Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)
2020-10-27 / 249. szám
www.ujszo.com | 2020. október 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Szájról szájra Nem csekély kockázata van járvány idején ostobaságokat terjeszteni SÁNTA SZILÁRD F reggelt, Szlovákia! - köszönti a mi-A ■ ■ ■ niszterelnökakorai órákban az állampolgárokat a közösségi oldalán. Napközben, amikor az erejét és figyelmét az ország irányítása köti le, akkor is mindig talál rá időt, hogy posztoljon, és ugyanígy tesz este is, hazafelé autózva. Stabil ritmust diktál a hálózati interaktivitása, az állampolgárokat (követőket) állandó reaktivitásra készteti. Napközben sajtótájékoztatókat tart, a „hagyományosabb” kommunikációs csatornákon és a médiában szerepel. A két szinten zajló kommunikáció időnként egymást erősíti, máskor estére szertefoszlik, ami reggel még használható terv; ként került elénk. A közösségi média és az okostelefonok mindennapi használatával párhuzamosan jelent meg a politikát alakító szerepük, hatásuk. A változás olyan gyorsan történt, hogy a következményekről nem is indulhatott meg párbeszéd, mert a változás sebessége és a verseny kényszere ezt nem tette lehetővé. A politika viralizációja, vagyis az állampolgárok „aktivizálása” a I közösségi médiában bő egy évti: zedes jelenség, ahol az állampolgárok terjesztenek, megosztanak, lájkolnak politikai üzeneteket. ; Mára az állampolgárok nagy része politikai és társadalmi kérdésekben a közösségi médiából tájékozódik, ; azt kapja, amit az algoritmus elé dob, és ugyanaz a helyzet a tudo- i mányos kérdésekkel is. Nem csekély kockázata van, ha kiiktatunk minden szűrőt, és világjárvány idején ostobaságokat ter: j észtünk a maszkviselésről, a tesztek hatékonyságáról és egyéb, az egészségre, emberéletekre veszélyes marhaságot - hirtelen a több millió fészbukozó járványügyi szakember országa leszünk. A félreértések elkerülése végett: nem az internet előtti médiaállapotot sírom vissza, hanem a józan ész használatát kérem számon. Március óta megváltozott az életünk, sok olyan tevékenységről, élvezetről kell lemondanunk, amely a járvány előtti életünk része volt. Jól tapintható - a közösségi médiában is -, hogy ez a lemondás, korlátozás és bizonytalanság ingerlékenyebbé, ffusztráltabbá, dühösebbé tesz. Ha felelősségtelj esen akarunk viselkedni, a haragunkat nem fordíthatjuk a miniszterelnök, a kormány, az állam ellen. Ha nem értünk is minden döntéssel egyet, a koronavírusjárvánnyal közösen kell megkiizdenünk, az anarchia a mostani helyzetben katasztrófához vezetne. A számlát a következő választáson tudjuk benyújtani. Kramáre, kijárási tilalom, látogatási tilalom, távolságtartás (Cartoonizer) Hogyan beszélgessünk álhírterjesztőkki JUHÁSZ KATALIN H osszú és fontos cikk jelent meg a New Y ork Timesban, egyfajta útmutató olyan barátok, családtagok, kollégák verbális „kezelésére”, akik álhíreket, összeesküvéselméleteket terjesztenek a vírussal kapcsolatban. Úgy vélem, érdemes összefoglalni a lényeget, mert nálunk is aktuális a téma. Olyan országban élünk, ahol az általános iskolák felső tagozatos pedagógusainak több mint fele hiszi, hogy a koronavírust laboratóriumban hozták létre, 49 százalékuk feleslegesnek tartja a maszkviselést és nem oltatná be magát akkor sem, ha ingyenes lenne a vakcina. És most kapaszkodjon