Új Szó, 2020. december (73. évfolyam, 278-301. szám)
2020-12-02 / 279. szám
141 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2020. december 2.1 www.ujszo.com A szociális távolság megtartására már a dinoszauruszok is ügyeltek Ha megvizsgáljuk az állatok társas életmódját és az élőhelyük közötti összefüggéseket, akkor azt tapasztaljuk, hogy a nagyobb csordák nyílt vegetációjú területeken alakulnak ki, míg a zárt erdőségek nem igazán kedveznek az ilyen csoportosulásoknak (Shutterstock) Évmilliókkal ezelőtt kihalt állatok szociálie viselkedését vizsgálva jöttek rá magyar paleontológusok, hogy bizonyos esetekben már a páncélos dinoszauruszok is a fajon belüli távolságtartásra törekedtek. A tudomány és a technológia fejlődésével egyre több értékes információt tudunk kiolvasni a gerinces fosszíliák vizsgálatából. A fogak felszínén megjelenő mikroszkopikus kopási mintázatok alapján például következtethetünk arra, hogy elsősorban mivel táplálkoztak az egykori élőlények; különböző virtuális és valós 3D-modellek segítségével rekonstruálhatjuk izomzatúkat és mozgásukat; a csontok és fogak kémiai összetételének vizsgálatával pedig meghatározhatjuk a fosszilizációs folyamatokat vagy akár a korai klímaviszonyokat. A magyar kutatócsoport most azonban egy ma már nem létező egykori élőlény szociális viselkedését szerette volna meghatározni fosszilis leletanyagokból. A kutatási téma apropóját a bakonyi iharkúti dinoszauruszlelőhelyről előkerülő 12 páncélos dinoszaurusz-csontváz adta, melyek azonos kőzetrétegből és egymáshoz közeli helyzetben kerültek elő. Mindez azt sugallta, hogy az Ankylosauriákról általában feltételezett magányos életmód nem tekinthető minden esetben megalapozottnak. „Az iharkúti Ankylosauria leletanyagok részletes vizsgálata során arra a következtetésre jutottunk, hogy az iharkúti lelőhelyről ismert páncélos dinoszaurusz csontvázainak felhalmozódása a területen végigsöprő, pusztító erejű árvíznek volt köszönhető, amiben a páncélos dinoszauruszok több egyede is az életét veszthette. Ez egyben azt is jelenti, hogy az itt élő páncélos dinoszauruszok a halálukat megelőzően csoportokba verődhettek, mely bizonyos értelemben az említett dinoszauruszok társas életmódjára utalhat” - foglalta össze Dr. Botfalvai Gábor, a Magyar Természettudományi Múzeum és az ELTE TTK Őslénytani Tanszékének munkatársa a kutatás kezdeti szakaszát. Az iharkúti lelőhelyről 12 páncélos dinoszaurusz részleges csontváza került elő, mely felkeltette a kutatók érdeklődését az Ankylosauria dinoszauruszok társas életmódjának vizsgálata iránt. Az ábra jobb alsó részén az iharkúti lelőhely és a csontvázmaradványok (1-12) felfedezésének helye látható. A páncélos dinoszauruszok teljes szakirodaimának áttanulmányozása után a kutatók arra az eredményre jutottak, hogy az iharkúti leletanyagon kívül további két Ankylosauria - a Gastonia és a Pinacosaurus - esetében is feltételezhető a társas életmód. A társas életmódnak több hátránya is lehet az élőlények számára. A csoportban élés nemcsak megnöveli az egyedek közötti versengést - az élelemért és más forrásokért -, de megkönnyíti a paraziták és más betegségek terjedését is. Ugyanakkor pozitív hozadékai is lehetnek a csoportos életmódnak, így például az, hogy a csordában élő élőlényekhez nehezebben fémek hozzá a ragadozók. Ez egyrészről annak köszönhető, hogy a csorda egységesen és aktívan is felléphet a támadásokkal szemben, mely hatékonyabb védelmet nyújt minden egyednek; másrészről pedig a csordában érvényes az „elvegyülési effektus”, mellyel csökkenthető az egyedekre jutó prédává válás valószínűsége. „Munkánk során összehasonlítottuk az Ankylosauriáknál megfigyelhető páncélzat felépítését más dinoszauruszfajokkal, és megállapítottuk, hogy a többi vizsgált növényevőhöz képest az Ankylosauriák páncélzata kiemelkedően hatékony lehetett a ragadozók elleni védekezésben. Ez elméletben lehetővé tehette a magányos életmódot egy olyan világban, ahol a növényevő állatokra védtelenebbek voltak a kor hatalmas testű ragadozó dinoszauruszaival szemben” - fejtette ki Dr. Prondvai Edina, az MTA-ELTE-MTM Paleontológiái Kutatócsoport kutatója. A társas életmód negatív hozadéka, hogy a csordában élő állatoknak nagy területeket kell bejárniuk, hogy a csoport egyedei hozzájuthassanak a szükséges táplálékmennyiséghez. Ha megvizsgáljuk az állatok társas életmódját és az élőhelyük közötti összefüggéseket, akkor azt tapasztaljuk, hogy a nagyobb csordák nyílt vegetációjú területeken alakulnak ki, míg a zárt erdőségek nem igazán kedveznek az ilyen csoportosulásoknak. Ugyan a legtöbb lelőhelyről csak igen kevés környezeti és vegetációs információ állt a kutatók rendelkezésére, megállapítható volt, hogy a páncélos dinoszauruszok tömeges halálközösségei leggyakrabban sivatagos, vagy félsivatagos, gyér növényzettel borított paleokömyezetekből ismertek, ahol az állatok a lokalizált élelem- és ivóvízforrások miatt, valamint a ragadozók elleni védekezés érdekében, valóban kisebb csoportokba rendeződhettek. „Természetesen teljes bizonyossággal nem lehet meghatározni, hogy egy mai rokonokkal nem rendelkező kihalt állat miként viselkedett, mikor kerülte vagy éppen kereste fajtársai közelségét. Ha megértjük a mai nagytestű növényevők, mint például az elefántok vagy az orrszarvúak társas életmódját befolyásoló és szabályozó sokrétű folyamatokat, akkor ezeket felhasználhatjuk a dinoszauruszok társas viselkedésének megértéséhez is” - mondta Dr. Botfalvai Gábor, a nemrégiben megjelent közlemény első szerzője. A különböző faktorok együttes értelmezésével kirajzolódott kép alapján az Ankylosauria fajok többsége inkább magányos életmódot folytathatott, míg egyéb Ankylosauriák, például az iharkúti páncélos dinoszauruszok is, kisebb méretű csoportokat képeztek. Ez a tanulmány továbbá arra is rávilágított, hogy a szociális viselkedés még egy ilyen viszonylag szűk és anatómiai szempontból erősen specializált élőlénycsoportban is sokkal változatosabb lehetett, mint amilyennek eddig gondolták. (ELTE) Szabad szemmel is látható a Jupiter és a Szaturnusz közelsége Ha valaki kicsit rövidlátó, úgy látja majd december közepén, végén, mintha összeolvadt volna a két bolygó (Shutterstock) MTI-HfR Decemberben a Jupiter és a Szaturnusz olyan mértékben fogja megközelíteni egymást, hogy ha valaki egy kicsit rövidlátó, szabad szemmel egy nagy fényes csillagnak fogja látni az égitesteket. Ilyen együttállás nem volt a 18. század óta és hasonló csillagászati jelenség legközelebb csak 2080-ban lesz - mondta el az MTI-nek Kiss László csillagász, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) főigazgatója pénteken. Hozzátette: a két bolygó december 21-én, a téli napforduló idején lesz a legközelebb egymáshoz, 6 ivpercre. Ez azt jelenti, hogy a holdkorong átmérőjének mindössze egyötöd része lesz közöttük a távolság — érzékeltette a csillagász, hozzátéve, hogy a két bolygó közelsége már december elején is megfigyelhető lesz. „Ha valaki kicsit rövidlátó, úgy látja majd december közepén, végén, mintha összeolvadt volna a két bolygó” - mondta Kiss László. A csillagász elmondta azt is, hogy a jelenséget távcsővel napnyugta után, alacsonyan a délnyugati horizont felett lehet megfigyelni. Olyan helyről érdemes fürkészni az égboltot, ahol nem takarják el házak vagy fák a délnyugati irányt. Kiss László hozzátette: még a 200-250-szeres nagyítású távcsövekben is egy látómezőben lehet majd látni a Jupitert és a négy legnagyobb holdját, valamint a Szaturnusz öt legfényesebb holdját és gyűrűjét. A csillagász magyarázatként hozzáfűzte: az égi jelenség a Föld, a Jupiter és a Szaturnusz mozgásából és keringési idejéből adódik. A Jupiter 11 év alatt kerüli meg a Napot, a Szaturnusz pedig több mint három évtized alatt. „A bolygók szépen, naprendszeri óraműként járják körbe az útjukat és időnként a Földről nézve úgy jön ki, hogy egymás mellett látszanak” - mondta a csillagász, hozzátéve, hogy a Jupiter Vénusz-közelítése még látványosabb szokott lenni, vannak, akik azt mondják, hogy a betlehemi csillag is ennek a két bolygónak a közelsége volt. A téli égbolt látványosságai közé sorolta a csillagász azt is, hogy az esti égbolton kelet felé még mindig jól látszik a Mars, ahol pár héttel ezelőtt porvihar kezdődött, a csillagászok most azt várják, hogy hamarosan az egész bolygót eltakaró vihar keletkezik belőle. Hajnalban pedig a délkeleti horizonton a ragyogó Vénuszt láthatják a korán kelők - tette hozzá.
