Új Szó, 2020. november (73. évfolyam, 254-277. szám)
2020-11-24 / 272. szám
m CHAMPIOl LEAGUE Itt az ideje, hogy a Real Madrid kilépjen a reflektorfénybe > 10. oldal A Tottenham fegyelmezett védekezéssel és kíméletlen kontrajátékkal 2-0-ra legyőzte a Manchester Cityt az angol Premier League 9. fordulójának szombati mérkőzésén, és ezzel Jósé Mourinho együttese a tabella élére állt. A mérkőzés a két menedzser filozófiájának hű lenyomata volt. Pép Guardiola csapata 69 százalékban birtokolta a labdát, míg a Jósé Mourinho vezette Tottenham a területeket kontrollálta és kontrázott. Meg persze gólokat lőtt - már megint. A két csapat utolsó összecsapásain a ManCity 29-szer lőtt kapura és egy gólt sem szerzett, míg a Spurs négy lövésből háromszor talált a kapuba, és mindkét meccset megnyerte. A Tottenham újra a nagyok között van a PL-ben, újra felkerült a térképre. Ismerős történet. A hátulról felépített játék Guardiola ragaszkodott hozzá, hogy csapata a klasszikus Cruyffstílusnak megfelelően, hátulról építkezve játsszon. Az első komoly edzői döntése, amit meghozott a Manchester Citynél, az volt, hogy közölte Joe Harttal, Anglia első számú kapusával, hogy nincs rá szüksége, mert nem elég jó lábbal. Hart helyére Guardiola leigazolta a Barcelonából Claudio Bravót, aki hozzá volt szokva a söprögetőkapus szerepkörhöz. Bravo Cruyffstílusban játszott: hihetedenül messzire kijött a kapuból, és remekül avatkozott játékba lábbal, ám ami a lövések hatástalanítását illeti, akadtak gondjai. Volt olyan szakasza nehézségekkel teli debütáló szezonjának, amikor a chilei 14 gólt kapott 22 kapura tartó lövésből. John Stones, az Evertontól igazolt belső védő, hasonló cipőben járt: labdaügyes védő volt, de láthatóan hiányoztak belőle a klasszikus védőerények. Mind Stones, mind Fernandinho, a brazil védekező középpályás hol részben védőként, hol részben középpályásként játszott, és a két pozíció között jojózott. Szokadan pozíció volt ez, de emlékeztetett arra, ahogy Frank Rijkaard játszott Louis van Gaal Ajaxában, valamint Guardiola néha Cruyff Barnájában, ahol visszalépett, hogy Koeman mögött biztosítson. Míg a magas védelmi vonal és a hátulról felépített játék szinte tisztán „holland” koncepciók voltak a ’90-es évek elején és közepén, addig mostanra a bajnokaspiráns csapatok számára is ez a módszer lett az alapértelmezett Angliában. Jó példa erre a Tottenham Hotspur, melynek edzője, Mauricio Pochettino argen-2020. november 24., kedd, XVI. évfolyam, 42. szám Jósé Mourinho gratulál játékosának a Manchester City elleni újabb győzelmet követően (Fotó: TASR/AP) A kontrakirály Jósé Mourinho újra elemében tin volt, de holland stílusú filozófiája hasonlított Guardioláéhoz. Pochettínóra nagy hatással volt az argentin Marcelo Bielsa - Bielsa később az angol másodosztályban szereplő Leedsnél lett edző, amelylyel 2020-ban feljutott az élvonalba -, akit Guardiola is az egyik mentorának tekint. Megpróbálok támadófutballt játszani Mégis, a tavalyi szezon során éppen az a Jósé Mourinho váltotta a Tottenham élén Pochettinót, akinek a filozófiája nem is állhatna távolabb az elődjétől. Bár kezded tapasztalatait Mourinho a Barcelonánál szerezte, első igazi nagy feladata kezdetén nem árult zsákbamacskát Portóban. „Megígérem, hogy megpróbálok támadófutballt játszani - mondta. - Megígérem, hogy minden nap ezért fogunk dolgozni, míg el nem érjük a tökéletesen rendszerszintű és automatikus modellt. Amikor elérkezik ez a nap, támadófutballt ígérek nektek, addig viszont azt mondom, hogy a támadófutballra csak törekszem, de nem tehetem fel rá a csapat sikerességét.” Mourinho beleillett a portugál edző sablonjába; a tanult taktikus, aki a rendszer felsőbbrendűségében hisz. „Számomra az a legfontosabb, hogy a csapataimnak legyen játékmodellje, alapelve, amelyek biztosítják a szervezettséget. Már az első naptól kezdve erre fordítjuk a figyelmünket” - magyarázta. Bár Mourinhót gyakran éri az a vád, hogy nem járult hozzá olyan mértékben a futball taktikai fejlődéséhez, mint a kortársai közül Pép Guardiola vagy Jürgen Klopp, nem szabad elfelejteni Mourinho forradalmi módszereit a meccsre való felkészülés terén, amely a következő évtizedben felbukkanó szinte összes világklasszis edzőt ihlette. Mourinho volt a Portóból származó „taktikai periodizáció” néven ismert edzőmódszer legjelentősebb felhasználója. Stratégia, stratégia, stratégia Ennek feltalálója Vitór Frade, a Portói Egyetem testnevelés- és filozófiaprofesszora volt. A ’80-as évek végén és a ’90-es években Freda megalkotott egy programot, amivel „egyetemessé” tette a edzéseket, ami a gyakorlatban teljességgel elutasította azt a gondolatot, hogy a futball fizikai, technikai, taktikai és mentális elemeit külön kell választani az edzéseken. Frade filozófiája megkövetelte, hogy minden egyes edzésen vegyítsék ezt a négy elemet, ezért felülvizsgálták a korábban meghatározott módszert, amely alapján a fizikai edzések kizárólag futásból álltak, míg a taktikai fel-Premier League készítéseken a védekező alakzatot gyakorolták sétatempóban, labda nélkül. Sok portugál edző meg volt róla győződve, bogy nem lehet megérteni a taktikai periodizációt (vagy „edzési folyamatot”, ahogy néha nevezték), ha nem tanultál Frade kezei alatt, aki a Porto „módszertani vezetője” lett Mourinho edzősködése idején. Minden munka az edzőpályára koncentrálódott - a labda mindig előkerült a technikai edzéseken, a helyezkedésbeli figyelem mindig a stratégiai munka részét képezte, valamint mindig volt egy bonyolultsági szint, ami biztosította, hogy a játékosok élesek maradjanak. A zongora és a foci „Nem hiszem, hogy a gyakorlatokat külön kellene választani lövésekre, cselekre és szerelésekre- magyarázta Mourinho egy Tel- Avivban tartott edzői szemináriumon 2005-ben. - Egy fiú gyakorolhatja, hogy hogyan passzoljon zseniálisan, ám meccs közben teljesen más a helyzet. Elengedhetetlen, hogy univerzális legyél- ezeket az aspektusokat egy valós meccshelyzetbe kell rendezned. Sok klub külön végzi az erőnléti munkát, és elküldi a játékosokat 45 percre egy erőnléti edzőhöz. Én azonban nem hiszek ebben, mivel vannak olyan labdás gyakorlatok, amelyekkel javíthatók a fizikai erények. Azt mondom a játékosoknak, hogy játszanak kispályás meccset, de azzal a kitétellel, hogy csak sprintben léphetik át a felezővonalat. A játékosok nem szeretnek labda nélkül dolgozni, akkor minek vennénk el tőlük? Egy nagy zongorista nem rohangál a zongora körül, és nem csinál fekvőket az ujjain támaszkodva; inkább zongorázik, hogy nagyszerűvé váljon. A legjobb módja annak, hogy nagy játékos legyél az, ha focizol.” A Porto Bajnokok Ligája-győzelme után Mourinho a Chelsea-hez szerződött, amellyel első évében megnyerte a Premier League-et. Angliában egyértelműen defenzív edzőként híresük el; első szezonjában a Chelsea-nek a 38 bajnokijából 25-ször érinteden maradt a hálója, és csupán tizenöt gólt kapott. A dolgok nem változnak A Premier League-ben Mourinho ismét a kontratámadásra helyezte a hangsúlyt, de sokkal inkább az átmenetre összpontosított, ami teljesen ismeretlen fogalom volt Angliában. Habár nem volt egyedülálló a módszer, a portugál által alkalmazott átmenet egy újabb megnyilvánulása volt annak, hogy Portugália rendszerszinten tekint a játékra. Ez a futballt négy különálló szakaszra bontotta le, amelyek ciklikusan váltják egymást; egy csapat 1) elveszíti a labdát, 2) átrendeződik védekezésbe, 3) átrendeződik támadásba, 4) visszaszerzi a labdát. Mivel egy csapat formációja jelentős mértékben függ attól, hogy birtokolja-e a labdát vagy sem, az átmenet során lehetőség van az ellenfél lomhaságának kihasználására. Ez egyébként Frade gondolkodásának is jelentős részét képezte. „Nincs támadó és védekező foci - állította. - Amikor nálad van a labda, azon kell járjon az eszed, hogy mi lesz, ha elveszíted. Ha pedig nincs nálad, akkor tudnod kell, hogy mihez kezdesz vele, ha megszerzed.” Mourinho Chelsea-je ebben kiváló volt. „Mourinho nagyon értett az átmenetekhez - emlékezett vissza edzője angol futballra gyakorolt hatására korábbi játékosa, Damien Duff. — Valószínűleg tőle hallottam először ezt a kifejezést. Ha elvesztjük a labdát, az a feladatod, hogy támadásból védekezésbe válts át, felvedd a nyúlcipőt és rohanj hátra, amilyen gyorsan csak tudsz. Fordított esetben viszont, ha megvan a labda, valósággal ki kell robbannod a védekezésből - ez az a pillanat, amikor a legtöbb csapat sebezhető, mivel még nem rendezték hátul a soraikat. Te pedig puff, ott teremsz. Annyira kitanultuk ezt a játékelemet, hogy abban az évben minden szembejövőt elintéztünk. Kábé 30-40 gólt lőttünk úgy, hogy a megszerzett labdával megindultunk, és négy-öt másodperc alatt a kapunál voltunk.” Jósé Mourinho újra elemében van a Premier League-ben: a Tottenham nemcsak, hogy vezeti a tabellát a City ellen bemutatott kontraiskolát követően, de a legkevesebb gólt kapta a ligában. Nehéz lenne eldönteni, a portugál vajon melyik mutatónak örül jobban. Hegedűs Henrik
