Új Szó, 2021. január (74. évfolyam, 1-24. szám)

2021-01-05 / 3. szám

www.ujszo.com I 2021. január 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Struccpolitika Amikor a legdurvább a járványhelyzet, elbújik az ország vezetője HEGEDŰS NORBERT Boldog új lockdownt és kellemes karantént min­denkinek! Lássuk be, az évkezdés nem sikerült valami fényesre. Csa­lókának bizonyultak azok a remé­nyek, melyek egy fényes, új jövő beköszöntét várták 2021 .január el­sejével. A józanabbul gondolkodók nyil­ván számítottak rá, hogy az új évvel nem áll be hirtelen törés a dolgok menetében, de amit kaptunk, az a pesszimista forgatókönyveket is fe­lülírta. Egy kicsit olyan az egész, mintha a naptár december 31 -e után december 32-re váltott volna, és még mindig 2020-at húznánk. Per­sze ne adjuk fel a reményt, a csapá­sok csak megerősítenek, teher alatt nő a pálma stb. De egy kicsit már sok lesz a jóból. Az online sajtó világában az év utolsó napja általában a pangásról szól. Konzervanyagok váltogatják egymást a mérsékelten érdekes ak­tuális történésekkel, melyeket az ügyeletesnek véres verejtékkel kell összekapargatnia. Nos, múlt csü­törtökön nem így történt. Hamar ki­derült, hogy a kormány online ülést tart az év utolsó napján is, és új, minden eddiginél szigorúbb korlá­tozásokra van kilátás. A fertőzöttek és elhunytak száma ugyanis rekor­dokat döntögetett, mivel az ünnepek alatt senki nem vette komolyan a viszonylag enyhe korlátozásokat. Mintha ezt akarnák megerősíteni, a turisták olyan számban lepték el az egyik síközponthoz vezető utat, hogy a rendőrségnek kellett közbe­lépnie. Péntektől aztán megkaptuk a szigorú lockdownt, hogy jól kez­dődjön az év. Az, hogy ide jutottunk, jelentős mértékben a Matovic-kormány kö­vetkezetes struccpolitikájának kö­szönhető. A szigorú lockdownnal csak addig fenyegetőztek, míg észre nem vették, hogy a támogatottságuk zuhanórepülésbe kezd, aztán hirte­len elfelejtették. A legnehezebb időszakban a kormányfő megsértő­dött valamin és eltűnt, és míg hús­­vétkor egy sokkal enyhébb hely­zetben teljesen lezárta az országot, karácsonykor lényegében mindenki oda ment, ahová akart. Világos, hogy egyetlen politikus sem szeret népszerűtlen döntéseket hozni, de vannak helyzetek, amikor nincs más lehetőség. Matovic mindent megtett az antigénes tesztjeivel, hogy elke­rülje ezt az utat, de a kaotikus kom­munikációval csak annyit ért el, hogy mire eljött a kritikus pillanat, már szinte mindenkit maga ellen fordított. Amikor pedig a legdur­vább lett a járványhelyzet, az ország első számú vezetője besokallt és el­bújt. Ehhez képest jött január másodi­kén Ján Mikas tiszti főorvos, és ki­jelentette, hogy szerinte a politika eddig nem befolyásolta a járvány­kezelést. Mondta mindezt pár nap­pal azután, hogy nyilvánvaló politi­kai nyomásra megváltoztatta a par­lamenti képviselők munkáját sza­bályozó rendeletet, hogy a korona­vírusos honatyák is szavazhassanak. Azt követően, hogy a templomok és a síközpontok is a politika, és nem a józan ész miatt maradtak nyitva az ünnepekre. Mikas biztosan jó orvos, de ez a kijelentés egy párhuzamos dimen­zióból származik. Szlovákiában a járványkezelés kizárólag a politika függvénye volt 2020-ban, ezért is jutottunk oda, ahol most tartunk. Persze nem segít a helyzeten, hogy az ellenzéket járványtagadó szélső­ségesek és a vírus veszélyességét elbagatellizálni próbáló régi és új­rafestett smeresek alkotják. De a kormánypártok is népszerűségi versenyt csináltak a járvány elleni védekezésből, és amíg csak lehetett, homokba dugták a fejüket, ha kelle­metlen híreket