Új Szó, 2021. január (74. évfolyam, 1-24. szám)

2021-01-18 / 13. szám

8 I KULTÚRA 2021. január 18. | www.ujszo.com Melankolikus ballada a rasszizmusról A Ma Rainey: A blues nagyasszonya atipikus életrajzi film, csak néhány órát mutat be az énekesnő pályafutásából Ma Rainey életre keltője. Viola Davis elmaszkírozva, a sok smink alatt is képes átlényegülni igazi dívává A show-t egyértelműen a Marvel-filmek egykori Fekete Párduca, Chadwick Boseman (középen) nyúlja le (Fotók: Netflix) MÉSZÁROS GYÖRGY A Ma Rainey: A blues nagy­asszonya című Netflix-film a tavaly nyáron mindössze negyvennégy évesen elhunyt Chadwick Boseman romok hattyúdala. Emellett egy nagyszerű film a rasszizmus­ról és az emberi természetről. Denzel Washington producerként eredetileg az HBO csatornával kö­tött szerződést 10 film elkészítésé­ről, amelyek mindegyike az afro­amerikai drámaíró, August Wilson írásait dolgozta volna fel. 2016-ban ennek az antológiának az első része volt a Kerítések, 2020-ban pedig, immár ugyan a Netflixre, de megér­kezett a második film is Ma Rainey: A blues nagyasszonya címmel. Au­gust Wilsonon és a témakörön (az affoamerikaiak kirekesztettsége) kívül a Ma Rainey-t alakító Viola Davis is közös pont a két filmben. Davis a Kerítésben nyújtott alakítá­sáért megkapta a legjobb női mel­lékszereplőnek járó Oscar-díjat, és nem elképzelhetetlen, hogy idén is ott legyen az Akadémia listáján Ma Rainey megformálásért. Wilson drámáját 1983-ban már színpadra állították. George C. Wol­fe rendező alkotásán ez érezhető is. Nemcsak azért, mert a játékidő 90 százaléka két helyszínen játszódik, hanem azért is, mert néha a mono­lógok és a párbeszédek annyira kör­mönfontak és cizelláltak, hogy bán­tóan messze kerülnek a természetes­ségtől. Wolfe-nak, szerencséjére, remek színészgárdával volt lehető­sége dolgozni, Viola Davis mellett nagyszerű karakterszínészek alakít­ják a zenekarát (Michael Potts, Glynn Turman, Colman Domingo), Dusán Brown pedig Ma dadogó unokaöccsének a szerepében nyújt emlékezeteset. Ám a show-t egyértelműen a Marvel-filmek egy­kori Fekete Párduca, Chadwick Boseman nyúlja le. Ez volt Boseman utolsó szerepe: a 2018-as Fekete Párducban még félistenné kigyúrt színész rákbetegsége miatt itt már láthatóan csontsoványra fogyott. Ezzel együtt Levee megformálásá­val élete legjobb alakítását nyújtja. A Ma Rainey: A blues nagyasszo­nya meglehetősen atipikus életrajzi film, hiszen nem teljességében mu­tatja be a bluesénekes Ma pályafu­tását, hanem csupán néhány órát mutat belőle, mégpedig azt a szaka­szát, amikor a Paramount Stúdióban felvételt készítenek a leghíresebb dalaiból. Am ebben a pár órában is benne van mindaz, amivel Mának és a többi afroamerikai művésznek meg kellett küzdenie az 1920-as évek­ben. A blues alapvetően a színes bőrűek zenéje volt, ám ezekben az időkben nem igazán szólaltathatták meg nagyközönség előtt (inkább csak saját maguk közt, klubokban), az pedig nagyon keveseknek adatott meg, hogy egy profi stúdióban rög­zítsék a dalaikat. Ezért is lehet első látásra furcsa, hogy Ma különböző sztárallűijeivel, pimaszságaival az első perctől kezdve mindent meg­tesz azért, hogy a producerek idő előtt kipenderítsék a stúdióból. Am ahogy halad előre a játékidő, rájö­vünk, hogy Ma így lázad a rassziz­mus ellen: a felszínen látszólagos belenyugvással, pesszimizmussal, a felszín alatt viszont apró csipkelő­désekkel - azzal, hogy ezúttal ő ug­ráltatja a fehéreket - próbál lázadni az őt emberszámba sem vevő fehér emberek ellen. Viola Davis elmasz­kírozva, a sok smink alatt is képes átlényegülni igazi dívává. Erélyes játéka láttán nem csodálkozunk, hogy még a stúdió producerei is vi­­gyázzban álltak előtte, és lesték minden kívánságát. Ma lázadozásával szemben Leve behízelgéssel próbál kitömi a rasszizmus börtönéből. Saját dalok­kal áll elő, és szeremé azokat eladni a Paramount producereinek, mindezt széles mosollyal és folytonos hajbó­kolással. Ám legbelül ő is ugyan­olyan lázadó természet, mint Ma. Le­vee, aki tragikus, dühös, szomorú fi­gura, ezt teátrális gesztusokkal pró­bálja leplezni. Chadwick Boseman­­nek nagyon nehéz dolga volt, hogy Levee ne egy ripacs trombitásnak tűnjön, ám nagyszerűen megoldotta a feladatát. Van a filmben egy megrá­zó monológja a hitről, a halálféle­lemről és a bizonyítási vágyról. Ez akkor is elképesztő erejű lenne, ha nem tudnánk, hogy Boseman a rák­kal küzdött, ám tudatában ennek, még jobban letaglózza a nézőt, és napok­kal a film megnézése után is ott mo­toszkál az ember fejében. Ma lemezének rögzítése közben az új idők szavait trombitáló Levee és a „blues anyjának” is becézett, a régi korok hangját képviselő énekesnő között egyre nő az ellentét. Végül Levee már mindenkiben az ellensé­get látja, még azokban is, akik segí­teni szeremének neki. A Ma Rainey: A blues nagy­asszonya fontos kérdéseket boncol­gat, nem feltétlenül csak a rassziz­musról, hanem általában az emberi természetről mint olyanról. Teszi ezt remek szereplőgárdával, helyen­ként emlékezetes monológokkal (a korábban kifejtettek dacára), to­vábbá - annak ellenére, hogy csu­pán két helyszínen játszódik a film - igazán hatásos képekkel. Ráadá­sul például a Zöld könyv - Útmuta­tó az élethez című hasonló filmmel ellentétben ez végre nem egy szim­patikus fehér karakter szemén ke­resztül akar mesélni a rasszizmus­ról, hanem azoknak a színes bőrűeknek a sorsával, akik valóban megélték a kirekesztettséget. Ma Rainey: A blues nagyasszo­nya (Ma Rainey's Black Bottom). Amerikai zenés dráma. 94 perc. Rendezte: George C. Wolfe. Fősze­replők: Viola Davis, Chadwick Boseman, Michael Potts, Glynn Turman, Colman Domingo. Meghalt Sas József színművész A MÁV Szimfonikusok a magyar kultúra napján Budapest. Online játssza a leg­nagyobb magyar zeneszerzők műveit a MÁV Szimfonikus Ze­nekar; a magyar kultúra napjának előestéjén, január 21-én Kodály, Liszt és Bartók kompozícióit hallhatja a közönség - közölte a zenekar. A magyar zene három legna­gyobb alkotójának egy-egy műve nyitja meg a MÁV Szimfonikusok idei, Szőke Tibor Mesterbérlet elnevezésű sorozatát a magyar kultúra napjának előestéjén. A pó­diumon két Kossuth-díjas művész is szerepelni fog, Balázs János zongoraművész és Kovács János karmester - olvasható a közle­ményben. Mint írják, a MÁV Szimfonikus Zenekar 2020-ban ünnepelte ala­pításának 75. évfordulóját, a jubi­leum alkalmából tervezett hang­versenyek azonban nem valósul­hattak meg a koronavírus-járvány miatt. Kovács János, aki az egyik ünnepi koncert karmestere lett volna, az idei évre halasztott hang­versenyt azzal teszi ünnepivé, hogy a magyar zene három legna­gyobb alkotójának egy-egy művét tűzte műsorára. Kodály Zoltán Marosszéki tán­cok című művében Erdélyben gyűjtött dallamokat dolgoz fel. Liszt Ferenc a maga korában népszerű, a verbunkos hagyomá­nyokat folytató táncdallamokra komponálta zongoraverseny jel­legű Magyar fantáziáját. Bartók Béla nagyszerű életművének egyik kiemelkedő darabja a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című műve, amelynek 84 évvel ez­előtt, 1936-ban ugyanezen a napon volt a bemutató előadása. „A Zene összefoglaló mű, benne van a vi­lágháború fenyegetésének árnyé­kában élő magyarság lélekrajza, a kor európai zenéje és a zeneszer­zőnek a jobb jövőbe vetett hite is” - emlékeztet a kommüniké. (MTI, k) Elhunyt 82 éves korában Sas József Jászai Mari-díjas színászművász, rendező, színházigazgató - közölte tegnap felesége. Budapest. A tájékoztatás szerint Sas Józsefet hosszan tartó, súlyos betegség után érte a halál. A szí­nészt január elején szállították kór­házba koronavírus miatt. A művész Polacsek József néven született Békéscsabán 1939. januárj­án. 1957-ben végezte el Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját, ezután a Győ­ri Kisfaludy Színházhoz szerződött. Később tagja volt a Békés Megyei Jókai Színháznak, a Pécsi Nemzeti Színháznak, A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének, majd a kecs­keméti Katona József Színháznak. A Mikroszkóp Színpad művésze 1973-tól lett, 1985 és 1993 között, majd 1998 és 2009 között a színház igazgató-rendezőjeként dolgozott. Közben művészeti vezető­főrendezője, állandó közreműkö­dője volt a rádió- és tévékabarék­Sas József (1939-2021) (Fotó: MTI) nak, több nagylemeze jelent meg, számos önálló estet írt és adott el. Szerepet kapott tévéfilmekben is: ilyen volt például Zsurzs Éva 1966- os rendezése, az Othello Gyulahá­zán, mely arra keresi a választ, hogy az operetthez szokott gyulaházi kö­zönség előtt lehet-e sikerrel bemu­tatni az Othellót. Művészetét több alkalommal is elismerték, egyebek mellett Jászai Mari-díjat (1981), Karinthy-gyűrűt kapott (1982), megkapta az Érde­mes és Kiváló Művész címet (1985- ben és 2003-ban) is. Mindezek mel­lett Radnóti Miklós antirasszista díj­jal és Erzsébet-díjjal is kitüntették, valamint több más elismerést is át­vehetett. Sas József főbb rendezései: Vala­mi változik, Jó párt holtig tanul, Csak semmi politika, Előttünk a vízözön, Kiló a lóláb, Minden nagyon szép, minden nagyon jó, Zsarukabaré, Én vagyok a hunyó, Nyerünk vagy nye­lünk, Vigyázz NATO, jön a magyar, Hopp, te Zsiga, Zsebrepacsi, Türel­mes zóna, Leggyengébb láncszemek, A tenor háza, Széllel szembe..., Csak semmi duma, Az élet lapos oldala, Le vagytok szavazva, Közkívánatomra. A nyílt szavú humorista a Sas kaba­ré ikonikus alakjaként marad meg a közönség emlékezetében. (MTI, k)

Next

/
Thumbnails
Contents