Új Szó, 2021. január (74. évfolyam, 1-24. szám)
2021-01-30 / 24. szám
www.ujszo.com SZALON 2021. JANUAR 30. Ü valamilyen módon kötődik. Ők pedig tovább élezik, ám a potenciális választóik nagyobbik részét bizonyára még az eddiginél is jobban elriasztják. A taktikák A jelenlegi tárgyalási manővereikből fokozatosan kivehetők a felek taktikái. Az MKP vezetése gyors megegyezést szeretne, alighanem amiatt, hogy mihamarabb hozzálásson a közelgő önkormányzati és megyei választások előkészítéséhez. Itt vannak ugyanis a mostani legjelentősebb pozíciói. A Híd ugyancsak gyorsan egyesülne a többivel, részben azért, hogy megtartsa polgármesterei ingadozó csoportját, részben, mert a támogatottsága kivehetően leszálló ágban van. Továbbá hosszabb távon anyagi gondjai is támadhatnak. A párt negyedik lehetséges motívuma: egyes vezető politikusai védelemre számítanak az egyesült pártban az előző kormány ügyeiben való érintettségük okán. Mint jeleztük, jelenleg ez csak feltételezés. Az Összefogás azonban kivárna. Nagyjából azért, amiért szerinte a Híd siet. Várna, hogy a Híd népszerűsége tovább csökkenjen. No meg arra, hogy a vizsgálatok elérjenek a hidas politikusokig. (Feltételezhetően van ilyen információjuk. Az idő mutatja meg, mennyiben igazak, vagy/és mennyiben hivatottak a magyar pártok egyesülésének akadályozására.) így valamivel több helyre számít a párt vezető testületéiben. A magyar politikusok előtt álló egyik legnagyobb kihívás, hogy a három párt választóit mivel sikerül egy táborba terelniük. A másik pedig, miként tudják rávenni a távolmaradókat a részvételre. A pártegyesülés az egyik feltétele mind a kettőnek. (A további feltételeit azt követően lehet teljesíteni.) Ám az egyesülésnek perspektívát kell kínálnia mindegyik fél számára. Ehhez azonban mindegyik párt vezetésének kompromisszumkésznek kell lennie. Mai viszonyuk erre láthatóan alkalmadan. Le kell szögeznünk, hogy a politikailag feldarabolt és egyébként is sokszínű magyar társadalom összekapcsolása a legfontosabb feladatuk. Fontosabb ez bármelyik politikus pályafutásánál, illetve mostani pártjuk vezetőinek az új párt vezetésében való részesedésénél. Ha pedig ők nem tudnak megegyezni, akkor éppen azt demonstrálják, hogy szerintük ez fordítva van. A három párt helyzetéből következően most még inkább igaz, hogy csak amiatt maradhat el a megegyezés, mert valamelyikük meg akarja torpedózni. Ha tehát a felek nem találnak megoldást, akkor jobb esetben is csak néhány magyar képviselő kerülhet a parlamentbe jelöltjeik közül. A legrosszabb esetben ismét egy sem. Egyébként pedig lesz módjuk versenyezni egymással. Csak azt kellene eldönteniük, hogy esedeges versenyigényüket a következő parlamenti választásra időzítik. A preferenciaszavazatok intézménye erre tökéletesen alkalmas. OllösLászó Nyelveket beszélő, orgonáló kutató abó Gábor Tamás annak a csapatnak a tagja a német BioNTech biotechnológiai vállalatnál, amely kifejlesztette és a világon elsőként engedélyeztette a Covid-19 elleni vakcinát. Arról, hogyan működik, miért hatásos és miért nem kell tartani a védőoltástól Vrabec Mária beszélget a Vasárnapban a Mainzban élő fiatal kutatóorvossal. Röviddel azelőtt, hogy a vírus felütötte a fejét Kínában, még Debrecenben volt kardiológus. Mi köze egy szívgyógyásznak a biotechnológiához? Az elmúlt évtizedekben tapasztalható tudományos fejlődés, az új biotechnológiai módszerek és alkalmazások meg fogják változtatni a terápiás lehetőségeket a kardiológia területén is. Különösen ígéretes az mRNS, vagyis a hírvivő ribonukleinsav technológia. Azt akartam megérteni, tanulmányozni és megvizsgálni, alkalmazható-e a szív- és érrendszeri betegségek gyógyításában. Rendkívüli lehetőségem nyílt erre, amikor 2019-ben Karikó Katalin meghívott a munkacsoportjába. Aztán kitört ez a világjárvány, és mi is minden erőnket az oltóanyag kifejlesztésére összpontosítottuk. Az, hogy a szívizomzat regenerációjában, a szívelégtelenség kezelésében vagy a rák gyógyításában is alkalmazni lehessen a hírvivő RNS-t, már a közeljövő? Hogy az mRNS mint technológia működőképes, azt a vakcina bizonyítja. Rengeteg adatot nyerünk az oltások alapján, amelyeket a későbbi kutatásban is tudunk használni. Elsősorban azok a területek kerülnek előtérbe, amelyekre eddig a tudomány nem tudott megfelelő választ adni. Kardiológusként ez a legfőbb motivációm, mert elhalt szívizomzat újjáépítésére egyelőre nincs terápia. Az mRNS-alapú megoldás itt is nyújthat lehetőséget, de ehhez még jobban meg kell érteni a technológia mellett a betegség molekuláris hátterét. A tudományban gyakran úgy van, hogy nem elég az isteni szikra, a körülmények összejátszása is kell ahhoz, hogy az ödetből valóság legyen. Ez teljesen igaz, és igazolást is nyert az aktuális fejlesztésekben. A járvány megfékezéséért a legtöbb kutatóintézet és gyógyszergyártó jelentős pénzforrásokat fektetett a meglevő tudás alkalmazásába és bővítésébe. Ezért is látványosak az eredmények és megalapozadanok azok a félelmek, hogy túl gyorsan készült el a vakcina, ezért talán nem elég jó. Az, hogy az mRNS alapú vakcina lehetett a legelső, bizonyítja a technológia gyors alkalmazhatóságát. Persze, ehhez a megelőző kidolgozás, valamint a vírus működési mechanizmusának a pontos molekuláris ismerete is kellett. Ezek a kutatási eredmények nem tavaly születtek, de most alkalmazni lehetett és kellett őket. Miután Kína közzétette a vírus genetikai szekvenciáját, az amerikai Moderna cég, amely szintén az mRNS módszert alkalmazza a vakcina fejlesztésben, heteken belül bejelentette, hogy elkészült az oltóanyagjelölt, és megkezdték a tesztelését. Ha összefüggésében vizsgáljuk a fejlesztést, akkor évtizedek óta folytatott munka kicsúcsosodása volt a vakcina. Itt kiemelendő Karikó Katalin, akinek meghatározó szerepe van abban, hogy az mRNS a gyógyászatban használható lett. Úttörő kísérleteit alapul véve, évek alatt sokan hozzájárultak, hogy ma használható vakcinaként, egy világjárvány elleni küzdelemben nem a semmiből fejlesztettünk ki egy oltóanyagot, hanem képletesen szólva már volt a fiókban egy adag tudás, tapasztalat, és most kipróbáltuk, működik-e ebben az esetben. Vrabec Mária A folytatásban olyan kérdésekre is választ találnak például, hogy hogyan lehetne elmagyarázni laikusok szántára a hírvivő mRNS működését. Mi az előnye az mRNS- vakcinának a vírusalapú vakcinákkal szemben? Jelenthet-e akár életre szóló védettséget is ez az oltás? Mivel cáfolja a vakcinaellenesek gyakori érveit? Miért ajánlja azoknak is az oltást, akik már leküzdötték a Covid-19-fertőzést? Indokoltak-e az aggályok az orosz és a kínai vakcinával szemben? A teljes interjút elolvashatják a Vasárnap keddtől, február 2-átói kapható számában KÖNYVSORSOK A róka és a farkas meséje „Turbórealizmus.” Ezt a szót használta állítólag Viktor Pelevin azon ritka megszólalásainak egyikekor, amikor saját prózaművészetét igyekezett jellemezni. De mit jelent tulajdonképpen ez a frappáns, viccesnek vagy akár önironikusnak szánt kifejezés? Ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk róla, illetve a Pelevin-jelenségről, az orosz sztárszerző egy másik nyilatkozatát érdemes fölidéznünk, amelyben arra a riporteri kérdésre válaszolt, vajon a kortárs orosz irodalom jól tükrözi-e az orosz valóságot. A beszámolók szerint Pelevin kért egy pohár bort és némi időt, hogy mire elfogyasztja az italt, felelni tudjon. Híres szűkszavúságával aztán annyit mondott csupán, „először azt kellene meghatároznunk, mit értünk valóságon”. Máris van egy lehetséges fogódzónk, mit takarhat a „turbórealizmus” kétségtelenül kevéssé irodalommdományos kifejezése. Pelevin terjedelmes regényeiben - ritkaságszámba menő élő megszólalásaival szemben prózája bőbeszédű, mégis lényegre törő, sűrű szövésű irodalmi anyag - az egyik legfontosabb kérdés, hogyan ragadható meg, egyáltalán miként értelmezhető a körülöttünk lévő, mind szürreálisabb és bizonytalanabb világ, amelyet röviden valóságként emlegetünk, és ez a legfőbb kérdés határozza meg utána az összes többit: a modern orosz nagyváros, a társas kapcsolatok, a szerelem, a munka, sőt az irodalom történetének a mibenlétét is (mint azt a talán legagyafúrtabb, legösszetettebb művében, a Tolsztojt, azazT. grófot főszereplővé avanzsáló T-ben extravagáns módon megmutatja). A valóság kérdése Pelevinnél szinte mindig valamilyen szimulációs jelenséggel kapcsolódik össze, az egyes karakterek legtöbbször világuk szimulakrum-jellegével szembesülnek. Ennek a szimulációnak a legfőbb jegye - ahogyan az az említett /.’-ben is világossá válik - a francia filozófus, Jean Baudrillard szimulakrum-leírásának megfelelően az, hogy a szimuláció olyan valóságot hoz létre vagy másol, amelynek az eredetije már nem föllelhető, vagy nem hozzáférhető. Pelevin Moszkvája és orosz vidéke, játszódjék a cselekmény a nagyjábóli jelenben vagy a nem túl távoli jövőben, megőrzi az orosz „valóság” minden bizarr aspektusát, miközben létrehozza annak rendkívül egyedi, karneváli tükrét, amelyben minden egy picit elmozdul, kizökken, átalakul vagy más szemszögből tárul föl. Egy ilyen körvonalak nélküli valóságban előfordul, hogy az orosz nagypolitikát meghatározó figurák is szimulációs folyamatok révén állnak elő (például nagy sikerű korai munkájában, a Generation P-ben, de az egyik legutóbbi, meglehetősen szövevényes szimulációs hálózatot fölvillantó regényében, az iPhucklO-ben úgyszintén), és persze az emberek szerelmi-szexuális élete is radikálisan eltolódik a fiktív, szimulált kalandok világába, aminek köszönhetően a hagyományos magánélet momentumait a csúcstechnológia teszi elavulttá vagy zárójelezi (lásd az imént szóba hozott iPhucklO mellett a szintén karneváli, ugyanakkor humoros és szatirikus S.N. U.F.F.-ot). Az én egyik személyes kedvencem Pelevintől az eredetileg 2004- ben kiadott, magyarul pedig nem sokra rá, 2006-ban Bratka László fordításában megjelent regény, A Metamor Szent Könyve. A mű a talált kézirat alaphelyzetére épül, a kéziratot tartalmazó laptopra a moszkvai Bitca-parkban bukkannak rá egy női ruhadarabokat tartalmazó táska mellett, miután többen bejelentést tesznek egy különös, égésnyommal járó jelenségről. A hátrahagyott kézirat címe egyúttal a regény címe, amelyhez egy rendőrparancsok, egy irodalomtudós és egy karaokeműsor vezetőjének közös előszava tartozik, egy (ön)ironikus jegyzet, amely már az első oldalakon szó szerint és átvitt értelemben is idézőjelbe teszi az utána következő mintegy 420 oldalt. Ahogy Pelevinnél szinte mindig, úgy ezúttal is nyelvi megkettőződésekkel, sőt megsokszorozódásokkal indul a történet. Ily módon a regény hamar világossá teszi, hogy nemcsak a pontosan meghatározható körvonalait vesztett valóság multiplikálódik, hanem az azt értelmező nyelv is. A szavak etimológiájával és a jelentések komplexitásával való - olykor Heidegger hasonló eljárásait idéző, nyelvtörténeti és nyelvteremtő - játék egyszerre gazdagítja és bizonytalanítja el a szöveg jelrendszerét, hiszen a hagyományos, bevett jelentéseket át- meg átszövik, felülírják és újrakódolják az új jelentések, illetve ezeknek a jelentéseknek az összekapcsolódása olyan diszkurzív folyamatokat előállító rendszerekkel, mint mondjuk a politika, a gazdaságtan, a médiakultúra, a technológia, a fogyasztói társadalom, a filozófia és a metafizika, vagy az intimitás, a szerelem és a hit. A szóban forgó regény elbeszélője az A-Huli nevű rókametamor, egy örök életű átváltozóművész, aki az ezredforduló utáni Moszkvában hamvas prostituáltnak kiadva magát, magas rangú, romlott férfiak szexuális energiáját lecsapolva keresi a kenyerét, és tesz mind nagyobb erőfeszítéseket azért, hogy ne csupán saját helyét lássa meg a kortárs orosz kavalkádban, de rájöjjön arra is, mi annak az illúziónak a természete, amelyben benne ragadt. Az emberi külsőt öltő rókametamor rókafarkával bocsát káprázatot a gyanúdan ügyfelekre, és ez a trükk a sztoriban hasonlóképp működik, mint A-Huli elbeszélésének nyelvi multiplikációi. A szerteágazó, párhuzamos gondolatfolyamok olyan elágazásokat hoznak létre, amelyek a valóság eltérő interpretációit adják, és eközben a regény fölépíti az orosz mese- és mítoszvilág, valamint a mítosztalanított kortárs orosz miliő párhuzamos konstrukcióját, amelyben egyszerre vannak jelen ugyanazok a mesei és valóságos elemek. Amikor A-Huli megismerkedik a KGB utódszervezeténél, az FSzB-nél dolgozó Szásával, akiről kiderül, hogy fárkasmetamor, és tanúja lesz, milyen farkasüvöltő rituáléval nyerik ki a kőolajat a behavazott puszta mélyéről, az említett komponensek hirtelen narratívába rendeződnek: „De az oroszok mégis szeretik az országukat, íróik és költőik pedig ezt a rendet hagyományosan ahhoz hasonlítják, hogy a mesebeli óriás lábán súly van - másképp, úgymond, túl gyors száguldásba kezdene... Jaj, nem tudom. Már régóta nem látni semmiféle óriást, hanem csak az olajvezetéket (...) Néha azt hiszem, hogy az orosz létezés egyeden célja: csövet vezetni a behavazott pusztaságban, igyekezvén geopolitikai értelmet találni ebben, és fellelkesíteni vele a kis népeket.” A-Huli szerelme Szásával persze más következtetésekkel (és következményekkel) is együtt jár, a szerelmi párbeszéd pedig megnyitja az utat a metafizikai diskurzus számára. Ebben a rétegzett beszédrendben aztán felbukkannak és szót követelnek a filozófia- és irodalomtörténet ismert figurái, de a popkultúra emblematikus alkotásai (például a Mátrix) is, hogy hozzájáruljanak nemcsak egy merőben új szituáció, a szerelem értelmezéséhez, de rajta keresztül a létezés természetének megismeréséhez. Paradox helyzet tehát, ahogy épp az anyagi-testi tapasztalat írja át mindazt a szellemi tartományt, amely a valósághoz való testeden kapcsolódás eseményeit - például a rókametamor szexualitását - eladdig meghatározta és irányította. A mese valósága, illetve a valóság meséje Pelevin feledheteden regényében ebben a szituációban rendeződik újra, olyan körkörösséget teremtve, amelyben az egyes szálak nem elvarrhatók. Az uroborosz (a saját farkába harapó kígyó) vissza-visszatérő képzete és a kör alakzata így tehát a regény, egyúttal pedig az olvasás mestertrópusa lesz. Érdemes visszatérni hozzá. L. Varga Péter A mellékletet szerkeszti: Sánta Szilárd. E-maíl: szilard.santa@ujszo.com . Levélcím: DUEL-PRESS s.r.o., Új Szó - Szalon, P. 0. BOX 222, 830 00 Bratislava 3