Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)
2020-10-27 / 249. szám
161 RÉGIÓSPORT 2020. október 27. | www.ujszo.com Bíró Attila visszavágyik a Spartathlonra Bfró Attila ultrabalatonos futásánál a család is nagyon sokat segített (Fotók: Képarchívum) LENCSÉS ZOLTÁN Ultramaratoni távnak minősül minden olyan futás, ami hosszabb a klasszikus maratoni 42 195 méternél. A világszerte egyre népszerűbb sportágat 2017 óta a csallóközkürti származású Bíró Attila is űzi, aki az október 2- án megrendezett, 222 kilomóteres Ultrabalatonon a bravúros 9. helyen zárt. „Csallóközkürtön nőttem fel és ahogy a legtöbben, úgy én is focival kezdtem, de nem voltam olyan ügyes labdával. A futás viszont tetszett. Aztán egyszer eljutottam Prágába egy maraton 10 kilométeres betétfutamára a barátaimmal együtt, és akkor nagyon megtetszett a futóversenyzés. Régóta futok, az első maratonomat húsz évvel ezelőtt futottam Budapesten” - kezdi bemutatkozását a 42 éves Bíró Attila, aki munka mellett űzi a rendkívül idő- és energiaigényes sportágat. A kezdetek „Az első maratonom 3 óra 58 perc alatt sikerült, de meglehetősen felkészületlenül mentem ki rá, ma már teljesen másképp állnék hozzá - ismeri el, majd rögtön rátér a sportoló számára legkellemetlenebb dologra, a sérülésekre. - Sokáig kísértek a térdproblémák, emiatt aztán többször abba kellett hagynom a futást. A mágneses rezonanciavizsgálat kimutatta, hogy meg kell operálni a térdemet, de nem hajlottam rá, úgy gondoltam, túl fiatal vagyok a műtéthez. Ez azonban sajnos azzal járt, hogy fél-egy év futás után mindig kiújultak a fájások.” Bíró Attila végül 2015-ben, több mint 5 év kihagyás után kezdte újra a futást, de akkor már a műtétet is bevállalta, és utólag ez nagyon jó döntésnek bizonyult. Azóta is egyre jobb a helyzet a térdével, a tavalyi Ultrabalatonon csak az utolsó kilométereken érzett fájdalmat, míg az idein már egyáltalán nem voltak fájdalmai. „A visszatérésem, tehát 2015 óta próbálok minél professzionálisabban hozzáállni az egészhez. Kértem szakértői tanácsokat az edzéshez, ebben Molnár László, az elismert nagymegyeri szakember segített nekem sokat, majd amikor úgy döntöttem, hogy az ultrafutást is kipróbálom, az ő egyetértésével is kerültem a magyarországi Lőrincz Olivérhez, aki egy kiemelkedő ultrafútóedző a szakmában, vele dolgozom már másfél éve.” 42 kilométeren túl „2017-ben futottam az első 50 kilométeres távomat, majd a Balaton Szupermaratont, amelyen négy egymást követő napon kell 50 kilométer körüli távot futni szakaszosan a Balaton körül. 2018-ban már futottam egy százast is” - idézi fel a közelmúltat az ultrafűtó, és hangsúlyozza, hogy egyáltalán nem mindig úgy néz ki az ultrafutás, mint ahogy az ember kívülről gondolná. Van úgy, hogy a szervezet az egyik verseny után nincs felkészülve a gyors folytatásra. „Most viszont már odáig jutottam, hogy nyolc nappal az Ultrabalaton után sikerült lefutnom egy maratont. Az ultrafutásról azt érdemes tudni, hogy nagyon hosszú, akár egy napnál is tovább tartó terhelést jelent a szervezetnek. Ha bármi kisebb probléma felmerül, az ember már nem tud úgy teljesíteni, ahogy szeretne. Nekem például a gyomrom volt az, ami rakoncátlankodott az Ultrabalatonon, háromszor is ki kellett állnom miatta. Nem tudtam kihozni magamból azt, amit szerettem volna, de a kilencedik hellyel így is nagyon elégedett vagyok. Többnyire csak világbajnokok, Spartathlon-győztesek és második helyezettek előztek meg engem.” A híres Spartathlon A Spartathlon kis túlzással az ultrafutók Mekkája - a sportág egyik, ha nem legismertebb versenyét Görögországban rendezik évente, Athéntól Spártáig tart, hossza 246 kilométer. Az Ultrabalatonhoz képest tehát hosszabb, és nagyjából háromszor annyi szintkülönbséget is kell leküzdeni a versenyen, amit Attila is abszolút prioritásként kezel. „Régóta a legnagyobb célom a Spartathlon. Tavaly részt vettem rajta, így megtapasztaltam, hogy milyen a görögországi 31 fok, magas páratartalommal megspékelve. A pulzusom nagyon magas volt az elejétől fogva, végül ezt egyedül a makacs torokfájásomra tudtam csak visszavezetni. Ennek okán nem tudtam célba érni, 102 kilométer után ki kellett szállnom - emlékezett vissza a 2019-es versenyre Bíró. - Vannak adott szintidők, amikkel ki lehet jutni, viszont az alap szintidőkkel csak a sorsolásba lehet bekerülni, a sorsolás pedig évről évre egyre nagyobb lutri. Az alap szintidőknél 25 százalékkal jobb időt kell elérni a garantált kijutáshoz, én most elsősorban ezt szeretném elérni. Ez azonban csak úgy jöhet össze, ha minden száz százalékig működik az adott kvalifikációs versenyen. Az Ultrabalatonon már az idei 90-95 százalékos állapotomban nagyon jó eredményt lehetett elérni, de az egyenes ági Spartathlon kvalifikációjához mindennek hibátlanul kell működnie. Kicsit úgy érzem, rá vagyok görcsölve erre a célomra, megfordult a fejemben, hogy el kéne engedni, és akkor felszabadultabban futhatnék. Másik oldalon pedig nekem megfogható célokra is szükségem van.” Attila a Spartathlon mellett a világbajnokság iránt is élénken érdeklődik, főleg a 24 órás verseny iránt. „Bízom benne, hogy az Ultrabalatonon elért eredményemmel a szakág szlovákiai menedzsereit is meggyőzhetem, hogy idővel beválogassanak az induló keretbe.” A mentális rósz A sportágat űzők körében nagy az egyetértés abban, hogy kulcsfontosságú a mentális felkészültség, ezzel a dunaszerdahelyi férfi sincs másképp. „Nehézségek mindig lesznek, a problémák bármikor előjöhetnek. Szerintem ebben a sportágban kiemelten fontos a rutin. Tehát ha tudatosítom, hogy voltam már hasonló helyzetben, és olyankor felidézem, hogy egyszer már megoldottam a dolgot, az erőt ad. Tudatosítom, hogy ha rossz a helyzet, csak ki kell bírnom, teszem azt, még két órát, hogy az aktuális nehézség elmúljon. Ha az ember ezt mantrázza, akkor túl tud lendülni a nehézségeken. A tapasztalatlanabbak hajlamosabbak feladni az első problémánál, mert nem tudnak arra fókuszálni, hogy a problémák hamarosan elmúlnak. Egy másik, szintén tapasztalatfüggő dolog, hogy amikor nincs különösebb célja az adott versenynek, az ember előreláthatóbban kell, hogy gondolkodjon. Például ha már a következő héten újra akar edzeni, a számára kevésbé fontos versenyt kellő pillanatban elengedje, feladja - főleg, ha fennáll a veszélye, hogy esetleg majd több hétig nem tud teljes értékű edzésmunkát végezni egy esetlegesen várható komplikáció miatt.” Zárásképp Bíró Attila elárulta, soha nem volt szponzora vagy mecénása, aki segítette volna. Most viszont már úgy gondolja, ez is sokat segítene a további fejlődésben, hiszen munka mellett nem nagyon lehet már ennél is magasabb szintre lépni. HÍRKOSÁR ■ Labdarúgás 8. FELVIDÉKI LABDARÚGÚ-BAJNOKSAG (FLB). Naszvad (12 csapat indult) - A csoport: Csemadok Zselíz-Csemadok Guta 2:2, Balog-völgye-Martos (Esterházy Akadémia) 2:2, Zselíz-Balog-völgye 5:2, Guta-Martos 1:1, Gúta-Balog-völgye 2:1, Zselíz-Martos 0:0. Sorrend: 1. Zselíz 5 (7:4), 2. Guta 5 (5:4), 3. Martos 3 (3:3), 4. Balog-völgye 1(5:9). B csoport: Léva-United Naszvad 0:1, FeMaRo Gömörörsújfalu 3:2, Léva-feMaRo 6:1, United Naszvadörsújfalu 8:1, Léva-Örsújfalu 4:3, United Naszvad- FeMaRo 8:1. Sorrend: 1. Naszvad 9 (17:2), 2. Léva 6 (10:5), 3. FeMaRo 3 (5:16), 4. örsújfalu 0(6:15). C csoport: Udvard-Komáromi Kópék 4:2, Ung-vidék- Negyed 5:1, Udvard-Ung-vIdék 4:1, Komárom-Negyed 1:4, Komárom-Ung-vidék 1:1, Udvard-Negyed 3:3 Sorrend: 1. Udvard 7(11:6), 2. Ung-vidék 4 (7:6), 3. Negyed 4 (8:9), 4. Komárom 1 (4:9). Negyeddöntő: Udvard-Léva 1:3, Ung-vidék-Gúta 0:2 - hetesekkel, Zseliz-Negyed 6:3, Naszvad-Martos 3:0. Elődöntő: Léva-Gúta 4:2, Zselíz Naszvad 0:5. Bronzmeccs: Zselíz-Gúta 7:2. Döntő: Léva-Naszvad 3:1. A győztes csapat: Bélák Lajos-Kotora Marian, Fábián Zsolt, Keil Tibor, Zoller Dávid, Bélák Adrián, Behan Mihály, Gubík László. Díjazottak - legjobb kapus: Somogyi Máté (Guta): legjobb mezőnyjátékos: Zoller Dávid (Léva): legjobb góllövő: Matej Benöa (Naszvad); legodaadóbb csapat (Fair-play-díj): Ung-vidék; 7-es rúgó bajnok: Berki Tibor (Balog-völgye), (jmk) Felvidéki focibajnokság: csúcsra ért a lévai csapat J. MÉSZÁROS KÁROLY Ami hét alkalommal nem sikerült, az a nyolcadikra összejött: Léva nyerte a kispályán lezajlott Felvidéki Labdarúgó-bajnokság nyolcadik felvonását. Elég volt csak Martosról Naszvadra áthelyezni a tornát. Azt a döntőt, melynek ezúttal nem voltak előcsatározásai, és meghívásos alapon állt össze a mezőny. „Kijózanító vereséggel kezdtünk, éppen a házigazda naszvadi Unitedtől kaptunk ki a csoport nyitányán, hogy aztán a hatmérkőzéses sorozat végén újra találkozzunk. És akkor, a döntőben már mi nyertünk 3:l-re - tájékoztatta lapunkat a történtekről Gubík László ötletgazda-főszervező, a győztes csapat játékosa, aki a házigazdaszerepet idén Oslanec Zoltánra és naszvadi társaira ruházta át. - A csoportküzdelmek után négy csapat - Balog-völgye, Komárom, Örsújfalu, FeMaRo - intett búcsút a 12 tagú mezőnynek. A legjobb nyolc aztán kieséses rendszerben folytatta. A színvonalra nem lehet panasz, sportszerű csapatok összecsapásait láttuk. Lévai csapatunknak a tapasztalat, az akarat és a fiatalítás hozta meg a sikert. Három fiatal érkezett sorainkba, nagyon jó összhang volt az idősebbek és a csikók között. Éhesek voltunk a végső győzelemre, hiszen a Lévai járás fiataljaiból álló baráti körünk csapata korábban csak egyszer nem végzett az FLB-dobogón. Két második és négy harmadik hely után értünk a csúcsra.” A három albajnokság közül végül csak a hetesrúgó verseny valósult meg. Torna közben tartották meg, s mindegyik csapatból ketten vettek benne részt. A legjobban Berki Tibor, a Balog-völgye játékosa célzott, aki egy DAC-mezt vihetett haza a csallóközi játékoskeret tagjainak aláírásával. Teqballból csak bemutató volt, a hármasok lábtenisztornája pedig elmaradt. Naszvadi tornatények a Hírkosárban. l, wmamwammmmmmmmsmeumn a Léva tornagyőztes csapata
