Új Szó, 2021. február (74. évfolyam, 25-48. szám)

2021-02-06 / 30. szám

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2021. FEBRUAR 6. INTERJÚ 13 Dimitri szerb herceg: New Yorkban van a helyem A 62 éves Dimitri her­ceg, a szerb-jugoszláv Karagyorgyevics-ház tagja idestova 40 éve él New York­ban. Ékszerészként, becsüsként és aukciósházak ármegállapítójaként tevékenykedett az elmúlt három évtizedben, most, miközben to­vább építi a nevét viselő márkát, ősei pompás ékszereiről írt köny­vet, amelyet családi anekdotákkal egészített ki. A New York Sutton Place városrészében található laká­sában tartózkodó királyi fenséget videóchaten értük el. Szeptemberben jelent meg a Once Upon a Diamond című könyve a prominens amerikai kiadó, a Rizzoli gondozásában. Miért fo­gott neki az írásnak? Az írások megvoltak, mert az Instagramon korábban már sok családi történetet megosztottam, fekete-fehér fotók kíséretében, 2014 októberében regisztráltam, az első posztjaim is divatról, éksze­rekről, királyi családokról szóltak. Magamról szinte alig töltöttem fel képet, maximum egy-egyet, példá­ul a Turks- és Caicos-szigeteken tett nyaralásomról vagy az általam cso­dált nagynénimmel, Zsófia spanyol emeritus királynéval. Máskülönben viszonylag korán rájöttem: a mar­keting szempontjából rendkívül fontos a közösségi médiás jelenlét. Szó, mi szó: nagyjából fél évvel a regisztráció után elkezdtem régi fekete-fehér képeket feltölteni a családom különböző élő tagjairól és királyi őseinkről. Például egy olyan felvételt, amely hétéves koromban készült, és amin dédnagyanyám­­mal, Erzsébet belga királynéval vagyok látható. „Nonina” - így szó­lítottam őt - bajor hercegnőként látta meg a napvilágot, még a 19. század végén. I. Alberthez, Belgium uralkodójához ment feleségül, és alig múlt harmincéves, amikor ki­rályné lett. A dédapám halála után visszavonult a közélettől, de a mű­vészetek patrónusaként sokat tett az európai kultúra fejlődéséért. Gyak­ran mesélt Sisiről, aki nemcsak a nagynénje, hanem a keresztanyja volt, és akivel órák hosszat lovagolt együtt. Soha nem felejtem el, amit elmondott: az osztrák-magyar csá­szárnénak olyan hosszú haja volt, hogy az ténylegesen a földig ért, ha kiengedte. Akkoriban posztoltam még Anasztázia orosz nagyherceg­nőről egy dedikált gyermekkori képet. II. Miklós, az utolsó orosz cár lánya és a nagyanyám másod­fokú unokatestvérek voltak, egy év korkülönbséggel és hasonló ka­rakterrel. Szóval a könyv írása nem jelentett nehézséget. A munka ér­demi részét nem is az írás, hanem a szelekció adta: a legizgalmasabb történeteket elküldtem a Rizzoli ki­adónak, ahol a művészeti vezető és a képszerkesztő ebből állította össze a könyv törzsét. Miután kiválasz­tottuk a meglévők közül a legjobb sztorikat, írtam az általam tervezett ékszerekről, amelyekről készítet­tünk egy-egy képet. Milyen szerkezeti elv mentén épült fél a kötet? Korán világossá vált, hogy kell egy szervezőelv, ami felépíti a kötetet. Arra jutottunk, hogy megmutat­juk, milyen ékszereket birtokolt és viselt a családom négy ága, hiszen a családi ékszerek ismerete és sze­­retete mindig is nagy hatást fejtett ki az életem alakulására. A könyv négy fejezetből áll, ezek közül az Oroszországról szóló rész hordoz igazi újdonságokat, mert bemutat­ja