Új Szó, 2020. december (73. évfolyam, 278-301. szám)

2020-12-19 / 294. szám

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2020. DECEMBER 19. RIPORT 13 A karácsonyi máglyák üzenete E gy-két bordó vagy arany gömb, és a med­vetalp kaktusz máris azzal kérkedhet, hogy legalább olyan jól hoz­za a karácsonyi hangulatot, mint a fenyők, innen jóval északabbra. A gyümölcsökkel gazdag narancs­fáknak és a ciklámenekkel teli bal­konládáknak is jól állnak az ünnepi fényfúzérek. A rend kedvéért persze a bájos tereken méretes fenyőfát is állítanak. Mintha Szicília szigetén döntedennel végződött volna a nyár és a tél játszmája, kiegyeztek a simogató napsütésben, a 16-17 fokban és abban, hogy Taormina városában, a tengerre néző botani­kus kertben a mikulásvirág fányi méretűre nőhet. Azt mondják, Taormina egyike azoknak a szicíliai településeknek, ahol a legautentikusabb a kará­csony. Az biztos, hogy decemberben nem a turisták kedvéért öltözik ki a város, és nem azért raknak hatal­mas máglyákat öles fahasábokból, hogy látványossággal szolgáljanak az idegeneknek. A régi pásztor­hagyományt képviselő dudás sem azért vág neki karácsony éjjelén a tenger irányába futó sikátoroknak, kaptatós lépcsőbe torkolló utcák­nak, hogy a látogatók lefényké­pezhessék mint helyi érdekességet. A családokat járja sorra, hirdetve a karácsonyt, ahogy a hegyi pász­torok tették anno, akik december 24-én ünneplőbe öltöztek és lejöt­tek a falvakba. Taormina jelenkori autentikus muzsikusát Ivánnak hívják, és mintha skót dudát fújna. De ahogyan a hangszer nem skót, hanem hagyományos helyi bőr­tömlős duda, úgy ő is tősgyökeres taorminai. Január hatodikáig min­den este megteszi a zenés körútját, és betér a negyed házzal üzemelő szállodákba is. Tavasztól őszig - oly korokban, amikor szabadon lehet utazni - tömött sorokban érkeznek a turisták, 14-15. századi négy­­szögletes bástyát formáló paloták, templomok és a világhírű görög színház városába. Ki lehetne tenni a megtelt táblát. Télen kevés az uta­zó, a december az itt lakóké. Látjuk őket, ismerkedünk velük, errefelé ugyanis nem zárkóznak be az em­berek karácsonykor, s bár az ünne­pi vacsora a családé, a többi nap a közösségé. Délutánonként elindul a korzózás a Corso Umbertón - hol másutt, hisz a cukrászdákkal, apró boltokkal, kávézókkal színe­zett főutca nevében is benne van, mire való. Oda-vissza sétálgatnak és diskurálnak az emberek, és akár­hányszor találkoznak az ellenkező irányba tartó ismerősökkel, újra és újra üdvözlik őket. Elhalad mellet­tünk a festőművész, elegáns fekete hosszú kabátjához piros tornacipő és piros sál a kiegészítő. Gyereke­ket terelő kismamák, pletykákon osztozó nagyik, széles gesztusokkal beszélgető férfiak jönnek szembe. És itt van a városka kedves bo­londja, az aprócska kerek asszony is, aki tegnap aranyszínű pillangó hajcsatokat és arany cipőcskét vi­selt, 24-én csupa pirosba öltözött. Elvégre karácsony van. Mindenkit megajándékoz egy mosollyal. Őt is szeretet veszi körül. Egy idő után akad, aki már min­ket is ismerősnek tart. Christina integet, akit a pisztáciapestók, na­rancslekvárok, mirtuszlikőrök és mandulaborok citrusillatú boltjá­ból ismerünk. Buon Natale! - mo­solyog ránk az utcára nyitott aján­dékboltból Ada, a varrólány, aki kötényre, sapkára, kendőre hímezi bárkinek a nevét, néhány perc alatt. Az egyik, rövidke mellékutcában sorban állnak az emberek a péknél. Ahogy mi bejglit, az itt lakók kará­csonyi fánkot rendelnek december 24-ére. A frissen sült ricottás, ton­­halas vagy cukros változatból visz­nek haza kilónyi mennyiségeket az ünnepre. Mintha mindnyájunkat egy nagy tenyér tartana egybe és emelne a magasba. Taormina a Jón-tenger partjáról meredeken égbe törő Tauro hegy csúcsán épült. Támfa­lakkal, városfallal védett mikrokoz­mosz, ahová a három irányba nyíló, boltíves városkapukon nyerünk be­bocsátást. A Piazza DC Aprile térnél szinte leszakad a hegyoldal. A mély­ben a tengerparton gyöngyfúzér­­ként világító Naxos városka fényei feleselnek a taorminai támfal ünne­pi kivilágításával. Kicsit távolabb a hósipkás Erna fehér fiistfelhőt fúj ki magából. Időnként hangosan morog, aztán napokra megpihen. Az itt élők félik és figyelik, hisz nem mikor gorombul be. Két éve pont karácsonykor tört ki és pusztított az alatta meghúzódó településeken. Európa legmagasabb tűzhányója most, 2020-ban is aktív. Taorminát, ami egy másik hegyen épült, füsttel és vulkáni hamuval fenyegetheti. A városban több helyen, az utcá­kon is állítanak kisebb bedeheme­­ket. Előjáték ez a fél teremnyi hatal­mas bedehemi élet- és tájképhez az egyik palota földszintjén. Hosszú percekig sétál a fantáziám a bibliai házak, az apró figurák között. Úti­­társam közben nagy elszántsággal próbálja elmesélni a pénztárban magányoskodó idős hölgynek, hogy a világ legszebb fekvésű gö­rög-római emlékéről, a taorminai görög színházról egy magyar festő készítette a legjobb festményt. A te­lefon segítségével képesített Csont­­váry-prezentáció végül sikert arat. A másik híres Csontváry-helyszín, a Palazzo Corvaia tömör tömbjét a tető csipkézi palotaformára. Itt festette a sokáig elveszettnek hitt képét, az Olasz halászt. A palota és a szomszédos Santa Caterina temp­lom előtt csúcsos kúpba rendezték a szálfákat. Ennél is nagyobb a máglya a Dóm előtt. A tűzgyújtás a „zucco” pogány időkből származó, ősi hagyomány, a fény ünnepe Szicília-szerte. És biztos, ami biztos, a rossz szellemeket is messze űzi. Később más jelentést is ka­pott: a tűz dolga, hogy a csecse­mő Jézust melegen tartsa. Mielőtt véget ér az éjféli mise, meg­gyújtják a máglyákat a sakktábla­mintás tereken, s mire a hívők ki­jönnek a templomokból, a lángok vidáman, ropogva karmolnak az ég sötétjébe. S mert mediterrán földön vagyunk, ahol nem spórolnak az érzelmek­kel, az emberek leplezedenül bol­dogok a tűzközelben. Völgyi Vera

Next

/
Thumbnails
Contents