Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)

2020-10-27 / 249. szám

wWw.ujszo.com I 2020. október 27. RÉGIÓ 5 Nagy nyomás nehezedik a járvány alatt az egészségügyi dolgozókra A kassai UNLP kórház múlt heti beszámolója szerint a kórházban ápolt, közel 60 koronavlrussal fertőzött betegből 9-en szorultak lélegeztetőgépre (A szerző felvétele) NÉMETI RÓBERT A kassai Louis Pastour Egyetemi Kórház infektológiai osztályának egy neve elhallga­tását kérő munkatársa részletesen beszámolt lapunknak a kórház falain belül uralkodó állapotokról. Bírna Mivel a kórház falain belül ural­kodó állapotokról a kórház vezetése nem szívesen ad konkrét informá­ciókat, lapunknak az UNLP infek­tológiai osztályának egy évek óta ott dolgozó munkatársa adott átfogó tá­jékoztatást. A neve elhallgatását ké­rő egészségügyi dolgozó szerint az UNLP szakemberei már korábban jelezték a kórház vezetésének, hogy fontos lenne növelni az egészség­­ügyi dolgozók számát, de a szüksé­gesnél valamivel lassabban léptek a bővítéssel kapcsolatban. Erre egyébként a fokozatosan növekvő betegszám, illetve a megváltozott biztonságos betegellátás miatt van szükség. Lassú átállás „A folyamat még annak ellenére is lassú volt, hogy az első hullámmal szemben láthatóan sokkal komo­lyabbak és aggasztóbbak voltak a második hullámmal kapcsolatos előrejelzések. A kórház vezetése természetesen kidolgozott egy ter­vezetet arról, hogy hogyan helyezik el a betegeket, illetve hogyan növe­lik a betegágyak számát, készültek az osztályok reprofilizálására is. Foko­zatosan nővéreket, ápolókat, majd orvosokat csoportosítottak át olyan osztályokról, amelyeket ideiglene­sen bezártak vagy csökkentették a betegágyak számát és így felszaba­dult a személyzet. Személyes ta­pasztalatom, hogy az alapvető szak­mai feladatokat minden átcsoporto­sított dolgozó el tudja végezni. Per­sze nehezebb pár nap alatt betanítani mondjuk pszichiátriai osztályon dolgozó nővért az intenzív osztá­lyon várható feladatok ellátására - de ez talán a legszélsőségesebb eset persze megfelelő hozzáállással és elegendő idővel ez is megoldható” - nyilatkozta lapunknak a kórház munkatársa. Hozzátette, igazából nem is ez a gond, hanem inkább az, hogy alkalmazkodni kell a fertőző betegek ápolásához szükséges kö­rülményekhez. Van mit tanulni Forrásunk szerint nagyon fontos megteremteni a fertőző betegek el­látásához szükséges hátteret. Főleg, ha egy olyan osztályon szeretnének fertőző betegeket ápolni, ahol ko­rábban erre nem volt példa. „Ez azért is égető probléma, mert nem minden osztály alkalmas erre, gondolok itt a betegszobák, a mosdók elhelyezke­désére, vagy a tiszta és az úgyneve­zett piszkos vagy vörös zónák kiala­kítására az adott osztályon belül. A felkészültséget illetően mindig van mit javítani. Tudom, az embereknek elsősorban a biztonságérzet a leg­fontosabb, hogy minden rendben lesz, hogy nem érheti őket semmi­lyen váratlan dolog, de ez nem olyan egyszerű. Különösen fontos szerepe van ebben a sajtónak is, hiszen nem mindegy, hogyan tálalják az esemé­nyeket, hogy tolmácsolják a meg­felelő szakemberek véleményét. A kórház technikai felszerelése egyébként már az első hullám alatt megkezdődött, igaz, ez sem volt mindig zökkenőmentes vagy meg­felelően gyors folyamat. Ezek a fel­adatok nemcsak az emberi ténye­zőktől függenek, hiszen világvi­szonylatban is súlyos gondok vol­tak, de végső soron az ápolósze­mélyzet és a beteg sínyli meg, ha hi­ányoznak az elengedhetetlen eszközök” - magyarázta a szakem­ber. Elegendő felszerelés A szakember szerint az infekto­lógiai osztályon nincs gond a védő­­felszerelésekkel, van elegendő, azt viszont még ő sem tudja, hogy a töb­bi osztályon mi a helyzet. Védőru­hákból, speciális maszkokból és egyéb, az ápoláshoz szükséges esz­közökből elegendő mennyiség van, folyamatosan feltöltik a készleteket. „A munkánkat nagyban nehezíti a védőfelszerelésben való közleke­dés, a légmentes ruhákban néha hosszú órákat töltünk el, ezek az egész testet befedik. A speciális arc­maszkokban, reszpirátorokban is nehezebben lélegzünk, a szemet vé­dő szemüvegek pedig rendszeresen bepárásodnak. Ezek kombinációja az alapvető feladatok elvégzését, például egy vénás kanül bevezetését is eléggé megnehezítik. A helyzet nem egyszerű. Mindenki nagy nyo­másnak van kitéve amiatt, hogy biztonságban végezhessük el a fel­adatainkat, és közben egészségesek maradjunk. Ennek ellenére állandó személyzeti problémával küzdünk, az egyre növekvő stressz és az al­kalmazottak kimerültsége miatt gyakran kell helyettesíteni. Ilyen­kor kimarad a pihenésre, feltöltő­­désre szánt szabadnap, és ez nem­csak ránk, alkalmazottakra van ha­tással, hanem a családjainkra is, hi­szen amellett, hogy nővérek, ápo­lók, orvosok vagyunk, otthon szü­lői, nagyszülői feladatainkat is el kell látnunk. Minket ugyanúgy vár­nak otthon a családtagok, mint bár­ki mást, ők is azt szeretnék, hogy épségben és egészségesen térjünk haza a szolgálatból”- mondta az egészségügyi dolgozó. Hiányos szaktudás Az infektológiai osztály munka­társa a lélegeztetőgépekről és ki­használtságukról nem tudott tájé­koztatni, de véleménye szerint nem a gépek mennyiségével lesz gond, hanem inkább a gépeket működtető személyzet hiányával. „Ezeket a gépeket - most csak az altatásban használatos lélegeztetőgépekről beszélek - csak szakképzett orvo­sok kezelhetik, ezért számomra nem reális, hogy kezelésüket egy úgy­nevezett gyorstanfolyamon el lehet sajátítani. Az viszont jó hír, hogy az altatásban használatos lélegeztető­gépeken kívül az úgynevezett non­­invazív gépek alkalmazására is van lehetőség. Ebből a mi kórházunkban is több darab van, persze mindig a beteg állapota határozza meg, hogy melyikre van szükség” - zárta a kas­sai UNLP infektológiai osztályának munkatársa.

Next

/
Thumbnails
Contents