Új Szó, 2021. január (74. évfolyam, 1-24. szám)

2021-01-23 / 18. szám

www.ujszo.com | 2021. január 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Bicepsz Kotlebának nagyon is megérte a rendszer részének lenni Semmi sem bizonyítjajob­­ban, hogy Marian Kotleba igazi túlélő, mint az, ahogy most elfoglalta és leuralta saját pártját. Lehet, hogy az egykor katonai gyakorlóban masírozgató fasiszta pártvezér az évek során po­cakot eresztett, de most olyan bicep­szet villantott, amit bármelyik egy­­benyakú gyurmagyula elirigyelne tőle a sitten. Kotleba kackiás bajuszkájának vége az ősszel nagyon lefelé konyult, mikor megkapta a több mint 4 éves börtönbüntetést a neonáci számmá­giáért, ami már annyira nyilvánvaló zsonglőrködés volt a horogkeresz­tekkel, hogy az igazságszolgáltatás szemét is kibökte. Nem is feltétlenül azért, mert elég nagy valószínűséggel sittre kerül (fellebbezés miatt még tart a bírósági eljárás), inkább azért, mert az ítélet keresztbe tett annak a tervnek, amit a fejében forgatott. Az ESNS rendszerellenessége ugyanis beetetésnek kiváló volt, ám az egy­­bites nácizmus támogatottságának azért megvan a plafonja. Kotleba te­hát azt tervezte, hogy szép lassan le­építi a radikális idealistákat, akikkel nem lehet mit kezdeni, és finoman elkezdi a mainstream felé tolni a pár­tot. Ez a folyamat pedig megakadt azzal, hogy Kotlebát utolérte a saját, mértéktelen primitívsége. A „vezérnek” azonban ismét fel­felé kunkorodik a bajuszkája, még­hozzá azért, mert gyorsabb és esze­sebb volt, mint párttársai. Az évek során fokozatosan kiépítette maga mellé a párt „üzleti” szárnyát, mely szépen, fokozatosan benyelte azokat az állami támogatásokat, melyeket a párt a választási eredményért és mandátumokért kapott - és itt csak­nem tízmillió euróról van szó. Kot­lebának tehát nagyon is megérte a rendszer részének lenni, és ezért azt is gond nélkül vállalja, hogy néhány idealista kopasz, aki túl sokáig bújta a Mein Kampfot, majd megorrol rá, és árulónak fogja tartani. A pártelnök mesterterve ez volt: leépíteni, vagy hűséges katonává varázsolni a fara­gatlanabbakat, eltávolítani a pártból a konkurenseket, vagy akiknek túlsá­gosan kinyílt a csipája, és korlátlanná tenni az irányítást. Ennek a tisztogatásnak lett áldo­zata Milan Mazurek és Milan Uhrík - előbbire egyszerűen már nem volt szükség, utóbbi pedig elhitte magá­ról, hogy van annyira okos és kariz­matikus, hogy konkurálhatna Kotle­­bával, ezért helyre kellett tenni. Per­sze egyiküket sem kell sajnálni, sőt, kifejezetten vicces, ahogy demokrá­ciáért kiáltanak a pártban, miközben ők maguk a demokrácia ellenségei. Kotleba pedig most már abban a tudatban él, hogy akkor is szabadon játszhat, ha esetleg markos smassze­­rek adják majd neki a jóéjtpuszit a rács mögött, hiszen gyakorlatilag le­­válthatatlanná vált, és búja emberei hűségét. Miroslav Suja, az első szá­mú embere majd egyengeti a dolgo­kat a háttérből, miközben valamelyik bábja, Marek Kotleba, Belusky vagy Schlosár elnavigálja az ESNS-bárkát az áhított, mainstreamebb irányba, kicsit közelebb a Smerhez. Persze ez azért nem lesz ilyen egyszerű: Suja ugyanis jóval komolyabb kaliber an­nál, amit Marian Kotleba elbír. Olyan emberekhez van ugyanis veszélyesen közel, akiket Kotleba is csak addig érdekel, amíg megelégszik azzal, hogy a saját szemétdombján lehet kiskirály, és nem pakol még egy nul­lát ahhoz a tízmillióhoz. És nem, nem Mikulás Cérnákra gondolok, akinek verőlegényeit annak idején kiképez­te. Cérnáknál vannak nagyobb maf­fiózók is ebben az országban. TISZTA FASIZMUS, AMI EBBEN A PÁRTBAN MEGY! Kotleba és Mazurek (Cartoon izer) Egy kismama miatt lemond a kormány Példátlan: lemondott a mongol miniszterelnök, mert úgy érez­te, nem elég, ha csak az egész­­ségügyi miniszter távozik. Az