Új Szó, 2020. december (73. évfolyam, 278-301. szám)

2020-12-31 / 301. szám

6 RÉGIÓ 2020. december 31.1 www.ujszo.com A légi kastély urának hányatott sorsa SOMOGYI KATALIN Hatvanötévé, 1955. december 25-én halt meg Benyovszky Rudolf. Hajléktalanként, irgalomkenyéren tengette élete utolsó éveit, mindössze néhány méterre attól a kastélytól, amit családjától örökölt és építtetett újjá. DH3 A megkérdezett helyi lakosok kö­zül mindenki csak a tisztelet hangján beszélt a légi kastély néhai uráról, bár már kevesen vannak olyanok, akik személyesen is találkozhattak vele. A legtöbben szüleik, nagyszüleik elbe­széléséből, esetleg a helyi krónikás bejegyzésekből ismerik a nevét és tudnak néhány kusza információt a Légen töltött életéről. A légi kastélyban jelenleg egészségügyi központ működik A király dédunokája Benyovszky Rudolf, a jóval híre­sebb Benyovszky Móricz egyenes ágú leszármazottja, édesanyja Ocs­­kay Erzsébet révén a madagaszkári király dédunokája volt. 1874-ben született Légen és itt is halt meg 1955; ben, 81 éves korában. Pozsonyban, Budapesten és Kolozsváron tanult, állam- és jogtudományokból szerzett diplomát. Ám a róla fellelhető infor­mációk alapján egy valódi rene­szánsz ember volt. Nagyon tehetsé­ges hegedűművész volt, Pesten Hu­­bay Jenőnél tanult, és már 11 évesen az árvízkárosultak javára rendezett pozsonyi koncert ünnepelt felfede­zettje lett. Tehetséges zeneszerzőként Weiner Leó vette a szárnyai alá. A hegedűkészítés rejtelmeibe is bele­vetette magát, elsősorban a világhírű Stradivari-hegedűk érdekelték, és 24 darab hegedűt saját kezűleg el is ké­szített. A Csallóközi Múzeumi Tár­saság elnöke és a Somoijai Csalló­közi Múzeum egyik alapítója volt, amelynek számos műtárgyat is aján­dékozott. Festőként főleg tájképeket festett, a Szlovák Nemzeti Galériá­ban négy festményét is őrzik. A földbirtokos építész Mindemellett több ezer holdas birtokának is gondját viselte éveken át. 1920-ban birtokai nagy részét el­kobozták, ekkor döntötte el, hogy új­jáépíti a kastélyt, mert az eredeti óri­ási építményt már nem tudta fenn­tartani. Fokozatosan elbontatta, majd saját tervei alapján, skóciai kasté­lyok mintájára újra felépíttette. Kö­rülötte többhektáros parkot alakított ki, mely fekvésével, elrendezésével, növény- és madárvilágával a tipikus síkvidékű csallóközi tájrészlet ékes példája, nagy része a mai napig meg­maradt. A hajléktalan gróf A kastélyt a birtokkal együtt 1948-ban államosították, jogos tu­lajdonosa az utcára került, az épü­letben pedig politikai iskola nyílt. Benyov-szky Rudolf egyik napról a másikra hajléktalanná vált. Egy alagsori helyiséget ajánlottak fel neki lakhelyül a saját kastélyában, ám ő ezt visszautasította. Több olyan családnál húzta meg magát, akik befogadták. Utolsó lakhelye Földes Egyed tanítónál volt. Az ő házában élte le élete utolsó éveit kegyelemkenyéreri, egy helyiség­ben, mely szoba, konyha és fürdő­szoba is volt egyben. Ä politikai is­kola konyhájáról nem hivatalosan, de valószínűleg az iskolai vezetés hallgatólagos beleegyezésével ebédet hordtak neki rendszeresen, még ha nem is minden nap. A Janikovics család ereklyéje, Benyovszky Rudolf festménye a légi kastélyról Benyovszky Rudolfnak a helyi alap­iskolában állítottak emléket, mely az Őnevétviseli (A szerző felvételei) Akik ismerték „A gróf úr zárkózott, keveset be­szélő ember volt” - emlékezik vissza Janikovics István, aki 12 éves su­­hancként egyike volt azoknak, akik hordták az ebédet Benyovszky Ru­dolfnak. „Gyakran jártunk nála, és emlékszem, hogy a szobában, ahol élt, domináns helyen állt a festőáll­vány a rengeteg ecsettel. A szikár, (Somogyi Tibor felvétele) magas férfi mindig nagyon illedel­mes volt, de soha nem elegyedett be­szédbe velünk. Gondolom érthető módon, hiszen egyrészt gyerekek voltunk, másrészt a megalázó hely­zet, amelybe kényszerült, biztosan nagyon megviselte.” A 92 éves Ta­kács Marika néni is emlékszik a légi uradalom utolsó birtokosára: „Na­gyon intelligens, okos ember volt, aki szeretett volna a fiatalokkal fog­lalkozni, tanítani őket, átadni nekik tapasztalatait és tudását, de a múlt század ötvenes évei elején mindenki félt mindenkitől, így a helybéli fia­talok sem merték keresni a gróf tár­saságát” - meséli Takács Marika. Janikovics István felesége is Vérzé­kenyül, amikor a grófról mesél: „Nem vagyok helybéli, én fiatal fe­leségként kerültem Légre, de olyan sokat hallottam Benyovszky Ru­dolfról és a kastély történetéről, hogy már a sajátomnak érzem. Csodálom a lelki erejét ennek az embernek, aki olyan méltósággal viselte azt a mél­tatlan helyzetet, amelybe belekény­­szerítették. Sokan mesélnek róla, főleg az idősebbek a faluban, de so­ha egy rossz szót nem mondott róla senki. Tudásáról, jóságáról, adako­zásáról mesél mindenki, aki emlék­szik rá. Istenadta tehetséges ember volt.” Könyvekkel tüzeltek Benyovszky Rudolf soha nem nő­sült meg, hivatalosan nincsenek utó­dai. Sokféle mendemonda kering, ám az ő ágán, a Benyovszky nevet senki sem vitte tovább. A kastélyban fel­halmozott felbecsülhetetlen értékű ingóság, hangszerek, bútorok, könyvek közül semmi sem maradt meg, jobban mondva minden eltűnt. Amikor 1948 után beköltözött a po­litikai iskola a kastélyba, a kastély­parkba haj igálták ki az egyedi kódex­szerű kézi rajzolású könyveket, me­lyeket a szegényebb lakosok össze­szedtek és ezekkel tüzeltek. Minden egyes könyv a kézzel rajzolt szöve­gen kívül, tucatjával tartalmazott pergamennel védett egyedi képző1 művészeti remekműveket. A Benyovszky családnak két sír­helye is volt Légen. Az elsőt, a régi temetőben a 19. században építették és bármilyen hihetetlen, a klasszi­cista stílusú stukkóval díszített ku­polás építményt 1994-ben elbontot­ták, az anyagát pedig más építkezé­sekhez használták fel. A másik jóval szerényebb, szecessziós stílusú sír­bolt az új temetőben ma is áll, állí­tólag itt helyezték végső nyugalom­ra Benyovszky Rudolfot. A 2020-as év a koronavírusról szólt. Ez határozta meg hétköznapjainkat, ünnepeinket, terveinket, rosszabb esetben i egészségi állapotunkat is. Sokan sokat veszítettünk, és még írülhetünk, ha a veszteségeket nem szeretteink életében kell mérnünk. Mégis egyre többen veszik félvállról a fertőzést, íják kétségbe a súlyosságát, akár a létezését is. Laczkó Balázs aszerdahelyi altatóorvos azt mondja, a kétkedőknek csak egy kellene tölteniük a lélegeztetőgépre szoruló betegek mellett, megváltozna a véleményük. Van visszaút a lélegeztetőgépről? Aki rossz állapotban van, az rosszul is érzi magát? ésen kívül történt valami más is 2020-ban? /ásni, mert kezdődik a nagy visszatekintés jjabb száma

Next

/
Thumbnails
Contents