kaptak. Kár, hogy egy katasztrófa széléig kellett sod­ródnunk ahhoz, hogy felébredjenek. Újévi köszöntő jeltolmáccsal (Cartoonizer) Ki lesz a Covid politikai áldozata? Futótűzként terjed az országban a koronavírus, javulásra leghamarabb január vágón van remény, ami hosszú korlátozásokat jelent. A kérdés csak az, hogy milyen politikai következményei lesznek a járvány elszabadulásának. „Igor Matovic természetesen a járvány elleni harcot tette az első helyre kormányzása elején. Azt mondta, nem engedi, hogy úgy hal­janak nálunk is az emberek, mint azokban az országokban, amelyek nem dicsekedhetnek európai első­séggel a járvány elleni harcban. Csakhogy most éppen ez történik nálunk is, és a politikusainknak már rég nem jut eszébe kioktatni min­denkit a környéken, hogy hogyan is kell harcolni a koronavírussal. Va­lakinek pedig meg kell fizetnie en­nek a politikai árát” — írja a Sme kommentárja. Persze folyamatosan megy az egymásra mutogatás az interneten, hogy ki is legyen az áldozat. Az SaS- es Jana Cigániková írt egy cikket, mely szerint világos, hogy ki a fe­lelős: az országos antigéntesztelé­seket megszállottan erőltető kor­mányfő. írását Richard Sulik láj­­kolta és teljes mértékben egyetértett vele. Ugyanúgy, ahogy Matovic teljes mértékben egyetértett Milan Knaz­ko cikkével, aki röviden azt írta, Sulik úgy érvel a járvánnyal kap­csolatban, akár egy őrült vagy egy féleszű. Ki-ki eldöntheti, hogy ő kit tart a fő felelősnek, de a legnagyobb probléma, hogy az egymásra muto­gatás megbénítja a kormányt ebben a vészterhes időszakban, amelynek árát mindannyian érezzük. „A megoldás csak az egymással való kibékülés vagy a szétválás le­het. Az utóbbi kevéssé valószínű, a kibékülés pedig annál nehezebb lesz, minél drámaibbra fordul a járvány­helyzet. Ha mindkét lehetőséget ki­zártjuk, akkor viszont csak a kor­mányzati bénultság marad. Tessék, ezek közül választhatunk” - zárja a Sme. (úsz) Újévi fogadalom JUHÁSZ KATALIN Eddigi felnőtt életem során, illetve már tizenéves korom óta minden évben tettem valamilyen újévi fogadalmat. Volt, hogy ketten-hárman összefogva próbáltunk lemondani va­lamilyen káros dologról, vagy új, hasznos dologba kezdeni. Mert együtt erősebbnek éreztük magunkat. A pszichológusoknak biz­tos erre is van egy latin kifejezésük: az illető nehezebben viseli az esetleges kudarcot, ha olyanok előtt szégyenül meg, akiknek ugyanaz sikerült-vagyis jobban igyekszik, erősebb a motivációja. Idén nemhogy társakat nem találtam egy újabb grandiózus vállalás­hoz, de saját magamnak sem tudtam megfogalmazni semmit, amit ér­demes lenne kimágnesezni a hűtőre. Vajon miért? Napok óta ezen tör­tem a fejem, végül az imént, éjjel fél tizenkettőkor az erkélyen cigizve rájöttem. (Igen, a leszokás is gyakran szerepelt újévi fogadalmaim kö­zött - ebből is láthatják, mennyire sikeres vagyok e téren). Nos, hát azért érzem ezt a nyomasztó motiválatlanságot, mert nyil­vánvalóan nem én irányítom az életemet. Ezt a feladatot, illetve hát alapjogot elvette tőlem a járvány. Nem egy csapásra, hanem fokozato­san, tíz hónapon át lopkodta lassan, apránként, szinte észrevétlenül. Szilveszterre pedig érvényét veszítette az a régi mondás, hogy olyan évem lesz, amilyet teremtek magamnak. Hogy ha kihasználom az adódó lehetőségeket, nem futamodok meg a kihívások elől, befejezem, amit elkezdtem, elérhető célokat tűzök ki magam elé, akkor sikerülni fog, amit elterveztem. Mert nem egy évre, de egy hétre sem tudok előre tervezni most - és egyáltalán nem vigasztal, hogy több millióan va­gyunk így ezzel. Az esti tévéhíradóban pszichológusok beszéltek a karantén alatt ki­alakuló szorongásos szindrómákról, illetve arról, hogy a depresszióra hajlamos emberek nehezebben viselik a bezártságot, a tehetetlenséget, a baráti vagy munkahelyi közösség hiányát, a korlátozásokat. És hogy ehhez nem is kell feltétlenül extrovertáltnak lenni, mert a szokásos nyüzsgés megszűnése, a mindennapok monotóniája és a kilátástalan­­ság az introvertáltakat is felőrli. Költőibben is megfogalmazhatom. Olyan ez, mint a vészesen hul­lámzó tengeren evezni egy csónakban, amelynek van ugyan motorja, de beragadt, és fogalmam sincs, fog-e működni még valaha. És ha igen, mikor. ígértek valami olajat, amivel át kell majd kenni az alkatrésze­ket, de a többiek a csónakban (merthogy nem egyedül evezek) most arról vitáznak, hogy megbízható-e az az olaj, hiszen nem régóta gyárt­ják, és még nem tesztelték ötszázezer csónakon, nyílt vízen, csak egy medencében. Szóval mi lesz, ha kinyírjuk vele a motort? Az ő döntésük tehát az énjövőmet is befolyásolja. Lehet, hogy már az is segítene, ha szájmaszk nélkül léphetnék ki az utcára. Már nincsenek olyan elérhetetlen vágyaim, mint például beülni egy kávéházba a barátaimmal, elutazni a szomszéd városba, vagy a messzi Budapesten csápolni valamelyik kedvenc zenekarom koncert­jén. Csak egy kis friss, szüretien levegőre vágyom. Esetleg egy kiadós úszásra a lakótelepi uszodában. Lám, milyen kevéssel beérném már, pedig tavaly ilyenkor azon keseregtem, hogy megint nem jött össze a tengerparti szilveszterezés egy távoli turistaparadicsomban. Az egyik pszichológus azt mondta a tévében, hogy az utóbbi hóna­pokban, de főleg decemberben háromszor annyi hívás érkezett a lelkisegély-vonalakra. És egyre többen küzdenek alvászavarral, ami intő jel lehet, pszichés betegségekhez vezethet. Na, helyben vagyunk, gondoltam, most már legalább ezt is tudom - bár újabban már öt órát is alszom néha egyhuzamban. Csak azért mon­dom, mert rémesen büszke vagyok magamra. Olyan, mintha megfo­gadtam volna, és sikerült volna... FIGYELŐ Újabb vakcináról dönt az Európai Unió Holnap állást foglal a Modema amerikai biotechnológiai cég ko­ronavírus elleni védőoltásának en­gedélyezéséről az Európai Gyógy­szerügynökség (EMA). „Szerdán tárgyal a Humángyógyszer Bizott­ság a Modema védőoltásáról” - tájékoztatott az európai gyógy­szerfelügyelet, amely a brexit miatt átköltözött Londonból Amszter­damba. Ha engedélyezik, a Modema vak­cinája lesz az EU-ban a második Covid-19 elleni védőoltás. Az EMA december 21-én engedé­lyezte az amerikai Pfizer gyógy­szergyár és német partnere, a BioNTech által kifejlesztett vakci­nát, amelyet a múlt hét óta alkal­maznak az uniós tagállamokban. A Modema tegnap bejelentette, hogy legalább 600 millió adag vé­dőoltást állít elő 2021-ben, 100 millió adaggal többet, mint amennyit korábban tervezett. A cég jelenleg dolgozik a beruházásokon és hiteleken, hogy egymilliárd adagra bővítse a kapacitását. A Modema közölte, hogy egy 200 millió adagra vonatkozó szerződés keretében már 18 millió adag vak­cinát szállított az Egyesült Álla­moknak. A kanadai kormánnyal 40 millió adag szállításáról kötött szerződést. Az EMA a múlt héten közölte, hogy bárNagy-Britanniában en­gedélyezték az AstraSeneca brit gyógyszergyár és az Oxfordi Egyetem készítményét, nem valószínű, hogy januárban meg­kapja az engedélyt az EU-ban. Az USA ésNagy-Britannia sür­gősséggel engedélyezte a forgal­mazást, és az EMA-ra is nagy nyo­más nehezedik a folyamat gyorsí­tása érdekében, elsősorban Né­metország részéről. (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents