Új Szó, 2020. november (73. évfolyam, 254-277. szám)
2020-11-10 / 261. szám
2020. november 10., kedd, XVI. évfolyam, 41. szám A magyar válogatott november 12-én a Puskás Arénában zárt kapuk mögött csap össze Izlanddal az Eb-pótselejtezőn. A találkozó győztese az A ágon jut ki a jövő évi Európa-bajnokságra, emellett Szlovákia Eszak-Irországgal mérkőzik, Szerbia majd Skócia ellen lép pályára, a D ág pedig Grúzia és Észak-Macedónia összecsapásán dől el a playoff során. Ami a magyar válogatottat illeti, már az is biztos, hogy' - az esetleges sikeres kvalifikáció után - a csoportmérkőzések során a vb-címvédő Franciaországgal és az Eb-győztes Portugáliával játszik - ráadásul C. Ronaldóék éppen a franciák ellen nyerték meg a konrinenstomát 2016-ban. Nem ez az első időszak azonban a futballban, hogy ez a két ország uralja az európai labdarúgást. A harmadik duplázó A francia csapat megnyerte az 1998-as vb-t, majd a 2000-es Eb-t is - éppen a portugálokat búcsúztatva az elődöntőben. Franciaország nemzeti válogatottja tehát elképesztő sikereket ért el, és ezen időszak alatt az ország több világklasszis játékost adott a labdarúgásnak, mint bármelyik másik európai nemzet. Franciaország az 1998-as és 2000- es dupla siker idején már a megbízható védekező középpályásra, Didier Deschamps-ra támaszkodott. Deschamps később a történelem harmadik olyan alakjává vált, akinek sikerült elérnie a futball legnagyobb dupláját: játékosként és edzőként is világbajnok lett. Elsőként ezt a brazil Mário Zagallo érte el 1958-ban és 1970-ben, majd következett a német Franz Beckenbauer 1974-ben és 1990- ben, végül Deschamps 1998-ban és 2018-ban. Hármójuk közül kicsit kilógott Deschamps, hiszen őt egy szerényebb képességű, nagy teherbírású védekező középpályásnak, és „a biztonság az első” elveket valló edzőnek tartották, a francia focira gyakorolt hatása azonban így is figyelemre méltó. Deschamps-ról sokszor lekicsinylőén beszéltek, elsősorban amiatt, hogy helytelenül, a más feladatokkal megbízott, nála közkedveltebb EURO 2021: Budapesten folytatódik a korszakok csatája középpályás társával, Zidane-nal hasonlították össze. „Zidane-nak sokkal nehezebb dolga van, mint amilyen nekem volt, mert én olyan csapattársakkal voltam megáldva, akik ugyanolyan vízióval rendelkeztek a fociról, mint én” - mondta a 2000-es és az 1984-es csapat összehasonlításakor Piatini. „Deschamps - akiről mindannyian tudjuk, hogy nem mozgat meg tömegeket, és aki nagy elismerést érdemel azért, ahová eljutott azokkal a képességekkel, amelyekkel rendelkezik - és Zidane között nagyon jelentős különbség van.” A védekező középpályások aranykora Igazából Deschamps tökéletesen tisztában volt a korlátáival. „Sosem leszek olyan tehetséges, mint Zidane - ismerte be. — Ezt azzal ellensúlyozom, hogy rengeteget dolgozom, és a lehető legalázatosabb módon igyekszem segíteni csapatomat.” Deschamps sokkal inkább volt alacsony és gyenge, mintsem félelmetes adéta, de kiválóan helyezkedett és rendkívül önzedennek bizonyult. Nem lenne fair azt állítani, hogy Deschamp a védekező középpályás szerepét divatossá tette volna, de gondoskodott arról, hogy - legalább hazájában - szükségesnek ítéljék meg ezt a posztot. A brazil Dunga mellett ő testesítette meg az 1990-es évek visszafogott, nagy munkabírású, szilárd védekező középpályását, aki mindig a csapat technikás játékosaiért dolgozik. Deschamps remek labdarúgó nevelést kapón a híresen termékeny nantes-i akadémián, ahonnan rajta kívül olyan játékosok kerültek ki, mint Marcel Desailly, Christian Karembeu vagy Claude Makélélé. 1993-ban Desailly és Deschamps együtt nyertek Bajnokok Ligáját a Marseille csapatával. Később mind a négyen külföldre igazoltak, és új csapatukban védekező középpályásként játszottak győztes Bajnokok Ligája-döntőben: Desailly 1994- ben az AC Milánnál, Deschamps 1996-ban a Juven tussal, Karembeu 1998-ban . a Real Madriddal, Makélélé pedig négy évvel később szintén a Real Madriddal lett BL- győztes. Mindazonáltal, klubszinten a francia csapatok nem voltak túl sikeresek az európai kupaporondon. Sőt, a francia csapatok rendre szörnyű eredményeket értek el a nemzetközi versenykiírásokban. A Marseille 1993-as Bajnokok Ligája-győzelme jelentette az ország első európai kupasikerét, azonban ezt a diadalt elhomályosította az a bundabotrány, ami miatt a csapatot megfosztották a francia bajnoki címétől. Ezen kívül a PSG három évvel későbbi KEK-győzelme jelenti a Ligue 1 csapatok egyetlen másik sikerét Európában. Emiatt Franciaországot olyan nemzetek előzik meg a nemzetközi kupákban elért eredmények rangsorában, mint Belgium vagy Ukrajna. Deschamps vs Mourinho Egy ismerős arcnak köszönhetően azonban majdnem 2004 jelentette a francia csapatok harmadik klubsikerét Európában. 2001-ben, egyből a visszavonulása után, Didier Deschamps vette át a Monaco irányítását. Az első szezonja még felemásra sikeredett, és a kiesés elkerüléséért harcolt a csapata, de a második szezonjában már BL-indulást jelentő helyen végzett a Monaco. A harmadik idényében a Bajnokok Ligájában egészen a döntőig meneteltek, és az oda vezető úton a Real Madridot és Chelsea csapatát is legyőzték. A döntőben a francia Deschamps gárdája azzal a Portóval találkozott, amelyet a portugál Jósé Mourinho edzett, és amely az előző idényben megnyerte az UEFA-kupát. Mindkét csapat relatíve alacsonyan jegyzett bajnokságból jutott be a döntőbe, és edzőik is fiatalnak számítottak a maguk 35 és 41 évével. A döntő különlegességét tovább fokozta, hogy a meccset a festőinek nehezen nevezhető Gelsenkirchenben rendezték megminden arra utalt, hogy ez a meccs vagy egy hiba a mátrixban, vagy egy új korszak kezdete. A háttérben a finálé emellett arról is hivatott volt dönteni, hogy ki lesz az új európai feltörekvő szupercsapat, a Chelsea edzője. Mind Mourinho, mind Deschamps esélyes volt a pozícióra, de talán utóbbi tűnt logikusabb választásnak, lévén, már játszott korábban a londoni csapatnál, így ismerte valamennyire a klubot. Amikor már úgy tűnt, hogy a tulajdonos, Roman Abramovics meghozta döntését az új edző személyét illetően, elérkezett a döntő napja. A Porto győzelme megerősítette Mourinhót mint Európa legígéretesebb fiatal edzőtehetsége. Emellett a mérkőzés nemcsak Mourinho életében jelentett fontos mérföldkövet, hanem az európai labdarúgásban is, hiszen innentől a francia dominanciát a portugál korszak váltotta fel. A modem jövő Három héttel a győztes BL-döntő után, a Porto stadionjában kezdetét vette a 2004-es Európa-bajnokság. Már a tény maga, hogy Portugáliában rendezték meg a kontinensviadalt, nagy eredmények számított egy olyan gazdaságilag kevésbé erős nemzetnek, mint amilyen a portugál volt akkoriban. Az eredményt tovább tetőzte, hogy pályázatuk olyan országokét előzte meg, mint például Spanyolország, amelynek a portugálok felajánlották a közös rendezés lehetőségét, de ők finoman visszautasították ezt. A szavazás részletes eredményeiből az derült ki, hogy a portugál pályázat azért nyerhetett, mert az UEFA kis tagországai egyöntetűen őket támogatták a voksoláskor. Az esélyteleneket szimbolizáló Portugália lélegzetelállító új stadionokkal készült a kontinensviadalra. Ezek közül néhány hasznosítása nem sikerült túl jól, de innentől az ország három nagy csapata - Benfica, Porto és Sporting - csúcsmodern stadionokban játszhatott. „A portugál labdarúgás modernizációjába fektettünk - nyilatkozta Gilberto Madail, a Portugál Labdarúgó-szövetség elnöke, aki egyben a torna vezető szervezője is volt. - Uj stadionokat és edzőkomplexumokat építettünk, ami új mentalitást eredményez majd. Ez a 2004-es Európa-bajnokság következménye lesz.” Portugália remekül szerepelt a hazai rendezésű tornán, hiszen egészen a döntőig menetelt a válogatott, ahol azonban végül vereséget szenvedett Görögországtól. Az igaz, hogy a nemzetközi sikerre egészen 20lóig várni kellett, de innentől fogva a portugál csapat jelentős erőnek számított a nemzetközi versenyben. A portugál volt az egyeden nemzet, amely legalább a negyeddöntőbe jutott a 2004-es és a 2008-as Eb-n, valamint a 2006-os vb-n is. Ez hatalmas előrelépés volt ahhoz képest, hogy a 20. században mindösszesen háromszor szerepelhettek nagy nemzetközi tornán. Ez idő alatt Mourinho a Chelsea kispadján a korszak meghatározó edzőjévé vált, míg honfitársa, Cristiano Ronaldo Európa legkiválóbb játékosa lett, amelyet a 2008-ban elnyert Aranylabdája is bizonyít. Ekkoriban Portugália dicsekedhetett egy Bajnokok Ligája-győztes csapattal, a legkiegyensúlyozottabb nemzeti válogatottal, a kontinens legelismertebb edzőjével, valamint annak legünnepeltebb játékosával is. A Ligue 1-hez hasonlóan a portugál első osztály is kissé periférián kívül maradt, de ezt az időszakot egyértelműen a portugál labdarúgás dominálta. Hegedűs Henrik