meg mindenki, aki még nem találkozott a szóban forgó Focus-felméréssel: a felső tagozatosokat tanító hazai pedagógusok 31 százaléka szerint a teljes lakosság tesztelésének az a valódi célja, hogy mikrocsipet ültessenek belénk, amelynek segítségével hatni tudnak az agyműködésünkre. Hogy kik? Hát a kormány, a hatalom. És ha diplomás értelmiségiek ezt gondolják, sőt terjesztik, akkor mi lehet a helyzet egykét iskolázottsági szinttel lejjebb? Nos, az amerikai szakértők pontokba foglalták a receptet, előrebocsájtva, hogy felesleges ismeretlenekkel vitába bonyolódni a Facebookon, fókuszáljunk inkább azokra, akik közel állnak hozzánk. És ha lehet, személyesen beszélgessünk velük, illetve telefonon, Skype-on keresztül, hogy azonnal érzékeljük a nonverbális jeleket (arckifejezés, hangsúly stb.) Először is kérdezzük meg tőlük, honnan származnak az információik. Lehet, hogy nem is ellenőrizték a forrást vagy nem ismerik behatóbban azokat az oldalakat, amelyeket propagálnak. Szembesítsük őket az adott platformon megjelent egyéb okosságokkal is, hátha maguktól észbe kapnak. Ez főleg a hatvan év feletti megosztókra vonatkozik, akik közül többen gondolják, hogy ami valahol cikk formájában megjelent, az mindenképp igaz, illetve hogy a modem technológiáknak köszönhetően mindenki releváns információkat kap. Sosem hallottak algoritmusokról, információs buborékokról, és arról sem, hogy egyesek mennyi pénzt keresnek a valóság deformálásával, „szűrésével”. Ne háborodjunk fel a naivitásukon, inkább tudatosítsuk, hogy ők főleg saját korosztályukra lehetnek befolyással, és több idejük van online traccsolásra, mint a fiatalabbaknak, úgyhogy épp ők azok, akik akaratlanul komoly kárt okozhatnak. Mindenkivel legyünk higgadtak, íöleg ha kezdetben elzárkózik, sőt agresszíven reagál kérdéseinkre. (Tudod, hogyan működik a Google? Vajon miért néz ki másként a te Facebook-üzenőfalad, mint az enyém? Szerinted kinek lehet hasznos egy álhíroldal működtetése?) Soroljunk fel olyan bizonyítatlan összeesküvés-elméleteket, amelyek gyorsan elteijedtek, és amelyeken ők is felháborodnak. Majd szegezzük nekik a kérdést: vajon mi a biztosíték arra, hogy az általuk terjesztett információk valósak? Mondjuk el, mi a különbség a mérvadó lapok és a no-name portálok tartalma között. Minden körülmények között próbáljuk megőrizni higgadtságunkat, bármilyen hajmeresztő összeesküvés-elmélettel találkozunk is. Gondoljunk arra, hogy ezek az emberek hetek, hónapok óta azonosulnak az általuk terjesztett zagyvaságokkal, úgyhogy személyes sértésnek tekinthetik ezek megkérdőjelezését. És legfőképp ne várjuk, hogy egy csapásra meg tudjuk változtatni a véleményüket. Már az is eredmény, ha kétségek ébrednek bennük, és elgondolkodnak a kitalációk és a valós hírek megkülönböztetését illetően. Ha a hozzáállásuk változik, látóterük tágul és rádöbbennek, hogy az általuk ismeri ösvényen kívül más utak is léteznek az igazság felé, félig már nyert ügyünk van. Viszont azt is fel kell ismernünk, ha nem segíthetünk, ha szakemberre van szükség. Ez általában olyankor fordul elő, ha az illető annyira félti az integritását, egészségét, életét egy képzeletbeli ellenségtől, hogy megrögzött módon ragaszkodik valamilyen teóriához. Ez olyan fajta bezárkózó védekező mechanizmus, amivel csak pszichológusok tudnak mit kezdeni. Óriási bejelentés: biztos van víz a Holdon, és alighanem rengeteg Újabb bizonyítékokra bukkantak amerikai tudósok, hogy van víz a Holdon: vízmolekulák nyomait találtak az égitest felszínén, valamint olyan területeket, ahol jég formájában tartósan konzerválódhatott víz. A tanulmány a Nature Astronomy című tudományos folyóiratban jelent meg. Az első vizsgálatban a Hawaii Egyetem tudósa, Casey Honniball vezette csoport a Sofia (Infravörös Csillagászati Sztratoszféra-obszervatórium) adatait elemezte. A Sofia az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA, valamint a Német Űrkutató Központ (DLR) által egy Boeing 747-es repülőgépből kialakított repülő teleszkóp. A Hold déli részén lévő Clavius-kráter vizsgálatakor bukkantak vízmolekulára utaló nyomokra. A feltételezések szerint túlnyomórészt a meteoritbecsapódások nyomán keletkező üvegcseppekben vagy a törmelék közötti hézagokban őrződtek meg a felszínen. A vízmolekulák a sarkvidékekhez közeli területeken gyakrabban előfordulnak, mint más, a Hold egyenlítőjéhez közelebbi régiókban. Hidagcsapdák A második tanulmányt készítő tudóscsoport Paul Hayne, a Coloradói Egyetem tudósa vezetésével célzottan kutatott kráterek, repedések és kisebb területek után, ahol vízjég fordulhat elő. A NASA Lunar Reconnaissance Orbiter szondája és elméleti modellek segítségével kutattak úgynevezett hidegcsapdák, vagyis olyan tartósan árnyékban lévő zónák után, ahol az állandó hideg miatt konzerválódhatott a vízjég. Ilyen területek a becsapódási kráterek mellett az olyan holdi területek is, amelyek állandóan védettek a Nap sugaraitól. Óriási jógvízraktár A kutatás szerint a Holdon egy mintegy 40 ezer négyzetkilométernyi terület van állandó árnyékban - ez kétszer akkora, mint amennyit más tanulmányok feltételeznek. Ezekben a régiókban elméletileg lehet vízjég. A legtöbb ilyen terület a várakozások szerint az égitest sarkvidéki régióiban található, hatvan százalékuk a déli félgömbön. „Ha elképzeljük, hogy a Holdon állunk az egyik sarkvidék közelében, akkor mindenütt árnyékot lámánk. Ezek a kicsi árnyékos területek jéggel teliek lehetnek” - mondta Hayne. Az egyik ilyen árnyékos zóna a déli sarkvidéken lévő Shackleton-kráter, amely több mint 4 kilométer széles, átmérője pedig több mint 20 kilométer. Hosszú ideig csontszáraznak tartották a Holdat, sok éve halmozódnak azonban azok a tudományos bizonyítékok, hogy több víz lehet, mint feltételezték. A Clementine NASA-szonda már 1994-ben talált vízre utaló nyomokat árnyékos kráterekben. Tíz éve az LCROSS Hold-misszió mutatta ki vízjég jelenlétét az égitest délisarkpontjánál lévő egyik örökké árnyékos kráterben. Ugródeszka A Hold alaposabb megismerésében, főként egy legénységgel ellátott holdbázis kialakításánál kiemelt fontosságúak lennének a vízraktárak. A felfedezés nagyban hozzájárul a Hold még alaposabb megismeréséhez, és kötődik a jövőbeni, emberes űrmissziókhoz is. A NASA- nak ugyanis eltökélt szándéka visszajutni égi kísérőnkre, ahol az elkövetkező években számtalan dolgot tervez. Például előkészíti a terepet a majdani Mars-utazáshoz is. A Hold egyfajta raktár és „ugródeszka” lesz a marsi utakhoz, az ottani bázisokon akaiják majd „feltölteni” az űreszközöket, amelyek ezzel a teherrel nehezen tudnák elhagyni a Földet és rengeteg energiát pazarolnának el erre. (mti, úsz)
