Új Szó, 2020. december (73. évfolyam, 278-301. szám)
2020-12-15 / 290. szám
www.ujszo.com | 2020. december 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Egy korán kiégett nemzedék Fel a fejjel! HEGEDŰS NORBERT Egyre gyakoribbak a „karantinik" körében a depressziós tünetek Van egy jelenet a South Park című rajzfilmsorozat zseniális pandémiaepizódjában, amelyben Cartman úgy lóg az online óráról, hogy eljátssza a lefagyott gépet, és egy kimerevített szelfit tesz ki a képernyőre, hogy a tanár azt higgye, akadozik az internet. Rendben, Eric, akkor most is csak hallgasd az órát, mondja Mr. Mackey, de a srác ezt már nem is hallja, mert rutinosan meg is lógott aznapra. A felső tagozatosok, illetve középiskolások online oktatása maga a rémálom néhány tanár számára. Azért írtam „néhányat”, mert pont ennyien panaszkodtak nekem az utóbbi hetekben, persze szigorúan név nélkül, mert ugyan ki merné bevallani, hogy a diákok rendre túljárnak az eszén. Nem is csoda, hiszen sokkal otthonosabban mozognak a netes világban, mint a pedagógusok. Az egyik panaszkodó ismerősömnek például nincs is otthon internete, naponta eljár egy helyre, ahol van, és onnan tanít. Az illetőnél ez elvi kérdés, tévéje sincs, mert teljes nyugalomra vágyik a szabadidejében. Amit mesélt, az tényleg hajmeresztő, szomorú és kétségbeejtő a fiatalok tudásszintjének alakulása szempontjából. Ezek a minden hájjal megkent kis szakemberek ugyanis az online órák alatt (feltehetően) folyamatosan levelezgetnek egymással, és az üzenetek tárgyát legtöbbször a tanár ruházata, frizurája képezi. Ezt elemzi megannyi önjelölt stylist, miközben szegény pedagógus igyekszik lekötni a figyelmüket. „Légy szíves, kapcsold be a hangot is, ne csak a képet.” „Nem értem, mit mondasz.” „Hé, kislányom, hová lettél?” Ez utóbbi kérdés'annak a diáknak szólt, aki óra közben néha elugrott megkeverni az ebédet a sparhelton, merthogy óra alatt főzött. Amikor a tanárnő ezt szóvá tette, az illető felháborodottan közölte, hogy a kisöccsét is meg kell etetnie, nem maradhatnak éhen, hiszen a szüleik egész nap dolgoznak. Egy másik diáklány az online órán egy kutyust simogatott, aztán közölte, hogy Buksinak sürgősen ki kell mennie, úgyhogy ő most lelép. Szóval sokat lazult a fegyelem, amiért nem feltétlenül a tanárok hibáztathatok. Egy részüket ugyanis teljesen felkészületlenül érte az online oktatás, gyorstanfolyamokon kellett elsajátítaniuk a Zoom rejtelmeit és az ehhez kapcsolódó módszertani tudnivalókat. Természetesen soha a pályájuk során nem merült fel, mit kell tenni, ha a diák sokáig nem lehet jelen személyesen az órákon. A huzamosabb távoktatás kunsztjait a pandémia előtt tudtommal csak a távoli Ausztráliában oktatták az egyetemeken, ahol a diákok egy része több száz kilométerre lakik az iskolától. Kérdés, mi lesz ezzel a nemzedékkel, ha tovább tart ez a kényszerhelyzet. Hogyan érettségiznek le, és mit tudnak majd kezdeni az esetleg félig behunyt szemmel megadott jobb bizonyítvánnyal a munkaerőpiacon, ha véget ér ez az áldatlan állapot. Ráadásul mostanában egyre több pszichológus beszél arról, hogy a „karantinik” körében gyakoriak a depressziós tünetek, a céltalanság érzete, a közösségi élmények hiányának tulajdonítható elfásultság. Egy egész nemzedék sorsa kérdőjeleződik meg a szemünk előtt. És ezt rohadtul rossz végignézni... (Kotrha) Clooney Orbánról: érdemes harcba szállni ilyen emberek ellen „Harcba keveredtem Orbán Viktorral" - említette meg a Guardiannek adott, alapvetően az új filmjéről szóló interjúban George Clooney. Aki esetleg nem emlékezne: pár nappal ezelőtt a magyar közélet egyik központi témája az volt, hogy George Clooney akkor is megemlítette Orbán Viktor rendszerét egy interjúban. Szerinte új filmje hangulatát meghatározta, hogy mennyi dühöt és gyűlöletet élt át mindenki világszerte - itt pedig a brazil Bolsonarót és Orbánt hozta fel példának. Erre a teljes magyar kormányzat ellentámadásba lendült, de ez még abban az időben történt, amikor Szájer József köztiszteletben álló EP-képviselő volt. Clooney most azt mondta, szerinte megéri felvenni a harcot az ilyen emberekkel, és kínosan érezné magát, ha nem állna ki az olyanokkal szemben, mint Orbán. A színész szerint a gyerekei miatt. „Egy olyan időszakban, amikor ezek az őrültségek történnek, biztos akarok lenni abban, hogy majd azt mondhatom nekik: ezeket a dolgokat tettük, hogy szembeszálljunk ezzel a történelmi pillanattal. Nemcsak azért, hogy büszkék legyenek, hanem azért is, hogy egy jobb világban éljenek.” (444.hu) A elmúlt pár hónap nem volt túl kíméletes hozzánk, és ry sajnos a karácsonyi lockdown sem ígér túl szép év/ » J zárást. Ennek ellenére még ne adjuk fel teljesen. JL. JBl Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az idei egy katasztrofális év volt. Történelmileg biztos nem a legrosszabb, de a ma élő generációk életében könnyen lehet, hogy igen. Itt állunk az év végén, a járvány soha nem látott intenzitással tombol, mi pedig már nagyon elfáradtunk. A tél, a korán érkező sötétség és a bezártság csak rátesz az egészre egy lapáttal. Halott hónapok ezek, minden apró győzelemért nagyon meg kell szenvedni. A tavasztól mindenki javulást vár, csak hát az még több hónapig várat magára, addig ki kell húzni valahogy. Épp ezért a mi legnagyobb ellenfelünk jelenleg talán nem is a járvány, hanem a kilátástalanság, amit ez a helyzet magával hozott. Márpedig a remény jelentőségét nem szabad alábecsülni, ha erről is lemondunk, akkor menthetetlenül elveszünk. A régi időkben a fontos döntések előtt tanulságos történetekre emlékeztek vissza az emberek, amelyek utat mutattak, fényt gyújtottak a kritikus helyzetekben. Ezeket nem kellett mindig halálosan komolyan venni, inkább a hangulat oldását, a fejek kitisztítását szolgálták. Mármost ha én történetmesélő lennék, akkor a jelenlegi helyzetünkben Sandman, az Almok Fejedelme egyik kalandját mesélném el. Mert lehet, hogy a mi szénánk rosszul áll, de az Alomúmak Luciferrel és a pokol összes démonával kellett szembenéznie. Az történt ugyanis, hogy az Alomúmak egy hosszú száműzetés után vissza kellett szereznie a koronáját. Csakhogy azt ellopta egy démon, ezért a Pokolig kellett leereszkedni érte. Az Alomúr megtalálta a démont és megküzdött a koronáért. A tündérmesék szabályai szerint egy képzelőerőre és intelligenciára épülő szópárbajban kellett diadalmaskodnia. Ha veszít, örökre a Pokol rabja marad. Az Alomúr megnyerte a párviadalt, csakhogy ekkor kellemetlen meglepetés várta: Fényhozó Luciferrel és milliónyi démonnal találta magát szemben, akik egyáltalán nem akarták őt elengedni. „Itt semmi erőd. Az álmoknak a Pokolban nincs hatalmuk” — mondta neki Lucifer. Csakhogy az Alomúr ekkor ismét fordított a lapokon: mert az lehet, hogy neki tényleg semmi hatalma nem volt a démonok fölött, de hogy az álmoknak se lenne... az azért túlzás: „Mondjátok, démonok... Mekkora hatalma lenne a Pokolnak, ha az itt raboskodók nem álmodhatnának a mennyről?” A kérdést néma csend követte, az Alomúr pedig döbbent démonok sorfalától övezve sértetlenül elhagyta a Poklot. így szerezte vissza a koronáját a Pokolból egyedül, ijedten, pusztán a reménnyel felfegyverkezve. Az olvasó észrevehette, hogy Neil Gaiman egyik meséjét hoztam fel példának. De ne aggódjunk a sztori fiktív mivolta miatt, a tanulsága attól még ugyanúgy érvényes. A tündérmesék ugyanis mind igazak. Nem azért, mert azt mondják, hogy vannak sárkányok - most G. K. Chestertont parafrazálom -, hanem mert arra tanítanak, hogy a sárkányokat le lehet győzni. Ezt a célt tűzzük ki magunknak az elkövetkező pár hétben: találjunk valamit, ami feldob, valamit, ami reményt ad. Valami fényforrást, amivel ki lehet húzni ezeket a sötét téli hónapokat. Ez kevésnek tűnhet, de mint látjuk, néha pont ennyi kell, hogy megtaláljuk a kiutat a pokolból. FIGYELŐ Álhírek a rendelőben Oly mértékben terjednek az álhírek és tévhitek a koronavírussal, a járvánnyal, a vakcinával és az oltással, valamint a betegség ellen „garantáltan” ható csodaszerekkel kapcsolatban, hogy az már az emberek egészségét és a betegellátást is veszélybe sodorja. Ez derült ki az egészségügyi minisztérium által közzétett felmérésből, mely során összesen 1974 orvost kérdeztek meg. Az ankétot még szeptemberben végezték, mostanra készült el az összegzés, és az elmúlt hónapokban feltehetően csak romlott a helyzet. Az orvosok 71 százaléka mondta, hogy hetente legalább egyszer kénytelen különféle összeesküvés-elméleteket és téveszméket hallgatni a betegeitől, 40 százalékuk pedig mindennap. A legnagyobb problémának azt tartják, hogy ez aláássa az orvos-beteg viszonyt, az orvosok iránti bizalmat, és veszélyezteti magát a kezelést. 60 százalékuk nevezte „nagy problémának” ezt a jelenséget. „A legtöbb dezinformáció az oltással (72%) és a koronavírussal (59%) kapcsolatos” - írta a minisztérium. Nagyon komoly és kiterjedt problémáról van szó, amely már sok beteg viselkedését befolyásolja, és veszélyezteti az egészségüket is. Hozzájárul ahhoz, hogy egyre több beteg nem bízik az orvosában és az orvostudományban, vitatkoznak az orvosukkal, a legrosszabb esetekben pedig súlyos betegségeknél is visszautasítják a tanácsait és a javasolt kezelést. Az orvosok 35 százaléka válaszolta, hogy voltak már ilyen betegei. Emellett 41 százalékuk szerint kifejezetten az álhírek miatt nő az oltásellenesség. A felmérés során az orvosok 72 százaléka mondta, hogy beoltatja magát a koronavírus elleni vakcinával. Több mint 50 százalékuk szerint az oltásnak nem önkéntesnek, hanem kötelezőnek kellene lennie. Több mint egyharmaduk a veszélyeztetett csoportok (idősek stb.) körében tenné kötelezővé az oltást, mert csak a nyájimmunitás kialakításával lehet elérni a védettséget. (úsz)
