Új Szó, 2020. december (73. évfolyam, 278-301. szám)

2020-12-01 / 278. szám

'ww.ujszo.com I 2020. december 1. KULTÚRA 113 Hét tonna depressziótól kell megválnia 'assai Csongor a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházban kapott feladatot, de készül egy újabb filmszerepre is Kassai Csongor az Árnyékország című film plakátján (Fotó: filmtopia) ZABÓ G. LÁSZLÓ losszú szünet után a nyáron s az ősz elején játszott újra zínházban, előbb Prágában, ztán Pozsonyban. Árnyék­­rszág című filmjének cseh­­rszági bemutatójára óvatos­ágból nem utazott el. Kassai Csongorra a következő hóna­­okban szerepátvétel vár a izlovák Nemzeti Színházban. Semmi nem változott nála a koro­­avírus első hulláma óta. Készenléti llapotban váija, hogyan tovább? Ar- i a kérdésre, mennyit játszott az el­­íúlt egy hónap alatt, a Kiskövesdről rkezett színész töprengés nélkül vá­­iszol. „Semennyit!” Két színházi lőadás foglalkoztatja gondolatban, lost viszont még azt sem tudja pon­­isan, melyik darabbal mikor kezd. „A pozsonyi Nemzetiben már fő­­ikolásként is játszottam. Három sztálytársammal együtt Titánia er­ei szellemei voltunk a Szentivánéji lomban. Utána egy mesedarabban, íajd a Demokratákban kaptam sze­­;pet, 1996-ban pedig az Ahogy tet­­zikben, Eszenyi Enikő nagy sikerű, teni rendezésében. És volt egy be­­grásom a Bolha a fülbe című eydeau-vígjátékban. Most egy zerepátvétel vár rám Bulgakov zínházi regényében. Megkaptam az lőadás videófelvételét, elkezdtem tnulni a szöveget, de a szigorítások liatt nem tudtuk elkezdeni a pró­bákat. Majd akkor lépek be az elő­­dásba, ha a színházakban is vissza- 11 a régi rend.” A Bohdan Slámával forgatott Ár­­iyékország prágai díszbemutatóján, a /encel téri Lucerna moziban azért em lehetett jelen, mert azon az estén loerge Tábori Mein Kapmf című da­­abjában játszott Pozsonyban, a Peter dankovecky (korábban Városi) Színházban. Hét tonna depresszió a ilm, mondja, de örömmel vett részt tenne. Egyrészt a rendező, másrészt . történet miatt. „Uherské Hradistén vetítették először a filmet, a nyári filmiskola keretében, augusztus végén. Mivel ott, abban a körzetben volt akkor a legtöbb fertőzött Csehországban, nem kockáztathattam. A prágai be­mutatóra pedig azért sem utaztam volna el, mert utána karantén várt volna rám. A Szűz jegyében szület­tem, nekem szilárd talajon kell áll­­nom. Nem szeretem a bizonytalan­ságot. Nyáron, amikor a színházi előadásaim miatt három napot Prá­gában töltöttem, többet kellett em­berek között lennem, mint amennyit szerettem volna. Pozitív lett az egyik színésznő tesztje, így a vasárnapi dupla előadást megelőzte egy pén­teki beugrópróba. En étterembe sem jártam, nehogy elkapjam a vírust. Fi­gyelek magamra. Ha egyedül él az ember, és nincs mellette senki, aki törődne vele, és nem várja el senki­től, hogy az ételt az ajtaja elé tegye, sőt segítséget sem akar kérni senki­től, hiszen mindenkinek van gondja éppen elég, akkor minden lépését százszor átgondolja. Mivel allergiás vagyok, vannak időszakok az évben, amikor nehezebben lélegzem. Nem panaszkodom, csak érzem, hogy rá­rakódik valami a légzőszerveimre, ezért vigyázok, ne tegyem ki magam semmiféle veszélynek. Ha Prágában megbetegedtem volna, miattam ma­radtak volna el a szeptemberi pozso­nyi előadások. De mások egészségét nem kockáztathatom. Megfontolt vagyok. Ha elkapnám a vírust, ve­szélybe sodornám a produkciót, és a kollégáim is elesnének a bevételtől. Felelősséget érzek irántuk. A Mein Kampfban sem két és fél mondatom van, hanem főszerepem. Meghajol­tam az előadás után, és megszólalt bennem egy belső hang, hogy rend­ben, ez is megvolt, irány haza, a le­hető leggyorsabban!” Hangulata miatt sáros filmnek ne­vezi Sláma Árny ékországát. Az 1945 májusában, egy dél-csehor­szági faluban játszódó film a helyi német lakosság ellen elkövetett vé­res bűntényről szól, felölelve a ná­cizmus és a kommunizmus idősza­kát 1930-tól 1950-ig. Tusf, a film­beli történet helyszíne 1920-ig Ausztriához tartozott. A következő csaknem két évtized azonban már a cseh országrészhez kötötte a falu la­kosait. Amikor 1938-ban visszatér­hettek oda, ahonnan elszakították őket, sokan éltek a lehetőséggel és visszatelepültek. Az Anschluss eredményeként azonban már a náci Németországot választották, és ezt a döntésüket szenvedték meg 1945 után, amikor újra fordult egy nagyot a történelem kereke. „Eredetileg kisebb szerepet ját­szottam volna a filmben. Egy csa­­ládtalan, senkiházi figurát, aki a pol­gármester padlásán, a szalmában húzza meg magát, és mindig annak a talpát nyalja, akinek a kezében a ha­talom. A rendező később úgy látta, hogy az a kollégám, akire eredetileg a zsidó családba benősülő komcsi szerepét bízta, túl fiatal még a figu­rához. Megkért bennünket, hogy cseréljünk szerepet. így lettem én a mágnes másik sarka, az elvhü kom­munista, aki fél családját elveszíti a koncentrációs táborban. Őt is elvi­szik, de visszajön. Meggyőződése, hogy a faluban sok a kollaboráns, akiknek részük volt családtagjai el­hurcolásában is. Ostorral a kezében vádaskodásokba, ítélkezésekbe, vé­res konfliktusokba keveredik.” Jan Hrebejk Élet mindenáron című, Oscar-jelölt filmjében egy lengyelországi koncentrációs tábor­ból megszökött zsidó fiút játszott, Sláma alkotásában egy zsidó csa­ládba bekerült párttagot formál meg. Nagy ívű történetben nagy utat meg­tevő figurát. „Első olvasásra megijedtem a szereptől. A próbafelvétel után nem voltam biztos abban, hogy a rendező valóban úgy gondolja, képes leszek eleget tenni az elvárásainak. Sze­rencsére gyorsan kiderült, hogy bí­zik bennem, én pedig mindent igye­keztem úgy csinálni, hogy az jó le­gyen. Kedvelem az ilyen rendezőt, aki teret ad a munka során. Engedi, hogy kitaláljak valamit. Szabadon hozhatom az ötletemet, s ha úgy ér­zi, hogy helye van a történetben, el­fogadja. Örömmel tölt el, ha látom az arcán, hogy sikerült meglepnem őt. Itt is ez történt, így mindketten elé­gedettek voltunk.” Most egy cseh-szlovák kopro­dukcióban készülő filmvígjáték, A hotel vár rá, amelyben a szálloda­­igazgató mindenese lesz. Magyar közönség előtt legutóbb két éve, Kassán játszott, a Páratlan párosban. Prágában csehül, Pozsonyban szlo­vákul hallják a nézők. Filmben is, színházban is ezt a két nyelvet vál­togatja. A magyar nyelvi közegből teljesen kiszakadt. Hogy mivel foglalja el magát a koronavírus által erősen behatárolt napokban? Kassai Csongort egy pil­lanatra sem hagyja cserben a humor­érzéke. „Amíg nem lehetett edzőterembe járni, maradt a biliárd. És a kaja. Örömömben is eszem, meg bána­tomban is. Jó lenne megszakítások nélkül játszani végre.” A szerző a Vasárnap munkatársa r U] film készül a 60-as évek végéről 3eata Parkanová cseh rende­lőnő cseh-szlovák koproduk­cióban forgatja Szó (Slovo) című filmjót, melynek törté­­íete a múlt század hatvanas íveinek vágón játszódik. A film egy házaspár, Václav és /éra életét mutatja be 1968-69-ből, unikor saját bőrükön érzik meg a tör­­énelem viharait. Kapcsolatuk elején negfogadták, hogy jóban-rosszban együtt maradnak, s hogy becsülettel, jaját értékrendjük és erkölcsi meg­győződésük szerint fognak élni. A 68- is események azonban próbára teszik iket. Václav politikai nyomásra sem íajlandó belépni a kommunista párt­ja. Mindaddig ellenáll mindenféle fenyegetésnek, amíg elmegyógyin­­ézetbe nem záiják. Ott döbben rá, rogy tehetetlen, és nem képes meg­ártani az adott szavát. A nyári felvételeket már leforgat­­ák Lengyelországban a tengerpar­­on, valamint Pardubice környékén. 1021 elején a Selmecbánya környéki legyekbe költözik a stáb, ahol a téli felvételek készülnek majd. A Szó lemutatójátjövő őszre tervezik, (tb) Nyári pillanat 68-ból - Petra Hfebíőková a Szó című készülő cseh-szlovák film egyik jelenetében (Fotó: Bontonfiim) A Pozsonyi Kifli új kiadványai és naptára A járványhelyzet miatt elmarad az idei pozsonyi adventi vásár, ahol a helytörténettel foglalkozó, kiadó­ként is működő Pozsonyi Kifli Pol­gári Társulás az elmúlt öt évben standot üzemeltetett. Mostantól az érdeklődök az interneten is megvá­sárolhatják a kiadványaikat. A Pozsonyi mesék című könyv­­sorozat a város híres szülötteit, vagy a Pozsonyhoz kötődő hírességek életét, munkásságát mutatja be. Az e-shop kínálatában a legújabb, Pe­tőfi Sándorról szóló mesekönyv is megtalálható, amelynek szerzője Veres István. A napokban jelent meg a Kempelen Farkasról szóló mesekönyv második kiadása is, amelynek szerzője Bolemant Éva, az egyesület elnöke. A „pozsonyi varázslót” bemutató munka volt az a könyv, amellyel 2013-ban a si­keres sorozat elindult. A jövő évi naptár címe - Ich bin ein Pressburger - a hagyományos pozsonyi identitásra utal. A felvé­telek családi hagyatékokból szár­maznak, nagy részük városi kör­nyezetet is megjelenít. Van például fénykép az 1929-es dunai jégzaj­lásról, egy, a Sétatéren kiállított, hadizsákmányból származó első világháborús orosz ágyúról vagy az első pozsonyi görkorcsolyapá­lyáról. Égy 1910-es fotón az lát­ható, amint Theodore Roosevelt volt amerikai elnök automobilja a Mária Terézia-szoborcsoport kö­zelében „száguld”. (k)

Next

/
Thumbnails
Contents