülnek, szállnak a magosba. Valaki befogadja a kidobott cicákat, összegyűlik a pénz a beteg kisfiú gyógyszerére, egy szegény család leégett házára. Mert vannak még jó emberek. S végső soron ezt a komáromi hajléktalant is melegedőbe vitték végül olyan emberek, akiknek számít az emberség. De mégis itt tartunk. Mindezek ellenére is. Mert a sikertörténetek nem mindennaposak: az azonban, ami elesettek ezreivel történik nap mint nap, bizony mindennapos, és csak a töredéke jut el hozzánk. És az embertelenség csak mélyülni fog. Hiszen az elmúlt években válságból válságba léptünk, és ahelyett, hogy kezelnénk, inkább arcot igyekszünk adni neki, áttolva ezeknek a válságoknak a felelősségét valamiféle bűnbakra, aki ellen aztán harcolni lehet, meg gyűlölködni. Képesek vagyunk ugyanazt az ellenségképet akár többször is lenyelni - legyen az Soros, Matovic, a gyíkemberek, a zsidók, a melegek, a hajléktalanok, a romák, és még sorolhatnánk. Csakhogy ezt a komáromi hajléktalant nem Soros, Matovic, a gyíkemberek, a zsidók, a melegek, a hajléktalanok, a romák és a többiek tették ki, vissza a helyére, a kapualjba. Az, hogy a felbecsülhetetlen emberi élet és méltóság fokozatosan válik előbb pénzben mérhetővé, aztán válságról válságra egyre kevesebbet érővé, nem az ő hibájuk. A koronavírus-járvány miatt kialakult téboly elértékteleníti azoknak az életét is, akik most a meleg szobában ülnek. Idősét, fiatalét, gyerekét egyaránt. És ahhoz, hogy idáig ne jussunk el, nem odafentről kell valamiféle megváltást vámunk. Az a társadalmi elidegenedés, ami most mélyül el, meg fogja határozni a további sorsunkat, akár tetszik, akár nem. Láthattuk ezt Európa közepén nem is olyan régen, a huszadik század világháborúiban, a kilencvenes évek háborúiban, és ma is, a most dúló háborúkban. Láthattuk, láthatjuk, hogyan bújik el az emberség a törvény betűje, a parancsszó, a mondvacsinált társadalmi normák, a közöny háta mögött, és válik az ember vadállattá. Hogy ez moralizálásnak hat? Lehet. De önmagunk elől nem menekülhetünk el, s végső soron azzá válunk, amivé tesszük magunkat. FIGYELŐ Egytonnás fegyvert csempésztek Iránba Darabokban csempészte Iránba a Moszad azt az egytonnás automatizált fegyvert, amellyel megölték Mohszen Farizade iráni atomtudóst november 27-én - írta a The Jewish Chronicle című brit lap hírszerzési forrásokra hivatkozva. Több mint húsz ügynök, köztük iráni állampolgárok hajtották végre a műveletet, előtte nyolc hónapig figyelték Farizadét. A Moszad egy Nissan kisteherautóra szerelte fel a fegyvert, az ügynökök távirányítással működtették. A fegyver azért volt olyan nehéz, mert beleépítettek egy robbanószerkezetet is a bizonyítékok eltüntetésére. A lap úgy tudja, a merényletet Izrael egyedül hajtotta végre, az Egyesült Államok nélkül, de előtte szóltak az amerikaiaknak. Egy titkos iráni elemzés szerint állítólag hat évig tart pótolni az atomtudóst, halála két évvel vetette vissza az iráni nukleáris fegyver elkészítését. Farizade haláláról eddig ellentétes információk jelentek meg. Az iráni Forradalmi Gárda azt állítja, műholdas irányítású gépfegyverrel ölték meg. Szemtanúk viszont felrobbanó teherautóról és Farizade kocsiját megrohamozó fegyveresekről is beszámoltak. Irán rögtön Izraelt nevezte felelősnek. Mohamed Dzsavád Zaríf iráni külügyminiszter arról írt mikroblogján, komoly jelei vannak az izraeli végrehajtásnak. Decemberben Haszan Róháni iráni elnök bejelentette, bosszút állnak F arizadért. Az izraeli kormány szóvivője a lap értesülésre reagálva közölte: „Sosem kommentálunk ilyen ügyeket, álláspontunk nem változott”. Donald Trump volt amerikai elnök egyoldalúan kilépett 2015- ben az Irán nukleáris programjáról kötött többhatalmi megállapodásból, és több szankcióval sújtotta az iszlám köztársaságot. Az atomalku célja volt megakadályozni Iránt, hogy komolyabb mennyiségű dúsítotturánkészletet halmozzon föl. Teherán ezt követően szintén elállt az egyezménytől és ismét nagyobb töménységű urán dúsításába kezdett, azt állítva, a szankciók feloldása után kész visszatérni a megállapodáshoz. (mti)
