Új Szó, 2021. február (74. évfolyam, 25-48. szám)

2021-02-10 / 33. szám

SPORT 161 2021. február 10.1 www.ujszo.com Tumma Gergely: 1-2 jó meccsnél több kell Tumma ősszel a MOLArénában is pályára lépett (Somogyi Tibor felvétele) LENCSÉSZOLTÁN A nagyszombati Spartak 21 óvás, feketenyéki származású védője, Tumma Gergely az ősszel 12 Fortuna ligás mér­kőzésen (köztük a DAC ellen a MOLArénában) kapott le­hetőséget csapatában,vala­mint a szlovák U21-es válo­gatottban is bemutatkozott. Remekül érzi magát Nagy­szombatban, és bár a jövőben kipróbálná magát külföldön, jelenleg csak arra fókuszál, hogy kirobbanthatatlanná váljon a kezdőcsapatból. Hogyan jutott el a szülőfalujá­ból Nagyszombatba? A focival az utcán ismerkedtem meg, kezdetben szomszédokkal és barátokkal játszottam. Feketenyé­ken nem játszottam a helyi csapat­ban, mivel akkor épp nem volt ne­kem megfelelő korosztály a köz­ségben. Kilencéves voltam, amikor a szüleim elvittek Galántára egy edzésre. Én akkor még kapusként képzeltem el aj övömet, de a gá­lán tai diákcsapat edzője azt mond­ta, van már egy ügyes kapusa, így nem férnék be a kezdőbe. így lett belőlem hátvéd, és azóta is csak ezen a poszton játszom. Galántán 12 éves koromig voltam, ekkor egy Spartak elleni felkészülési mérkő­zésen megtetszett a játékom az ak­kori nagyszombati edzőnek. El­mentem próbajátékra, és 13 éves koromban odaszerződtem. Azóta is a klub játékosa vagyok. Viszont hosszú utat kellett be­járnia, míg bemutatkozhatott a Spartakban a felnőttek között. Az U 13-as csapatból folyamato­san, lépésről lépésre jutottam el az U19-es együttesbe Nagyszombat­ban. AzU19-es csapatjátékosaként már kaptam lehetőséget a felnőt­tekkel edzeni, és végül kiérdemel­tem egy profi szerződést. Ezután közel egy évig kölcsönjátékosként Kassán szerepeltem. Hogyan esett pont Kassára a választás? Tudni kell, hogy az -U19-es kor­osztályt elhagyva az átlépés a fel­nőttcsapatba sosem egyszerű. Ezért a szüleimmel és az ügynökömmel egyetértésben úgy gondoltam, hogy az lenne a legjobb számomra, ha a IÍ. ligában gyűjtenék tapasztalatot, és így erősebben térhetnék vissza Nagyszombatba. Be is vált a kassai kölcsönjáték, hiszen elkezdtem a felnőttek között játszani. Kelleme­sek az emlékeim Kassáról, jó csapa­tunk volt ott, az öltözői hangulat is remek volt, sok barátot szereztem. Most viszont már a Fortuna Ligában, nagyszombati színek­ben gyűjti az értékes tapasztala­tokat. Az őszi szezonban összesen 12 bajnokin kapott szerepet, fo­galmazhatunk úgy, hogy már majdnem alapember? Élvezem az edző bizalmát. Ne­kem ez volt az álmom, hogy beke­rüljek az első csapatba. De ez még mindigjóformán semmit sem jelent, én minél több meccset szeretnék le­játszani, hogy tovább fejlődhessek. Nem olyan könnyű dolog ez, hiába játszottam le mostanában pár meccset, azért nagy a konkurencia a csapatban. Minden edzésen és mér­kőzésen bizonyítani kell, a felké­szülési időszakban is mindig a ma­ximumot kell nyújtanom. Eleve 4-5- en vagyunk a posztomra, és azt so­sem tudhatom, hogy nem hoznak-e egy újabb játékost riválisnak. Belső védőként mindegy az ön számára, hogy milyen rendszer­ben játszik a csapat? Az ősz fo­lyamán ugyanis két és három bel­ső védős rendszerben is kipró­bálta magát. Egyik rendszer sem okoz prob­lémát, de természetesen a két belső védős játékot szeretem jobban, mert világéletemben azt játszottam, job­ban hozzá vagyok szokva. Jobblá­bas vagyok, általában jobb oldalról játszom, de ha a helyzet úgy hozza, bal oldali belső védőként is szere­pelek. A bal lábam nem olyan jó, és volt néhány olyan hibám a szezon során, amit konkrétan emiatt kö­vettem el a meccseken, de ez is se­gíthet a jövőben, ebből is tanulni kell. Sok olyan dolog van, amiben még fejlődnöm kell. Továbbra is az az elsődle­ges célja, hogy Nagyszombatban minél több meccsen, stabil alap­emberként játsszon. Mi lehet a következő lépés? Ha sikerülne stabilan lejátsza­nom 1 -2 évet ezen a szinten, bizto­san lesz lehetőségem feljebb lépni. Szeretnék egyszer külföldre iga­zolni. Ami a jövőmet illeti, van egy Tumma Gergely ► Született: 2000. február 10-én, Galántán ► Posztja: középhátvéd ► Magassága: 190 cm ► Szezonbeli mórlege: 12 mérkőzés/1 gól/1 piros lap ► Klubjai: Galanta (2012/ 13),Trnava (2013-, köz­ben FC Koáice (2019/20 kölcsönben) reális meg egy álomszerű célom. A reális az, hogy a cseh, a lengyel vagy akár a magyar bajnokság egyik erősebb csapatába szerződ­jek, és ott fejlődjek tovább. Ha ott is sikerülne bizonyítanom, akkor a Premier League-ben szeretnék játszani, de tisztában vagyok vele, hogy ez még nagyon messze van. Múlt ősszel a szlovák U21-es válogatottban is bemutatkozott, ez mit jelentett az ön számára? Fantasztikus élmény volt. Koráb­ban az U16-, 17-, és 18-as váloga­tottban is szerepeltem, de utána saj­nos az U19-es csapatba nem kerül­tem be. Keményen dolgoztam és összpontosítottam, hogy visszatér­hessek, és ez szerencsére sikerült. Eddig két meccset játszottam az U21 -es válogatottban (Grúzia —1:2, Liechtenstein, 6:0 - a szerk.), vala­mint Franciaország ellen is behív­tak, de akkor nem léptem pályára. Úgy érzi, hogy Nagyszombat­ban a megfelelő helyen van? Jelenleg nem hiszem, hogy csa­patot kellene váltanom, nem mutat­tam még olyan teljesítményt ehhez. Volt pár jó meccsem, de folyama­tosan ezen a szinten kell játszanom. Nem egy-két jó meccsre, hanem in­kább egy-két jó szezonra van szük­ségem, csak aztán gondolkodhatok klubváltásban. Nagyszombatban jó és erős csapatunk van, amely jobb eredményekre is képes. Be akarunk kerülni a felsőházba, aztán pedig megcélozni az európai kupasze­replést érő 3-4. helyet. Pecze Károly 75. születésnapjára J. MÉSZÁROS KÁROLY Az évek elszállnak, az emlékek nem merülnek feledésbe. Tovább élnek bennünk. Szurkolókban, né­zőkben, a futball figyelőiben. Szurkol-e valaki az edzőnek, csa­pata részeként tekint rá kedvencei­vel együtt? A kispad vezére is lehet kedvenc? Lehet. Pecze Károly is ilyen mestere a futballnak. Ahova ment, megkedveltette magát. Mert látták a keze nyomát a pályán, s ha az sikerre vitte a csapatukat, nem sajnálták a tapsot, az edző éljenzé­sét. Dunaszerdahelytől Ankaráig, Győrtől Krakkóig. Sokadszor beszélgetünk, s a múlt csak érintőjeges, a foci kapcsán rögtön a jelen tör elő. A VAR- rendszer. Mit tesz a focival? Nem vitatja létjogosultságát, de a videó­bíró mérnöki pontossága kiszívja belőle a zamatát, azt az örömet, ami elárasztja a szurkolót, amikor csa­pata a hálóba talál. Megáll a játék, elvonul a bíró, öt perc múlva visszajön, és centikre kiszabott mérlegelés után jelzi, érvényes vagy nem érvényes a gól. És ha nem, ha­talmas a csalódás, tán még oda is vezethet, hogy a focirajongó legkö­zelebb nem is jelenik meg a lelátón. Napjainkban ez fantazmagória, hisz nem mehetnek a nézők a stadi­onba. De ott a helyük, különben a futball látja a kárát, mondanám folytatva, de időközben megszakad a beszélgetésünk, s akkor döbbenek rá, hogy micsoda rabjai vagyunk a jelennek. Elmulasztottam megkér­dezni, amit biztosan előhozott vol­na. A DAC-ban eltöltött öt emléke­zetes évet, három szerződés­hosszabbítással, az élvonalba jutás­sal. Megkérdezhettem volna tőle, hogy mi maradt meg benne abból az érzésből, amikor 1987-ben játékosai a levegőbe repítették a Csehszlovák Kupa megnyerése után. És ez csak egyetlen megálló volt harminc évig tartó, tizenhat állomásból álló edzői pályafutásában. A nagyszombatival együtt a legemlékezetesebb. Azt is felhozhattam volna, hogy kétszer is nagyon a közelébe került, de élvonalbeli bajnok egyszer sem volt együttesével. Mindkétszer szü­lővárosa, Kassa akkori csapata, az 1. FC fosztotta meg ettől a csodálatos élménytől. Előbb a nagyszombatiak máig rejtélyes rimaszombati vere­ségével, aminek következtében az 1. FC léphetett a bajnoki trónra, majd a következő évadban az akkor már » bajnok kelet-szlovákiakat irányítva érte hasonló csalódás, mikor néhány fordulóval a vége előtt a listavezető kispadjáról küldték el szabadságra. Megfontolt, szavait kellően meg­válogató ember, mégis dél-európai edzősködése közben önfejűsége meg lobbanékonysága időnként fe-Pecze Károly (Fotó:TASR) lülkerekedett. Előbb a török Genc­­lerbirliginél, ahol csapatépítés köz­ben a játékosállomány kétszeri meggyengülése kimondatta vele: ez így nem mehet tovább! És felállt a kispadról. Athénban pedig nem en­gedte, hogy a Panioniosz teljhatal­mú klubelnöke beleszóljon a csapat összeállításába egy UEÉA-kupa­­mérkőzésen. Utána ideges légkörű véleménycserében, ingerült reagá­lásával teljesen elvesztette a klubel­nök bizalmát, de méltóságát meg­őrizte. Akárcsak mindannyiszor, mikor az edzői sors távozásra szólí­totta. Egyszer azt mondta: ha ketten találkoznak, mindig csak egy nyer. Amikor vesztettem, felálltam és mentem. 2009-ben is ez történt, amikor másodszor is felállt a nagyszombati kispadról, s azóta nem volt edző. A mesterből nyugdíjas lett, családjá­nak próbálja visszaadni, amitől vándorélete megfosztotta szeretteit, és felülnézetből figyelheti a futball történéseit. Időnként pedig vissza­pillant, mint a napokban, 75. szüle­tésnapján. Ez is egy megálló az éle­tében, mint a tizenhat edzői állomás Európa-szerte.

Next

/
Thumbnails
Contents