azt a néhány udvari ékszerész­től származó rajzot, amely Jelena Vlagyimirovna orosz nagyherceg­nő, későbbi görög-dán hercegné ékszereit ábrázolja, valamint egy különleges Romanov-album tizen­hat felvételét, amelyek európai uta­zásaik során, valamint az 1900-as párizsi olimpián készültek. Ha se nem album, se nem törté­nelemkönyv, akkor milyen mű­fajba sorolná a kötetet? Igényes, sok csodálatos, színes kép­pel ellátott könyv, ami jól mutat minden dohányzóasztalon. New Yorkban próbált szerencsét. Mi csalja az európai arisztokrácia tagját az Egyesült Államokba? A családom szerteágazó kapcsolati hálója miatt a költözés soha nem járt identitás- vagy kultúraváltással. Amerikában - ahova a Franciaor­szágból történt kiábrándulásom vezetett - először a Wall Streetre tévedtem, de tulajdonképpen csak néhány hónapig dolgoztam ott, kizárólag azért, hogy felkészüljek az üzleti életre. Kezdetben a világ leg­rangosabb aukciósháza, a Sotheby’s az ékszerrészlegen ajánlott mun­kát nekem, ahonnan alelnökként távoztam. Az ott töltött tizenöt év alatt rengeteg tapasztalatra tet­tem szert, kitanultam a drágakö­vekkel foglalkozó tudomány, a gemmológia csínját-bínját és az ármegállapítás titkait. Rövid időn belül olyan szakértővé váltam, aki az aukció minden területén helyt Az utóbbi hónapokban számta­lan interjút adott a világ külön­böző pontjain élő tervezőknek, bloggereknek, újságíróknak. Mi­lyen fogadtatásban részesült a könyv? Általános elégedettséggel fogadták az olvasók, a második kiadás a na­pokban jelent meg. Tudható, hogy hány példányban adta ki a Rizzoli a könyvet? Biztosan, de én nem tudom, nem is érdekel. A kiadó üzleti titoknak tartja a kereskedelmi forgalomba hozatal adatait. 2008-ban már megjelent egy könyve, nemes egyszerűséggel Di­mitri herceg címmel, a saját kiadá­sában. Milyen jól értesült! Valóban így történt, de magánkiadásról, kevés példányszámról beszélünk, ezért mondhatni, jóformán senki nem tud róla. A nyugat-franciaországi Boulog­­ne-Billancourtban született, Ver­­sailles-ban, a királyi palota szom­szédságában nevelkedett. Üzleti jogból diplomázott a párizsi Sor­­bonne-on, huszonöt évesen már tud állni, de 1999-ben magam is elkezdtem ékszereket tervezni. A drágakövekből készített mandzset­tagombok mellett egyedi női és férfi ékszereket terveztem. Idővel a Phillips De Pury & Company brit aukciósház kötelékében folytattam a munkát, ahol az ékszerosztály vezetőjeként dolgoztam. Most sa­ját márkát vezetek - a cégem a ne­vemet viseli. És már huszonkét éve annak, hogy a Midtown városrész­ben, egészen pontosan a Sutton Place-en, a város régi lakónegyedé­ben találtam meg az otthonomat. Édesapja, Sándor jugoszláv her­ceg volt, édesanyja, Mária Pia olasz hercegnő. A nagybátyja, Pál egykoron régenshercegként ve­zette a balkáni államot, de az ön brit születésű apját mégis jobban érdekelték az Etonban folytatott tanulmányai, majd a Brit Királyi Légierőnél betöltött pilóta állása. Amikor II. Pétert, az utolsó jugo­szláv királyt 1945-ben elűzték, apja Párizsban telepedett le. Má­ria Pia hercegnővel - II. Umberto és Maria Jósé királyné, az utolsó olasz királyi pár leányával - kö­tött házasságából két-két ikerpár született: ön és Mihály herceg, majd Szergej herceg és Ilona hercegnő. Később elváltak, de mindketten újra házasodtak - az új frigyek újabb gyermekáldást hoztak. Ilyen színes családi hát­térrel miért választotta a jogot, majd az ékszerészetet? Az érettségi után valóban jogi egyetemre mentem, de az 1984-es év Franciaországa annyira elke­­serítőnek tetszett, hogy Párizsból New Yorkba költöztem. Nem áltatok senkit: itt van az én he­lyem. A városból áradó lüktetés, szabadság, optimizmus rögvest szimpátiát ébresztett bennem. A vízum megszerzéséhez nem volt elég az egyéves Wall Street-i kép­zés, állás után kellett néznem: a Sotheby’s egyik üzletében megkér­deztem, van-e üresedés valamilyen területen. Szerencsémre volt, az ékszerosztályon. Egy állásinterjún bebizonyítottam, hogy nemcsak gyermekkori szenvedély fűz az ék­szerekhez, hanem értek is hozzá­juk. Miután felvettek, elküldték az Amerikai Gemmológiai Intézetbe. Ott formálisan is elsajátítottam a szakma alapjait. 2007 óta a saját, Dimitri Herceg (Prince Dimitri) nevű ékszerész­márkát vezeti. Miért alapított önálló céget? Elértem pályafutásomnak egy olyan szakaszához, amikor már nem akartam másokhoz alkalmaz­kodni. A mögöttem álló szakmai múlttal lehetőségem nyűt önálló márkát létrehozni. A szükséges drágaköveket aukciókon vagy New York 47. utcájában gyűjtöm be, és habár vannak munkatársaim, imádok a tervezéssel „pepecselni”. Elsősorban „szájhagyomány” útján érkeznek hozzám felkérések és vá­sárlók, de az instagramos posztolás is segít. Persze, utóbbi nem igazán marketingalapú, mert alig néhány potenciális vásár­lót szólít meg. Nincsenek ambícióim, hiszen még a trónra igényt tartók is diszkvalifikálva vannak. Senki nem támogat, ami kész szerencse ebben a helyzetben. (Fotók: princedimitri.com, Rizzoli, Shelsea Doran) semmi nem Muszáj dolgoznia? Ugyan, kényszer az életben! Talán nem árulok el nagy titkot azzal a kijelentéssel, hogy a családom tagjait nem igazán hozta lázba a munka. A dinasztikus kötelezettségek, a jó­tékonykodás, az utazás, a több háztartás irá­nyítása, a családjuk és a hobbijaik kellő elfoglaltságot jelen­tettek számukra. Engem, a legjobb iskolai barátom szüleinek hatására mindig foglalkoztatott, hogy le­gyen egy B tervem az életben. Azért dolgozom, mert a munkám valóban a szenvedélyem. A nevét viselő ékszeripari céget üzleti partnerével, Todd Morley­­val közösen alapította, a pati­nás üzlete Manhattanben áll. Számtalan ékszere közül egyet sem szokott kiemelni, pedig tudvalevő, bizonyos munkáit a Christie’s, a világ egyik legna­gyobb aukciósháza értékesítette. Kik azok a királyi családtagok, akik az ön által tervezett ékszere­ket hordják? Az olasz, a spanyol, a belga és a szerb uralkodócsaláddal jó kapcso­latot ápolok. VI. Fülöp spanyol király még trónörökösként egy kereszt alakú fülbevalót vásárolt a hitvesének, a szóban forgó ékszert Letícia királyné ma is rendszeresen hordja. Maxima holland királyné, aki valaha New Yorkban élt, ugyan csak rendelkezik néhány általam tervezett ékszerrel. Tartja velük a kapcsolatot? Van egy WhatsApp-csoportunk a spanyolokkal, velük például ott, de azért nem beszélünk kéthetente. Jóban vagyok Pál volt görög trón­örökössel és Marie-Chantal görög hercegnével, itt laknak a városban, az év vége előtt jártam náluk leg­utóbb vacsorán. Melyik családtagjára gondol a legnagyobb szeretettel? Talán Ilona olasz királynéra, aki a montenegrói király leányaként született. „La regina buona”, így hívták, mert élete jelentős részét a szegények megsegítésére fordí­totta. Számtalan menedékházat hozott létre az olasz-francia határ közelében található hegyekben. A nagyapám, II. Umberto király többször felidézte, hogy Ilona királyné még a halálos ágyán is ka­ritatív munkának szentelte minden idejét és energi­áját. Anyám úgy emlékszik, hogy gyó­gyító ereje volt, amikor gyermekkorában beteg volt, a királyné csak rá­tétté a kezét, s egy idő után már jobban érezte magát. Még életében megkapta az arany­rózsát (Rosa d’Oro) a pápától, a Vatikánban megkezdődött a boldoggá s, avatási eljárása. Öt nem ismerhettem, de nagyon közeli kapcsolatot ápoltam az anyai nagyapámmal, de az anyai nagyanyámmal is. Utóbbinak, a 2001-ben elhunyt Maria Jósé ki­rálynénak remek humora volt, so­kat nevettünk együtt. Hogy szólítják? A legtöbben a keresztnevemen. A legközelebbi barátaim PD-nek (a Dimitri herceg angol megfelelőjé­nek kezdőbetűi) becéznek, de soha nem kérkedem a származásommal. Néhányan királyi fenségként hi­vatkoznak rám, de egyáltalán nem követelem meg az Ö Királyi Fen­sége megszólítást. Követek több monarchista oldalt a közösségi mé­diában, és többször szólaltam meg ott szakértőként, például etikett és protokoll témakörben. Semmi kivetnivalót nem látok abban, ha valaki kezet csókol egy idősebb asz­­szonynak, vagy főhajtással üdvözli egy dinasztia vezetőjét. Ez a helyes. Szenvedélyes olvasó hírében ál... Méghozzá angolul, franciául, ola­szul és spanyolul is olvasok, rajon­gok az irodalomért! Mit olvas most? A The Swerve: How the World Became Modern című könyvet, Stephen Greenblatt átfogó törté­nelmi-filozófiai munkáját, amely néhány éve általános ismertető iro­dalom kategóriában Pulitzer-díjat is kapott. Nemrég újraolvastam a kortárs német filozófus, Eckhart Tolle A most hatalma című köny­vét. Zsófia volt spanyol királyné is többször olvasta, gyakran beszélek vele a könyvről. Itt el kell monda­nom, ha nem bánja, hogy János Károly és Zsófia számomra eszmé­nyi pár. Őfelsége, a király az elmúlt század legnagyobb európai ural­kodója, a királyné pedig nagyon művelt és kedves, spiritualitásra ér­zékeny asszony, aki buzgó katolikus létére a buddhizmust is tanulmá­nyozta, másrészről vegetáriánus, és mindig gőzerővel dolgozott azon, hogy összetartsa a családját. Az amerikai politikai történések elke­serítenek, az olvasás viszont mindig segít kiszakadni a rögvalóságból. Mennyire nehezíti meg az életét a lassan egy éve tartó koronavírus­­járvány? Jól vagyok, a barátaim zöme is. Az anyukám, aki Párizsban tölti ideje jelentős részét, most Monte-Carló­­ban van. Én nem utazom, alig ta­lálkozom valakivel mostanában. A közelmúltig volt egy házunk Palm Beachen, de most oda sem mehet­nék. Az orosz legitimisták egyik cso­portja szerint ön az orosz trón első számú várományosa, per­sze akkor, ha Moszkvában vagy Szentpéterváron megtörténne a monarchia restaurációja. Néha­napján eljátszik ezzel a teoretikus felvetéssel? Nincsenek ambícióim, hiszen még a trónra igényt tartók is diszkvalifi­kálva vannak. Senki nem támogat, ami kész szerencse ebben a helyzet­ben. Pedig tudom, jó munkát vé­geznék! Mészáros Márton

Next

/
Thumbnails
Contents