Új Szó, 2021. január (74. évfolyam, 1-24. szám)

2021-01-14 / 10. szám

Interjú UJSZO.COM ■ UJSZO(®UJSZO.COM a cégben. Azt hiszem, meg­fertőztem őt is a coaching­­gal, a cégei, amelyek még korábbról voltak, mintha már nem érdekelték volna annyira, szívesebben fog­lalkozott a coachingra je­lentkező kliensekkel. Nem is csodálkoztam ezen, hiszen ebben a munkában gyorsan lehet sikerélményeket sze­rezni. Amikor visszaír az ügy­fél, hogy jaj de jó, szuperül mennek a dolgok, megol­dotta a problémáját, az To­nnást is nagyon motiválta. Amikor szülés után visszatér­tem, volt olyan ügyfelem, aki közölte: ne haragudjak, nem akar megsérteni, de inkább Tormással dolgozna tovább. Annyira helyes jelenet volt. A férjem így teljesen pályát váltott, mert eredetileg gé­pészmérnök, aztán a saját •cégeit irányította, végül ő is elvégezte az összes tanfolya­mot, ami szükséges ahhoz, hogy hivatalosan coachként dolgozzon." KÉTCOACH­­ECY CSALÁD Vajon könnyebb megolda­ni a felmerülő problémákat, ha a férj és a feleség is co­ach? „Lehet, hogy igen, de nem tudom, milyen lenne, ha nem lennénk azok. Tornád alapjában véve nagyon nyu­godt természetű, nem keresi a problémákat, sőt inkább kerüli őket. A coaching mód­szereit mindketten hasz­nosítjuk a családunkban. A gyerekek nevelésében és a közös programokban ez benne van. Annak örülök, hogy a 11-12 év alatt, mióta együtt vagyunk, nem mond­hatnám, hogy lett volna bármilyen komolyabb prob­lémánk. Valószínűleg azért, mert tényleg igyekszünk rögtön megoldani, ha bármi felmerül, és nagyon sokat beszélgetünk." OKTATÓ ÉS ÖNKÉNTES Arról is kérdeztem Szilviát, a hivatásán belül melyik terü­letre specializálódik, melyik áll hozzá legközelebb.,Azért is végeztem annyiféle tanfo­lyamot és tettem le különbö­ző vizsgákat, hogy minden­féle szinten tudjak dolgozni a klienseimmel. Egy ideje fontos része a cégünk életé­nek, hogy akkreditált tanfo-Langermann Szilvia Pozsonyban született, a Duna utcai gimnáziumban érettségizett. 2008-ban két diplomát vett át a Komensky Egye­temen: az egyiket menedzsment szakon, a másikat a pszichológiai karon. 2011-ben végezte el az első coaching tanfolyamot Bu­dapesten, ugyanebben az évben alapította meg Power Coaching nevű cégét. 2013-tól a Komensky Egyetemen, illetve a Páneurópai Egyetemen oktatott a co­­achingról. Az eltelt évek során számos képzésen bővítette tudását, 2020-ban pszicholó­giából PhD fokozatot szerzett. lyamunkon coachokat képe­zünk, ez a tevénységünk 40 százalékát teszi ki. Ezenkívül különböző cégekkel van szerződésünk, menedzse­reknek tartok képzést arról, hogyan lehet motiválni az alkalmazottakat, hogyan le­het jó jutalmazási rendszert kialakítani, az előadásoknak ez a következő 40 százaléka. A munkaidőm maradék 20 százalékában, ez mindig egy hét a hónapban, magánem­berekkel foglalkozom. Hogy milyen témát hoznak, nem tudom előre. A leggyakrab­ban a házasság, a partner, a szerelem a téma, vagy az önismeret, vagy hogy niképp tud valaki javulni i munkájában, miben tud óbb lenni. Ezenkívül önkén­esként iskolapszichológus s vagyok. Amikor megalapí­­ottuk a céget, azt beszéltük neg, hogy az időnknek leg­­ilább a 20 százalékát önkén­es munkára fogjuk fordítani, íz valószínűleg a legnehe­­:ebb része a munkámnak, ie nagyon szeretem. Kemé­­íyen képben tart, hogy mi minden van a világban, mivel kell megbirkózniuk a fiataloknak. Drog, sze­relem, elhúnyt szülők..." A KORONAVÍRUS IDEJE A koronavírus-járvány az munkájukat is befolyásol­ta: Szilvia tapasztalata az, hogy most többen és gyakrabban keresik fel őket a magánemberek és a cégek is. Ez utóbbiak főként abban kérnek segítséget, hogyan éljék túl a járványt, hogyan maradjanak talpon, s általában nem lehet elke­rülni a leépítéseket, elbocsá­tásokat. Vagy hogy mikép­pen működik a home office, és hogyan nyugtassák meg a beosztottjaikat. Magán­életi gondokkal is gyakran fordulnak hozzájuk, hiszen a szigorítások, az összezárt­ság vagy éppen a magány az, ami lelkileg megviseli az embereket. Mennyire érte őket váratlanul a helyzet? Fel lehet-e készülni egyáltalán ilyesmire? „Emlékszem, ta­valy márciusban, amikor jött a hír, hogy mindent lezárnak, épp egy vasárnap este volt, és fél hét körül jött az sms az iskolából, hogy másnap nincs a gyerekeknek suli. Ez eléggé nagy érvágás volt nekünk, mert azt jelentette, hogy mi sem dolgozhatunk sehogy, hiszen a cégünk elő­adásokat is szervez. Elfogott egy nyomasztó érzés, hogy Úristen, most mit fogunk enni? Vagy most mindenki meghal? Azért ez így átfut az ember agyán. Lehet, hogy most túlzók, de körülbelül fél óra alatt helyreraktam magam, hogy a francba, pillanatokon belül engem fognak keresni az emberek azzal a problémával, hogy most mit csináljunk. Kicsit olyan volt ez, mintha egy orvos pánikolna, hogy most írffffífrífífíírírfffíííf yy yy jy ^y |y yy jy |y ^y yy yj yy yj HOGYAN VÉSZELJÜK ÁT A KORONAVÍRUSOS NAPOKAT - LANGERMANN SZILVIA TANÁCSAI 1. Nem kell mindig tökéletesnek lenni A koronavírus-járvány azt is megmutatta, hogy férfi-nő vi­szonylatban kinek mi -a szerepe a családban. Nagyon sok esetben a nőkre marad a saját munkájuk mellett a házi­munka, a gyerekkel való tanulás, a férfi pedig­­dolgozik. Senki az égvilágon nem tudja tö­kéletesen végezni az összes ten­nivalóját. Ilyen nem létezik. Mi­nél hamarabb eldöntőm, hogy nekem elég jó így, annál hamarabb leszek boldog, és tudok örülni az élet­nek. Csak úgy teremthetünk otthon harmóniát, ha tudatosítjuk, hogy nem a tökéletesség az irány. Nagyon fontos dolog, hogy tisztában legyünk vele: nem kell mindenkinek állandóan tökéletesen boldognak lennie. Teljesen rendben van, ha rossz napom van, ha sírok, és az is, ha éppen nem tökéletes az alakom. Ha ezt elfogadjuk, radikálisan nő a bol­dogságérzetünk. 2. Osszuk meg a tennivalókat Nem kell minden tennivalót egyedül elvégeznünk. Az eman­cipáció nemcsak azt jelenti, hogy mi, nők elkezdhettünk dol­gozni, hanem azt is, hogy a férfi is meg tudja fogni a porszívót. Osszuk meg a tennivalókat, egyezzünk meg, ki mit vállal. A nőket arra biztatom, mondják el a férjüknek, milyen segítséget várnak tőle, és ne legyenek elégedetlenek a munkájukkal, ha nem 100%-os az eredmény. Ha a férfi mindig azt hallja, hogy a porszívót nem így kell eltenni, a bablevest nem így kell főzni, a motivációja is a minimumra csökken. Ha partnerek vagyunk a pénzkeresésben, legyünk partnerek otthon is. 12 3. Tudatosítsuk, mit tehetünk és mit nem Mára mindenkinek elege van a megszorításokból. Mit tehe­tünk? Tudatosítsuk: vannak dolgok, amiken tudunk változ­tatni, és vannak, amiken nem. Válasszuk szét a kettőt. Ha.sok energiát pazarlunk arra, amin nem tudunk változtatni, például hogy mit jelentett be a kormány, ez csak a nega­tív érzelmeket növeli. Gondolkozzunk el azon, mit tehetünk, min tudunk változtatni mi magunk. Ha csak Pozsony környékén mozoghatok, hova kirán­dulhatok? Vagy hogyan tudok pénzt keresni? 3. Mozogjunk Az agyunkra és az érzelmeinkre is nagy hatással van, hogy milyen állapotban van a testünk. Mindig hangsú­lyozom, hogy napi szinten mozogjunk, legalább 5-10-15 percet, mert radikálisan megváltozik tőle a hangulatunk. 4. Legyen rendszer az életünkben Sokak életében ez is összedőlt. Ha reggel felkelünk, és pi­zsamában ülünk a számítógéphez, ez lehet, hogy jó a mun­kaadónknak, de nekünk nem. Fontos, hogy tartsunk a szín­vonalunkat. Ha reggel rendbe tesszük magunkat, ettől a lelkiállapotunk is jobb lesz. Nem arról van szó, hogy kifestjük magunkat és felvesszük a nagyestélyit. Próbáljunk tartani egy rendszert: ide tartozik az evés, az alvás, a szabadidő. A home office nem állhat 16 órából. 5. Beszélgessünk Az, hogy össze vagyunk zárva egy lakásban, nem azt jelenti, hogy együtt vagyunk. Ez is problémák forrása lehet. Próbál­junk beszélgetni, ki mit csinált, hogy vagyunk, menjünk el együtt sétálni. Egy kliensem írta nemrég, hogy ők a feleségé­vel, bármi történik is, esténként kártyáznak. Igaz, hogy mindig a felesége nyer, de őt ez lefoglalja. Ez egy szuper hozzáállás az élethez, főleg ebben a nehéz időszakban. 6. Tartsuk a kapcsolatot Tartsuk a kapcsolatot azokkal is, akikkel most nem tudunk ta­lálkozni. Hívjuk föl egymást, írjunk egymásnak, érdeklődjünk, ki hogy van. Nagyon jó dolog, ha egy közösség összeköt bennünket, és mindegy, hogy ez a templom vagy egy jóga­csoport. írjunk nekik, hogy vagytok, csajok, mi újság. Tartsuk egymásban a lelket. Nagyon jól működik, ha a családoknak van közös chatjük, ahova mindenki írhat, így nem szakadunk el egymástól. Próbáljunk erre tudatosan figyelni. Ellenőrizzük egymást, hogy mindenki jól van-e, nincs-e valakinek szüksége valamire. Figyeljünk a szomszédainkra, ismerőseinkre, marad­junk emberek. 7. Ne aggódjunk az iskola miatt A szülőket gyakran aggasztja, hogy a gyerekek iskoláztatására milyen hatással lesz az otthoni tanulás. Nagyon megszoktuk, hogy a tanár a felelős a gyerek tudásáért. Most a tanároknak is nehéz a helyzetük, de nem szükségszerű, hogy a gyereken az online tanulás a tudás szempontjából nyomot hagyjon. Ami hiányozhat, hogy nem tanulja meg a gyerek a rendszeres­séget, hogy reggel fölkel, kipakol, bepakol, leül, tanul, ebéd. Ez főleg az elsős-másodikos gyerekekre vonatkozik. De ezt nagyon egyszerűen megoldhatja a szülő: alakítsunk ki otthon rendszert a gyereknek. Keljen ugyanabban az időben, öltöz­zön föl, üljön az asztalkájához. Nem egyszerű a középsulisok­nak, főleg azoknak, akik szeptemberben kezdtek, és nem volt idejük megismerkedni sem. Ám ha jövőre beindul az oktatás, négy év helyett legalább hármat együtt tölthetnek, és ugyan­úgy kialakulhatnak az osztályközösségek. NŐI SZEMMEL 2021. január SZERKESZTŐSÉG ÉS LEVÉLCÍM: DUEL - PRESS, s.r.o., Új Szó - Női szemmel, P.O.BOX 222, 830 00 Bratislava 3. E-MAIL: ujszo@ujszo.com .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents