Új Szó, 2020. december (73. évfolyam, 278-301. szám)

2020-12-17 / 292. szám

10| ISKOLA UTCA 2020. december 17. | www.ujszo.com Selyés diáklány lelt a Cogito abszolút győztese Tizedszer is a Legerén a pozsonyi gimisek A kreatív feladatok, a sok elemzés, boncolgatás megdolgoztatta a csapatta­gok szürkeállományát (Fotó: mtag) „Az élet tartalmát a nagy feszültség, az alkotás pillanatai jelentik. ” (Márai Sándor) A tehetség nagy adomány, de csak akkor van kézzel fogható eredménye, ha kitartással, szor­galommal párosul. Lénárt Dóra, a Selye János Gimnázium 2. évfo­lyamos diákja sokszínűén kama­„Hogyfutatáj! Nincs idő megnézni részletesen! Mostanában minden tilos. Tilos lett a szabadság. Ti­los lett a vágy. Tilos lett a vélemény. Tilos lett a szó." toztatja talentumát. Kitűnő tanu­ló, tehetséges szavaló, anyanyelvi versenyek sikeres megoldója, dí­jazottja. A szívügye mégis az írás. Úgy ír, hogy az olvasó a leírt tör­téneteit olvasva szinte érzi Dóri finomságát, lelki érzékenységét. Dóri az első évfolyamban or­szágos győztese lett a Cogito esszéíró versenynek, novellája több lap hasábjain is megjelent. Ez a tanév a járványügyi helyzet mi­att rengeteg bizonytalanságot te­remtett. A hagyományos orszá­gos esszéíró verseny „sorsában” azért bíztunk, mert a személyes jelenlétnek az ünnepélyes díjki­osztáson lett volna „csak” igazán szerepe. A díjazottak mellett évente van egy abszolút győztese is a versenynek. Ez a rangos elis­merés Dórinak 2020-ban máso­dik alkalommal sikerült. A tava­lyi Lebegés című novella után a szakmai zsűri tagjai: Cs. Liszka Györgyi, Szemet Edit, Bolemant Éva személyében idén Dóri „Ci­ca” című novelláját tartották ér­demesnek a fődíjra. Dóri! A tava­lyi győzelem után idén második alkalommal sikerült! Tehetsé­gedhez nem fér kétség! Kitartá­sod, alkotókedved pedig marad­jon meg sokáig! Részlet a győztes műből: „Hogy fut a táj! Nincs idő megnézni részletesen! Mostanában minden tilos. Tilos lett a szabadság. Tilos lett a vágy. Tilos lett a vélemény. Tilos lett a szó. Tilos lett járni, lát­ni, érezni, tapintani. Robognak vonatok és életek. Mikor tűnt el? Talán januárban, mikor a hírek­ben egyre többször hallottuk? Vagy márciusban, az első, szobá­ba zárt napon? Vagy valamikor április közepén? Év végén? Mi­kor tűnt el az élet? ... Hagyták, hogy elhiggyem, hogy visszajön, és minden biztossá válik. Hogy lesz időm bepótolni a nyáron a ki­hagyott vicceket, nevetéseket, csókokat... Elhittem.És ottapark, a régi szerelmek lábnyoma.” Farkas Adrianna, a versenyző magyartanára Lénárt Dóra kitűnő tanuló, tehet­séges szavaló, a szívügye mégis az írás (Fotó: SJG) A nyitrai Konstantin Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara által indított irodalmi verseny, a Legere igazi márká­vá (modern szóval élve brand­­dé) nőtte ki magát ez alatt a tíz év alatt a szlovákiai közép­iskolákban tanító magyar­tanárok és tanulóik körében. A pozsonyi Duna utcai gimnázi­um számára is lassan már hagyo­mány szeptemberben bejelentkezni a Le-gerébe, s megkezdeni a „leg­­erézést”, azaz olvasni, értelmezni, elemezni. Idén tizedszer is igent mondtunk a szervezők szívélyes invitálására. A két pozsonyi csapat (Duccások: Izsák Anna, Forró Lil­la, Gogh Leona és Márai-sok: Lajos Sára Andrea, Bajkai Barbara, Ben­­kó Emese) hamar összeállt, nem kellett senkit győzködni, ebből is látszik tehát, hogy nem kell még te­metni az olvasást, a fiatalok közt is akadnak olyanok - és nem is kis számban -, akik számára a könyvek nélkülözhetetlenek. Idén Márai Sándorra és Szabó Lőrincre esett a szervezők válasz­tása, e két író/költőóriást hozták össze a verseny időtartamára. Az 1. forduló feladatainak sikeres meg­oldásához Márai Zendülők című regényét kellett szinte kívülről is­merni. A feladatok összeállítói sze­rényen megjegyezték, hogy bizony sokszor (akár négyszer, ötször is) át kell magukat a csapatoknak rágni­uk a regényen, hogy minél több pontot szerezzenek az 1. tesztláp kitöltése után. Hiába gondolták a versenyzők, hogy a világjárvány miatt online térbe került verseny könnyebb lesz, mivel hosszabb ide­ig dolgozhatnak a megoldásokon, illetve segítséget is kérhetnek a kö­zel két hét alatt (merthogy ennyi idő adatott a 10 feladat megoldására, kidolgozására). A kreatív felada­tok, a sok véleménynyilvánítás, elemzés, boncolgatás ugyanis meg­dolgoztatták a csapattagok szürke­­állományát, jól kellett sáfárkodniuk az idejükkel, az energiájukkal, mi­vel közben a középiskolások októ­ber második hetétől távoktatásba kerültek, kiszorultak az iskolákból. Meeteken keresztül tartottuk egy­másban a lelket, egyeztettünk, agyaltunk, ötleteltünk, míg végső formába kerültek a válaszok. A 10 feladat megoldása 20 oldalt töltött meg. A szöveges szelfínek, a banda működési szabályzatának vagy az idővonalnak a kidolgozása sok-sok óra görnyedést jelentett a regény fölött és a számítógép monitorja előtt. De megérte: az első forduló részeredményei után az élbolyba kerültek csapataink. A 2. és a 3. fordulóra szinte pár­huzamosan kellett készülni: keres­ni a válaszokat a 2. tesztláp kérdé­seire, ill. 5 perces kisvideót készí­teni, miközben a csapattagok a szélrózsa különböző irányában tar­tózkodtak (az országos Covid­­tesztelésen való kétszeri részvételt már ne is említsük). Ahogy Szabó Lőrinc költészetében egyre mé­lyebben merültek el a versenyzők, úgy nőtt a kreatív szövegek hossza, melyek a 2. tesztlapra kerültek. Szócsepp, tücsökmuzsika elemzé­se, testpoétika, a költő megzenésí­tett verseinek koncertélményéről szóló naplóbejegyzések közül me­lyik kaphatná meg a „legelvete­mültebb” feladat címet? Termé­szetesen egyik sem, mert nem tört beléjük a versenyzők bicskája. De­rekasan megállták a helyüket: a Márai-sok a dobogó 2. fokára áll­hatták (persze csak képzeletben), az elsős Duccások pedig az 5. helyen végeztek a 13 csapatból. Nekem, a felkészítőnek pedig nem marad más hátra, mint hátradőlni, s hálát adni az égnek, hogy ilyen kiváló tanu­lókat terelgethetek, csiszolgatha­­tok, biztathatok, s remélni, hogy még néhány éven keresztül dolgoz­hatom velük, egymást inspirálva, erősítve, motiválva. Van szebb pá­lya a tanárénál? író Erzsébet magyartanár Dübörög a távoktatás a dunaszerdahelyi egészségügyiben A távoktatás alatt nehéz hely­zetbe került diák, szülő és tanár. Márciusban hirtelen otthonainkba szorult be a ta­nulás és a tanítás, számos problémát magával hozva. Szerencsés helyzetbe kerül­tünk mi, a Dunaszerdahelyi Egészségügyi Középiskola tanárai. Mi már évek óta digitálisan hasz­náltunk egy, az oktatásügyi tárca ál­tal támogatott kommunikációs rendszert, csak hát nem teljes ki­használtsággal. A kezdeti nehézsé­gek leküzdésében nagyon nagy se­gítségünkre volt igazgatónőnk, dr. Miklós Beáta. Ő volt az, aki napról napra kis, képes útmutatóival olyan online kommunikációs felületeket mutatott be, ahonnan egyszerűen és rendszeresen tudtuk megtartani az óráinkat virtuális tantermekben, sőt még az informatikában kevésbé jár­tas kollégák is könnyedén vették az akadályokat. Mindez nem jöhetett volna létre a szülők és a diákok aktív részvétele nélkül. Elmondhatom, hogy szerencsés régióban élhetek és taníthatok. A kiépített infrastruktúra adott, és diákjaink szociális helyzete lehetővé tette és teszi, hogy a táv­oktatás az online térben létrejöhes­sen. Itt megemlíteném az osztályfő­nökök nem kicsi szerepét, akik időt és energiát nem kímélve összefog­ták a diákokat, napirenden kommu­nikáltak, a szülőkkel tartották a kap­csolatot. Végül elmondhatom, hogy tavasszal már a 3. héten zökkenő­­mentes volt az online oktatás. Mivel szakiskola vagyunk, számunkra el­engedhetetlen a gyakorlati oktatás. Kollégáimmal igyekeztünk értel­mesen kitölteni a gyakorlati órák számát. Előtérbe helyeztük a pro­jektorientált oktatást és az esettanul­mányok elemzését, a diákok teore­tikus tudásának elmélyítését. Mind­eközben betekintést kaptunk a rend­szer gyenge pontjaiba, amit egy újabb lehetőségnek fogtunk fel. Az iskolába való visszatérés után ezek­ből a lehetőségből erényt kovácsol­tunk, és most a járvány második hul­lámában ezért dübörög nálunk to­vább a távoktatás. Létrehoztunk egy mentori progra­mot, amelynek lényege, hogy az in­formatikában kevésbé jártas kollégát segíti egy jobb digitális készségekkel rendelkező kolléga. Az elsősök, mi­vel különböző alapiskolákból érkez­tek és más-más platformokat hasz­náltak a távoktatás első szakaszában, rögtön az iskolaév elején az osztály­főnöki órák keretében elsajátították az általunk használt távoktatási rend­szert. Már a járvány első hullámában kollégáimmal digitalizáltuk a tan­anyagot, a tanterveket, digitális tesz­teket gyártottunk, a gyakorlati műveletek elsajátítására oktatófil-Florence Nightingale születésének 200. évfordulójáról is megemlékez­tek . (A szerző felvétele) meket forgattunk. A diákoknak és ta­náraiknak is nagy segítséget jelente­nek azok a munkafüzetek, melyeket tanárok állítottak össze, ki-ki a maga tanterve szerint. A munkafüzetek színesek és a kor követelményeinek megfelelő didaktikai módszereket tartalmazzák. A munkafüzetek se­gítségével növeljük a diákok szöveg­­értő olvasási, matematikai és pénz­ügyi készségeit, s kritikus gondolko­dásukat fejlesztjük - nemcsak anya­nyelvükön, hanem idegen nyelven is. Az idegen nyelv oktatásában hang­súlyt helyezünk az ápolói szaktermi­nológia tanítására is az adott nyel­ven. Úgy gondoljuk, a távoktatás sike­rességéhez és megvalósításához fon­tos a tanár felkészültsége. Már a táv­oktatás kezdetekor, tavasszal rend­szeresen jelen voltunk és vagyunk különböző tanfolyamokon, konfe­renciákon, természetesen online tér­ben. Célunk, hogy fizikai jelenlét nélkül is érdekessé és interaktívvá te­gyük az órákat diákjaink számára, és ne csak oktassunk, hanem életre is neveljünk. Diákjaink ne érezzék azt, hogy ők a távutas oktatás alatt keve­sebbet kapnak az iskolától, mint azon társaik, akik az iskola falai között let­tek egészségügyi dolgozók. A végzős diákjaink tavasszal vir­tuális térben elballagtak, elsőként a járásunkban. Idén is megtartottuk a hagyományos iskolanapot, csak hát nem hagyományos módon. Meg­emlékeztünk iskolánk megalakulá­sának 50. évfordulójáról, Florence Nightingale, a modem ápolástan megteremtője születésének 200. év­fordulójáról, foglalkoztunk az egészséges életmóddal. November 27-én pedig megleptük végzős di­ákjainkat egy aprócska figyelmes1 séggel, a zöld szalag helyett isko­lánk lógójával ellátott védőmaszkot kaptak levélben. Köztudott, hogy a remény színe a zöld, és abban re­ményben készültek a védőmaszkok, hogy legalább tavaszra a koronaví­rus lehetővé teszi számukra a szalag­avató megtartását és zökkenőmen­tesen érettségizhetnek. Számomra a távoktatás hozadéka: mgalmasság a nyitott és inkluzív együttműködésre; a digitális készsé­geimet fejlesztette és elmélyítette bennem a csapatmunkában az egy­másrautaltságot. Dr. Horváth Mária, a Dunaszerdahelyi Egészségügyi Középiskola szaktanára

Next

/
Thumbnails
Contents