Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)
2020-10-21 / 244. szám
101 KULTÚRA 2020. október 21.1 www.ujszo.com A lírai én mint szemlélő Bodnár Gyula fiatalkori és mostanában született versei egy kötetbe kerültek RÖVIDEN Hasnyálmirigynapló Alföldi Róberttól Budapest. Október 26-án jelenik meg hangoskönyv formában, Alföldi Róbert előadásában Esterházy Péter utolsó müve, a Hasnyálmirigynapló, amelyben halálos betegségéről ír, hol önmarcangoló, hol pedig önironikus stílusban, a személyesség határait feszegetve. „Soha nem olvastam olyan ordítóan fájdalmas és mégis ordítóan gyönyörű naplót, mint EP naplóját az élete utolsó hónapjairól” - nyilatkozta a Jászai-díjas színművész, aki a Hungaroton felkérésére olvasta fel a Hasnyálmirigynaplót. A kötet 2016 j úniusában j elent meg a Magvető Kiadó gondozásában, alig egy hónappal Esterházy Péter halála előtt. (juk) SZFE: a diákokat feljelentettók Budapest. Rendőrségi ügy lett abból, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói nem engedték be az egyetem épületébe Szarka Gábort, az egyetem frissen kinevezett kancellárját. A Budapesti Rendőrfőkapitányság (BRFK) a 24.hu portál megkeresésére azt közölte, hogy három magánszemély tett feljelentést személyi szabadság megsértése és más bűncselekmények (köztük a gyülekezési joggal való visszaélés) gyanúja miatt. A BRFK a négy feljelentésből kettőt elutasított, kettő elbírálása folyamatban van. Mint arról korábban beszámoltunk, Szarka Gábor azért próbált meg múlt csütörtökön bejutni a hallgatók által szeptember 1. óta blokád alatt tartott épületbe, mert állítása szerint csak ott tudta volna aláírni az egyetem dolgozóinak fizetési papírjait. A hallgatók és az SZFE bérszámfejtéssel foglalkozó munkatársai már korábban jelezték, hogy ez szerintük nincs így. Felajánlották Szarkának, hogy kihozzák a dokumentumokat az épületből, hogy aláírhassa őket, de a kancellár ebbe nem ment bele. A hallgatók továbbra is illegitimnek tartják az új vezetést, és a kancellár által előrehozott őszi szünet ellenére az épületben maradtak. (juk) JUHÁSZ KATALIN Ha még nem lenne elég idén a meglepetésekből, itt ez a könyv: a 72 éves Bodnár Gyula első verskötete. Az ismert újságíró eddig kilenc kötetben adta közre publicisztikai írásait, lírai énje viszont csak irodalmi folyóiratokban bukkant fel itt-ott, eléggé rendszertelenül. O maga is úgy érezhette, tartozik valamiféle magyarázattal az olvasóknak, akik eddig egészen más oldaláról ismerték, mert írt egy rövid utószót a kötethez. Ebből megtudhatjuk, hogy nem egy unatkozó nyugdíjas próbálja mostanában ily módon elütni az időt, hanem egy fiatalember és egy idősebb férfi gondolatai, érzései találkoztak most. Bodnár Gyula első versei még 1968-69-ben, Királyhelmecen születtek, a diáklázadásokkal fűtött korszellem hozta őket, illetve az Irodalmi Szemlében akkoriban jelentkező új költőnemzedék, a későbbi Egyszemű éjszaka című antológia szerzői. De mivel a lírához háborítatlan nyugalom szükségeltetik, illetve néha ki kell lépni a való világból, hogy beléphessünk saját világunkba, egyes szakmákkal nehezen összeegyeztethető. Amikor Bodnár Gyula az Új Szó kulturális rovatának munkatársa, majd vezetője lett, „annyira magával ragadott a napilapkészítés, a szerkesztéssel, riportutakkal járó újságírás, hogy verset többet egyet sem, de versekről, verseskötetekről annál többet írtam” - áll az utószóban. Nézzék el nekem a személyes megjegyzést: hasonló cipőben járunk, csak én még küzdők az elemekkel. Ez egy ritkán firtatott, ám nagyon is létező jelenség, több kollégám kényszerült elfojtani magában a szépírót, miután beszippantotta őt a zsurnalisztika. Vannak köztük ígéretesen induló prózaírók, akikről ma már alig páran tudják, hogy anno kötetük is megjelent. Költők, akikből kikopott a líra, félbehagyott regényeket őrizgetők („hátha egyszer lesz időm befejezni”) - szóval, ha ez egy pálya lenne, akkor sok pályaelhagyóról beszélhetnénk. De ha eddig nem tudtuk volna, a járványnak köszönhetően kiderült, hogy itt, Kelet-Európábán a többség nem tartja rendes munkának az ilyen-olyan „művészkedést”, pusztán szépirodalomból pedig korábban is csak néhány szerencsés tudott megélni. De nézzük az elsőkötetes költő verseit. Már a cím egyszerre talányos, elemeit és játékos. Ha nem ismernénk az aritmia szót, azt hihetnénk, valami egzotikus helyről tért vissza a szerző. És tulajdonképpen közel járnánk az igazsághoz, hiszen egy súlyos betegségből való kilábalást sokan hasonlítanak utazáshoz - a tapasztalatszerzést, önmagunk alaposabb megismerését, a másokra utaltságot, a bizonytalanság és a felfedezés fura elegyét emlegetve. A két ciklusra osztott kötet első ciklusának - Jég a leszállópályán (2014-2020)- néhány verse kórházi környezetben játszódik, érezhető a személyes érintettség. Bodnár az utószóban be is avat minket: „Negyven esztendő múltán azonban, bőven túl a hatvanon - miközben folytattam az újságírást, és lakhelyemen, Nagymegyeren dolgoztam még a helyi magántelevízióban -, láss csodát! egy kórházi pillanat váratlanul előcsalt belőlem egy verssort. Búvópatak bukkan így elő, merthogy újabb sorozat kezdődött el, újabb versek jöttek...” Ez a beteg nem szenveleg, nem az élet értelmén filozofál, hanem megfigyel, szinte külső szemlélőként van jelen. A ciklus többi versében is erősebben reflektál környezetére, mint saját érzéseire. A nyelvezet szikár, a narráció lényegre törő, nincsenek díszítőjelzők. Ez nyilván „szakmai ártalom” - minden újságírónak meg kell tanulnia sűríteni, kihúzni a felesleget. A képzettársítások, metaforák, megszemélyesítések viszont olyan költői eszközök, amelyektől a sajtóban illik tartózkodni. Itt lehelne) tobzódni, mint éjszaka a cukrászdában, Bodnár Gyula azonban nem töm belénk egy egész tálca krémest, mindenből csak csipegetni enged, hogy többféle sütit meg bírjunk kóstolni. Vannak tömény bonbonok, amelyek íze sokáig elkísér - rövidke versek, továbbgondolandó sorok, kiegészítendő mondatok. És vannak hosszabb, de szintén lényegre törő helyzetjelentések, átértékelt emlékek, vallomások, konkrét utazások lelki hozadéka, természeti képek, illetve olyan monológok, amelyben a lírai én új viszonyt alakít ki önmagával. Nemcsak az idősebb, hanem az ifjabb én is. A fiatalkori versek a második ciklusban kaptak helyet (Szabadság ellenszélben 1968—1974), ami szokatlannak tűnhet, ám egyfajta időtlenséget is jelenthet, mintha a szerző azt üzenné, hogy szabadságügyben még mindig van elég dolgunk. A stílus és a hozzáállás nem sokat változott az évtizedek során: már a fiatalember sem adta át magát teljesen az érzelmeinek, hanem úgy bánt velük, mint asztalos a fával vagy az eszközeivel. Ez is egyfajta alázat: annak elfogadása, hogy a költészet nem pusztán utazgatás egy absztrakt esztétikai térben, hanem szerepe, feladata van. Tudatosan méri fel a kimondhatóság határait, azt, ami az általa teremtett mondatokkal közölhető, és azt, ami nem. Kedvenc versemet a végére tartogattam, íme: „Hímes mezőkön szigetek, / és két kicsi hegy: / zátonyra fűtött hajók. / Hintázó falvak partjairól / harangsirályok röppennek, / eltűnnek a zöld hullámokban. (Bodrogközi vasárnap). A mező és a tenger egyébként többször összefonódik a kötetben - ilyesmit érezhetnek mindazok, akik dimbes-dombos tájról költöztek sík vidékre. Ez a kötet számomra az év eddigi legpozitívabb irodalmi meglepetése. Remélem, a szerző most már több kifogást nem talál, és hamarosan egy újabbal is megörvendeztet. Bodnár Gyula: Érkezés Aritmiából, Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2020,100 oldal. Idén Ón sem utazhat elhunyt szerettei távoli sírjához? Szeretné tudatni az ott élőkkel is, hogy gondol rájuk? Az Új Szó segít, hogy akár határokon túlról is leróhassa kegyeletét: hirdessen ez alkalomból kedvezményesen lapunkban. Az Új Szóban október 31-én távol élő rokonai is elolvashatják, hogy nem feledkezett meg róluk. Rfc n cllkí>Viüil>il ked^ezméjn^ csak* ^ keq^elfeitk mc^em l^R<czc!sAefe!f Megemlékezését az Új Szóba október 26-ig az alábbi elérhetőségeink egyikén adhatja fel személyesen vagy telefonon: silvia.kis@ujszo.com, tel.: 0918/865 748 DUNASZERDAHELY Új Szó/Vasárnap liirdetőiroda, Komensky utca 5872/11., livia.mihalovic@duelpress.sk, tel.: 031/551 13 24 NAGYMEGYER Panta Rliei könyvesbolt. Fürdő utca 2. NAGYKAPOS Magyar Közösségi Ház, Csepely utca 64., tel.: 056/638 23 86
