Új Szó, 2020. november (73. évfolyam, 254-277. szám)
2020-11-04 / 256. szám
141 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2020. november 4. | www.ujszo.com Ősi emberi lábnyomokra bukkantak A nyomok, összesen két ember lábnyomai egy másfél kilométer hosszú útvonalon őrződtek meg. Ezek az eddig talált leghosszabb szakaszon megőrződött emberi lábnyomok. (Fotó: Cornell Egyetem) CSIBRÁNYI ZOLTÁN Az amerikai egyesült államokbeli Új-Mexikóban elterülő Tularoea-medencében található White Sanda Nemzeti Park területán a káeő pleisztocén korból megőrződött emberi lábnyomokra bukkantak a Cornell Egyetem kutatói. Az erről szóló brit és amerikai szerzők jegyezte tanulmány a Quartemary Science Reviews folyóiratban jelenik meg majd 2020 decemberében. Az USA Nemzeti Park Szolgálata (NPS) oldalán olvasható leírás szerint a White Sand területén található a legtöbb megkövesedett emberi lábnyom, és hogy valószínűleg az itteniek a legfontosabb nyomok, amelyek segíthetnek megérteni a jégkorszaki emberek és állatok közötti akkori kölcsönhatást. Ahol ma a Tularosa-medence fehér dűnéiben lehet gyönyörködni, ott több tízezer éve még egészen másmilyen volt a táj, amelyet a nagy víztömegű Oterotó uralt. Az éghajlat nedvesebb volt, és bőséggel zöldellt a táj, növényevőből és ragadozó állatokból, köztük óriásfarkasokból (2010-es években találták meg a nyomait ősi növénymagok mellett, amelyeket az elemzések bő 18 000 évesre datáltak) és amerikai oroszlánokból sem volt hiány. Ezen állatok a jégkorszakban otthagyták nyomaikat a tó vizes élőhelyei mentén. Úgy 12 000 éve az éghajlat kezdett megváltozni, a buja növényzet egyre gyérült, a tó is kiszáradásnak indult, formát öltöttek a gipszhomokdűnék, a táj lassan kezdett olyanná válni, amilyennek ma látható. Számtalan egykor itt élt ősi állatfaj lábnyomai mindmáig megőrződtek, többségében az egykori hatalmas tó partvidéke körül. Az egykor itt élt emberek után kevés tárgyi lelet maradt hátra. Ezek között vannak kőszerszámok készítése során keletkezett kőlemezkék, nyíl- és lándzsahegyek. Úgy tűnik, hogy ezek a jégkorszak után itt élt emberektől származhatnak. Ez azért különös, mert a környező területekről viszont bőséggel előkerültek ősi népektől származó tárgyi leletek. Az egykori Otero-tó partjáról nem maradt fenn, legalábbis egyelőre nem találtak egyetlen olyan ember készítette tárgyat sem, amelyet az 1500-as évekbeli spanyol kutatások előtt készítettek volna. A nyomok, összesen két ember lábnyomai egy másfél kilométer hosszú útvonalon őrződtek meg. Ezek az eddig talált leghosszabb szakaszon megőrződött emberi lábnyomok. Egyfelől ezek ékesen tanúsítják az ember egykori jelenlétét a területen. És még valamiről tanúskodnak. A nyomok vizsgálatával arra jutottak, hogy egy nő (vagy esetleg egy fiatal férfi) haladt el az adott területen mindkét irányba, és tette ezt legalább néhány órás eltéréssel. A kutatók szerint ráadásul az egyik irányba egy kisgyermeket cipelt magával. Az emberi lábnyomok alakjában megfigyelhetők eltérések bal és jobb aszimmetriát mutatnak, ami a kutatók szerint arra utal, hogy egy gyereket cipelt magával, akit egy ideig a balján, majd a jobb oldalán tartott. Időnként pedig le is tette őt, és a gyerek a maga lábán haladt mellette az akkor sáros talajon. Van még valami, ami hozzáad az egykor ott járt ember történetéhez. Dacára annak, hogy ugyanott óriáslajhár és amerikai mamut nyomait is megtalálták, arra nem utal semmi, hogy az ember ott és akkor menekült volna előlük. A felnőtt és a