Új Szó, 2021. február (74. évfolyam, 25-48. szám)

2021-02-06 / 30. szám

SZALON ■ 2021. FEBRUAR 6. www.ujszo.com »Már csak online A dániai német kisebbségi napilap, a Nordschleswiger mostantól már csak online érhető el olvasóinak. Ez a viszonylag távoli hír jellemző képet ad a kisebbségi média helyze­téről Európa-szerte. A nyomtatott napilapok példány­száma mindenütt csökken, de a kisebbségeket kiszolgáló szerkesztő­ségek ilyen szempontból kétszeresen nordschleswiger MUTSCHE TAGESZEITUNG M DÄNEMARK hátrányos helyzetben vannak, hiszen olvasótáboruk jellemzően nagyobb mértékben fogy, mint az adott ország lakossága. Elég a szlovákiai magyar népesség csökkenését alapul venni. Nem mindegy tehát, hogy a kisebbségi médiumok milyen támogatásokhoz juthatnak fennmaradásuk érdekében, és mennyire hűségesek olvasóik a közösségük napilapjához. Hiszen a kisebbségi nyomtatott újság megszűnésével együtt a közösség zsugorodása is felgyorsulhat. Gwyn Nissen, a Nordschleswiger főszerkesztője elmondta, hogy évente 90-100 előfizetőt vesztettek, és a legutóbbi időszakban már csak 1100 előfizetőjük volt. Ilyen kevés újságot kinyomtatni és naponta eljuttatni az olvasókhoz viszont olyan nagy fajlagos költséggel járt, amit nem tudtak már kigazdálkodni. Dániában tizenötezer lelkes a német kisebbség. Ők mostantól csak online juthatnak hozzá a közösségüket érintő hírekhez. » A kisebbségek és az autonómia helye az unióban Harry Jansson, az Áland­­szigetek EU-ügyi minisztere és miniszterelnök-helyettese reagált a Minority SafePack kezdeményezés elutasítására az Euractiv oldalon. Az ő írását szemlézzük. „Nagyon örültem, hogy több mint 1,1 millióan támogatták a Minority Safepack kezdeményezést az Európai Unióban. (...) Ez az összefo­gás és kezdeményezés azt a világos üzenetet fogalmazza meg számunkra, döntésho­zóknak, hogy még mindig sok a tennivaló azért, hogy egy olyan unióban élhessünk, ahol az összes kisebbségnek és az autonómiának helye van." Ez a kezdeményezés nagyon fontos » Pályázati lehetőség Az osztrák Nemzetközi Sajtó­intézet (IPI) és az Európai ki­sebbségi és regionális nyelveken megjelenő napilapok egyesülete (MIDAS) ösztöndíjprogramot hirdet, amelynek célja, hogy ösztönözze a kisebbségi nyelvű média és az annak megfelelő többségi nyelvű média közötti munkakapcsolatot Európában. Az ösztöndíj célja, hogy előse­gítse a két fél közötti együttmű­ködést, támogassa a kisebbségi média szakmai fejlődését, inno­vációját és fenntarthatóságát. A kisebbségi média fontos részét képezi az Európai Unió szabad és plurális médiakörnyezetének. Olyan médiatartalmat támogat­nak, amely a kisebbségi kérdé­sekről szól, és amely megjeleníti a kisebbségek képviselőinek nézőpontját. A programban 480 000 euróra lehet pályázni. Scott Griffen, az IPI igazgató­­helyettese szerint az ösztöndíj­program egy kiváló lehetőség a közérdekű tartalom finanszíro­zására. Marc Röggla, a MIDAS főtitkára elmondta, ez kitűnő alkalom, hogy a kisebbségi és többségi média együttműködjön Európában, a projekt jó eséllyel pozitívan befolyásolja az euró­pai médiateret. A kisebbségi média képviselői és a másik országban az annak megfelelő többségi média egyaránt maximum 6000 euróra pályázhat. A pályázat részleteiről később tájékoztatnak, áprilistól lesz lehetőség kérvényeket benyújtani. Bővebb információért: (IPI) - Milica Miletic, mmiletic@ipi.media (MIDAS) - Anna-Kira Pirhofer, annakira.pirhofer@eurac.edu (ú) az autonóm Áland-szigetek szá­mára - fogalmazott Jansson. „Nagy csalódással