Új Szó, 2021. január (74. évfolyam, 1-24. szám)

2021-01-28 / 22. szám

KULTÚRA www.ujszo.com | 2021. január 28. 9 Életleckék kezdőknek és haladéknak Bartalos Tóth Iveta történetei annyira tömények, hogy szinte mindből születhetett volna egy-egy regény BartaSos Tóth Iveta Éiet LEJÁRT szavat JUHÁSZ KATALIN Teljes vértezetben pattant elő nemrég egy író. Ritka dolog az ilyesmi, hiszen legtöbben már tizennyolc évesen elérkezett­nek látják az időt első kötetük megjelenésére, aztán húsz év múlva legszívesebben leta­gadnék. Bartalos Tóth Iveté­­nak nem lesz ilyen problémája. A kötet harminc elbeszélést tar­talmaz, amelyekből majdhogynem összeáll egy regény, pedig nincse­nek visszatérő szereplők, sem foly­tatólagos cselekmény. Ami közös bennük, az a szürke alapszín, a nyo­masztó hangulat és valamiféle fur­csa predesztináltság. Átlagembereket látunk, félresik­­lott egzisztenciákat szétrombolt ál­mokkal, eleve kudarcra ítélt kitörési kísérletekkel. Vagy még ennyit sem, csak azt a kásás nihilt, amibe szépen bele lehet süppedni. Egy asszonyt, aki feláldozza karrierjét a családjá­ért. Negyvenes „csajokat”, akik úgy akarnak bulizni, mint tizenéves ko­rukban. Egy fiatal férjet, aki számá­ra egy Skoda is elérhetetlen álom. Egy kétkezi munkást, aki éhezik. Egy nőt, akit megaláznak a munka­helyén. Egy másikat, aki nem találja meg az igazi szerelmet. Sok esetben meghatározza egy­­egy szereplő életét a családi háttér, a szülőkkel való viszony, az, hogy mit kapott a kezdőcsomagban, illetve mennyire telepednek rá. A lehető­ségek feladásának kényszere, a lelki kizsákmányolás ugyanolyan erő­szak, mint a tettlegesség, és a szerző jól érzékelteti, hogy ezt még manap­ság sem vesszük észre. Arról sem tehetünk, milyen kör­nyezetbe születtünk, ám a közeg meghatározza jövőnket. Ez is ab­szolút mai probléma, nem szükséges a Kincskereső kisködmönig vissza­mennünk példákért. Választásaink, döntéseink is górcső alá kerülnek, és persze az azokat kiváltó okok - mit veszünk figyelembe és mit fojtunk el magunkban. És komoly szerepet játszik mindennapjaink alakításában az állandó megfelelési kényszer, va­lamint a látszat fenntartása, bármi áron. Lám, átváltottam többes szám el­ső személybe, mert hiszen az összes történemek mi vagyunk a szereplői. Valamennyi játszódhatna a szom­szédban, az ismerőseinkkel, roko­nainkkal, akiknél első blikkre úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben van, sőt látványosan jól működnek a dolgok. A felszín alatt azonban egy­re nagyobb a baj, recseg-ropog a szerkezet, elég egy szellő, és a kor­hadt tartópillérek megadják magu­kat. Legtöbbször a szereplők is ér­zik, hogy hamarosan rájuk szakad a tető, mégsem menekülnek. A szerző sok reális élethelyzetet felvillant, akár példázatnak is tekinthetőek ezek, ha az életet akarja tanulni va­laki, mondjuk egy tinédzser, hogy kikerülje a csapdákat, amelyek ké­sőbb várnak rá. A szépirodalom is lehet önismereti, életvezetési ta­nácsadás, sőt akár terápia is, ha nem szájbarágós. Bartalos Tóth Iveta nemcsak azt tudja, hogyan csomagolja történe­tekbe az érzelmi kiüresedést, ho­gyan ábrázoljon párkapcsolati prob­lémákat, gyermekkori traumákat, halálos betegségeket, hanem azt is, milyen írói eszközöket kívánnak az egyes helyzetek. Ahol feleslegesek a szavak, ott a szereplő csak letesz va­lamit az asztalra, hogy a másik is lás­sa, kérdőn felhúzza a szemöldökét, vagy kinéz a semmibe. . A stílus végig minimalista, nin­csenek magyarázó mondatok, sem csacsogó dialógusok. Gyakran úgy sorjáznak az információk, mint egy gyorstüzelő pisztolyból: minden le­zajlik két oldalon, akár egy évekig tartó betegség is. A szerző így érzé­kelteti a sorsszerűséget, vagy éppen egy-egy lépés következményeit. Annyira tömények ezek a történe­tek, hogy szinte mindből születhe­tett volna egy-egy regény. Olyanok, mint a rövidfilm, amelyben benne van az egész estés mozifilm lehető­sége. A földrajzi utalásoknak köszön­hetően általában világos, hol járunk: Dél-Szlovákia magyarlakta régiói­ban, közelebbről a Dunaszerdahelyi járásban. Ez is teljes természetes­séggel jelenik meg a könyvben, vagyis nem egy elképzelt terepen játszódnak a történetek. Ugyanak­kor a helyszín nem jelent különö­sebb determináltságot, talán csak az első, Wrigley's Spearmint című el­beszélésben, amelyben a nyelvtudás hiánya okozta bizonytalanság is megjelenik a gyermeki bizonytalan­ság mellett. Hogy pontosak legyünk: ez Bar­talos Tóth Iveta első önálló kötete, mivel Mészáros Krisztinával közö­sen már megjelent egy anyaságról elmélkedő könyve 2018-ban (Anyább anyák), ugyancsak a Phoenix Polgári Társulásnál. Az a kötet célirányosabb volt, ez itt min­denkihez szól. A kiadó profiljának ellenére nem tekinthető deklaráltan női irodalomnak. Korántsem csak azért, mert néhány történetnek férfi főszereplője, narrátora van, és nem is azért, mert ez a címke gúzsba köt. A női szemszög itt nem valamiféle „kisebbségi” nézőpont, hanem egyszerű tény. Van egy módszerem erre: fejben megváltoztatom az adott elbeszélés főszereplőjének nemét. Ha ellenkező nemű karak­terrel is működik a történet, ha va­lódiak az érzelmek, logikusak a re­akciók, akkor általános érvényű emberi történettel van dolgom. Bartalos Tóth Iveta elbeszélései pont ilyenek. Sokáig nem ereszte­nek, napokon át foglalkoztatnak. Néha úgy éreztem, csak egy-két ap­róságon kellene változtatniuk a szereplőknek ahhoz, hogy helyre rázódjon az életük. Szívesen rájuk kiabáltam volna, hogy vigyázz, ne csináld, vagy hogy ébresztő, hát nem látsz a szemedtől? Aztán las­san elfogadtam a könyörtelen sors­szerűséget, a kérlelhetetlen őszin­teséget, az esettanulmánynak is be­illő sztorikat. Illetve személyes si­kerként éltem meg, ha a főhős min­den hátráltató tényezőt legyőzve végül magára talált. Ha az olvasó úgy érzi, köze van az adott könyvhöz, akkor egészen biz­tosan nem ajándékozza tovább. Az Élet lejárt szavatossággal szigorú­an csak kölcsönözhető tőlem, ma­ximum két hétre. Vagy megrendel­hető a kiadónál. Bartalos Tóth Iveta: Élet lejárt szavatossággal. Phoenix Polgári Társulás, Pozsony, 2020,158 oldal. Jane Fonda kapja idén a Golden Globe életműdíját A Costa-könyvdíj legújabb nagydíjasa Jane Fonda a 2017-es velencei filmfesztiválon (Fotó: Shutterstock) Az idei Golden Globe-gálán Jane Fonda kapja a Cecil B. DeMille-óletműdijat. A 78. Golden Globe-díjátadót febru­ár 28-án rendezi meg a Holly­woodban akkreditált külföldi újságírók szövetsége (HFPA). Los Angeles. A testület évente adja át díjait a tagság szavazatai alapján a legjobb filmes és televíziós produkcióknak, alkotóiknak és szí­nészeiknek. Az idei díjesélyes jelöl­tek listáját február 3-án hozzák nyil­vánosságra. A Cecil B. DeMille-életműdíj ki­tüntetettjének nevét azonban már kedden bejelentették. Jane Fonda az egyik legismer­tebb, nagy tisztelemek örvendő amerikai színészcsalád tagja, az Oscar-díjas Henry Fonda lánya. Öccse, Peter Fonda és unokahúga, Bridget Fonda szintén színészek. A Klute és a hazatérés című filmekért Oscar-díjjal jutalmazott Jane Fonda színészi pályafutása mellett a női jo­gok élharcosaként is közismert, és aktivistaként is számos ügyet támo­gatott, egyebek mellett felszólalt a vietnámi és az iraki háború ellen. Ali Sár, a HFPA elnöke közlemé­nyében hangsúlyozta, hogy miköz­ben a színésznő pályafutása alatt el­nyerte a legnagyobb elismeréseket, mindvégig elkötelezetten küzdött azokért a társadalmi ügyekért is, amelyekben változást akart elérni. A nagy presztízzsel bíró Cecil B. DeMille-díjat évente olyan sze­mélynek ítéli oda az újságíró­testület, aki jelentős hatást gyakorol a szórakoztatóipar világára. A nyolcvanhárom éves Jane Fon- i da a két Oscar-díj mellett öt Oscar- : jelölést kapott, továbbá hét Aranyg- j lóbusz díjjal is jutalmazták. 2014- ben megkapta az Amerikai Filmin­tézet (AFI) életműdíját, 2017-ben pedig a 74. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Aranyoroszlán-élet­­műdíját. A színésznőt 2019-ben többször is őrizetbe vették, amikor részt vett a klímaváltozás elleni fel­lépést sürgető békés demonstráció­kon a Capitoliumnál. What Can I Do? My Path from Climate Despair to Action (Mit tehetek? Utam a klí­maváltozás miatti kétségbeeséstől a tettekig) című könyve tavaly jelent meg. Jane Fonda számos nonprofit jótékonysági és közhasznú szerve­zetet támogat. (MTI k) Díjazottak már A Cecil B. DeMille-díjjal korábban kitüntetettek között szerepel • Tom Hanks • Jeff Bridges • Oprah Winfrey • Morgan Freeman • Meryl Streep • Barbra Streisand • Sidney Poitier • Lucille Ball London. A trinidadi születésű brit írónő, Monique Roffey The Mermaid of Black Conch című műve nyerte el a Costa-könyvdíj (Costa Book Awards) 2020-as nagydíját, az Év könyve díjat. A győztes regény egy halász és egy sellő szerelméről szól. A könyv, amely egy taíno legendán alap­szik, Roffey hatodik regénye. A zsűri „születőben lévő klasszikusnak” nevezte a müvet, Roffey-t pedig „tehetségének csúcsán lévő íróként” méltatta. Az író, aki az elismerés mel­lett 30 ezer font pénzjutalomban is részesül, elmondta: „ez a nagy presztízzsel bíró díj egyszerre szól a karibi irodalomnak, a kí­sérletező stílusnak, a mágikus realizmusnak, a független ki­adóknak és természetesen a sel­­lőknek”. Tessa Sheridan forgató­könyvíró és rendező nyerte el a 2020-as év legjobb novellájáért járó Costa Short Story Awardot, amelyről a közönség dönt. She­ridan az elismerés mellett 3500 font pénzjutalmat kap a The Per­son Who Serves-, Serves Again című írásáért. (MTI, k)

Next

/
Thumbnails
Contents