gyermek útja azonban így sem tekinthető veszélytelennek. Ellenben az óriáslajhár nyomaiból és az azt követő emberi lábnyomokból az tűnik ki, hogy az ember mintegy ragadozóként követhette őt; arra nincs bizonyíték, hogy mi lett a követés eredménye. Az egyik társszerző, Sally Reynold, aki a Bournemouth Egyetem hominin paleoökológusa, azt mondja: „Beleképzelhetjük magunkat e személy cipőjébe vagy lábnyomába, (és) elképzelhetjük, milyen volt egy gyereket karról karra cipelni, amikor nehéz terepen haladunk potenciálisan veszélyes állatok között.” Akár 300 millió lakható bolygó is lehet a galaxisunkban A Kepler-űrprogram beláthatatlan nagyságú adattára tele lehet olyan bolygókkal, melyek akár lakhatók is (Shutterstock) MTI-HÍR Galaxisunkban akár 300 millió potenciálisan lakható bolygó lehet a Keplerűrteleszkóp adatainak elemzóse szerint. Egyes bolygók elég közel is lehetnek, több a Naptól akár 30 fényévnyi távolságra. A kutatás az amerikai űrkutatási hivatal, a SETI Intézet és más szervezetek tudósainak közreműködésével valósult meg. A szakértők eredményeikről a The Astronomical Journal című tudományos lapban számolnak be. „Első alkalommal van minden együtt ahhoz, hogy megbízhatóan felmérjük a potenciálisan lakható bolygók számát a galaxisban. Munkánk egyik kulcsfontosságú eleme a Drake-formulának, melyet a civilizációk számának felbecslésére használnak - egy lépéssel előrébb járunk így az úton, amely ahhoz vezet, hogy kitaláljuk, egyedül vagyunk-e a kozmoszban” - mondta Jeff Coughlin, a SETI Intézet exobolygó-kutatója és a Kepler tudományos hivatalának igazgatója. A Drake-egyenlet egy valószínűségi formula, részletezi azokat a tényezőket, amelyeket figyelembe kell venni a galaxisban észlelhető, technológiailag fejlett civilizációk potenciális számának becslésénél. A formulát gyakran az asztrobiológia útmutató térképének is tekintik, amely a SETI Intézet kutatásainak nagy részét irányítja. Az észszerű becslések megalkotásához a kutatók a Földhöz hasonló méretű exobolygókat, vagyis Naprendszeren kívüli bolygókat kerestek, azon belül is azokat, melyek valószínűsíthetően kőzetbolygók. Úgynevezett napszerű csillagok után is kutattak, melyek nagyjából a Naphoz hasonló korúak és nagyjából hasonló hőmérsékletűek. A lakhatóság másik figyelembe veendő faktora, hogy a bolygón adottak-e a folyékony vízhez szükséges feltételek. A korábbi becslések nagyobb súllyal alapultak a bolygó és csillaga távolságán. Az új kutatás azt is figyelembe veszi, csillaga felől milyen sok fény éri az adott bolygót, ez ugyanis befolyásolja annak valószínűségét, hogy a bolygón lehet-e folyékony víz. Éhhez elemezték a szakértők a Kepler, valamint az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia-missziójának adatait is, melyek arra világítanak rá, mennyi energiát bocsát ki a bolygó csillaga. A Kepler és a Gaia adatait is számításba vevő eredmények jobban tükrözik a csillagok, naprendszerek és exobolygók változatosságát a Naprendszerben. „Annak ismerete, hogy milyen sokféle különböző bolygó létezik, nagyon fontos a jövőbeli exobolygó-kutató missziók megtervezése szempontjából” - mondta Michelle Kunimoto kutató, a tanulmány társszerzője. További kutatásokra lesz szükség annak megértéséhez, milyen szerepet játszik egy bolygó légköre a folyékony víz meglétében. A Kepler-misszió hivatalosan 2018-ban hagyott fel az adatgyűjtéssel. Több mint 2800 már visszaigazolt exobolygót azonosított és további több ezer vár arra, hogy a tudósok megerősítsék a felfedezésüket.