vettem tudomásul az Európai Bizottság válaszát, hogy nem indít jogalkotási eljárást" - folytatta a miniszter, hozzátette, az elutasítás nagyon aggasztó jelzés az európai polgároknak. Emlékeztet, hogy 1995-ben egy népszavazást követően egy olyan Európai Unióhoz csatlakoztak, ahol az autonó­mia és a kisebbségek tisztelete központi elem volt. Egy olyan Európáért kell közösen dolgoz­nunk, ahol a kisebbségeket és az autonómiát tiszteletben tart­ják, és ahol minden polgárnak helye van - üzente Jansson. MOZAIK - KISEBBSÉG - MÉDIA KONYVSORSOK Tolva, odázva a pillanatot Tálamon Alfonz köny­vének (Sámuel Borkopfi Barátaimnak, egy Tri­anon előtti kocsmából) 1998-as kalligramos kiadását elajándékoztam, úgyhogy ezúttal a TaUmon Alfonz müvei című vaskos kötetet ütöttem fel (Pozsony, Kalligram, 2001). Abban a hitben, hogy a derék kocsmáros jámbor barátainak szóló emlékbe­­szélyeit ebben a kötetben még nem olvastam. Ám rögtön szembesül­nöm kellett azzal, hogy de bizony, mert az utolsó oldalon, a kiadói impresszum fölött ezt a ceruza­bejegyzésemet látom, idézőjelek nélkül: „hunyorítva, félve nyitot­tátok ki szemeteket, tolva, odázva a pillanatot”. És belül is egy rakás ceruzavonás a margón. Márpedig emlékezetem szerint nem szoktam könyvbe jegyzetelni. Nézegetem ezt az idézetet, és nem jut eszem­be, miért másoltam ide. Miért épp ezt. Talán olyan életszakaszomban járhattam, amikor ezek a szavak ki­emelten fontosak voltak számomra. Ha nem volna ismerős az idézett mondatdarabka intonációja, azt is gondolhatnám, én írtam. De nem. Olvasás közben hamar eljutottam az idézett részhez: a 407. oldalon szerepel, abban a fejezetben, mely­nek Tálamon a következő címet adta: Melyben a beszélyek írója más­naposán azon töpreng kinél is töltötte az éjszakát, s belátja, járhatott volna rosszabbul is, mondjuk úgy, ahogy Pálinkás Egon. S ekkor, csak ekkor jöttem rá: ez a „tolva, odázva a pil­lanatot” a legsajátabb stílusjegye és bejáratott technikája a könyvnek. Ettől és ezért a sok-sok cirkálom, a körkörös, többszörösen össze­tett mondatok, a kitérő, a részle­tes környezetfestés és állapotrajz. Tálamon mindent elkövet, hogy a pillanatot (a cselekményt és a kifejtését) váltig halogathassa. Aki olvasta a Borkopf-történeteket, vagy majd eztán lapoz beléjük, igazat fog nekem adni: mekko­ra önuralom és önfegyelem kell ahhoz, hogy a lehető legnagyobb kerülőúton jussunk a történet vé­gére. Mégpedig azért, hogy addig is, az elejétől a végéig élvezzük az elbeszélő körültekintő, mindenre kiterjedő figyelmét, mely akrobati­kus és artisztikus mondat- és bekez­déspiramisokban ölt testet. Ä tragikusan korán, harminc­évesen, huszonöt éve elhunyt szerző ebben a könyvében min­dent egy lapra tett fel: nyelvileg a lehető legfinomabban, legérzékle­tesebben megfogni egy emléket, ugyanakkor végig ébren tartani a történet és körülményei iránti érdeklődést, sőt, fokozni, izga­lomban tartva az olvasót. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy csakis derűs, sőt kifejezetten mulatságos történeteket olvasunk, már akkor kalapot emelhetünk a szerző előtt. Szórakoztatás mesterfokon. S per­sze a „megfogni egy emléket” itt azt jelenti, szabadjára engedni az emlékezés felcsigázott képzeletét. Rendkívüli tehetségre vall, hogy a szóban forgó baráti társaság (és a többiek) minden gyengéjét rokon­szenves hangnemben ecseteli, s így ezeket a jellemrajzhibákat nem az Achilles-sarkuknak tekintjük, hanem erényüknek, erősségük­nek. Ezek adják meg a szereplők karakterét. A tulajdonképpen sze­retni való gyengéik. A felfokozott étvágy, a test ernyedetlen karban­tartása, az itóka vagy a leányzó iránti olthatatlan szomj és vágy stb. Mindegyiküknek megvan a maga steckenpferdje. S persze az elbeszélőt, a zsidó kocsmárost is esendő alakként rajzolja meg, leginkább (mintegy mellékesen) körültekintőnek és takarékosnak, aki vizezi a bort és 13-asnak tün­teti föl a 12-es sört, de a korcsma már csak ilyen terep (azaz olyan, mint e beszélyek): nincs mese: minden fogyasztást számba kell venni, feljegyezni vagy emléke­zetben tartani. S persze ő a „jeles napok” krónikása, úgy is, hogy a történéseket az ő szemszögéből lát­juk jelesnek. A híres diószegi cu­korgyári tűzvész epizódja kapcsán írja: „Az egyeden maradtam talán, barátaim, ki kemotáfiumot emel a múltnak eme meg­tartásra érdemes darabkája fölé.” A derék kocsmáros nem emléket állít bará­tainak, hanem eszükbe idézi (vagy ahogy a szöveg mondja: „lassan csendese­dő lelketekbe”), mindazt, ami akár meg is történ­hetett volna velük. Az irodalom, a jó irodalom mindig felülmúlja a va­lóságot, így az emlékezet­kultúrát is. És igen: tele van ízes idegen szavakkal, csak győzze őket az ember szótárazni, vagy ahogy magam tettem: a szöveg­­környezetből eldöntöt­tem, mit jelenthetnek, nagyot tévedni nem le­het: Schlaraffenland, slauf, parorexia, kremz­­li, krampli, feniklis... és az elma­­radhatadan Ólov hasolom (Nyu­godjék békében). E szavakat az eredetileg Újvárba vonatozó Herr Vincenzó kalandját leíró rész­ből vettem, s épp itt mutatkozik meg az idegen szavak ismeretének jelentősége: utasunk ugyanis a veterinárius kifejezést a veteránnal keverte össze, persze, nem ez volt e fejezetben a legnagyobb baklövése. Hogy mit kóstolt mohón s titkon tálamon ALFONZ művei A kielet . CVUyák Imi,„um . .. a „mk«*ske,io utazásai • Sámuel Borkopf- Barmaimnak, egy Trianon előtti kocsmából • • Kötetben meg nem jelem írások • lekvár helyett, azt mi is csak a feje­zet végén tudjuk meg. Tálamon Borkopf-kötete tart­ható az Esti Kornélhoz hasonló novellafuzérnek vagy regénynek is. Spórolós beosztással egy hétre szó­ló feledheteden olvasmányélményt biztosít. (A szlovák Martinus bolt honlapja szerint 3-4 óra alatt elol­vasható; ehhez csak annyit tennék hozzá: de minek és miért?) A húsz évvel ezelőtti teljes életmű egy hónapig kitart. Kifeje­zetten elringató, búfelejtő, belemerülésre való kötet, annak a Németh Zoltán­nak a rövid utószavával, aki a Tegnap és Ma sorozatba megírta Tálamon Alfonz monográfiáját. A Borkopf­­kötet 2001-ben szlovákul is megjelent 192 oldalon, Re­náta Deáková fordításában. E mostani alkalommal ta­láltam rá egy nagyon kedves madaras mondatra, csak az első felét idézem:,A szemünk sem rebbent, sőt cinkosan ka­csintva finom csipkekesztyűs kezet csókolgatva szippantot­tuk parfümjük illatát, amidőn tériszonyunkkal küszködve nekiindultunk, hogy a város­ka legmagasabb, legtüskésebb virágba borult növényének legtetejéről, ahová már csak a legbátrabb varjak mernek le­­szállni, leszakítsuk a körülrajongot­­tunk által kiválasztott, felülmúlha­­tadanul szépnek találtatott füzért, félelmünkkel, remegő térdünkkel, engedelmeskedni nem akaró kar­jainkkal biztos kapaszkodók után tapogatózva elhízott strucokként hintáztunk a hajlékony gallyak kö­zött...” (Barátaimnak, visszakísértő szerelmeinkről) Csanda Gábor A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-mail: szilard.santa@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Uj Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents