Új Szó, 2020. december (73. évfolyam, 278-301. szám)

2020-12-23 / 297. szám

NAGYÍTÁS Karácsonytól Londonban Ondrejcsák Róbert: „Mivelhogy Nagy-Britannia elhagyta az EU-t, az államközi kapcsolataink kiemelten két­oldaliakká alakulnak. Ezekre az alapokra helyezve kiépíteni azok új rendszerét komoly feladat és kihívás is lesz" MIKLÓSI PÉTER Szlovákia újonnan kinevezett ós az állomáshelyót hamarosan elfoglaló nagy­­britanniai nagykövete a Rimaszombatban született Ondrejcsák Róbert. Az előzőleg már több fontos poli­tikai poszton, illetve a nemzetközi kapcsolatok felelős szakértőjeként is bizonyító, történelem és filozófiai ta­nulmány okát is folytatott politoló­gus, Zuzana Caputová államfő kezé­ből, november 19-én vette át az akk­reditálását tartalmazó megbízóleve­let. Pár nappal a diplomáciai szolgá­lata megkezdése előtt beszélgettünk. Ebben a „közbülső” helyzetben mit ajánl a protokoll: miképp il­lendő önt szólítanom? Mert Po­zsonyban társalgunk, viszont a Szlovák Köztársaság leendő egye­sült királyságbeli „ambassade­­ur”-eként december 27-én már nagyköveti megbízatásának állo­máshelyére, Londonba érkezik! Nézze, évek óta, tehát eléggé ré­gen ismeijük egymást ahhoz, hogy a közöttünk megszokott civil tónust most hirtelen formálisan szabályo­zottra váltsuk. Köszönöm, de akkor hadd fe­szegessek rögvest valami szemé­lyeset: Ondrejcsák Róbert tuda­tában régóta ott munkált a nagy­követté avanzsáló diplomata? A diplomácia, az államközi kap­csolatok terepe tulajdonképpen mindig közel állt hozzám. A korábbi esztendőkben is dolgoztam már a külügyminisztériumban, így 2005- től bő két éven át például Szlovákia magyarországi nagykövet­helyettese lehettem. Később pedig, 2010 után, két ízben a szlovákiai vé­delmi minisztérium államtitkára voltam. Egyrészt tehát ezeken a posztokon, másrészt biztonságpoli­tikai és stratégiai elemzőként rend­szeres munkakapcsolatban voltam a nálunk akkreditált diplomatákkal. Úgyhogy a diplomácia nem idegen terület számomra; a Londonba szó­lító nagyköveti mandátum pedig szakmai álmom megvalósulása. Szerepet játszik a kinevezésé­ben, hogy a transzatlanti kapcso­latok egyik legavatottabb hazai szakértője? Szlovákia és az Egyesült Király­ság kapcsolataiban a biztonságpoli­tikának és a transzatlanti együtt­működés kérdéskörének valóban súlyponti helye van, elvégre Nagy- Britannia a legütőképesebb NATO- tagállamok egyike. Ezért nagyon fontos szövetségesünk, és ez nem­csak Szlovákia, hanem egész Közép- Európa számára tény. Az pedig, hogy kellő áttekintéssel hozzáértője va­gyok ennek a lényegbevágó terület­nek, gondolom, tényleg némi nyo­matékkai bírt a személyem melletti döntésben. Mert ilyen irányú szak­értelem nélkül valószínűleg bajos lenne helyénvalóan eleget tenni a londoni diplomáciai megbízatás kö­vetelményeinek. Hogy ön a nagyköveti poszt vá­rományosa, arról a nyár derekán röppentek föl az első, félhivatalos hírek. Azóta nyilván már több­ször eltűnődött azon, hogy ráter­mett diplomataként mi lesz, mi le­het majd remélt eredményeinek biztosítéka? így elöljáróban ez kicsit hipoteti­kus kérdés. Az viszont határozott meggyőződésem, hogy a nagyköveti szolgálat éveit majd összesítve csak az minősítheti reálisan a munkámat, hogy a szóban forgó időszak végén hogy áll a mérleg: az eredmények te­kintetében nyereséges lesz-e?! A küszöbönálló brexit dacára. Ebben a rázós problematiká­ban rövidesen tényleg kifutunk a korrekt megállapodásra kiszabott tizenkét hónapos átmeneti időköz határidejéből. Január 1-je után nehezebb lesz Szlovákia érdekeit képviselni az Egyesült Királyság­ban? Az új helyzetet tényszerűen felbe­csülve nem biztos, hogy nehezebb. Inkább kissé másforma diplomáciai feladvány lesz. Hiszen amíg az Egyesült Királyság az Európai-Unió tagállama volt, a szlovák-brit kap­csolatok - azok erős kétoldalú di­menziója mellett - javarészt mégis­csak multilaterális keretek között valósultak meg. Elsősorban gazda­sági és politikai viszonylatban, vagy több tekintetben társadalmi téren is az EU stratégiai „ernyője” alapve­tően meghatározta a kapcsolattartá­sunk különböző csatornáit és együttműködési formáit. Miután Nagy-Britannia végül is elhagyta az Európai Uniót, az államközi kapcso­lataink most kiemelten kétoldalúnk­ká alakulnak. Ezekre az új alapokra helyezve kiépíteni azok újszerű és érdemi rendszerét komoly feladat és kihívás is lesz. Többek között pél­dául a Nagy-Britanniában lévő szlo­vák állampolgárokra vonatkozóan, hogy a jövőben se szenvedjenek hát­rányt; ahogy a nálunk lévő brit ál­lampolgárok sem. Mindenesetre tu­datosítani kell, hogy Nagy- Britannia számunkra úgynevezett harmadik ország lesz. így akik szlo­vák állampolgárokként ott élnek, ha továbbra is brit földön kívánnak maradni, nekik regisztráltatniuk kell magukat. A rendelkezésemre álló adatok szerint ezt az érintettek zöme már megtette. Azok számára, akik csupán odalátogatni szeretné­nek, a jövő év folyamán fontos vál­tozás áll be, hiszen személyi iga­zolvány helyett útlevélre lesz szük­ségük az Egyesült Királyságba való belépéshez. Nyilvánvalóan a szigetország és Szlovákia államközi kapcsolatai­nak problémaköre, a brexit révén, a jövőben szintén komplikáltabbá válik. Alapvetően azt kell látni, hogy Nagy-Britannia globális érdekekkel bíró ország, London, Pozsonnyal összehasonlítva, globális stratégiai perspektívában gondolkodik, és ez értelemszerűen számtalan különbö­zőséget rejt magában. Viszont épp­olyan vagy nagyon közelálló állás­pontokat képviselünk a biztonságpo­litikai kérdések döntő többségében. Eszerint az Európai Unióval szom­szédos régiókat érintően, így a Bal­kán és Kelet-Európa tekintetében, il­letve az EU bosznia-hercegovinai missziójának szerepében. De például az ukrán-orosz konfliktus proble­matikáját szintén hasonlóképpen ér­tékeljük. Ami a gazdasági kapcsola­tok lényeges területeit illeti, ott Szlo­vákia feltételezhetően ajövőben is az Európai Unió kereteiben tárgyal majd a britekkel, hiszen uniós szinten a kisebb országok jóval többet tud­nak elérni egy világhatalom irányá­ban. Ezek a kérdéskörök továbbra sincsenek még véglegesen lezárva. De mert a felek a „fair deal”-ben ér­dekeltek, úgyszólván az utolsó utá­ni pillanatban is születhet megálla­podás. Diplomataként a nyitott, úgy­mond a húzós kérdések eredői vagy az azokra adható racionális feleletek fogják nagyobb súllyal lekötni a figyelmét? Mindig is inkább rriÉgoldásorien­­tált ember voltam, bár a diplomácia sem mindenható, hogy az igazán rendezetlen kérdésekre - ha elő­adódnak olyanok - rövid idő alatt ta­láljon megoldásokat. Különösen, ha a várt megoldáshoz az intézmény­­rendszerek szélesebb köre szüksé­ges. Persze, j óbb megelőzni a kisebb­­nagyobb nézeteltéréseket, mint csak később keresni a szükségszerű meg­oldásokat. Elárulná, hogy miként gondol­kodott 2016 nyarán, a brexit-pár­­tiak győzelme után Nagy-Bri­tannia jövőjéről? Ez a referendum szinte minden­kinek meglepetést jelentett, és bár politológus vagyok, számomra is. Természetesen mi abszolút tiszte­letben tartjuk a britek döntését, hi­szen ez csak az ő elhatározásuk, hogy az Európai Unióhoz kívánnak-e tar­tozni, vagy sem... A brexit tényének magyaráza­taként tehát elég csak annyi, hogy egy sor kérdésben végül is vissza akarták venni az irányítást? Vagy hogy David Cameron már előző­leg meg akarta reformálni az EU-t, de ez a szándéka nem sike­rült, később pedig a fejlemények ilyen irányt vettek? Csak azt tudom válaszolni, hogy a britek döntöttek, és nekünk tudomá­sul kell venni ezt az elhatározást. A diplomáciában többnyire egyetérteni lehet valamiben, vagy más álláspontot képviselni. Akad, ami e tekintetben már előre nyug­talanítja? Bizonyára lesznek olyan területek, ahol nem fogunk fenntartások nél­kül a dolgok valamennyi részleté­ben egyetérteni, ám ezeken is „fo­gást” kell keresni, azaz megoldást találni. És ha nem sikerül a vitás kérdésekben dűlőre jutni, akkor az­zal bizony együtt kell élni. Én vi­szont inkább azokra a témákra összpontosítanék, ahol egyetér­tünk. Ráadásul jelenleg azt sem tudjuk, hogy a brexittel kapcsolatos kérdések ügyében miként fest az el­következő hetek realitása. Mi azt szeretnénk, ha az EU és Nagy- Britannia között megállapodás születne, és valószínűleg a britek is. Tárgyalni az utolsó utáni pillanatig kell. A kockázatokat csökkenteni és a lehetőségeket kiaknázni. Váltsunk témát: benyomásai szerint, három évtizeddel a rend­szerváltás után, a szigetországban milyen kép él Szlovákiáról? Míg ’89 előtt (Cseh)Szlovákia ideológiailag és katonailag a keleti blokk országai közé tartozott, most mindketten egy értékalapú szövet­ség, a NATO tagjai vagyunk, tehát szoros szövetségesek. Élénkek a gazdasági kapcsolataink, az Egye­sült Királyság az egyik legnagyobb befektető nálunk. Nagy-Britanniá­ban cirka százezer szlovák állam­polgár él, és ez a közösség saját kap­csolati hálót épített ki magának. Te­hát összefoglalva: egy demokrati­kus és szövetséges országot látnak bennünk; akiknek pedig közvetlen kapcsolatuk van az ott élő közösség­gel, természetesen rajtuk keresztül is formálják a véleményüket. Mit gondol, a britek az ön hiva­talos vagy akár a privát találko­zásai során manapság már nem fogják szóba hozni, hogy hazánk a meciari időkben fekete lyuknak számított Európa térképén?! Ma már ez történelem, már kevés­bé kerül szóba. Szlovákia azóta az Európai Unióba és a NATO-ba in­tegrálódott demokratikus ország lett. Ha szóba is kerül, akkor pozitív re­ferenciaként, hogy mennyit fejlőd­tünk a meéiari idők óta. Mindemellett, a brit demokrácia hagyományait követve, miben ins­­pirálódhatna a szlovák politika? Stílusban és szakmaiságban. A demokratikus intézményrendszer stabilitásában, a hatalmi ágak ki­kezdhetetlen megoszlásának szi­lárdságában. Az írott és íratlan sza­bályok betartásának tiszteletében. Négy nap múlva indul London­ba. Elképzelte már, hogy a nagy­követi megbízólevelének átadása­kor miképp fog Őfelsége II. Er­zsébet színe elé lépni? Természetesen ezt a rendkívüli eseményt, mint annyi minden mást is, az épp aktuális járványügyi hely­zet fogja meghatározni. De alakul­jon bárhogyan is, nagyra becsült esemény lesz számomra. És Rimaszombat? Gondol majd Londonban is a szülővárosára? Rimaszombat mindig eszembe jut, járjak a világ bármely sarkában. (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents