Új Szó, 2020. november (73. évfolyam, 254-277. szám)
2020-11-21 / 270. szám
16 SZALON ■ 2020. NOVEMBER 21. www.ujszo.com nem korlátozhatnák kevesek vitáira, hanem össze lehet kapcsolni a két nyilvánosságot. Ám ehhez erős szándék kell! Politikai is! A pártszakadás során megfogalmazott egyik érv úgy hangzott, hogy egy szlovákokat és magyarokat egyaránt tömörítő párt mindenkinek jó, hiszen általa elérhetővé válik egy olyan választási eredmény, amelyik gyökeresen fordulatot hoz magyarok és szlovákok kapcsolatában. A régebbi másik pedig olyan egységes szervezetet ígért, amelyik fegyelmezettséggel hatékonyan lép fel minden fontosnak ítélt kérdésben. Nos, a magyarok helyzetének lényegi megváltoztatásáig egyiket sem sikerült elvinni. Az egységes magyar párt várt hatékonysága alapvető változásokat nem hozott. A magyar-szlovák párt pedig úgyszintén leragadt az érdekérvényesítés addigi módjánál. Szlovák része a szlovák közvélemény értékrendjének megváltoztatásáért alig tett valamit. (Tóth Barnabás Felicián) A legfontosabb nemzetiségi konfliktusok kezelése legtöbbször megállt a róluk való hallgatásnál. A feszültség ezzel látszólag csökkent, ám a problémák többsége megmaradt. Különösképpen a legjelentősebbek. A magyar politikai reprezentáció egyes csoportjainak kétségkívül voltak a magyarok életét befolyásoló eredményei, ám az alkotmányos változások közelébe sem értek. Az alkotmányos változásokat megalapozó közvélekedéssel pedig nemcsak nem jutottak semmire, hanem megváltoztatásáról eddig részletes programelképzelés sem született. Az új párt programjának tehát többnek kell lennie az eddigieknél! Nemcsak célokat kell megfogalmaznia. Reményt is kell kínálnia! Reményt a szlovákiai magyarok sorsának lényegi változására. Arra, hogy nemzeti alávetettségük megszüntethető, és a magyar-szlovák viszony új történelmi fordulatot vehet. 1989 után ebben reménykedett a kisebbségbe szorult magyarok zöme. Bizonyára más-más módon képzelték, de a várt eredményt egyikük elképzelése sem hozta el. Most az új pártnak új reményt kell adnia, ez hozhatja vissza bizalmat iránta az elveszített választói szemében. (A választók fogyásáról lásd Gyurovszky László - Baki Attila 2020. kézirat) Az álláspont, mely szerint a magyarok nemzetileg nem egyenrangúak, és ebből következően egyenjogúak sem lehetnek, továbbra is domináns nézet maradt. Az egyik, de csak az egyik következménye, hogy amint az emberekkel az ország legfőbb szervezőelvében - esetünkben a nemzeti elvben - megteremtett, egyenlődenség által vezérelten bánik az államhatalom, az mintaként másutt a többségi társadalommal való bánásmódba is átcsorog. Megváltoztatása ezért mindenkinek, a nemzeti többségnek is a javára válna. Persze egynél több nyilvánosan védhető érv fogalmazható meg. Ám az argumentumokhoz politikai hatékonyság is kell. Hatékonnyá pedig csak akkor válhatnak a felek, ha ismét képesek lesznek a magyar választók egyesítésére, majd meg is tudják tartani mindegyik számottevő csoportjuk támogatását. A rendszerváltás korszakának faltörő közhangulatát nem lehet megismételni. De megépíthető és láthatóvá tehető egy új kapu. Le kellene hát nyomni a kilincset! Ollös László A program nem veszélyezteti a magyar politikai képviseletet. Többféle megoldás lehetséges. Annyi persze már most leszögezhető, hogy a parlamentbe jutás, valamint a kormányzati részvétel az önkormányzatok lehetőségeit is megnöveli. Az egyesülés folyamatában az összes felmerülő problémát meg kell válaszolniuk a feleknek. Az eddigi felvetések többségére (de nem mindegyikére) lehetséges az olyan megoldás, amelyik a felek álláspontjait oly módon kapcsolná öszsze, hogy az előnyeik domborodjanak ki. Persze erős politikai szándék és szakértelem kell hozzá. Világos hát, hogy a lehetséges konfliktusok köre számos. Megelőzésük, oldásuk főként a politikai vezetők és pártjuk tagjainak a kezében van. De a közélet szerepe is jelentős lehet, ha valóban szán ilyet magának. Politikai közösségünket együtt alkotjuk. Csontváry Kosztka Tivadar: Magányos cédrus (1907) Méghozzá oly módon, ahogy az a párt egésze számára is hasznos. Nem másképpen. Am ehhez olyan teljesítményt kellene nyújtaniuk, amellyel potenciális támogatóik minél nagyobb körét tudnák maguk mellé állítani. Maguk és persze pártjuk egésze mellé. Ehhez meg kell tartaniuk korábbi önállóságuk olyan részét, amelyikkel ez lehetséges. A platformok rendje alkalmas szervezeti forma lehet, ha sikerül jó választ találni az előbbi két kérdésre. Az első az egyes platformok hatásköreinek és a párt egységének az összehangolása. Ha ugyanis az egyes platformok közt rendszeressé válnak az összetűzések, akkor az a párt működőképességére és a népszerűségére is súlyos hatással volna. A másik a teljesítményük. Anélkül mit sem segít a szerkezet. A hatalom A párton belül megszerezhető hatalom annyit ér, amennyit az elmúlt évtizedben egymástól eltávolított magyar választói csoportok elfogadnak. Okét ugyanis darabokra szakították a sikertelenség révén kialakult új politikusi függési viszonyok. Más-más a viszonyuk az egyes szlovák politikai erőkhöz, valamint eltérő az álláspontjuk a magyarországi politikai élet vitáinak kérdéseiben. A különböző érdekek és nézetek mostani szövevénye alighanem az egyesülésbe is elkísér több politikust és szervezeteiket. Ami pedig fenntartja a kísértést, hogy megpróbálkozzanak az egész párt feletti dominancia megszerzésével, ha pedig nem sikerül, akkor is erővel szerezzenek érvényt érdekeiknek. Csakhogy így ahhoz a döntésmódhoz térnének vissza, amelyik már hozzájárult a magyar politikai képviselet feldarabolódásához. Programbeli és személyes okok úgyszintén közrejátszottak benne, de a döntés módja nemkülönben. Tehát olyan programra, vezetőkre és a kollektív döntéshozatal olyan módjára volna szükség, amelyek nemcsak összeérnek, hanem a huszonegyedik század elejének lehetőségeire építve össze is fonódnak. Olyan személyekre, akik betartják e rend írott és íratlan szabályait, valamint olyan szabályokra, amelyek a politikai siker korábbinál jobb feltételeit kínálják nekik. És persze olyan programra, amelyik céljai, eszközrendszere és megoldásai a korábbiakat messze felülmúlja mind kidolgozottságában, mind konkrét javaslataiban, mind pedig stratégiájában. Am elsősorban korszerűségében. A mostani egyesülésnek még a régi viszonyrendszer adja a szabályait. Tehát az együttműködés korábbi konfliktusos módjai, a dominancia álma, valamint a nyomásgyakorlás legkülönfélébb praktikái. Általa pedig még a legfontosabb kérdéseket is belengi a bizalmatlanság sűrű levegője. A mostani közeledés elsősorban nem célok és programok, hanem a parlamentből való kihullás kényszere köré szerveződik. A felek, ha nem is kizárólag, de főként amiatt tárgyalnak pártjaik egyesítéséről, mert immár semelyikük sem lehet biztos benne, hogy maga képes lenne a parlamentbe jutási küszöb átugrására, és azt is tudják, hogy ehhez mindegyik számottevő politikai erőre szükség van. Ez a szempont azonban az értékrendi összefogás lehető legkisebb minimuma. A felek ez ideig az együttműködés egyetlen értékelhető formájáig jutottak el. Közösen léptek fel néhány olyan konkrét ügyben, amelyikben az általuk delegált szakértők és bizonyára politikusok is meg tudtak egyezni. Számottevő előrelépés ez, ám az összetartozás meggyőződésének megszületéséhez kevés. Ahhoz a jövő közös képe kellene, olyan jövőé, amelyikben mind a választópolgárok, mind a politikusok egyes csoportjai el tudják képzelni magukat, és amelyiket egymással együtt képzelnek el. Ma nem éppen ilyen a helyzet. Továbbra is vannak, akik ellenzik a további közeledést. Az eddig nyilvánosságra került álláspontjaik az alábbiak: Ahol a nem a párton belüli hatalom a mindent maga alá gyűrő, uralkodó szervezőelv, ott elsősorban a párt programjára épül a szervezet. Ezt előre kell bocsátanunk. A pártprogram tekintetében az egyesülő felek egyetértésének minimális alapja az úgynevezett kisebbségi minimum lehet. Valamint persze azok a szakpolitikák, amelyeket a társadalom mostani életének egyes területeiről dolgoznak ki a szakemberek. (Tokár Géza) Am nemcsak ezek. Mivel kevesek immár. A magyarkérdésben lényegi változás ugyanis akkor érhető el, ha megváltozik Szlovákia nemzeti értékrendje. Csakhogy ehhez a korábbi módszerek egyikemásika kevés, sőt kombinált alkalmazásuk sem elég. Az állam alapjait érintő változások keresztülvitele a történelem során csak egy esetben vált megvalósíthatóvá és stabilan fenntarthatóvá: ha nemcsak az intézmények, a szerkezet s benne a jogszabályok, hanem a velük kapcsolatos értékrend is megváltozott. A politika tömegpolitikává válása óta pedig ezen nemcsak a vezetőréteg, hanem a nép értékrendjének a megváltozása is elérendő, hiszen a modern politikai közösséget együtt alkotják. Nos, az előbbiekből következik, hogy esetünkben a szlovák közvélemény jelentős részénél a magyar kérdéshez fűződő alapértékeknek kellene átalakulniuk ahhoz, hogy lényegi változás történhessen. Ám korunk több mindent kínál. Az érdekek még sohasem értek össze annyira, mind most. A többnemzetiségű állam elméletének kidolgozottsága és működtetésének gyakorlata minden korábbinál magasabb szintre ért. Továbbá, immár több régebbi nemzeti ellenség baráttá és szövetségessé válásának is vannak átvehető példái. Ezekből lehet meríteni, sőt még többől. Persze nem zárható ki, hogy megint kedveződen irányba fordul a történelem. Ámde azt sem, hogy kedvezőbe. Ha a mostani állapot hosszabb ideig fennmarad, akkor a közeledés lehetősége is tovább él. A lehetősége! A kommunikáció huszonegyedik századi fejlődése, a vámhatárok eltűnése, a szabad mozgás sosem volt eszközöket ad azok kezébe, akik új lapot kívánnak nyitni a két nemzet párbeszédének történetében. Ugyanis már Csontváry Kosztka Tivadar: Szerelmesek találkozása (1902 körül) 1. Az MKP-nak továbbra is arra kell törekednie, hogy fokozatosan felszámolja a többieket. Az egyesülés lehetőséget kínál rá, idővel a platformokat meg lehet szüntetni. A Híd egyes politikusai az egységes pártot csak túlélésre használnák. Valós céljuk a maguk gazdasági és egyéb érdekeinek érvényesítése. Ezért nem szabadna közösködni velük. A Magyar Közösségi Összefogás pedig olyan szervezet, amelyik csak egy szűk csoport politikai karrierjét szolgálja. Csak annyit szabad adni nekik a közösből, hogy tényleges befolyáshoz ne juthassanak. 2. A Híd számára az MKP szövetsége eddigi kapcsolatainak feladását jelentené. Korábbi kormányzati kapcsolatait elveszítené a párt, és egyes politikusai még inkább kitennék magukat annak a veszélynek, amit a mostani kormány jelent számukra. A Hídnak inkább egy szlovák párttal kellene szövetkeznie, mivel az egyesült magyar pártban a magyarországi hatalmi küzdelmek kérdésében a magyar kormány oldalára kerül. (Beke Zsolt) 3. Az Összefogás egyes képviselői szerint a Híd közösködése a korábbi kormány pártjaival a múlt továbbéltetését jelenti. A párt az összefogásért alakult, de a kudarcos szlovákiai magyar politika megfiatalításáért is. Ez pedig mind a Híd, mind az MKP idősebb politikusait érintheti. 4. Az MKP és Híd önkormányzati politikusainak egyes csoportjai nem akarnak megegyezni a másikkal, eddigi helyi konkurenseikkel. Szembenállásukat nemcsak a pártjaik korábbi konfliktusa, hanem a helyi vetélkedés is okozza. A helyi politikai közösségek pluralizmusa is természetes, ezért mindenképpen a felszínre fog törni. Akár független képviselők, vagy más pártok formájában. A függetlenek száma amúgy is folyamatosan nő az egész országban. Az egyesült magyar pártnak ajánlatos megoldást találnia a helyi többszínűségre mindenütt, ahol (Fotók: Wikipedia)
