Új Szó, 2021. január (74. évfolyam, 1-24. szám)

2021-01-16 / 12. szám

www.ujszo.com | 2021. január 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Érinthetetlen bármikor villant valamit, ha akar Fico azt bizonygatta, Pavol Rusko és Marián Kocner mögött végleg bezárult a börtönkapu, és egy rövid, illanó pillanatig úgy érezhettük, hogy végre lekerült a trá­­gyás csizma az asztalról. Am jött Robert Fico, és villámgyorsan elin­tézte, hogy ez az érzés ne tartson so­káig. A Smer elnöke ugyanis „aktuális politikai kérdésekről szóló sajtótájé­koztatónak” csúfolt stand up comedy délutánt tartott a minap, miután visszatért a Dominikai Köztársaság­ból, a karanténidőszak kellős köze­pére szervezett kirándulásáról. Min­denki tudta, hogy a Matovic­­kormány menetrendszerű szidása csupán kötelező kör, egyfajta kedves kis rituálé, semmi más. A lényeg az volt, amire az egész sajtótájékoztatón készült, miután meglátta Monika Tódovát, a DenníkN újságíróját a második sorban: az arrogáns konf­rontáció, az erődemonstráció. Hogy megmutassa, még mindig vannak érinthetetlenek ebben az országban, és ő közéjük tartozik, mert bármit megtehet. A Szlovákiát mérgező korrupciós mechanizmusok ellen tűzzel-vassal küzdő Monika Tódováról ugyanis nem sokkal a sajtótájékoztató előtt derült ki, hogy megfigyelték, még­hozzá nem is túlságosan titokban. Robert Fico diadalittasan küldött a Denník N-nek egy kommentárt, melyben csicsergő verebekre hivat­kozva azt állítja, az újságíró PCR- teszten volt Pamela Záleskával, a Speciális Büntetőbíróság bírójával, aki egyébként teketóriázás nélkül vágja rá a zárka ajtaját olyanokra, akiknek keze bizonyíthatóan zsíros a kenőpénztől. Monika Tódováról emellett az is kiderült, hogy két autó órákon át álldogált a ház előtt, ahol a szabadságát töltötte, és a benne ülők még csak nem is igazán igyekeztek rejtegetni, hogy nem a bárányfelhő­ket nézegetik álmodozón. Fico tehát úgy állt ki a sajtótájé­koztatóra, hogy bizonyítsa Tódová­­nak és az olvasóinak, illetve saját politikai ellenfeleinek, hogy bármit megtehet, hogy érinthetetlen. Hogy bármikor meghekkel egy nem nor­málisan működő jogállamot. Hogy a sáros csizma nem került le az asztal­ról, mert ő ezt nem engedte meg, és bármikor villant valamit, ha akar. Tódovát lehet szeretni, vagy nem szeretni - sokakat irritál a „szent őrült” attitűd, vagy az, ha valaki annyira meg van győződve az igazá­ról, hogy árkon-bokron át megy utá­na, és nem köt kompromisszumot. Tódovának felróható, hogy újság­íróként sem tartja a távolságot olya­noktól, akikkel azért munkája ter­mészeténél fogva tartani kellene, és ezért sokan megvádolhatják tenden­­ciózussággal, aktivista politikai új­ságírással. Meg is vádolják, soroza­tosan. De Monika Tódová cikkeivel és tényeivel érdekes módon nagyon kevesen tudnak vitatkozni, esetleg kevesen tudják cáfolni azokat. És a sajtótájékoztatón kiderült, hogy Fico sem tud érdemben válaszolni a kér­déseire: azt ismételgette csupán, hogy ő nem tud az újságírók felveté­seiről semmit, amit tud, ahhoz senki­nek semmi köze, egyébként is, ha valamivel vádolják, akkor el lehet menni a Főügyészségre panaszkodni. És itt meg is akadt az erődemonstrá­ció: Fico tudta, milyen kérdésekre készülhet, tudta, ki kell állnia a vi­hart, de elbukott. Aki látta a sajtótá­jékoztatót, az láthatta azt is, hogyan zavarodik össze és esik ki a szerepé­ből a volt kormányfő, hogyan keve­redik önellentmondásba, hogyan váltja fel a magabiztos arroganciát a rá jellemző düh és agresszió, ami ál­talában akkor jelentkezik nála, mikor kizökken. Egy normális országban a sajtó szabadon működik, és az újságírókat a leleplezéseik miatt nem éri táma­dás. Nálunk nem is olyan régen már figyeltek meg újságírókat, és az vé­gül egy kollégánk és kedvesének brutális meggyilkolását eredmé­nyezte - pedig a „nyomozati anyag­ban” úgy hivatkoztak Ján Kuciakra, mint egy aszkétaéletet élő, kikezd­hetetlen emberre. Fico pontosan tud­ja, mindez milyen dühöt vált ki, és mennyire szimbolikus - de arrogan­ciájában alábecsüli, vagy nem tehet mást, és előremenekül. De akár az előbbi, akár az utóbbi igaz, egy biz­tos: ha az igazságnak utol kell érnie őt, előbb vagy utóbb utol is éri. VÉDŐOLTÁS (Lubomír Kotrha) I 7 Közösségi médián erőszak NYERGES CSABA Amikor a középkorban az egyház kiközösített valakit, az szinte felért egy halálos ítélettel. Akit kivetettek a keresztény társa­dalomból, azt a visszafordíthatatlan pusztuláshoz vezető útra lökték. Az egyházon kívül nem volt üdvösség. Az adatkapi­talizmusban létezhet üdvösség a közösségi hálón kívül? Az Amerikai Egyesült Államok elnökének ámokfutása odáig vezetett, hogy maga Mark Zuckerberg jelentette be Donald Trump Facebook- és Instagram-fiókjának letiltását (természetesen a saját Facebookján), hogy „így biztosítsa a békét” Biden beiktatásáig. Ugyanígy tett a Twitter, im­már tartósra váltva a leköszönő elnök korábbi letiltását, és beállt a sorba a Snapchat, illetve a YouTube is. Azontúl, hogy az impeachment-rekorder Trump zavaros munkássága külön is megér egy misét, érdemes ízlelgetni ezeket a mondatokat, amikben benne van a sava-borsa annak a világnak, amerre tartunk. A Facebook igazságharcos atyja letiltotta az USA uszító elnökét. Mintha egy elcseszett Batman-film kellős közepén lennénk! Persze lehet, hogy az új generációk holnap vagy holnapután ráunnak a most nagyon népszerű közösségi oldalakra is, és azok egyik pillanatról a másikra ugyanúgy eltűnnek a süllyesztőben, mint ahogy az internetes sikertörté­netek egy részénél megszokhattuk, de ha úgy lesz is jönnek helyettük mások. Az emberek pedig tovább hordják áldozataikat, gyakran önma­gukat a Nagy Lájk oltárára. Ebből az új, hirtelen magasra nőtt közösségi médiás kultúrából viszont éppen az erős, szerteágazó, egészséges gyökérzet hiányzik, ami táplálná és megtartaná az egész felépítményt. Es Trump csak a jéghegy csúcsa. Érde­mes megnézni, mennyien gyalázkodnak, terrorizálnak, manipulálnak másokat, terjesztenek álhíreket, uszítanak a közösségi hálón. A családon belüli erőszak mellett immár a közösségi médián belüli erőszak is megje­lent. Elég, ha az ezernyi acsarkodó kommentelőre gondolunk. Csakhogy amíg a családon belüli erőszakot ma már szigorúan büntetik, a közösségi média ámokfutói szabadon garázdálkodhatnak hosszú évek óta. Trumpot most lekapcsolták, de további kérdéseket vet fel az is, aho­gyan tették. Navalnijtól Merkelen át Jourováig többen fejtették ki aggá­lyaikat az eljárás módja miatt. Nem kérdőjelezik meg a problémás tartal­mak miatti fellépés jogosságát, de a szabad véleménynyilvánítást elemi fontosságú szabadságjogunknak tartják továbbra is. Milyen gyakorlata és hatása lehet ezek után a kitiltásnak, a kiközösi­­tésnek a közösségi médiából, és létezhet-e üdvösség az adatkapitaliz­musban a közösségi médián kívül? Hova vezethet a magánéletünkben vájkáló cégek aggályos, manipulativ adathalász gyakorlata? Mennyire változik meg a személyisége annak, aki élete nagy részét a Facebookon tölti és lájkfüggővé válik? Hogyan változtatja meg a közgondolkodást a megfelelési kényszer az agresszív kommentáradatban? Nyitottabbá vagy zárkózottabbá válik-e az ember más megközelítésekre, más kultúrákra, más vallásokra, a normális vitára, párbeszédre ebben a környezetben? Attól tartok, igy tovább mélyülnek az árkok a politikai pártok szavazó­táborai, a családtagok, a hétköznapi emberek között, és azzal szemben, ami összeköt, sokan egyre inkább azt keresik, ami szétválaszt bennünket. A kiközösítés pedig új értelmet nyerhet a közösségi média kisebb­­nagyobb, jellemzően egyre zártabbá váló csoportjainak világában. FIGYELŐ Hová vezetnek az álhírek? Amerika megtanulhatta, hová ve­zetnek az álhírek és a dezinformá­­ciók, ezért még inkább feladata, hogy fellépjen ellenük. Nikola Gruevszki 4 éve megcsinálta, amit Trump elfuserált: híveivel elfog­laltatta az északmacedón törvény­­hozást, hogy ne kelljen átadnia a hatalmat. Igaz, a behatoló támadók beverték ajelenlegi kormányfő or­rát, de a rohamrendőrség kiszorí­totta a csőcseléket. Idézte fel Ed­ward Joseph volt amerikai diplo­mata, ám hozzátette, az USA nem egy kis balkáni ország, hanem a világ legerősebb hatalma. (MTI) A lengyel igazságügy nehezítené a közösségi fiókok letiltását A tervezet szerint a lengyel alsóház, a szejm képviselői 3/5-östöbbséggel választanának egy tanácsot, amely a Lengyelországban működő közösségi média felett őrködne. Az internetes közösségi fiókok le­tiltását megnehezítő törvényterve­zetet mutatott be pénteken a lengyel igazságügyi tárca, a kormányban megvitatásra bocsátandó javaslat szerint a közösségi oldalak tulajdo­nosainak beavatkozását egy válasz­tott lengyelországi tanács vizsgál­hatná felül. Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter, aki a Jog és Igazságosság párt vezette lengyel kormányban az egyik kisebb koalíciós partnert, a Szolidáris Lengyelországot képvi­seli, pénteki sajtóértekezletén alá­húzta: a törvénnyel szólásszabad­ságot akarnak biztosítani a lengyel intemetfelhasználóknak, úgy, hogy „ne legyen helye cenzori beavatko­zásoknak, amelyek deformálják a világhálón a nap mint nap folytatott szabad véleménycsere lényegét”. Úgy látta: manapság nem létez­nek hatékony eszközök az interne­tes szólásszabadság védelmére, mivel a közösségi oldalak „maguk döntik el, mely tartalmakat cenzú­ráznak, tiltanak le”. Az igazságügyi miniszterhelyet­tes, Sebastian Kaleta szerint „nem a névtelen moderátornak, magán­korporációknak kell eldönteniük, hogy egy adott tartalom sérti-e a lengyel jogot vagy sem”. Az ilyen döntések nem külföldön születhet­nek, ez ügyben a lengyel szervek az illetékesek - szögezte le a tisztség­­viselő. A tervezet szerint a lengyel alsó­ház, a szejm képviselői 3/5-ös több­séggel választanának egy tanácsot, amely a Lengyelországban működő közösségi média felett őrködne a lengyel alkotmányban rögzített szólásszabadság tiszteletben tartása szempontjából. A Szólásszabadság Tanácsa testület tagjai szakértők lennének, tevékeny politikusok nem választhatók be. A tanácshoz fellebbezést nyújt­hatnának be például a letiltott, fel­függesztett fiókok felhasználói, miután a közösségi oldal tulajdo­nosa a megszabott, 48 órás határ­időn belül negatívan viszonyult a hozzá irányított panaszhoz. A tanács döntése ellen bíróságnál lehet fellebbezni. Ha a tanácsi, il­letve bírósági döntést nem tartja be a közösségi oldal tulajdonosa, 50 ezer zlotytól 50 millió zlotyig ter­jedő bírság szabható ki. A tervezeten a tárca több hónapja dolgozott, reagálva a lengyel fel­használók fiókjaiba történt üze­meltetői beavatkozásokra. A javas­lat bemutatására azonban azt köve­tően került sor, hogy a washingtoni Capitolium megrohamozása kap­csán a Twitter, a Facebook, a You­Tube és az Instagram üzemeltetői a múlt héten felfüggesztették Donald Trump hivatalban lévő amerikai el­nök fiókját, és az Amazon eltávolí­totta alkalmazáskínálatából a Trump-hívők által kedvelt Parier közösségi oldalt. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents