Új Szó, 2020. november (73. évfolyam, 254-277. szám)
2020-11-27 / 275. szám
www.ujszo.com | 2020. november 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Az igazi Bemát Mindenki segítene, de mivel senki sem tud, legalább beszélnek... E ste van. A hálóban épp elaludt a kisunokám, a másik szoba fölött pedig segítségért kiabál és zörgeti a radiátort az egyedül élő idős szomszédasszony. Mit tegyünk? Felhívom a másik szomszédasszonyt - akinek van kulcsa a bajban levő lakásához, de most nincs itthon-, hogy telefonáljon a nő fiának, jöjjön azonnal. Néhány perc múlva jelentkezik, hogy jön. Ekkor én is megzörgetem a radiátort, aztán a féijemmel felváltva ordítunk az asszonynak, hogy nyugodjon meg, már úton van a fia. De valószínűleg nem hallja, mert továbbra is kiabálja, hogy segítség, segítség. Már mások is hallják, már nyitódnak az ajtók. A hálószoba ajtaja is. Puha takaróját gyúrogatva kijön a gyermek. Nagyi, nálatok nagy hangosság van, mondja álmosan. Próbálom visszaterelni, de egyre élénkebb. Méj kiabál az a néni? Mert biztosan elesett és mivel öreg szegény, nem tud felállni. Emészti a kis ember a hallottakat, aztán megkérdezi: na de méj öjeg? Hát igen, a kezdődő élet rátapint a lényegre. Én is ezt kérdezem. Méj, de tényleg méj kell az embejnek megöjegedni? A ház felbolydult. Bár már tudják, hogy jön a fiú, mindenki segíteni szeretne. S mivel senki sem tud segíteni, legalább beszélnek. Mert nem lehet csak úgy csöndben lenni, miközben valakivel, egy fallal arrébb, ki tudja, mi történt. Én a most már teljesen éber gyermekkel a szobában maradok. Egyszer csak erőteljes lábdobogás hallatszik, ahá, végre megjött a néni fia. Erős a bácsi, felemeli az anyukáját, mint a pelyhet, most már minden rendben lesz, mehetünk aludni, mondom. De az unokám nem teszi le a fejét. Továbbra is szálfaegyenesen ül az ágyban, morzsolgatja a takaróját, fürkészve néz engem, és azt kérdezi: és mi jesz, ha nem? Mi nem? Hát mi jesz, ha nem jesz jendben? Dehogynem, rendben lesz a néni, ne félj. De csak tűnődik, gondolkodik. Aztán megszólal egy sziréna. Ez mentőautó, ugrik ki a kisgyerek az ágyból. Ez a Bejnát, a mentőautó! S valóban, a mesebeli Bemát megáll a házunk előtt. A néni fia - maga is meglett ember - már várja. Hát, még sincs minden rendben. Az unokám rátapad az ablakra. Megbabonázva nézi a kivilágított mentőt, az egyenruhás mentősöket, a tolószéket, amit maguk előtt görgetnek. Jó húsz percig szobrozunk az ablaknál, olyan, mintha három emelet magasságából tüzetesen átvizsgálná a mentő legapróbb porcikáját is. És akkor újra megjelennek a mentősök, hozzák a nénit, aki szerencsére magánál van és láthatóan kommunikál. Végignézzük, ahogy átteszik a tolószékből a hordágyra, betakarják pokróccal, aztán fóliával, nagyon gondosan, nagyon alaposan, de jó látni ezt a szakértelmet, ezt az emberséget, aztán elindulnak. Sziréna nélkül. Vagyis nincs életveszély. A gyermek elraktározza mindezt. Látom. Engedelmesen hagyja, hogy bevezessem az ágyba. De mielőtt lehunyja a szemét, még megszólal. A mentőautó az nagyon jó autó. Ugye, nagyi? Amikor meghallod, hogy Jankovská elkezdett dalolni (TASR-felvétel) I 7 Majmocska FINTAMÁRK M eg kell hagyni, Marián Kocnemek volt érzéke a találó becenevek kiötléséhez. Monika Jankovská volt igazságügyi államtitkárt„majmocskának” nevezte, és abszolút beletrafált. Jankovská politikusnak C-vonalas volt, az intrikához sem értett igazán, és a most kiszivárgott beismerő vallomásában azt szeremé elhitetni a hatóságokkal, hogy ő aztán tényleg egy semmihez sem értő, naiv majmocska volt. Robert Fico pedig átmenetileg fellélegezhet. Hogy miért? Mert Jankovská egyelőre teszi a kötelességét, ahogy a mór a szállóigében. A volt igazságügyi államtitkár a száraz, hivatalos szövegként ható vallomásban (szinte hallani a rendőrségi klaviatúra egyenetlen kopogását olvasás közben) egy megtört, mindent bevallani szándékozó ember benyomását kelti. Ez egész addig van így, míg az ember olvasás közben fel nem fedezi azokat az elkerülő manővereket és terelő, nehezen bizonyítható apróságokat, melyek arra mutatnak, hogy Jankovská talán mégsem olyan bűnbánó, mint ahogy az első pillantásra tűnhetne. Jankovská a, Jioztam is, meg nem is” taktikát választotta, amikor úgy döntött, kitálal. Elmeséli például, hogy amikor Kocnerrel a Markízaváltók ügyét oldogatták, elment Fico után, és megkérdezte, valóban érdekelt-e a Smer a váltók ügyében. Fico fogadta az államtitkárt - aztán egészen másról beszélgettek, a pártelnök nem válaszolt az ezzel kapcsolatos kérdésre. Tehát nem bólogatott hevesen, hogy igen (hülye is lett volna ilyenről beszélgetni egy C-vonalas politikussal, az uralkodók nem osztják meg a háborús stratégiát az udvari bolonddal), ám nem is tagadta hevesen a dolgot. Egyszerűen nem válaszolt, mint egy rutinos politikus - legalábbis Jankovská vallomása szerint. Ezzel pedig Jankovská ügyesen elhúzza a mézesmadzagot mindenki orra előtt. A másik ilyen mézesmadzag az a történet, mikor Kocner vizsgálati fogságba helyezésével kapcsolatban kell elmennie - állítólag Kocner utasítására - Ficóhoz, és a pártelnök aznap be is hívatta az irodájába. Jankovská azt vallja, hogy végül teljesen más dologról beszéltek, Kocner szóba sem került. Azt azonban jelzi a vallomásban, hogy a találkozó előtt összefutott a pártszékháznál Norbert Bödörrel, aki azt mondta neki, hogy „majd a főnök mindent elmagyaráz”. Ez is nagyon izgalmas sztori, elcsámcsoghat rajta a sajtó: mert hát mit keresett a Súmracná utcában Kocner kebelbarátja, aki „főnöknek” hívja Robert Ficót... De ez sem más, mint egyike annak a számtalan apró, vékony, de már régóta ismert szálnak, ami összeköti a Kocner-féle bünbandát a Smer csúcsvezetésével. Semmi új, és semmi olyasmi, ami büntetőjogi szempontból kompromittálná a „Főnököt”. Politikailag persze sokat nyomna mindez a latban, egy normális ország normális politikai rendszerében. De Robert Fico számára, aki épp a politikai hullaságot próbálja túlélni, és előnyt kovácsolni belőle, bagatell. Egyelőre fellélegezhet, hiszen egyrészt most már tudja, hogy miről is dalol Jankovská a hatóságoknak, és egyelőre nem jelent közvetlen veszélyt. Másrészt megkapta a bújtatott figyelmeztetést is: van még a tarsolyban más is, és óvatosnak kell lennie, mert a kártyavárak természete olyan, hogy könnyen összeomlanak. S amíg mi szömyülködünk, milyen mélyre süllyedt az ország, és egyremásra fedezzük fel az elmúlt években működő, Jcorrupciómasinéria” újabb és újabb alkatrészeit, addig fokozatosan tűnhetnek el a nyomok, és a csontvázak a szekrényből. A hatóságok tökösségén és gyorsaságán áll vagy bukik, hogy végül minden kicsi csavart elő tudnak-e kapami a szorgos kezek odahordta sóder alól. FIGYELŐ Nem hatásos a vórplazmakezelós Nincs számottevő hatása a koronavírus miatti tüdőgyulladásban szenvedők túlélési esélyeire, ha felépült betegek vérplazmájával kezelik őket. Egy argentin klinikai kísérlet során a vérplazmakezelésnek megközelítőleg olyan hatása volt, mint amikor placebót adtak a betegnek, a halálozási arány pedig egyformán 11 százalék volt. Korábban Indiában is végeztek hasonló kutatásokat, és ott is arra jutottak, hogy a vérplazmakezelés egyes tüneteket enyhíthet, de nem javítja a betegek felépülési esélyeit. Azt még elképzelhetőnek tartják a kutatók, hogy enyhébb esetekben hatásos lehet a vérplazma. (mti) Százezer számra mutálódik a vírus, de még nem veszélyesebb Már 60 millió embert fertőzött meg világszerte a koronavírus, és minden egyes új eset a mutálódás veszélyát is magában hordozza. Egyelőre nem találtak veszélyes mutációt. „Globális terjedésével folyamatosan mutálódik a koronavírus, de eddig egyetlen igazolt mutáció sem tette képessé a gyorsabb terjedésre” - mutatta ki a University College London nagyszabású tanulmánya. A szakemberek 99 országból több mint 46 ezer, Covid-betegségen átesett embertől származó vírusgenom globális adathalmazából több mint 12 700 mutációt vagy a SARS-CoV-2 vírus változásait azonosították. „Szerencsére azt találtuk, hogy egyik mutációja sem tette képessé az új koronavírust arra, hogy gyorsabban terjedjen” - közölte Lucy van Dorp, az egyetem genetikai intézetének professzora. „De ébernek kell lennünk és figyelni az új mutációkat, főleg ha megérkeznek az oltóanyagok” - tette hozzá. A vírusokról közismert, hogy rendszeresen mutálódnak, néhányuk - mint az influenzavírusok - jóval gyakrabban, mint a többi. A legtöbb mutáció semleges, sőt néhány az ember számára előnyösen változik, de néhány károsan, és ez utóbbiak ellen az oltóanyagok kevésbé hatékonyak. Ezért kell a vakcinákat rendszeren alkalmassá tenni és biztosítani a hatékonyságukat. Az első vakcinák hamarosan megkaphatják az engedélyt, és még az év vége előtt megkezdhetik beoltani az embereket. Francois Balloux, a UCL professzora elmondta, az általuk igazolt új mutációk nem jelentenek veszélyt a vakcinák hatékonyságára. Ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a vakcinák bevezetése új nyomást gyakorol a vírusra, lökést ad neki, hogy mutálódjon, így próbálva kicselezni az emberi immunrendszert. A UCL és az Oxfordi Egyetem valamint a franciaországi Cirad és Reunion Egyetem kutatói 2020 júliusáig 99 országból gyűjtött vírusgenomokat elemeztek. A 12 706 mutációból 398 több ízben és önállóan jelent meg. Közülük 185 bizonyult olyannak, amely legalább háromszor függetlenül jelent meg a világjárvány idején. Semmilyen bizonyítékot nem találtak arra a kutatók, hogy a közönséges mutációk növelik a vírus teijedőképességét. (MTI)
