Új Szó, 2021. január (74. évfolyam, 1-24. szám)

2021-01-09 / 6. szám

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2021. JANUAR 9. INTERJÚ 13 ^ W Január 3-án indult az RTL Klub új sorozata, a Keresztanyu, amelyben Molnár Piroska és Gálvölgyi János a fősze­replő, de egy kis szerepet nekem is szántak az alkotók" (Fotó: rtl Sajtóklub) Egy vajszívű mélák Ganxsta Zolee meg­mondóember: min­denről akad egy-egy könyörtelen, általá­ban frappáns gon­dolata. A zenésztársadalmat sze­rinte „rottyra tette” a koronavírus­­járvány, de örül, hogy a Kartellel raktárkoncerteken, a Dos Diavolos nevű duójával pedig bárokban és teraszokon léphetett fel idén. Utób­bi formációban zenésztársával, Ta­kács Vilkóval más oldalát mutatja a többszörös Fonogram-díjas rapper: Bob Dylan, Johnny Cash, Muddy Waters és a Rolling Stones dalait játssza. A labdarúgás szerelmese­ként ismert zenész, aki színészként is dolgozik, gitár- és dobjátékról, nem létező zongoratudásáról, a Kartel új albumáról és a Kereszt­anyu című új sorozatáról is beszélt. Huszonöt éves jubileumát ünne­pelte idén a Kartel, a hiphop és a rap egyik legnépszerűbb magyar bandája. A koronavírus-járvány miatt elmaradtak a jubileumi szuperbulik, szeptembertől az együttes raktárkoncerteken lé­pett fel. Milyen várakozásokkal tekintetek a 2021-es évre? A karantén miatt szinte egyáltalán nem volt lehetőségünk játszani, ezért nem volt kérdés, hogy Big Daddy Lacával és Siska Finuccsival elfogadjuk a raktárkoncerten törté­nő fellépés lehetőségét. A kormány mentőöveként is felfogható soroza­ton közönség nélküli játékra kap­tunk engedélyt, ez kicsit megviselt, de ezen is át tudtunk lendülni. A vírust eggyel nehezebb megemész­teni. Szkeptikus lennél, vagy csak bosszant, hogy a világjárvány el­kaszálta az egész évet? Van egy vírus, terjed, belehalnak az emberek, de az emberek belehalnak a pattanáskinyomásba is. A meg­­bodásba is. Ha olyan magas halá­lozási aránnyal járna, mint az ebola, frankón veszélyben lenne az embe­riség. De ezt a koronavírust szépen felépítették Nem akarok senkivel szembemenni, de már tucatnyi összeesküvés-elméletet gyártottam. Tőlem sok hülyeséget elnéznek ebben az országban. Hofi Géza a Kádár-rendszerben kimondhatott mindent a színpadon, olyat is, amiért mást elvittek volna. Nem akarom magamat összehasonlítani vele, mert Géza bácsi komoly mű­vész volt, én meg csak műkedvelő vagyok, de azt gondolom, hogy a világ gazdasági újrafelosztása zajlik Ez nem a járvány következménye. Kizárólag ezért van az egész. Nincs benned félsz? Veszélyes a vírus, igen, de valószí­nűleg, aki elkapja a sima influenzát, abba is belehalhat, ha gyenge az immunrendszere. Csupán annyi a különbség, hogy ez a vacak sokkal gyorsabban terjed. Ha lenne az inf­luenzában elhunytakról kimutatás, láthatnánk, hogy nem halnak meg sokkal többen az új típusú koro­navírusban. Nem hiszek abban, hogy le kell állítani az egész vilá­got. Nem maga a koronavírus az igazi gyilkos, hanem mindaz, amit mögé pakoltak. Azokat, akik abból élnek, hogy közönség elé kell állni, teljesen rottyra tette. Igen, tudom, a hozzám hasonló ötvennégy éves­nek tudnia kellene félretenni. De nekem nincsen eszem, és nincsen tartalékom. Ha pénz állt a ház­hoz, mindig rögtön elfújtam. Én tücsök típusú ember vagyok. A La Fontaine meséből (A tücsök és a hangya - M. M.) én nem a hangya vagyok. Nyáron viszont rájöttem, hogy aranyosak az ötszáz fős ren­dezvények, elmegyünk gitározni Takács Vilivel vagy fellépni a zene­karral, de abból nem fogunk tudni megélni. Ha a Kartel megy, nagyon hígul a lé, mert hatan vagyunk és ott a stáb is — világosító, hangosí­tó, sofőr, pakolóemberek. Amikor tavasszal kitaláltuk, hogy létreho­zunk egy zárt Facebook-csoportot a rajongóinknak, ahova a belépéshez szükséges egy 2500 forintos banki utalás, sokan kezdtek el beszó­­longatni, tarhálásnak nevezve az egészet. Extra művészeti tartalmat adtunk, korábbi albumokról, mű­helytitkokról beszéltünk, főzőmű­sort csempésztünk be... Az előbb említett Takács Vilkóval a Dos Diavolos duóban akuszti­kus gitárokat pengettek és éne­keltek, méghozzá a kedvenc dala­itokat játszva. Miként kezdtetek együtt zenélni ebben a különle­ges hangulatú produkcióban? Vili a Kartel gitárosa, régről isme­rem. A Dos Diavolosban ketten va­gyunk, bluesokat gitározunk, ének­lünk. Másfél évvel ezelőtt talán még nem is tudta, hogy tudok gitározni. Az előzmény annyi volt, hogy el­kezdett hívni az önálló műsorába, ahol az lm the one című dalra ug­rottam be. Aztán a tavaly indult kö­zös produkcióban már nyomjuk az Oasis D’You Know What I Mean című dalát is, de játszunk Muddy Waterstől, a Rolling Stonestól, a Ramonestől. Johnny Cash-dalok is terítékre kerülnek, de Bob Dylan­­től a Knockin’ on Heavens Door-t és klasszikus bluest, rockabillyt és saját szerzeményeket is játszunk. Van benne rap is: LL Cool J és a House of Pain. A szüleid, Zana József és Kassai Ilona színművészek gyermekként zongora- és gitárórákra is járat­tak? A billentyűs hangszer kimaradt, gitározni pedig fiatalon kezdtem, de most, a felelevenítéskor nagyon gyorsan haladtam, nem volt olyan, hogy ne tudtam volna megfogni a hangszert. Nem kellett azzal kez­deni, hogy beállítsák a pengetési technikát, hanem egyből mondtam Vilkónak, „mutasd azt a fikcsit”, és már ment is. Élvezed az újonnan jött blues­­karriert? A „Ganxsta Zolee” megvan az or­szág legtávolabbi csücskében egy parasztnéninek is, de azt, hogy van zenekara és zenél, sokan nem tud­ják. Sőt, amikor beültem a dobok mögé, a rajongók közül is többen meglepődtek. Nem tehetek arról, hogy nem ismerték a múltamat a Sex Actionben, ahol jó pár évig doboltam. Dobtanszakon végez­tem el a zeneiskolát, basszusgitár volt a mellékhangszerem. Szóval, nem úgy csapkodok, mint hal a szatyorban. Persze, félreértés ne es­sék, a Ganxsta nem vált stílust, nem megy át blueszenészbe. A Kartel új lemezzel készül. Lory B májusban kilépett a csapatból. Egyszer már kilépett, majd húsz év után vissza­jött, most eltelt két év, és megint elment. Három nagyszerű lemezt készítettünk vele: a Helldorado új­­ratöltött verzióját és a K.O.-t, meg Józsa Alex társproduceri segítségé­vel az OldSkoolt. Lory B istenadta tehetség, és sajnálom, hogy elha­gyott minket. Mostanában Siska Éinuccsi segít nekünk, aki nagyon régen a pályán van, sokszor közre­működött nálunk. A Kartel viszont az első számú gyermekünk marad, a bluesos dolgot azért csináljuk Vi­livel, mert nagyon jópofa és nagyon szeretjük. Déli rockot, rockabilly bluest, louisianai és texasi zenét mikor játszhatnék a Kartellel, ezer ember előtt? Vilkóval fémes, egye­di hangzást adunk elő teraszokon, borkúriákban, pubokban, ötszáz fő alatti közönségnek. Honnan jött az ötlet? Elhívott az egyik koncertjére, ahol egy szál gitárral pengetett. A Danzing metálzenekar I’m the one című, kicsit zavarba ejtő, marha jó bluesdalát megtanultam, elénekel­tem. Akkora sikerünk volt, hogy nem tudtuk megtenni, hogy nem folytatjuk. Pulius sokat segített a gitártudásom előhalászásában, de a lányom is, akivel néha együtt játszunk AC/DC-slágereket a nap­palinkban! Nehezen is képzelhetnénk, hogy hazamész, felpattintasz egy sört, és rácsavarodsz a mobilodra. Mindig próbálsz vagy jammelsz otthon? Odáig jó, hogy hazamegyek, sört lepattantok, de valóban nem a mobilra, inkább a tévére vagy gi­tárra csavarodok. Nem vagyok egy Insta-huszár, hetek telnek el, mire eszembe jut a közösségi média. A Kartel oldalát Vili, a másik ördög­fióka kezeli, és néha úgy szólnak a srácok, hogy hé, van egy ruhamár­kád, leszünk egy koncerten, évfor­dulónk van. Ilyenkor posztolni kell, de utálom. Analóg srác vagy? Rendkívüli módon, szövegeket is tollal, papírra írok. Új Kartel-albumot ígértek a ra­jongóknak, milyen leszí Lory B egy kicsit a fősodor felé húz­ta a csapatot, de a mostani hatosunk igazi underground gengszter rapal­­bumot készít. Nyomaiban sem fog popzenére hasonlítani. Elég sokáig késlekedtünk a munkával, nyá­ron még egy dalunk sem volt. De megéri várni, mert Józsa Alex lesz a producer, aki nagyjából huszonöt éve a V.I.P. együttesben kezdte Rácz Gergővel, Rakonczai Imrével és Viktorral, később a Jack Jack hang­mérnöke, meg az OldSkool című albumunk producere volt. Egyöntetű sikerre számítotok? Nem is tudom, mert mi, magyarok nem bírunk igazi sztárokat kiter­melni, de lehet azért, mert annyira lokális, amit képviselünk. Nehéz kikerülni a világ szeme elé, de osztrák és cseh kollégáknak mégis sikerült. Az Ivan & The Parazol kiváló zenekar, sikeres nyugat-európai turnékkal a háta mögött, akár­csak a Blahalouisiana, a Mörk vagy a Fran Palermo. 2020 ele­jén hiába listázta a legexportké­pesebbnek éppen őket a HOTS könnyűzenei exportiroda, ne­hezen képzelhető, hogy valóban eladhatók lennének az országha­táron túl. Ivánék tényleg jók, de a számai­kat hallgatva úgy érzem, mintha a Stones és a The Doors keverékét hallanám, az 1960-as évekbeli kor­szakokból. Nagyon jó tribute zene­karokat adunk a világnak, azokat csipázzák mindenhol, olyannyira, hogy a mi Kiss bandánk, a Kiss Forever Band jobb az eredetinél is! Nyelvi akadályok szabnának gá­tat a magyar könnyűzene külföl­di diadalútjának? Hát, igen, a magyarok nyelve fiira mekegés. Akcentusról jobb nem is beszélni, mert az sokszor betyáros tud lenni. Azt gondoltam, a Jack Jackkel, a 2007-ben alapított zene­karunkkal egyenes út vezet minket a világsiker felé, Mester Tominál nem is hallottam akcentust. A Jack Jack elérhetett volna valamit Amerikában, mégsem jutott odá­ig. Csak megsúgom: mindannyian készen állnánk egy újabb filmre és hanglemezre. Van még presztízse az eladott CD-k számának a zenei közélet­ben? Magyar zenekar, ha CD-ből 2-3 ezer darabot elad, akkor már na­gyon jól teljesít. Ha 7-8 ezres eladást hoz össze, megáll forogni a bolygó. Az Anna and the Barbiesnak, a Hooligansnek, a Magna Cum La­­udénak ma is könnyen összejön az arany- meg a platinalemez. Mi váltotta fel a fizikai hanghor­dozót a siker fokmérőjeként? Számít az albumeladás, nekünk is vannak aranylemezeink, de azok sok pénzt nem hoznak a konyhára. Megkapsz egy arany- vagy platina­­lemezt, jó érzés, a falra rakosgat­hatod. Pénzt keresni kizárólag a koncertekkel lehet. Meg a szerzői jogdíjból, amiből életemben nem kaptam jelentős összeget, pedig vagy hatvan dal szövegét írtam. Döglégy a világ körül címmel Fencsik Tamással közösen írtál egy könyvet, ami az utazásaidat járta körül. Miért osztottad meg a hazai olvasóközönséggel, hogy merre vitt az utad 2015-ig? Tomi keresett meg a Trubadúr ki­adón keresztül, azt akarta, üssünk össze egy könyvet a Kanéiról. Tet­szett az ötlet, de nekem volt egy még jobb. Ezért írtuk meg elsőként azt, hogy merre jártam és milyen kalandokban volt részem. Fél évvel később megjelent a 19- re lapot című kötet, ami az együt­tes történetét dolgozta fel. Büszke is vagyok rá, elvégre film­szerű a történetünk. Visszakanya­­rítva a beszélgetést a sikerre, azt kell mondanom, hogy jó és fontos a könyvírás, de nagyot szakítani csak a bankrablással lehet. Más or­szágokban megírsz egy könyvet, és tízszer több lóvét kapsz érte. Igaz, a felvevőpiac is nagyobb, hiszen az angol körülbelül 350 millió, a spa­nyol pedig 400 millió embernek az anyanyelve. Olvasol? Nemzeti Sportot? Azt mindennap! És szépirodalmat? Csúnya irodalmat: Boris Viant, akinek fuldoklóm az írásain. Vala­ha elolvastam az összes Harry Pot­­tert. Bulgakovot nagyra tartom. A Mester és Margarita tinédzserként akadt a kezembe. Látom, orosz író, biztosan lassú szar, gondoltam, de teljesen beszippantott. Játszottam színpadon Winnetout, erről jut eszembe, hogy Kari Mayt is olvas­tam. Stephen Kinget is szeretem, de a regényeitől nem lehet aludni. Volt film a Kedvencek temetője című könyvéből, amit Somlyay Miksa basszusgitáros barátommal néztem meg. A szellemnő szinte végig a sarokban reszket benne, a jelenléte az agyunkba égett. Miksa hazadobott a vetítés után. Mon­dom neki, kísérj fel. Felkísért. Harmincévesek voltunk. Jó, akkor bemegyek, addig maradj itt. Oké, jön a válasz. Aztán a kérdés: és én? Hazamész, mondom. Ja, de csak, ha lekísérsz. Lementem vele. Oké, de most, hogy megyek fel, kérdez­tem. Kísérj fel! Fel-le kísérgettük egymást fél órán keresztül. Mi vár rád 2021-ben? Remélem, egy ennél fényévek­kel jobb év. Január 3-án indult az RTL Klub új sorozata, a Kereszt­anyu, amelyben Molnár Piroska és Gálvölgyi János a főszereplő, de egy kis szerepet nekem is szántak az alkotók És ne feledkezzünk meg Zoéról sem, a kislányomról, akit mindenben támogatok, és akivel sok szép közös emléket gyűjthe­tünk jövőre is! Az interjú során végig itt ült mel­letted a tizenhárom éves Zana Zoé. Mik azok, amikre a legna­gyobb hangsúlyt helyezed a ne­velésében? Mindent megengedő, vajszívű apuka vagyok Az a nagy baj, hogy nagyon szeretem a kiscsajt, így nem tudok következetes lenni. Zoé sze­rintem a világ legszebb és legkedve­sebb tizenhárom évese. És a legokosabb, igaz? Ajánlom neki, hogy az legyen, de picit olyan, mint én. Nekem a szorgalom szótól piros pöttyök jelentek meg a testemen, a suliban az órákat becsülettel végigültem, de csak az érdekelt, hogy utána menjünk már focizni. Most is szí­vesebben lennék Buenos Airesben egy Boca Juniors-meccsen! Mészáros Márton

Next

/
Thumbnails
Contents