Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)

2020-10-21 / 244. szám

www.ujszo.com | 2020. október 21. RÉGIÓSPORT 117 „Leszegett fejjel nem lehet, felemelt fejjel nem szabad” - ez a bősi MMA-sok mottója Gróf Lóránt ügyel arra, hogy ne essen csorba a klubja hírnevén (Képarchívum) FEKETE NÁNDOR Gróf Lóránt vezeti a Bősi Kempo ós MMA klubot, ahol kisgyerekektől a felnőttekig foglalkoznak a küzdősportok szerelmeseivel. A három szak­ágban is (kempo, kyokushin­­karate ós brazil jiu-jitsu) feke­te öves, illetve számos más ágban is képzett edzővel beszélgettünk. Milyen edzéseket tart pontosan? A mi klubunk több küzdősporttal és harcművészeti ággal is foglalkozik. Az egyik alapunk a zen bu kan kem­­pó, melyet Hamosi Imre alapított, mi ezt a vonalat visszük tovább. Ezen belül kiemelten foglalkozunk a kem­po küzdelmi részével, mely igencsak hasonlít a ma is ismert kevert harcművészetekre. Oktatunk ezen­kívül brazil jiu-jitsut, illetve kiegé­szítő sportágként bokszot és birkó­zást. Valójában a kevert harc­művészetek alapjait tanítjuk: a kem­­póban főleg az álló pozíció dominál, emellett használjuk a thai boksz- és karatetechnikákat is. Az ellenfél földre viteléhez rendkívül fontos az általunk szintén oktatott sportág, a birkózás. Ezután pedig következik a földharc, ami a fojtás, feszítés és a feladásra kényszerítés művészete. Mely küzdősportok dominál­nak a kevert harcművészetekben? Attól szép a kevert harcmű­vészetek sportja, hogy minden sze­mélyből ki lehet hozni a saját egyé­niségét. Hogy milyen technikákat alkalmaz a harcos, az függ például a testalkatától. A hosszú kezű atléta nyilván olyan módszert választ, ahol a kéz dominál, mint például a boksz. A hosszú végtagok azonban nem je­lentenek hátrányt a jiu-jitsuban sem. Sokszor adódnak izgalmas párosítá­sok, hiszen hogyha valaki karatés múlttal rendelkezik, akkor ő nyilván igyekszik majd a lábán maradni, aki viszont birkózik, az pedig próbálko­zik földre vinni ellenfelét. Nyilván minden küzdelem állva kezdődik, ezért tudni kell ütni és rúgni, az el­lenfelet birkózással le kell vinni, a földön pedig következik a már em­lített jitsu. Mindezen technikák ad­ják az MMA szépségét, viszont eze­ket feltétlenül el is kell sajátítani. Vannak, akik úgy vélekednek a har­cosokról, hogy csak eszetlenül „ve­rekednek”. Szeretném leszögezni, hogy én csak akkor engedek be ta­nítványt a ketrecbe vagy ringbe küz­deni, ha meg vagyok róla győződve, hogy kellően képzett ahhoz, hogy ne sérüljön meg. Minek köszönheti az MMA a növekvő népszerűségét az elmúlt években? A környező országokban az MMA hírnevén sokat lendített, hogy létre­jött az Oktagon, mely egy cseh­szlovák MMA-szervezet és televí­ziós műsora is van. Bízom benne, hogy ezáltal nagyobb figyelmet kapnak az MMA-t képező küzdő­sportok, mint például a boksz vagy a birkózás, melyek közül főleg az utóbbi már évtizedek óta működik Szlovákiában és a környéken, vi­szont jelentős anyagi támogatás hi­ányában sajnos a háttérbe szorul. „Leszegett fejjel nem lehet, fel­emelt fejjel nem szabad” - ez a klubja mottója. Mit jelent ez egy sportoló számára? Ez egy érdekes történet. Bizton­sági céget is üzemeltetek, és egyszer a Punnany Massif egyik koncertjén dolgoztunk, ott hallottam ezt a szó­lást. Ez a sor szerintem nagyon jól leírja a küzdősportokhoz, de való­jában magához az élethez való meg­felelő hozzáállást. Az életben ugyanis nem lehetünk bátortalanok, de ugyanakkor az orrunkat sem sza­bad fent hordani. Mindig törekedni kell arra, hogy az adott helyzetben erkölcsösen, gerincesen megálljuk a helyünket. Ezt az életfelfogást sze­retném átadni a tanítványaimnak. Az edzésen történő strapát mindenki máshogy éli meg. Azáltal, hogy va­laki fegyelmezett és edzett lesz, le­het, hogy jobbá válik a családi álla­pota, vagy nyugodtabb lesz az ott­honi légkör. De hogyha például va­laki katonaként vagy rendőrként dolgozik, akkor elengedhetetlen, hogy meg tudja magát védeni, és fel tudja mérni az adott szituációt. Ha valaki a küzdősport által stabillá vá­lik lelkileg, és a gyerekét is úgy ne­veli, hogy egy karakán, határozott ember válik belőle, akkor már meg­érte a fáradozást. A fizikai határok végesek, a lelki kapacitást azonban a végtelenségig ki lehet tolni. Erre ta­nít meg a harcművészet, de bármi­lyen más sport, például a futball is igényli, hogy a játékos ne csak fizi­kailag és technikailag, hanem lelki­leg is fel legyen készítve. Ha már így szóba jött, össze le­het hasonlítani például a focit és a harcművészeteket? A küzdősportban fel vagyunk arra készülve, hogy ha megütnek, meg­dobnak, elájulsz, ha kifeszítik a ka­rod, az fáj, és mindig ki vagyunk té­ve komoly sérülésnek. Az atléta ezt nyilván fel is nagyítja a fejében, de ez megadja a sport szépségét is. Van egy olyan mondás, hogy a foci az já­ték, a küzdősport meg sport - ezzel én nem értek egyet. Hogyha valaki a profi szintet szeretné elérni, legyen szó fociról vagy bármi másról, ah­hoz ugyanúgy szenvedni kell. Félre kell tenni a bulizást, barátokat és sokszor a családot is, tehát áldoza­tokkal jár. Szintén nem sokan tuda­tosítják, hogy bizony kevés ember­nek akasztanak aranyérmet a nyaká­ba, és még kevesebben gazdagod­nak meg belőle. Egy pletyka szerint ha egyik ta­nítványa civil verekedésbe keve­redik, akkor a következő edzésen önnel kell megküzdenie. Ez valóban igaz. Mivel küzdő­sportolókról van szó, mindenkiben ott van, hogy ki szeretné magát pró­bálni, ami még nem feltétlenül gond. Viszont azt el szeretném kerülni, hogy ilyen incidensek miatt „ku­tyáknak” nevezzenek minket és kri­tizálják a harcművészetünket. Vi­selkedni tudni kell. A harcost hagyni kell „szállni”, viszont néha arra van szükség, hogy kicsit letörjük a szar­vát. Ami történhet sparring által, de sajnos már olyan is megesett, hogy az illetőt el kellett tanácsolni a klubtól, ugyanis tettei már károsak voltak a klubra és önmagára nézve is. Versenyez még ön is aktívan? Igen, az utóbbi időben Ameriká­ban voltam néhányszor graplingver­­senyeken, amivel valójában visszaté­rek a gyökereimhez, hiszen hasz­nomra válnak az általam elsajátított birkózási technikák. Ezeken a verse­nyeken ugyanis dobás és földharc van. Járok világversenyekre, például a Pánamerikai játékokra, az Ameri­kai Nagydíjra, de voltam a Rómában megrendezett Európa-bajnokságon is. Szintén részt vettem egyéb világ­­bajnokságokon Los Angelesben, Las Vegasban, és szerencsére elmondha­tom, hogy mindenhonnan érmesként tértem haza. Igaz, hogy 41 évesen már a mesterkategóriába tartozók, viszont ebben a korban már mindenki ruti­nos, és ismeri á trükköket, szóval igencsak izgalmas csatákban lehetett részem. Melyik küzdősport áll önhöz a legközelebb? Mivel édesapám edző volt a bősi birkózóklubnál egészen 62 éves ko­ráig, ezért az volt nálam az alapsport­ág, majd erre építve sajátítottam el különböző küzdősportokat. A korábbi bősi birkózógeneráció legendás. Mi a helyzet most? Meton Krisztiánnak igazán szuper csapata van. Több mint 20-25 srác ál­landó tagja a klubnak. Valószínűleg azért hallani róluk mostanában köve­sebbet, mert a szlovák bajnokság na­gyon gyenge. Az utóbbi időben na­gyon leromlott a színvonal, és ezért a bősi birkózók inkább külföldi verse­nyekre mennek, hogy minőségibb megmérettetésben legyen részük. Ön vezeti a biztonsági intézke­déseket a f>AC-meccseken. Mennyire igényes ez a munka? Egy Slovan vagy Tmava elleni meccsre általában 120 biztonsági őrt is kirendel a Szlovák Labdarúgó­szövetség, s ezt megszervezni és le­koordinálni nem egyszerű feladat. Az utóbbi időben viszont olyannyira ki­fejlődött a dolog, hogy valójában minden olyan meccsre minket hív­nak, ahol balhé lehet. Az UEFA sze­rint az akkor legrizikósabb mérkő­zésnek besorolt Szlovákia-Magyar­­ország Eb-selejtezőn is mi dolgoz­tunk, és a legmagasabb osztályzatot kaptuk mint biztonsági szolgálat. „Megvadult” a szlovák kevert harcművészetek világa. Eudovít Klein az elmúlt hónapok egyik leg­­szédítőbb győzelmével mutatko­zott be az UFC-ben. Megvadult bizony, le a kalappal Lajosko előtt. Már karrierje elején is ígéretes volt, annak ellenére, hogy itt­­ott voltak kilengései. Ezzel a fantasz­tikus meccsel nagyon komolyan le­tette a névjegyét, és csak remélem, hogy ezzel megalapozta a saját útját egészen a csillagokig. Bízzunk ben­ne, hogy képes lesz fogyni, hiszen Klein alapsúlya 80 kiló, és 66-ban bunyózik. 14 kg mínusz pedig egy­általán nem kevés. Most is lemaradt a kitűzött súlyról 1,8 kg-mal, ami pénzbüntetést von maga után. Ha valaki az ön klubjában sze­retne „küzdősportolni”, hogyan kezdjen neki? Elsősorban el kell jönni edzésre. Otthon a Playstationön mindenki tud UFC-t játszani. Szoktam hallani, hogy „felkészülök és megyek”, ami­nek viszont semmi értelme. Alázattal és türelemmel kell hozzáállni a dol­gokhoz. Nyilván hogyha valaki el szeretne jönni edzésre, nem árt, ha rendelkezik valamilyen harcmű­vészeti múlttal, de ez egyáltalán nem feltétel. Hogyha megvan hozzá a kel­lő akarat, mindenkiből ki lehet hozni a maximumot. HÍRKOSÁR ■ Atlétika AZ ÜSS KOSlCE 30. NYÁRI OLIMPIÁJA -10 km-es futás, 32 résztvevő: 1. (B kategória 1.) Albrecht Slavomír (Kassa) 0:38:47,2. (B ka­tegória 2.) Vilk Július (Szepsi) 0:41:23,3. (C kategória 1.) Scí­­ranko Jozet (Kassa) 0:41:52...12. (D kategória 1.) Ficzere Ber­talan 0:46:07,16. (D kategória 3.) Huóák József 0:46:53,26. (F kategória 3.) Hudák Erzsébet 0:55:51,28. (D kategória 5.) Huszár Tibor 0:58:50 (mind abaújszinaiak). 3. EPERJESI FÉLMARATON (519 résztvevő): 1. (A kategória 1.) Zimmerman Marián (Eperjes) 1:12:55,2. (B kategória 1.) Kolaríík Marek (Kassa) 1:19:30,3. (B kategória 2. ) Vavrek Adrián (Dulova Vés) 1:20:29,... 81. (A kategória 41.) Tusai Roland 1:41:34, 140. (A kategória 70.) Gabri Lóránt 1:50:25, 200. (B kategória 18.) Tóth Miklós 2:05:47 (mind nagykaposiak). 24. CECEHOVSKY FÉLMARATON (Nagymihályi járás, 143 résztvevő): 1. (A kategória 1.) Tibor Sahajda (Pozsony) 1:08:34, 2. (A kategória 2.) Vyäfiovsky Patrik (Pozsony) 1:11:15,3.(A kategória 3.) Urban Jozef (Kassa) 1:11:30,... 24. (A kategória 15.) Tusai Roland 1:30:04,37. (C kategória 4.) Tóth Miklós 1:35:10,61. (A kategória 27.) Gabri Lóránt 1:44:30 (mindhárman nagykaposiak), 68. (B kategória 20.) Breznai Miroslav 1:47:06,69. (E kategória 1.) Ficzere Bertalan 1:47:06 (mindketten abaújszinaiak, 124. (D kategória 8.) Kondás Ale­xander (Nagykapos) 2:06:51. 22. KIS PIENINEK-MARATON (Késmárki járás, 18 km, 250 résztvevő): 1. Michalov Ádám (Eperjes) 1:03:23,2. Orolfn Pa­­vol (Poprad) 1:03:56,3. Kubej Tomás (Jeléava) 1:06:18,...66. Ovőariková Anna 1:26:50,68. Hudák József 1:27:08,102. Fi­czere Bertalan 1:33:22,167. Hudák Erzsébet 1:44:43 (mind abaújszinaiak), 197. Huszár Tibor (Kenyhec) 1:52:20. 25. SAÍUR0VSKÁ15 (Varaiméi járás, 143 résztvevő): 1. (A kategória 1.) Répák Erik (Vyéná Myéia) 0:54:26,2. (A kategó­ria 2.) Skuben Rastislav (Zvolen) 0:56:44,3. (C kategória 1.), Ivanco Michal (Banské) 0:58:56...18. (A kategória 9.) Tusai Roland (Nagykapos) 1:07:36,19. (D kategória 2.) Madár Pál (Kassa), 1:08:08,32. (E kategória 1.) Ficzere Bertalan 1:14:19, 34. (G kategória 2.) Ovőariková Anna 1:14:43,35. (B kategória 9.) Breznai Miroslav 1:14:50 (mind hárman abaújszinaiak), 51. (A kategória 15.) Gabri Lóránt (Nagykapos) 1:21:08,66. (H ka­tegória 2.) Hudák Erzsébet (Abaújszina) 1:29:31,75. (D kate­gória 8.), Huszár Tibor (Kenyhec) 1:34.09. (pan)

Next

/
Thumbnails
Contents