Új Szó, 2020. november (73. évfolyam, 254-277. szám)
2020-11-12 / 263. szám
Nemrég egy olyan édesanya, aki súlyosan egészségkárosult gyermeket nevel, azt írta, hogy gyakran mondják, a sors az erős emberekre pakol nehéz terhet. Szerinte azonban ez nem mindig van így. Inkább a súlyos teher miatt az ember kénytelen megerősödni... Ön ezt hogyan látja? Én sem vigasztalom magam ilyenekkel. Az erő mindenkiben ott van. Függetlenül attól, kire mit pakol a sors vagy nevezzük bárhogy. Csak nem mindenki tudja használni. Jól használni. Ezért példaértékű az olyan ember, aki meg igen. A lelki erő kisugárzik, sőt, csodálatos módon másokhoz is eljut. Valahogy érződik az emberből. A súlyos terhek cipelésénél meg kifejezetten nagy jelentősége van ennek. Én valahogy így fogalmaznék. A könyvet olvasva az ember csak csodálni tudja azt a fáradhatatlan harcot, amit éveken keresztül folytattak a kislányával együtt a betegség ellen, bízva a gyógyulásban. Miből tudott erőt meríteni ebben a testileg-lelkileg megterhelő helyzetben? Hogyan lehet kibírni a kibírhatatlant? Elsősorban a kislányomból. Akkor is, most is. Rendkívül érett, erős személyisége volt. Rajta kívül a hozzám lélekben közel álló emberek szeretetéből, a barátaimból és a családomból. Az emberi kapcsolatokon túl pedig a futás adta szabadságérzetből. Én örök küzdő vagyok, nem adok fel semmit, amiben hiszek. Akkor a gyógyulásba vetettem minden hitemet. Most abban hiszek, hogy vannak még feladataim, amiket el kell végeznem. (Folytatás a köv. oldalon) Egy anya számára nincs nagyobb fájdalom a gyermeke elvesztésénél. Mikor és miért döntött úgy, hogy nehéz küzdelmüket könyvalakban is közreadja? Elsősorban a kislányom alázattal teli élete, példaértékű küzdelme iránti tisztelet vezérelt. A Csillagom Dórika életének hivatott maradandó emléket állítani és megőrizni belőle minden értéket, aminek nyomait ennek a könyvnek a lelke is magában hordozza. Az biztos, hogy a könyv elolvasásához elegendő nyitottság és bátorság szükségeltetik. A könyv gondolata már évekkel korábban megfogalmazódott bennem. Amikor még minden esélyünk megvolt a gyógyulásra. Akkor még inspiráló sikertörténet-ként volt meg a fejemben. Azt akartam megmutatni, hogy a legnehezebb problémákból is van kiút, csak nem szabad feladni a reményt. Sajnos nekünk nem sikerült megnyerni a háborút, de emelt fővel hoztunk ki a legtöbbet abból az időből, ami nekünk együtt megadatott. Nem titok, hogy Dórika történetét már most is sokan ismerik, hiszen egy zárt online közösségben, amit a betegsége első éveiben hoztam létre, több száz ember izgult érte. Az írás kétségtelenül önterápiaként is működött, hiszen a feltétel nélküli szeAki nem élte át, csak elképzelése lehet arról, mit érezhet egy édesanya, amikor azzal kell szembesülnie, hogy pici gyermekét alattomos kór támadta meg. Kunyik Szilvia tündéri kislánya, Dórika alig múlt hároméves, amikor közölték velük a diagnózist: leukémia. Mesebeli hősökként harcoltak együtt, anya és pici lánya, hogy legyőzzék a sárkányt, de a mesének - noha így kellett volna lennie - nem lett boldog vége. Dórika csodálatra méltó erejét öt év után felőrölte a harc. Kunyik Szilvia a betegséggel való küzdelmüket írta meg a Phoenix Polgári Társulás gondozásában most megjelent, Csillagom című könyvében. Ajándék retet, az őszinte együttérzés egyfajta megkönnyebbülést, felszabadultságot ajándékozott nekem. Ahogy telt az idő, kapcsolódni kezdtem az emberi energiákhoz, amik abban a virtuális csapatban életre keltek. Egyre több olyan visszacsatolást kaptam, hogy sokuknak erőt adtunk, amikor éppen megoldhatatlannak tűnő problémákkal küszködtek. Az elmúlt időszakban sokan kerestek meg azzal, hogy a történetünket könyvben is publikálnom kellene, hogy általa Dórikát sokkal több ember megismerhesse. Rengeteg ember, szülő szembesül naponta hasonló diagnózisokkal és kerül kilátástalan helyzetbe, amikor végig kell csinálnia a küzdelmes utat, ahol minden kívülálló okoskodása hiteltelen, utat mutathatnánk nekik. Nincs bűntudatom amiatt, hogy nehezen bár, de meghoztam ezt a döntést. Elég sok idő kellett, mire megértettem, hogy inkább áldás, ha az embernek van eszköze, ha meg tudja fogalmazni mindazt, amit egy ilyen tragikus helyzetben lát, érez, átél. Ki mertem mondani, le mertem írni mindent, amit szerettem volna. Büszke vagyok arra, amiért volt elég bátorságom ahhoz, hogy CSJÍJL Kunosává A megpróbáljam rendhagyó módon újra belopni a kislányomat az élet körforgásába azzal, hogy elmondom az elmondhatatlant. Ehhez ki kellett tárnom jó szélesre a lelkem kapuját, hogy a gondolataimon át láttatni tudjam őt. Szeretetből és fájdalomból gyúrtam össze ezt a könyvet. Nem könnyű feltárni egy olyan világot, amit a legtöbben tabuként kezelnek, de nem tenném, ha nem hinnék az erejében. Fontosnak tartom, hogy minél több emberhez eljusson a könyv üzenetértéke. Ami talán mindenkinek mást jelent majd. N C/5 NŐI SZEMMEL • Interjú • Szépségápolás • Lakberendezés • Divat • Sztárvilág • Kultúrszendvics • Életmód XIV. ÉVFOLYAM, XI. SZÁM, 2020. NOVEMBER mmmm