Új Szó, 2020. december (73. évfolyam, 278-301. szám)
2020-12-11 / 287. szám
www.ujszo.com | 2020. december 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Karantén, buborék... Átalakulóban levő világunkban kétségessé válik a sport jövője J. MÉSZÁRO KÁROLY fogalmak lopakodtak be a sportéletbe: karantén, buborék, ökölérintés... és még hosszan lehetne sorolni. Megváltozott sportéletünk hírnökei e szavak. Hónapok óta velük élünk, még nagyobb szerepük van, mint a közönségnek, a félreállított szurkolótábornak. Kiszorították az embereket a lelátóról, másra hangolták a megengedett mérkőzések légkörét. Bevezették a játsszatok, mert játszanotok kell szabályait. A pénzen alapuló, megélhetést nyújtó profi világ kivételeket kér, és kap, de csak addig, amíg a koronavírus nem kezd újra aratni az országban. Átalakulóban lévő világunkban kétségessé válik a sport jövője. Szinte már szokatlan, ha a téli sportok szerelmeseinek az időjárás szól közbe. Ilyen is van, a vírusáradat mellett? A futók még maradtak a természetben, a lakótelepek utcáin, nem tudni, kevesebben vagy többen vannak-e, de vannak. Verseny(ek) azonban csak elvétve. A nyári lazítás hozott több próbálkozást, és jelenleg sem üres a futók versenynaptára, ám egyre gyakoribb a megjegyzés, hogy bárhol teljesíthető, vagyis virtuális. Tehát eltűnt belőle a tömeg, az embereket magával ragadó hangulat, az együttlét, ami legjobban hiányzik mindannyiunknak. Mi lesz a sporttal? Megőrzi szerepét életünkben? Amúgy is leselkedik rá a digitalizációval járó sok veszély, a kevesebb mozgás kényelembe ágyazott életfelfogása. Kényszerhelyzetben ez még nagyobb utat tör. És nem egyszerű ebből kilábalni, a fiataloktóí kezdve az ősz hajú nyugdíjasokig mindenkit érint, miközben abban reménykedünk, hogy nem a vírus lesz úrrá rajtunk. Ki gondol ebben a helyzetben a sportra? Kivétel talán csak az, akinek ez a foglalkozása, de a jéghegy csúcsa sem márad meg a végsőkig, egyszer csak kiderül, hogy nincs alatta semmi. Olyan már nem lesz a sportélet, mint 2019 végéig volt. Nem lehet, mert más úton járunk, s innen nincs visszatérés. A karantén, a buborék, az ökölérintés már velünk él, nem beszélve a maszkról, a fertőtlenítőről, a lázmérőről, a tesztről... Még mindig csak ott tartunk, hogy mentsük a menthetőt. Világversenyeket, olimpiát, Európa-bajnokságokat, de a mélyben, alatta fogy minden. Üresek a pályák, tornatermek, s a mozgás iránti igény lassan kikopik belőlünk. Minek sportolni, meccsre járni, ha a technika csodái házhoz szállítanak mindent, szinte minden elérhető interneten, a tévében, sőt erre van most igazán igény, ha kizárták a tömegeket a stadionokból. Kacifántos helyzet, amely mindannyiunkat próbára tesz olyan szempontból, hogy miként tudjuk még létező sportolási igényeinket levezetni, mással pótolni, megszokott ösvényeiről még értelmesnek tűnő útra térni. Igazán értelmes pótmegoldás alig akad, mert mindenki nem mehet ki a természetbe futni, sétálni, edzeni... Legfeljebbjobban hozzáragad a székéhez, jókat falatozik, a képernyőre szűkül a világa, s ha átmegy egyik szobájából a másikba, úgy érzi, mintha országok között közlekedne. Pedig mozgása még a mullpontról is alig rugaszkodott el. Egyelőre csak a profi sportélet éldegél a maga módján. Ä pénz hatalma hajtja, a maga furcsa tüneteivel. Megélhetést ad szereplőinek, közreműködőinek, és kirekeszti a közönséget, de nem tudni, mit hozhat még magával. Mit enged meg a mecénások zsebe? Milyen hajtóerőt rejteget vállalkozói háttere? Meddig tarthat ez az állapot? Elég lesz a vakcina elterjedése? A sportvilág minden szinten egyre sürgetőbb válaszokra vár. Kínai vakcinákat csempészhetnek az Olaszországban élő kínaiaknak A sajtó fogott gyanút, melyet arra alapoz, hogy rendkívül kevés az ott élő kínaiak között a fertőzött. A nápolyi pénzügyőrség vizsgálatot indított a sajtóban megjelent információk alapján, melyek szerint a dél-olaszországi térségben élő kínai közösség tagjai törvénytelen úton, Kínából szereznek vakcinát. A hatóságok elrendelték a Kínából érkező összes szállítmány, különösen a gyógyszerszállítmányok tüzetes ellenőrzését. A vámőrség próbálja kideríteni, igaz-e, hogy például a nápolyi kikötőbe Kínából érkező konténerekben kínai vakcinák is lehetnek - ezek behozatalát az európai uniós és az olasz hatóságok nem engedélyezték. Az II Mattino című nápolyi napilap írt elsőként arról, hogy a városban élő ötezres kinai közösség tagjai között feltűnően kevés a koronavírus-fertőzött, hivatalosan csak öt kínai fertőzöttet regisztráltak az olasz egészségügyi hatóságok. A nápolyi kínai közösség tolmácsa a SkyTg24 hírtelevíziónak ezt azzal magyarázta, hogy honfitársainak nagy része Kína délkeleti térségéből származik, és az utóbbi időszakban oda tértek vissza beoltatni magukat, mivel „ott nagyon jól szervezett az oltás”. Azt viszont tagadta, hogy kínai vakcinák jutottak el Nápolyba, és azzal kereskednének. (MTI) Vakrepülés FINTAMÁRK E lméláztam egy pillanatra azon a sajtótájékoztatón, melyen bejelentették azt az „enyhe lockdown” nevű beazonosíthatatlan, körülírhatatlan, fiira golyóbist, amit kompromisszumokból, a politikai megsemmisüléstől való rettegésből, valamint némi porrá zúzott egoból gyúrtak össze, és most legurítják majd a dóvali sípályákon. Azon gondolkodtam, hogy ha már jön a karácsony, és vele az elvonulás a világ elől, mit nézzek majd meg nagy bezárkózásomban, lélekmelengető, szélesvásznú balzsam gyanánt. Lelki szemeim előtt hirtelen egy olyan repülőgép tűnt fel, mint az Airplane! című, 80-as évekbeli komédiában, tudják, amiben Leslie Nielsen is játszott. Az én repülőgépem egy tomboló vihar kellős közepén, iszonyatos villámcsapások közepette zúg az ismeretlenbe - az ember azt sem tudja, hol van a fent és a lent, a jobbra és a balra, csak a sötét fellegek kontúijait villantja fel néha a fülsiketítő robaj lássál becsapó istennyila. Az utastérben az utasok egyik fele szitkozódik a vihar miatt és a pilótákat teszi felelőssé, a másik fele imádkozik, hogy ne zuhanjon le a gép. A pilótafülkében egy olyan fickó ül a botkormány mögött, aki ugyan bevallja, hogy igazából nem pilóta, de állítja, ő ért hozzá a legjobban. Körülötte többen tolakodnak, és folyamatosan kritizálják, de emberünk nem engedi ki a botkormányt a kezéből, csak visszakiabál, hogy ha ti jobban tudjátok, akkor tessék, csináljátok! Közben a valódi pilótákat valaki bezárta a gép konyhájába: hiába kiabálnak kifelé, mintha csak minden második szavuk jutna el a pilótafülkében nyomakodó tömeghez - illetve csak azt hallják meg, amit akarnak. Ezt a valódi pilóták is megunják egy idő után, és már csak minden második szót mondják ki - ebből aztán még nagyobb kommunikációs káosz kerekedik, miközben a repülőgép rázkódik, és az fenyeget, hogy mindjárt szétesik.Időközben a botkormány mögött ülő, mindent legjobban tudó álpilóta elsíija magát, és azt mondja, ő már nem akaija vezetni a gépet, de közben görcsösen szorítja a botkormányt, és amikor az egyik, eddig viszonylag nyugodtan viselkedő ember a háta mögül azt mondja neki, hogy akkor adja át másnak a gépet, halálosan megsértődik. Az utasok között eközben lázadás tör ki, sokan nem akaiják bekapcsolni a biztonsági övüket, nem akaiják felvenni az oxigénmaszkot sem, néhányan pedig azt magyarázzák, hogy tulajdonképpen nincs is vihar, meg egyébként is, nem is repülőgépen ülnek, ez csak a kormány átverése. Mások a csomagjaikat féltik, amelyek közben potyognak ki a repülőgép félig kinyitott csomagteréből - az álpilóták odabent ugyanis nem tudják eldönteni, vajon nyitott vagy zárt csomagtérrel biztonságosabb a repülés, ezért úgy döntenek, félig nyitják ki az ajtót. Valaki ugyanezt suttyomban megteszi az utastér ajtajával is. Egy fickó, fura szerkezettel a fején odasúgja a botkormányt szorongató álpilótának, hogy neki mindegy, mit csinál, csak az első osztályon legyen elég hideg a pezsgő, és ne fogyjon ki a kaviármajd elvonul két dekoratív nővel a gép hátsó traktusába. Így repül a gép, megállíthatatlanul, ki tudja, hová. És ahogy távolodik a kamera, látszik, hogy a viharzóna vége már nem is lenne olyan messze - de ahogy az álpilóta rángatja a botkormányt jobbra-balra, a gép folyamatosan kanyarodik valamerre, leginkább vissza a villámokat szóró fellegek közé. Igen, ez az egész tényleg nagyon erősen emlékeztet a Leslie Nielsen-féle Airplane !-re. Azzal a különbséggel, hogy az a film legalább vicces volt. Azt hiszem, mégis inkább a Reszkessetek, betörőket nézném. FIGYELŐ A beismert vereség Több mint egy hónapja a fejünk felett lebegett a karácsonyi lockdown. Tony Blair és a külföldi sajtó már nem fogja hívogatni Matovicot, hogy a siker titkáról érdeklődjön, nálunk is jön a lezárás, bár kicsit enyhébb, mint amire számos európai ország kényszerült, úja a Sme kommentálja. A kormányfő viszont hiénizmusnak nevezte a kérdést, hogy miért nem hamarabb vezette ezt be, miért karácsonyra. „A kritikát nem az országos tesztelés miatt érdemli meg, hanem a hetekig tartó káosz miatt. A bizonytalanságért, hogy milyen rendeletek jönnek, és a gyanú miatt, hogy ezeket az ő érzelmei vagy sértődöttsége alapján vezetik be. Most is az államfőt hibáztatja, személyes vereségről beszél, fel sem fogva, hogy ez a helyzet nem arról szól, hogy ő győztesnek érzi-e magát. Hanem emberéletekről” - íija a lap. Nem marad más, nekünk, a lakosság többségének kell felelősen viselkednünk, még akkor is, ha úgy érzi, a kormány a felelőtlen. (úsz) Hackerek vadásznak a vakcinára Illetéktelenek fértek hozzá a Pfizer és a BioNtech vállalat oltóanyagának adataihoz, amikor kibertámadás érte az Európai Gyógyszerügynökséget (EMA). A hírt az amerikai gyógyszergyár, a német biotechnológiai cég és az EMA is megerősítette. A közlemény szerint a tesztalanyok személyes adatai nem szivárogtak ki, s az EMA biztosította a gyártót, hogy a történtek nincsenek kihatással az engedélyeztetési folyamat ütemtervére. Égyelőre nem világos, hogy miként zajlott le a kibertámadás, ki a felelős azért, és milyen információkhoz férhettek hozzá az elkövetők. A Reuters hírügynökség arról számolt be, hogy a világjárvány alatt fokozódtak a kibertámadások az egészségügyi szervezetek ellen, és elsősorban Észak-Koreához, Iránhoz, Vietnámhoz, Kínához és . Oroszországhoz köthető hackereket gyanúsítanak azzal, hogy információkhoz és lehetséges gyógymódokhoz próbálnak hozzájutni. (mti)