ok: egy koronavírusos kisma­mát nagy hirtelen papucsban és pi­zsamában vitt át a mentő a Covid­­kórházba. Az országban felháboro­dást váltottak ki azok a tévéfelvéte­lek, amelyek alapján úgy tűnt: a -25 fokos hidegben kórházi pizsamában szállították el a kismamát és csecse­mőjét a szülészetről, amikor kiderült, hogy fertőzött. Tüntetések kezdődtek a kormányépületek előtt és a minisz­terelnök, Uhnágín Hürelszüh bocsá­natkérésre kényszerült, majd lemon­dott, mondván: „Sajnos hibát követ­tünk el az anya szállítása során. Kor­mányfőként nekem kell vállalni a fe­lelősséget”. A fővárosban alig 5 ez­ren tüntettek, jobbára fiatalok. Végül lemondott a központi válságstábot iránytó miniszter is, majd a kórház igazgatója, aztán bukott a kormány. Az államfő viszont nem akarja el­fogadni a kormányfő távozását, sze­rinte puccs történt. „Világos, hogy ál­lamcsínykísérletről van szó” - han­goztatta az államfő, Kaltma Battulga. Szerinte az egész ügyet és a tüntetést egy ellenzéki képviselő szervezte, aki ellen bírósági vizsgálat folyik egy aranybánya és rézbánya megnyitása körüli ügyeskedése miatt. Úgy véli, a tavalyi választást megnyerő kor­mányfőnek a helyén kell maradnia, nincs joga lemondani ebben a nehéz időszakban, amikor az ország jár­vánnyal és gazdasági válsággal küzd. Mongólia ugyanakkor más orszá­gokhoz képest irigylésre méltó sta­tisztikával büszkélkedhet: eddig összesen 1584 koronavírus-fertőzést regisztráltak és hárman haltak meg. Viszont mindez elsősorban a határok lezárásának és a szigorú határellen­őrzésnek köszönhető, a tartományok közti mozgás is korlátozva van, és a lakosság már nagyon nehezen tűri az intézkedéseket - ez is szerepet játsz­hatott a tüntetés kirobbanásában. Hogy mennyire jók a mongol adatok, az tavaly Szlovákiában is téma volt, amikor Richard Sulik gazdasági miniszter kidolgozta sa­ját járványkezelési javaslatait. Mi­vel azokban nem szerepelt az orszá­gos tesztelés, Igor Matovié azzal in­tézte el az egészet, hogy „Sulik menjen és a mongoloknak próbálja meg eladni ezt”. A sajtó akkor gyor­san kikereste, hogy a mongóliai sta­tisztikákat bizony megirigyelhetné Szlovákia. (szabadeurópa, mti, úsz) Új mutációk, régi elméletek SZABÓ LACI A koronavírus elleni oltások és a vírus új mutációinak megje­lenésével tovább erősödtek azok az elméletek, hogy a vakci­­náció egy „felsőbb rend érdeke”, és/vagy csak üzlet a gyár­tóknak, na és továbbra is erősen tartja magát az a nézet is, hogy az egész mögött Bill Gates áll, aki így akar csipet ültetni az embe­riségbe, hogy aztán mindenkit kövessen és mindenkiről személyes in­formációkat gyűjtsön. És persze hogy a Facebookon kering a legtöbb ilyen információ. Azon az oldalon, ahol az emberek önként és dalolva osztanak meg magukról akkora mennyiségű - és rendkívül részletes - információt, hogy abból akár nemcsak a politikai beállítottságuk vagy a szexuális orientációjuk sejthető, de akár egy teljes kórkép is kiolvasható. Vizsgáljuk meg mégis az oltást ellenzők egyik nagy félelmét, hogy pont a vakcinával akarnak információkat gyűjteni róluk. Ma már online és hagyományos formákban is annyi információt osztunk meg magunk­ról, mintha faliújságon hirdetnénk ki. Aki akar, szinte mindent kiolvas­hat belőlük. A nagy áruházláncok törzsvásárlói kártyáival a vásárlási szokásaink monitorozhatók (van olyan cég, amely ez alapján küldi ki a kedvezményes kuponokat). A cég pontosan tudja, mikor, mit vásáro­lunk, mikor térünk át olcsóbb/drágább termékre. A mobilszolgáltatók a telefonálási, internetezési szokásainkat figyelhetik meg, a tévészolgál­tatók pedig azt is tudhatják, mennyit, mikor és mit nézünk a lapos képer­nyőn. És akkor még nem beszéltünk olyanokról, mint a Google, amely a keresések alapján tudja, mikor mire vagyunk kíváncsiak, miről szeret­nénk több információt. A randikereső appokban megosztott képek és le­írt vágyak pedig szinte lemeztelenítenek bennünket. Ezek azonban csak adatok, és egy célt szolgálnak: pénzszerzési lehe­tőséget. Az adattenger ugyanis a 21. század egyik legnagyobb kincse - hirdetéssé, vásárlássá, jutalékká változtatható. Erről könnyen megbizo­nyosodhatunk, amikor az interneten keresünk valamit, és kis idő múlva már épp ilyen reklámok jelennek meg a böngészőben. Legyen szó sport­cipőről, elektronikai cikkről, utazásról... Egy nagyvárosi embernél biz­tosan nem jelenik meg eladó traktor, ahogy a falusi internetező sem fog találkozni villamosbérlet-vásárlásra buzdító reklámmal. Ez a jelenség pedig nem más, mind a célzott reklám, annak is egyik leghatékonyabb formája- alapját pedig az adatok jelentik. Nem véletlen, hogy a nagy cégek többtucatnyi adatmémököt alkalmaznak, akik a felhasználók által megosztott információkat pénzzé teszik. Mi pedig az ingyenesnek gon­dolt platformokon az adatainkkal fizetünk. Bárki bármennyire is fontosnak hiszi magát, ezekben a rendszerekben ő is csak egy szám, az általa megosztott információ pedig csak egy adat, egy minta a rengetegben. Hiába sejti a Microsoft alapítóját az oltások mögött: ha Bill Gates kíváncsi lenne az adataira, akkor megnézné az il­lető Facebook-oldalát. Nyilván nem Bill Gates csipjei miatt kell legalább 70 százalékos átol­­tottság, hanem hogy véget vessünk a járványnak és az azzal együtt járó korlátozásoknak, visszanyerjük szabadságunkat. Hiába az oltásellene­sek tiltakozása, a tudomány mai állása szerint nincs más lehetőség. Ahogy korábban is, a nagy járványoknak a sokszor kötelező oltások ve­tettetek véget, úgy minden bizonnyal a koronavírust is így tudjuk ma­gunk mögött hagyni. FIGYELŐ Kilenc óv a Vatikán bankárának Kilencévi börtönre ítélte a vatikáni bíróság Angelo Caloiát, a pápai ál­lam bankjának volt elnökét, vala­mint egykori ügyvédjét sikkasztás és pénzmosás miatt. A 81 éves Caloiát, az IOR vatikáni bank volt elnökét és egykori ügy­védjét, a 97 éves Gariele Liuzzót egyaránt 8 év és 11 hónap elzárásra ítélték. Az ügy harmadik vádlottja, Lelio Scaletti vezérigazgató idő­közben elhunyt. Caloia ügyvédei fellebbeztek. A per 2018 májusában kezdődött kétes ingatlanügyletek miatt, ame­lyek során eurómillióknak veszett nyoma. Az ügyészség szerint a bankelnök és az ügyvéd is felelős volt azért, hogy az IOR 2001 és 2008 között piacra bocsátott ingat­lanvagyonát áron alul adták el. A vatikáni bank ingatlanjainak 71 százalékán adtak túl, és az IOR-t számítások szerint 57 millió euró­­val károsították meg. Ebből a vati­káni hatóságok 2014-ben 17 millió eurót lefoglaltak Caloia és Liuzzo számláin, majd további 10 milliót Liuzzo svájci számláján. A búóság 23 millió euró kártérítés megfize­tésére kötelezte őket. Caloia két évtizeden át vezette a vatikáni bankot. Az üzletelésre Ferenc pápa megválasztása után derült fény, amikor az egyházfő a vatikáni bankban nemzetközi könyvvizs­gálatot rendelt el. Az 1942-ben alapított vatikáni bank történetében hangos botrá­nyok voltak, még a szicíliai maffi­ával is kapcsolatba hozták. Jelen­leg nincs ingatlanvagyona és 5000 gyanús számláját megszüntették. A vatikáni igazságszolgáltatás je­lenleg egy másik ingatlanbotrányt is vizsgál, amely szintén perrel végződhet: a szentszéki államtit­kárság gyanús londoni luxusingatlan-vásárlását, amely során olasz közvetítők kövér juta­lékhoz jutottak. A búóság a héten jelentette be, hogy rövidesen ítéletet mond Ce­cilia Marogna olasz tanácsadó ügyében is, akinek a vatikáni ál­lamtitkárság félmillió eurót utalt egy szlovéniai bankszámlára, az Afrikában és Ázsiába elrabolt pa­pok kiszabadításáért folytatott ál­lítólagos közvetítése címén. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents