Új Szó, 2020. december (73. évfolyam, 278-301. szám)
2020-12-02 / 279. szám
161 RÉGIÓSPORT/SPORT 2020. december 2.1 www.ujszo.com Tizenöt éve testével a világversenyeken j. mészáros károly i arat Firenzében pózol a negyedi veteráncsillag (Képarchívum) Nehéz megmondani, mi nagyobb kince a számára, s talán nem is az a fontos, hogy mit részesít előnyben: kifinomult izomzatú, bámulatra máltá testét vagy amit megmutatásával összegyűjtött a világversenyeken. Megférnek egymás mellett. A 65 éves negyedi Táth Kálmán a minap lett 12- edszer Eurépa-bajnok, miközben hétszeres világbajnok ás négyszeres Olympia-győztes natúréi testépítésben. Mindig van miről beszélni vele. Európában tombol a koronavírus, a naturál testépítők mégis összegyűltek az INBA szervezet testépítő Európa-bajnokságán. Nem volt kockázatos kiutazni Firenzébe? Az volt. De emögött van más is: hónapokon keresztül készültem. Ez nem olyan, hogy a formát a szekrénybe teszem, ha nincs rá szükségem, s aztán két hét múlva előveszem, mert eljött az ideje, és megmutathatom magam. Mint feleségemnek is magyaráztam, se nem olyan ez, mint a villanykörte, hogy kikapcsolom vagy bekapcsolom. Hosszú ideig készülök arra az egy napra. Ha van több verseny, az elsőre nyolcvan százalékra, ha van még egy, arra kilencven százalékra vagyok versenyképes, s az utolsóra már olyan állapotba kerülök, amire mondható, hogy jó a formám. Előtte tehát elmegyek, megmutatom magam, hogy készülök, de nem vagyok úgy felkészülve, mint a csúcsot jelentő versenyre. Ezek szerint Firenzében is formában volt. Mi történt pózolás közben? Hogyan lett tizenkettedszer Európa-bajnok? Egész pályafutásom alatt most volt a legegyszerűbb dolgom, ennél egyszerűbbet el sem tudok képzelni. Miért? Mert egyedül voltam kategóriámban, vagyis a hatvan éven felüliek között. Azon gondolkodtam, hogyan fogom ezt megmondani. Jaj, hát egyedül! így kitoltak velem az ellenfelek, egyedül hagytak, ami még soha nem fordult elő velem. Mindig legalább ketten voltunk. Az vigasztalt, ami másnap a reggelinél történt. Megismert az egyik bíró, nem nagyon értettem, mit mondott angolul és olaszul is, inkább csak mosolyogtam neki. Mikor hazajöttem, láttam, hogy a Facebookon bejelölt barátnak. Elfogadtam, és írt nekem valamit olaszul, amit lefordítottam, s abból kiderült, hogy gratulál egy sportolónak, akit idáig nem ismert, de Firenzében olyan formát mutatott hatvan év fölött, amilyet ő harmincöt éves pályafutása alatt nem látott. Ezzel megvigasztalt, ha volt ellenfél, ha nem volt ellenfél, a bíró egyedinek látta teljesítményemet. Csak jó lehettem. Sajnálom, hogy nem volt kivel szemben még jobban bebizonyítani felkészültségemet. Mert előtte, a hazai nyílt nevezési verseny rajtlistáján a mostani világbajnok is felbukkant. Rám ij esztett, ha már j ön, fel kell kötni a gatyámat, felkészülök alaposan, véltem. Négy nappal később már kihúzták a nevét a névsorból. S mivel ketten maradtunk, kategóriámat összevonták az ötvenesekével, hogy legyünk többen. Aztán azt is sikerült megnyernem, bár még nem volt igazi a forma. Utána nem akartam magam idegesíteni azzal, hogy ki lesz ott az Eb-n, ki nem lesz ott, készültem becsületesen, a magamét megcsinálom, s lesz ami lesz. így csak egy órával a fellépés előtt tudtam meg, hogy egyedül vagyok. Nem merült fel az, hogy ott is összekapcsolják az ötvenes kategóriával az önét? Nem szólhattam volna semmit, de így döntött a szervező, ami az ő hatáskörébe tartozik. Az ötven- és hat1 vanöt éves között azért van egy kis különbség... Egyedül is mindent kiérdemelt a győztesnek járó jutalmakból? Megadtak mindent, ami járt, függetlenül az ellenfelek számától. Magára maradását talán az idézte elő, hogy korábbi tuti győzelmei hatására kezdték elkerülni az ellenfelek. Mit szól ehhez? Tudok ilyenekről. Valahol meg is értem a riválisokat, mert ötvenéves koromtól, vagyis tizenöt éve akármilyen versenyen részt vettem, sehol nem végeztem a második helynél rosszabbul. A második hely általában úgy jött össze, hogy ha Franciaországban volt az esemény, akkor francia lett az első, Olaszországban az olasz, Spanyolországban a spanyol, Csehországban a cseh. Vagyis a hazai versenyző. Tizenöt év alatt harmadik soha nem voltam saját kategóriámban, csak olyankor fordult elő, amikor a fiatalabb férfiakkal voltam rangsorolva. Nem csoda, hogy elmegy a kedvük ellenfeleimnek. Nehéz elviselni ezt a helyzetet. Egyszer előfordult, hogy Franciaországban megelőztem a franciát. Olyaií ideges lett ettől, hogy mikor lementünk a pódiumról, falhoz vágta a kupáját. Kétéves eltiltást kapott. Én csak a nagy durranást hallottam, másoktól tudom, hogy mit tett. Hatalmas elismerésként idén ősszel első európaiként beválasztották a naturál testépítők Hírességek Csarnokába. Gondolom, sajátos módon volt a beiktatás, hiszen az USA-ban is arat a koronavírus... Novemberben a naturál Olympia keretében kellett volna átvennem a díjat. Mindig van egy ünnepélyes átadás, ami a ceremónia egyik kiemelkedő része. Idén három vagy négy amerikai, egy ausztrál és Európából meg én érdemeltem ki ezt az elismerést. Az ünnepség végül elmaradt, s arról értesítettek, hogy az átadást jövőre halasztották, hogy személyesen is jelen tudjunk lenni. Világbajnokságon 2018-ban volt legutóbb, hetedik aranyérmét szerezte Brünnben. Tavaly csak Eb-n indult. Hogyan maradt meg emlékezetében a bukaresti diadala? Ahhoz, hogy Európa-bajnok legyek, meg kellett előznöm az időszerű világbajnokot és vbezüstérmest. Kicsit izgultam, de ez minden verseny előtt előjön, mert soha nem megyek nagy mellénnyel a pódiumra, inkább magamat sorolom utolsónak, s aztán a végén úgy sül el a dolog, hogy megnyerem. Bukarestben is így volt, és magam mögé utasítottam az az évi vb két legjobbját. Kérdezték tőlem minap a Facebookon, hogy nem unalmas-e ez a sok győzelem? Ilyenkor szoktam válaszolni, hogy azt mutattam a pódiumon, mintha ki tudja milyen izmos lennék, s idáig még mindig elhitték. Pedig magamat nem tartom annyira izmosnak, láttam a többieket, milyen izomkolosszusok. Hova kerültem? Milyen szégyen lesz? - mormoltam ilyenkor magamban, s a végén meg megnyertem. Hát ez az én titkom.
