Új Szó, 2020. december (73. évfolyam, 278-301. szám)

2020-12-18 / 293. szám

12 IZVILAG ■ 2020. DECEMBER IS. Gombás­tejfölös szelet Gyermekkoromban egyetlen karácsony sem múlhatott el egy jellegzetes étel nélkül. Ezt a gom­bás húst édesanyám mindig csak december 25-én készítette el, ha máskor is az asztalunkra került, akkor az rendkívül jeles napnak számított a családunkban. Ezért ez az étel azokat a karácsonyokat juttatja az eszembe, amikor a tá­­gabb rokonság nálunk gyűlt össze, mindig ebédre érkeztek meg a vendégek, a hatalmas lako­mát követően pedig estig beszélgettünk, játszottunk és rengeteget kacagtunk, bolon­doztunk. Sajnos azóta változtak a szokások és változott az ünnepi menü is, de jó szívvel ajánlom ezt a receptet mindenkinek. • Hozzávalók: 4 szelet tarja (de lehet bármilyen tiszta hús, akár csirkemell vagy pulykamell is), 3 tojás, 1 konzerv csiperkegomba, vékonyabbra szele­telt sajt (lehet reszelt is), 1 fej vöröshagyma, 1 doboz tejföl, só, bors, olaj vagy zsír. • Elkészítés: A húsokat kiklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk és olajon hirtelen mindkét oldalukat megkapatjuk. Miután kivettük a szeleteket a zsiradékból, tűzálló edénybe tesszük őket. A visszamaradt olajon megpirítjuk a kockák­ra vágott hagymát, rádobjuk a szeletekre vágott gombát, fel­öntjük 2 felvert tojás­sal. Lágy rántottát készítünk, óvatosan utánízesítjük A gombás rántottát négy részre osztjuk, hal­mokban a húsok tetejére rakjuk, mindegyikre sajtszelet kerül. A tejfölben elhabarunk egy tojást, a húsra öntjük. Alufóli­ával letakarva 180 fokon 40-45 percig sütjük, majd alufólia nélkül további 5-10 percig, hogy a sajt is megpiruljon. Tetszés szerinti körettel tálaljuk. Nálunk általában rizzsel került az ünnepi asztalra. Tejszínes kacsamáj almaszeletekkel Csallóközi nagymamám tanította meg először a turócszentmártoni anyukámat, majd engem, a pozsonyit is a kacsamáj imáda­tára. Nem múlhatott el nyárvégi búcsú vagy karácsony reggele a tejszínes máj nélkül, hála a nagymama hízott kacsájának. Ez az illat és íz egyszerre jelenti számomra a napsütést a végtelen kék nyári égbolttal és a meghitt, lecsendesült december 25-i reggelt, amikor már nincs izgalom, nincs hajtás, csak sül a kacsa, lődörgünk a süteményes tálak között és várjuk a vendégeket ebédre. A világ legegészsé­gesebb receptjei versenyen biztosan nem lenne befutó ez a fogás, ám biztosan tarolna az „egyszerű, de nagyszerű” kategóriában. A szobahőmérsékletű kacsamájat kacsazsíron - ha nincs, akkor ke­vés vajon - serpenyőbe tesszük, és lefedve, lassú tűzön pirítjuk. Ahol engedi, szétválasztjuk, de nem vágjuk szét. Lehet forgatni is, bár nem szükséges. Azért lassú tűzön, hogy legyen ideje a zsiradék egy részének kisülni a májból. Ez eltart néhány percig, akár fél óráig is, a máj nagyságá­tól függően. Hogy jól alakulnak a dolgok, abból látni, hogy a serpenyőben egyre több a zsira­dék és egyre kisebb a máj, hiszen a hízott kacsa májának a nagy része zsiradék. Ilyenkor van az az ominózus pár perc, amikor nagyon oda kell figyel­ni, mert ha túlsütjük (értsd: kisütjük minden zsírját), kemény lesz a máj, ha meg túl korán vesszük ki, a belseje nyers marad. A zsi­radékot a sütés alatt fokozatosan merjük ki a serpenyőből egy pohárba (ke­nyérre, következő májsütésre jól jön), és csak egy félujjnyit hagy­junk benne. Amikor már majd­nem kész a máj - egy tűpróbát megkockáztathatunk -, dobjuk hozzá a hámozatlan, cikkelyekre vágott almát (ízlés szerinti meny­­nyiséget), amit pár perc sistergés után kapkodjunk is ki egy tálra. Mellé a májat is levehetjük. A visszamaradt almaízű zsiradékot pedig öntsük fel tejszínnel (akár főző-, akár habtejszínnel, mind­kettővel egyformán finom), csak most sózzuk - egy rottyantás, és kész. Mennyi tejszínt? Sokat! Mert ez a szaft friss kenyérrel tunkolva felülmúlhatatlan. Hogy halmozzuk az élvezeteket, fehér kenyérrel az igazi. Külön tálal­juk a májat (most már szabad a szeletelés) az almával körberak­va, és külön a szaftot. A májat mindenki a saját tányérján sózza meg. Hagyományos savanyúkáposzta-leves A keleti végekről származom, így nálunk a karácsonyi asztal­ról soha nem hiányzott a sava­nyúkáposzta-leves. Amíg gyerek voltam, a szüleim főzték. Na jó, később is, mert tizenévesen nem voltam egy konyhatün­dér, és anyukám nem nézte jó szemmel, hogy amikor meg­bízott valamivel a konyhában, akkor az egyik kezemben az épp aktuális olvasmányomat tartva (mióta megtanultam olvasni, egyszerűen könyvmoly vagyok), fél kézzel próbáltam megbirkózni a rám osztott feladattal... Szóval a karácsonyi káposztaleves: amíg élt, általá­ban apukám készítette, imádott a konyhában tenni-venni. Bár egy-egy étel elkészítésének helyes módját illetően anyukám és apukám nem mindig volt egy hullámhosszon. A karácso­nyi káposztaleves nem ebbe a kategóriába tartozott, hiszen tulajdonképpen pofonegyszerű elkészíteni. Az íze pedig meny­­nyei! Hát még ha olyan finom házikolbász került bele, amit a nagyapám készített! Azóta sem ettem olyan finomat. Tejföllel is fenséges, apu soha nem hagyta volna ki, hiába figyelmeztette anyunk, hogy az epéje ennek nem fog örülni. Apu úgy gondolta, ennyi áldozatot lelkesedik érte, de hátha egyszer ő is megbarátkozik ezzel az ízkombinációval. • Hozzávalók: 1,2 kg savanyú káposzta, 50 dkg füstölt hús, 2 szál kolbász, 15-20 dkg gomba, aszalt szilva ízlés sze­rint, 2 ek olaj, 1 fej hagyma, 1-2 ek liszt, 1 tk pirospaprika. • Elkészítés: A megmosott savanyú ká­posztát fazékba tesszük, vízzel felöntjük, hozzárakjuk a felda­rabolt húst, a karikákra vágott kolbászt, a gombát és az aszalt szilvát. Amikor minden meg­főtt, a rántáshoz az olajon meg­­dinszteljük a kockára vágott hagymát, hozzáadjuk a lisztet, majd a pirospaprikát. Hideg vízzel felöntjük, jól elkeverjük, a leveshez öntjük, összefőzzük. Aki szereti, tálaláskor tejfölt adhat hozzá. megér egy jó kis káposztaleves. Természetesen idén is ott lesz a karácsonyi asztalunkon. Igaz, az évek során némileg módo­sítottam a hazai receptet: egy kis aszalt szilvával finomítom a savanyú káposzta markáns ízét. A párom imádja benne az aszalt szilvát, az öcsém nem annyira Húsdarálós keksz Ez a rendkívül egyszerűen elkészíthető, minden puccpa­­rádét nélkülöző keksz abszolút kedvenc a családban, ezért természetes, hogy karácsonykor is helye van az asztalon. Úgy is mondhatnám, nem kell külön alkalom az elkészítéséhez, de va­lamennyi fontos ünnep kötele­ző tartozéka nálunk. A nyelvileg egyre kreatívabb unokák át is nevezték Nagy­mama-féle keksz­nek, ami teljesen rendben van, sőt logikus, hiszen egy édesség nevében a hús­daráló szó eléggé fura asszociáci­ókat generálhat. Harmonikus ízvilágának és kellemes állagának köszönhe­tően könnyedén lepipálja az összes bolti kekszet. A kókusz íze nem tolakodóan hangsúlyos, szépen elvegyül a margarinos tésztában, a darálás során nyert rücskösségnek köszönhetően pedig egyszerre ropogós és omlós. Ráadásul, mivel otthon készült, pontosan tudjuk, mit tartalmaz, illetve mi az, ami szerencsére nincs benne. Az alábbi mennyiségből körülbelül kéttálnyit tudunk sütni (az egyik tál a mellékelt fotón), de három-négy állandó érdeklődő esetén ne számítsunk rá, hogy karácsony harmadnapjára is marad belőle. • Hozzávalók: 50 dkgfélgrízes liszt, 25 dg porcukor, 25 dg kókuszreszelék, 2 tojás, 1 Hera margarin, 1 zacs­kó vaníliás cukor, fél zacskó sütőpor. • Elkészítés: A hozzávalókat összegyúrjuk, a tésztát egy éjszakán át a hűtőben pihentetjük. Másnap a húsdarálóra rászereljük a külön e célra kapható keksz­formálót, és ledaráljuk rajta a tésztát, mintha fasírt lenne. Egyenként 6-7 centis dara­bokra vágjuk. Sütőpapírral bélelt tepsiben, 180 fokra előmelegített sütőben 10-12 percig sütjük. Aki szereti, a kekszek két végét csokoládéba is márthatja. Karácsonyi (apró)sütemények A karácsonyi aprósütemények nálunk mindig ezek, és mindig mindegyiket elkészítjük. Csokoládékorongok • Hozzávalók: A tésztához: 2 ek kakaópor, 40 dkg finomliszt, 12 dkg cukor, 20 dkg vaj, 2 tojássárgája. A krémhez: 1 tojás, 2 tojássárgá­ja, 1,5 ek porcukor, 2 dl tejszín, 1 ek liszet és sűrűre főzzük. A tetejére: olvasztott csokoládé. • Elkészítés: A tészta hozzáva­lóit összegyúrjuk, kb: fél cm vas­tagságúra nyújt­juk, korongokat szaggatunk belőle, megsütjük. A krémhez 1 tojást és 2 tojássár­gáját elkeverünk 1,5 evőkanál porcukorral, hozzáadunk 2 dl tejszínt, 1 evőkanál lisztet és sűrűre főzzük. A kihűlt korongokat a krémmel kettesével összeragasztjuk. A tetejét olvasztott csokival meg­kenjük. Főtt tojásos aprósüti • Hozzávalók: 3 fitt tojás sárgája, 1 nyers tojás, 13 dkg porcukor, 25 dkg zsír, 50 dkg liszt, sütőpor, valamint ba­racklekvár a kenéshez, olvasztott csokoládé a csíkozáshoz. • Elkészítés: A tészta hozzávalóit összegyúr­juk, kisodorjuk, korongokat szaggatunk belőle, minden má­sodiknak a közepébe kis lyukat vágunk a legkisebb szaggatóval. A korongokat megsütjük, baracklekvárral összeragasztgat­­juk. A tetejét olvasztott csokival megcsíkozzuk. Kakaós Juci A süti nevét a nővéremmel találtuk ki, mert így hívják anyukám egykori kolléganőjét, akitől a recept van. • Hozzávalók (2 tésztalaphoz): 14 tojás, 30 dkg porcukor, 10 dkg kakaópor. A krémhez: 1,5 dl tej, 1 csomag vaníliás cukor, 1 tojás­­sárgája, 8 dkg darált dió, 15 dkg porcukor, 15 dkg vaj. • Elkészítés: Két tésztalapot fogunk sütni. Egy-egy laphoz 7 tojássárgáját jól kikeverünk 15 dkg porcukorral és 5 dkg kakaóporral, majd óvatosan beleforgatjuk a 7 to­jásfehérje keményre vert habját. Nem tévedés, liszt nincs benne. A masszát kivajazott, kilisztezett tepsibe terítjük és megsütjük. Ezt még egyszer megismételjük a másik tésztalappal. A két tész­talapot a következő krémmel töltjük meg: 1,5 dl tejet felfor­ralunk 1 csomag vaníliás cu­korral, kicsit visszahűtjük, majd beledolgozunk 1 tojássárgáját. A forró masszával leöntjük a 8 dkg darált diót. 15 dkg porcuk­rot kikeverünk 15 dkg vajjal, és a kihűlt diós masszához JK adíuk- £ mL

Next

/
Thumbnails
Contents