Új Szó, 2020. december (73. évfolyam, 278-301. szám)

2020-12-30 / 300. szám

TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 141 2020. december 30. lwww.ujszo.com Mi vonzza a tekintetet az okostelefonokon? Az utóbbi időben a házi sertés, különösen annak törpe változata, társállatként is népszerű lett, a családi kutyához ha­sonló szerepettölt be az emberi családban (Shutterstock) A törpemalae csak a gazda legjobb barátja ÖSSZEFOGLALÓ Egy nemzetközi kutatás azt vizsgálta, vajon miként és mivel kelti fel a figyelmet egy okostele­fonos alkalmazás. Meglepő ered­ményre jutottak. Egy nemzetközi kutatás kereté­ben azt vizsgálták az Aalto Egye­tem szakemberei, hogy miként követi a felhasználók szeme a mo­bilalkalmazás egyes elemeit. Ki akarták deríteni, milyen elemek keltik fel leginkább a vizuális fi­gyelmet a képernyőn. Kiderült, hogy a vártakkal ellentétben a na­gyobb és fényesebb elemek nem jelentenek vonzerőt. Azzal már korábban is többen foglalkoztak, hogy mire figyelünk fel először, ha egy képernyőre né­zünk, azonban ezek a vizsgálatok az asztali gépeket és a weboldalá­kat érintették, nem foglalkoztak az okostelefonokkal. Azonban ez utóbbi eszközöket egészen másfé­leképpen nézzük, az alkalmazások másképp jelennek meg a telefo­non, mint az asztali számítógépen vagy a böngészőben. Egy kisebb képernyőn vannak, amelyen ke­vesebb elem található, és vízszin­tes nézet helyett általában függő­leges elrendezést használnak. „Eddig nem volt világos, hogy ezek a tényezők hogyan befolyá­solják azt, hogy az alkalmazások valóban vonzzák-e a szemünket”­­idézi a ZME Science Antti Oulas­­virta társszerzőt. Vizsgálataik során Oulasvirta és munkatársai mobilinterfészek és szemkövető technológiák nagy csoportját bevetve kutatták, hol nézik meg a felhasználók a mo­bilalkalmazások képernyőképeit, mind az androidos eszközökön, mind az iPhone-okon. Azt feltéte­lezték, hogy a tekintetünk először a nagyobb és fényesebb elemekre megy, és hosszabb ideig ott is ma­rad. Meglepetésükre kiderült, hogy az élénk színek valójában nem be­folyásolták, hogyan rögzítik az emberek az alkalmazás részleteit. Ennek az egyik lehetséges oka az, hogy maga a mobilinterfész tele van fényes és színes elemekkel, így tulajdonképpen minden felkeltheti a figyelmet, azaz semmi sem emelkedik ki közülük. Megállapí­tották, hogy a tekintet először ál­talában a bal felső sarokba téved, és a szöveg jelentősége is igen fon­tos, valószínűleg az információ továbbításában betöltött szerepe miatt. Az is kiderült, hogy bár a kép­elemek a vártnál gyakrabban hív­ják fel a vizuális figyelmet, azon­ban a megtekintésükkel töltött idő nem volt hosszabb, mint más al­kalmazáselemek esetében. Az ar­cok is kiemelt figyelmet keltettek, de amikor szöveg kísérte őket, a résztvevők szeme inkább a szö­veghez közeli helyre tévedt. A szakemberek szerint az észrevéte­lekből sokat profitálhatnak az al­kalmazások készítői. (hvg.hu) ÖSSZEFOGLALÓ Mind a kutyák, mind a malacok szeretnek a gazdájuk közelében lenni, de ha már egy idegen is jelen van, akkor a malacok távolabb húzódnak - mutatott rá az ELTE Etológia Tanszék kutatóinak vizsgálata. A kutyákat egészen fiatal koruk­tól kezdve igen szoros kapcsolat fiíízi az emberekhez. Azok az egyedek is keresik az emberek közelségét, és megkülönböztetik az ismerőst az is­meretlentől, akik csak korlátozottan érintkeznek emberekkel. Feltéte­lezhetően az, hogy a kutyák kedve­lik az ember társaságát, részben a háziasításuk, részben a kölyökkori szocializáció eredménye. „Kiváncsiak voltunk arra, hogy ha egy másik, csoportban élő háziasított faj, mint például a sertés, egészen fi­atal kortól családtagként nevelkedik, az hasonló közelségkereső viselke­dést vált-e ki gazdája irányában” - mondja Paula Pérez Fraga, az ELTE Etológia Tanszék PhD-hallgatója, a kutatás első szerzője. Az utóbbi időben a házi sertés, kü­lönösen annak törpe változata, társállatként is népszerű lett, a csa­ládi kutyához hasonló szerepet tölt be az emberi családban. A sertés új szerepe szükségessé teszi a sertés-ember viszony jobb megér­tését a családi környezetben, külö­nös tekintettel az állatok gazdájuk­kal való kapcsolatára. „A Családi Törpemalac Program­ban részt vevő törpemalacok 6-8 hetes koruktól fogva emberi csalá­dokban nevelkednek. Ez nemcsak a sertés-ember kapcsolat vizsgálatára kínál egyedülálló lehetőséget, ha­nem azt is lehetővé teszi, hogy az ember felé mutatott viselkedésüket közvetlenül összehasonlítsuk a ku­tyákéval” - véli Andics Attila, az MTA-ELTE Lendület Neuroetoló­­giai Kutatócsoport vezetője. A vizsgálatban az állatokat két külön alkalommal egy számukra új helyiségbe vezették, ahol a gazdá­jukon kívül egy ismerős tárgy vagy egy ismeretlen személy volt jelen. Az állatok szabadon dönthettek ar­ról, hol tartózkodnak a szobában, az emberek vagy a tárgy közelében, vagy inkább távolabb maradnak. A kutatók azt találták, hogy a malacok és a kutyák is szívesebben voltak a gazdájuk, mint az ismerős tárgy kö­zelében. Azonban egyik faj sem ré­szesítette előnyben a gazdáját az idegennel szemben, látszólag más okok miatt. A kutyák inkább tartóz­kodtak mindkét ember közelében, mint másutt, míg a malacok inkább távol maradtak a szociális partne­rektől, ami enyhe félelmet tükrözhet az ismeretlen ember iránt. Érdekes módon a kutatás különb­séget tárt fel abban is, hogy a két faj hogyan viselkedik a gazdája köze­lében. A malacok több fizikai kon­taktust igényeltek: megérintették az orrukkal a gazdájukat (hasonló mó­don, mint azt fajtársaikkal teszik), és belemásztak a gazdájuk ölébe. „A sertések és a kutyák hasonló korábbi tapasztalata a gazda hasonló szerepéhez vezethet a két fajnál. A családtagként való tartás azonban nem biztos, hogy elegendő ahhoz, hogy a sertésekben általános prefe­rencia alakuljon ki az emberi társa­ság iránt. Fontos szerepet játszhat­nak a fajspecifikus sajátosságok, beleértve azt is, hogy a kutyáknak hosszabb a szocializációs periódu­suk, és az emberek vonzóbb társas ingert jelentenek számukra” - fog­lalta össze Gerencsér Linda, a kuta­tócsoport munkatársa. Ez az első tanulmány, amely a tör­pesertések gazdájuk iránti közel­ségkeresés viselkedését vizsgálta, a cikk a Scientific Reports című fo­lyóiratban jelent meg Human pro­ximity seeking in family pigs and dogs címmel. (ELTE) Az élénk színek valójában nem befolyásolták, hogyan rögzítik az emberek az alkalmazás részleteit (Shutterstock) A Vénusz közelében repült el a Solar Orbiter űrszonda MTI-HlR Nap-missziójának teljesítése közben egészen közel repült el a Vénusz mellett a Solar Orbiter űrszonda. Az Európai Űrügynökség (ESA) közlése szerint az űreszköz közép­európai idő szerint vasárnap 11 óra 39 perc és 20 másodperckor mind­össze 7448 kilométerre volt az Est­hajnalcsillagként is ismert bolygó­tól. „Minden simán ment, nem volt semmiféle probléma” - mondta hét­főn Simon Plum, az ESA projekt­vezetője. A szonda a Vénusz közelében a bolygó gravitációs erejét kihasznál­va lefékezett és pályát módosított, hogy új szögből közelíthesse meg és * vizsgálhassa a Napot. Új röppályá­­jának pontos koordinátái azonban csak a jövő héten, az adatok kiérté­kelése után lesznek ismertek. Az ESA és az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA közös szondája február 10-én indult útjára a floridai Cape Canaveral űrrepülőtérről, hogy 1,5 milliárd eurós missziója során új ismereteket gyűjtsön a Napról. Az űreszköz jelenleg 231 millió kilométerre van a Földtől és 108 millió kilométerre a Naptól. Az 1,8 tonnás szonda fedélzetén tíz műszer van, amelyek közül hat távérzékelő eszköz és teleszkóp, ezek a Napot és környezetét vizsgálják. A Solar Or­biter végső soron 42 millió kilomé­terre fogja megközelíteni a Napot. A több száz Celsius-fokos hőségtől titánból készült hőpajzs védelmezi majd. Az űrszonda már júliusban, 77 millió kilométerre megközelítette és lefotózta a Napot, közelebbről, mint bármely korábbi űrmisszió. Bár vol-A tervek szerint 2025-től további űrhajók fogják még jobban, néhány száz ki­lométerre megközelíteni a Vénuszt (Shutterstock) tak már űreszközök, amelyek köze­lebb kerültek csillagunkhoz, ekkora közelségben azok vakon közleked­tek. A Solar Orbiter Napról készült első fotóin elsőként volt látható például egy fortyogó, rendkívül forrónak tűnő, „tábortűznek” ható jelenség. A BepiColombo űrszonda már októberben megközelítette a Vénuszt és „érdekes aktivitásokat” figyelt meg a Földdel szomszédos bolygó mágneses mezejében. A tervek szerint 2025-től további űrhajók fogják még jobban, néhány száz kilométerre megközelíteni a Vénuszt. A Vénusz Föld-típusú bolygónak számít, a Föld testvérbolygójának is hívják, mivel a két bolygónak ha­sonló a mérete, a gravitációs ereje és a tömege. Mivel közelebb kering a Nap körül, mint a Föld, a Vénusz ha­sonló fázisokat mutat, mint a Hold.

Next

/
Thumbnails
Contents