Új Szó, 2021. február (74. évfolyam, 25-48. szám)
2021-02-09 / 32. szám
www.ujszo.com I 2021. február 9. KULTÚRA 113 Szemében ott az isteni szikra Jan Komasa tabukat döntöget Corpus Christi című, Oscar-jelölt filmjével, amely fődíjat kapott a gdyniai fesztiválon Daniel, aki próbaidős egy vidéki fűrésztelepen, papként gyorsan belopja magát a helybeliek szívébe (Fotó asfk) SZABÓ G. LÁSZLÓ Lengyelország és a katolikus egyház. Az elmúlt évek legsúlyosabb és legkritikusabb lengyel filmjei ebből a témakörből kerülnek ki északi szomszédainknál. A vallásosság mögött meghúzódó társadalmi feszültség, erőszak és intolerancia újra és újra felkerül a filmvászonra. Csak néhány példa az elmúlt esztendők terméséből. Az Arc: a világ legnagyobb Krisztus-szobra felállítása során szörnyű balesetet szenved egy fiú (Mateusz Kosciukiewicz, a Berlinale 2014-es Shooting Staija). Arca teljesen eldeformálódik, az ország nemzeti hősként ünnepli, a többségében hívőkből álló falusi közösség azonban elfordul tőle. Az Arc után Malgorzata Szumowska rendezte Az O nevébent is, amelyben egy Isten háta mögötti falu közössége a hányatott sorsú fiúkat felkaroló papot veti ki magából, amikor a középkorú atya érzelmileg közelebb kerül egy érzékeny, kiközösített fiatalemberhez (ő is Kosciukiewicz). A gdyniai fesztiválon fodíjat nyert Csendes éj (rendezte: Piotr Domalewski) az egyik legmeghittebb keresztény vallási ünnep emelkedettségét állítja szembe egy vallásos család elmérgesedett kapcsolatrendszerével. Három pap és egy püspök botrányos életét mutatta meg Klérus című, óriási nézettséget elért filmjével Wojciech Smarzowski. Ok négyen, akik az erkölcs, a tiszta lélek megtestesítői kellene, hogy legyenek, egytől egyig bűnösök. Korruptak, alkoholisták és pedofilok. Mindegyikük álságos, romlott, képmutató egyházfő. Corpus Christi című filmjével Jan Komasa is tabukat döntöget. Nem befolyásolja őt a hazájában léptennyomon hangoztatott elvárás, mely szerint „az egyház anya, az anyát pedig nem kritizáljuk”. Komasa épp ezt teszi: nyíltan és hangosan kritizál. Elsöprő erejű alkotásán nemcsak az egyházi elöljárók, a politikai potentátok is kiakadtak. Hogy történhet meg ilyesmi Lengyelországban? - kérdezték hitetlenkedve. Hogyan fordulhat elő, hogy egy egész falu közösségét képes megvezetni a fiatalkorúak javítóintézetéből éppen csak kikerült fiatalember, aki bűnös előélete miatt nem valósíthatja meg álmát, hogy pappá szenteljék. Dániel (Bartosz Bielenia) próbaidős egy vidéki fűrésztelepen, ám attól a perctől fogva, hogy papnak adja ki magát, egyre mélyebbre süllyed saját hazugságaiban. A település lakóiban fel sem merül a gyanú, hogy óriási átverés áldozatai, hiszen a fiú szemében ott az isteni szikra, az a pártalan, hitbeli kötőanyag, amely össze tudja fogni egy atomjaira hullott közösség gyanútlan hívőit. Daniel felveszi a küzdelmet a korrupt polgármesterrel és annak önző követőivel. Progresszív miséivel, szokatlan gyóntatási módszerével a gyászukba feledkezett emberek lelki megtámogatásával gyorsan belopja magát a helybeliek szívébe. Ha nem jelennének meg egykori bűntársai, ha nem leplezné le az egyházi rendszer mechanizmusa, Dániel évekig gyakorolhatná vágyott hivatását. De elég az a bizonyos homokszem, és a gépezet hirtelen recsegni kezd. Hiába jeleskedik felvett szerepében, hiába használja nemes célokra hazugsággal megszerzett hatalmát, hiába bizonyítja be, hogy ő, a hamis pap az igazi, nem azok, akik szabályos úton jutottak el hivatásukhoz, Daniel megbukik. Méghozzá látványosan. Jan Komasa filmje nem is annyira a katolicizmusról, mint inkább a spiritualitásról és az egyházról szól. Daniel lehetne akár protestáns is, vagy muszlim, a történet még az arab országokban is jól teljesítene. Franciaországban csaknem százezer néző látta. Első komoly sikert elért filmjének, az Öngyilkosok szobájának a hőse egy saját érzelmi csapdájába esett, vakvágányra került kölyök. Legfrissebb rendezése, a Hater - A gyűlölet új arca egy kétszínű fiatalembert állít a közösségi média legsötétebb bugyrába. A Corpus Christi nyers és tiszta film. Nem egy újkori Tévedések vígjátéka. Pedig már a forgatás során is megélt a stáb jó néhány komikus helyzetet. Annak ellenére, hogy a faluban, ahol a felvételek folytak, mindenki tudta, hogy a reverendát öltött Bartosz Bielenia színész, furcsa mód mégis úgy viszonyultak hozzá, mint egy igazi paphoz. Többen is voltak, akik neki akarták meggyónni bűneiket. Ha cigarettára gyújtott, vagy káromkodott, mindig szóvá tették neki, hogy egy pap nem engedheti ezt meg magának. Két díjat is kapott Csehy Zoltán költő, műfordító A napokban két fontos díjat is kapott Csehy Zoltán költő, irodalomtörténész, műfordító és egyetemi tanár, a pozsonyi Comenius Egyetem magyar tanszékének vezetője. A Háttér-díjjal 2005 óta jutalmazza a Háttér Társaság azokat, akik sokat tettek a LMBTQI-közösségért. A díjat idén Csehy Zoltánnak ítélték oda, aki a Házasodik a herceg című verses mesét írta a „ledarált” Meseország mindenkié című mesekönyvbe. Hanzli Péter laudációjában kitért arra, hogy Csehy rendszeresen foglalkozik meleg témájú, illetve homoerotikus költészettel. A Hárman az ágyban című antológiájában görög és latin erotikus verseket fordított magyarra, de az epigrammaköltő Sztratón Kölyökmúzsája, Antonio Beccadelli Hermaphroditus című verseskötete, Petronius Satyriconja és az olasz filmrendező, Pier Paolo Pasolini verseinek magyar fordítását is neki köszönhetjük. Szodoma és környéke című monumentális munkája a magyar meleg tárgyú és irányultságú költészet, illetve a róla szóló diskurzus első tudományos igényű feldolgozása, a középkortól napjainkig. Csehy szerint „a másság nem az ereszcsatornán kúszott le közénk, hanem a létezés variációs játékainak természetes komponense. Ápolnunk és gondoznunk kell a bennünk rejlő mást, a szabadságot, mert az a sajátunk: ez alapvető morális imperatívusz, de részint ösztönös törekvés is, leleményes önvédelmi technikákat fejleszt ki, melyek zöme igencsak élvezetes, mint például a humor vagy az alkalmazott irónia. Ha létezne a Különleges Kreativitások Egyeteme, a marginalizáltak vagy kisebbségiek önvédelmi humora külön tanszéket érdemelne.” A másik elismerés, amelyet Csehy Zoltán kapott, a budapesti Iroda-Csehy Zoltán (Somogyi Tibor felvétele) lomtudományi Intézet Modem Magyar Irodalmi Osztályán alapított Erdődy Edit-díj. Ezt Arctalanság, arcadás, arcrongálás. Önláttatási stratégiák és diszkurzusretorikák kisebbségi kontextusban című könyvéért (Reciti, Budapest, 2020) ítélték neki. „Csehy Zoltán monografikus igényű tanulmánykötete egyszerre tekinthető szintetizáló összegzésnek és sok szempontból hézagpótló munkának. Szerzőjét ezúttal nem a neolatin költészet alakváltozatai, az antikvitás továbbélésének nyomai, az egyes szerzői önreprezentációk, az erotográfia kultúrtörténeti hagyományába illő poétikák vagy a humanista énformálás mikéntjei érdeklik, hanem a kisebbségi kontextusban történetiségükben is jól megragadható önláttatási stratégiák és diszkurzusretorikák, melyek egészen a jelenig nyúlnak, sőt innen visszatekintve válnak csak igazán érdekessé” - áll az indoklásban. (juk) A történet valós alapokon nyugszik. Tíz évvel ezelőtt egy lengyel faluban valóban feltűnt egy megváltást kereső delikvens, aki nem egész húsz évével orránál fogva vezette a lakosokat. Egy ilyen szerepre nem könnyű megfelelő színészt találni. Mateusz Pacewicz, a film forgatókönyvírója alapos tanulmányok után fordította filmre a történéseket. A rendező világosan látta: a Dánielt alakító színész csak egy erős kisugárzású egyéniség lehet, akiben van valami vulgáris, ugyanakkor szakrális is. A szereplőválogatásra háromszázjelöltet hívtak be, és mindegyikük ugyanazt a feladatot kapta: tartson misét a kamera előtt, majd félve a szörnyű leleplezéstől, kezdjen el zavartan viselkedni. A színészek jelentős része papként volt meggyőző, a többiek a vétkest hozták jobban. Bartosz Bielenia volt az egyetlen, akinek sem ez, sem az nem igazán ment. O önmagát adta mindkét helyzetben. A rendező pedig általa döbbent rá, hogy a pap is, a börtönviselt is voltaképpen társadalmi szerep, és mindkettő másfajta viselkedési formát kíván. A felvételek során színésznek és rendezőnek már csak azt kellett pontosan átgondolnia, hogy Dániel alakjában mikor lesz erősebb a pap, és mikor bukik ki a bűnös. Tavaly Oscar-jelölt volt a film, rendezője ezáltal az Amerikai Filmakadémia tagja lett, és már a tengerentúlról is sorra kapja a forgatókönyveket. A negyvenedik évéhez közeledő Jan Komasát továbbra is az identitászavarral küzdő, hazugságaikba gabalyodott fiatalok sorsa érdekli. Hogy miért olyan vonzó számára ez a téma? Színész az apja. Gyerekkora óta közelről figyeli, egyegy szerep megformálása során miképpen változik az arca. Az életet is egyfajta előadásként fogja fel, amelyet minden nap magunk alakítunk. Az internet pedig amolyan színpad szerinte. A világhálón sokan keresnek maguknak új arcot. Erre törekszik Dániel, a Corpus Christi hőse is, csak egy reális helyzetben. A szerző a Vasárnap munkatársa I RÖVIDEN Az Árnyókország nyert a kritikusoknál Prág«. Bohdan Sláma Árnyékország című rendezése kapta a cseh filmkritikusok legjobb filmnek járó díját. Az 1945-ben egy dél-csehországi faluban játszódó film a helyi német lakosság ellen elkövetett véres bűntényről szól. Kassai Csongor játssza az egyik főszerepek egy elvhű kommunistát. Az Árnyékországot, melyben Gubik Ági is szerepel, tavaly októberben mutatták volna be nálunk, de a mozik újra bezárása miatt a premier elmaradt. A cseh kritikusok szerint a legjobb dokumentumfilm Vít Klusák és Barbora Chalupová Behálózva című alkotása, amelyet idehaza még ajárvány előtt bemutattak, és óriási sikert aratott. A legjobb rendezés díja Agnieszka Hollandnak jutott Sarlatán című filmjéért. (tb)
