Új Szó, 2020. október (73. évfolyam, 227-253. szám)

2020-10-21 / 244. szám

www.ujszo.com I 2020. október 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Trump vagy Biden? A közösségi oldalakon múlhat, ki lesz az új amerikai elnök BRAUNSTEINER ÁRON K ét hét van még az ame­rikai elnökválasztásig, Joe Biden körülbelül 10 százalékkal vezet, és már javában tart a levélben történő szavazás, illetve az úgynevezett elő­zetes voksolás. Biden előnye akárbehozhatatlan­­nak is tűnhet, de ne felejtsük, hogy négy éve Hillary Clinton is vezetett, és két és fél millió szavazattal többet kapott Trumpnál országos szinten. A kulcsfontosságú államokban fog el­dőlni a választás november 3-án, és bár javarészt ezekben is Biden vezet, de kisebb előnnyel, és elképzelhető, hogy végül vereséget szenved. Két nagyobb téma tölti meg mos­tanság az amerikai sajtót, amelyek Trump javára billenthetik az ered­ményt. A járvány miatti gazdasági támogatási csomag, továbbá Biden fiának, Hunter Bidennek az ügye. A demokraták már májusban előálltak egy 2200 milliárd dolláros mentő­csomaggal, amit a republikánusok által vezérelt szenátus szavazásra sem méltatott. Trump a választás utánra akarta halasztani a támogatá­sokról való döntést, aztán rájött, hogy mégse ez a nyerő stratégia, és előállt egy 1800 milliárd dolláros csomag­gal, amit támogatásra felajánlott a demokratáknak. Mivel a Fehér Ház és a demokraták tervei is hasonló összegeket tartalmaznak és sok do­logban egyeznek, már több demok­rata képviselő is kritizálta Nancy Pelosit, amiért nem fogadja el Trump ajánlatát. Hiszen mostanra több mil­lióan estek el a márciusban elfoga­dott csomag segélyeitől, és bármi­lyen új támogatás visszatartása vesz­teségeket jelenthet a demokratáknak. A Gallup intézet felmérése szerint csupán 10 százalék körül mozog a kongresszusban való bizalom a 2008-as válság óta, éppen azért, mert az emberek úgy érzik, hogy nem tud felmutatni eredményt olyan ügyek­ben, amelyek az átlagembert érintik. Ez a tehetetlenség, a „gridlock” az egyik oka az elitellenes érzelmeknek, melynek köszönhetően Trump 2016- ban nyert. A másik ügy a New York Post ok­tóber 14-én megjelent cikke, amely Hunter Biden e-mailjeit hozta nyil­vánosságra, továbbá olyan személyes fotóit, amelyekből világos, hogy drogozik. Ezt egyébként Hunter Bi­den nyilvánosan beismerte, a cikkben pedig kevés új információ van, hi­szen évek óta Trump egyik kedvenc témája. A történet közismert: Hunter Biden érte el, hogy eltávolítsák az ukrán főügyészt, aki az ukrán ener­getikai cég, a Burisma lehetséges korrupciós ügyeit vizsgálta (a cégben Biden fiának is érdekeltsége volt). Csakhogy az ukrán főügyész eltávo­lítását saját korrupciós ügyei miatt az Európai Unió már jóval azelőtt pró­bálta elérni, hogy Hunter Biden fel­bukkant volna Ukrajnában. A New York Post közölt egy e-mailt is, melyben Vadim Pozsarszkij, a Bu­risma igazgatótanácsnak egyik ta­nácsadója megköszönte Hunter Bi­dennek, hogy bemutatta őt az apjá­nak, ez lenne a bizonyíték, hogy Joe Biden is érintett. Maga a cikk valószínűleg kis hatással lett volna a közvéleményre, hiszen ennél komo­lyabb bizonyítékok és korrupciós vádak vannak Trump és családja el­len. Nagyobb hatása lehet annak, hogy a Twitter és a Facebook egy idő után letiltotta a cikk megosztását. A 2016-os választási kampány­­események, valamint most, a koro­navírus miatt egyre nagyobb a nyo­más a közösségi oldalakra, hogy akadályozzák meg az álhírek és ha­mis információk terjedését. De ami­kor gyenge vádakból így lesz titkos tartalom, az sokkal több embert ké­pes meggyőzni bármiről, mintha csak a saját lábán állna a cikk. Hajó lesz a Fehér Ház és a re­publikánusok médiakampánya, e két történet még megfordíthatja a felmérésekből most kiolvasható eredményt. (Cartoon ize r) Gondolatok a vírus laposán HUNŐÍK PÉTER M egnéztem az Amerikai Űrkutatási Ügynökség kisfilmjét a Mars-jármű megépítéséről és felhasználásáról. Első reak­cióm a csodálattal vegyes borzongás volt. Próbáltam na­gyon odafigyelni, mégis sokszor elvesztem a részletekben. Az egyszerűbb információkat még megjegyeztem valahogy (pl. hogyan kell a Mars-jármű sebességét 20 000 km/óráról úgy lecsökkenteni 2000 km/órára, hogy közben ne égjen el), de a bonyolult számítások és a mikro­szkopikus pontosságú tervrajzok tanulmányozása közben szédülni kez­dem. Tulajdonképpen büszke is lehettem volna arra, hogy lám, mi min­denre képes az én fajom, a homo sapiens, aztán kételkedni kezdtem abban, hogy ezek a fiatal kutatók valóban az én fajomhoz tartoznak. Nem vala­milyen magasabb rendű lények? Ám a fő problémám a film vége felé kez­dődött, amikor az egyik fiatal tudós bemutatta, hogyan fognak kinézni azok a, Jiázak”, melyekben utódaink élnek majd a vörös bolygón. Mert­hogy a cél természetesen (?) az, hogy belakjuk a Marsot, ha már a Földet teljesen kifosztottuk, és emellett különféle fontos kémiai elemeket és ás­ványokat bányásszunk magunknak. Olyanokat, melyek valaha a Földön is voltak, csakhogy már elhasználtuk a készleteket. És akkor eszembe jutott a Covid-járvány. De nem a vírusos, hanem egy másik változat, melyben az ember játssza a főszerepet. Ebben a verzióban mi vagyunk a paraziták. Lepusztítjuk a Földet (a gaz­daállatot), kiszívunk belőle minden nedvet, tönkretesszük a csodálatos szerkezetét, aztán megyünk tovább. Kíméletlenül menetelünk, kutatunk egy másik gazdaállat után. Ennél a pontnál ismét megálltam. Felidéztem azoknak a nagyon okos, fiatal tudósoknak az arcát, akik a filmben magya­rázták a bonyolult és tűpontos számításokat. Csodáltam zseniális ötletei­ket, mérhetetlen kreativitásukat, és akkor eszembe jutott, hogy ennek a kutatásnak a sorsa nem is tőlük függ. Az egészet az egyik pillanatról a má­sikra leállíthatja valaki. Valaki, akinek halvány dunsztja sincs erről a munkáról, semmit sem ért belőle, csak arra figyel, hogy a Mars meghódí­tása hoz-e elegendő hasznot és dicsőséget neki! Kérem, ne dőljenek be a mesének, hogy „mindezt az országom, meg né­pem, esetleg az egész emberiség érdekében teszem, blabla”. Ezek a fickók, gondolok itt a politikai elitek legfelső csúcsán terpeszkedőkre, többnyire gátlástalan és műveletlen pojácák, mohó egoisták, akiket a saját megdi­csőülésükön és a folyamatos vagyonszerzésen kívül más nem érdekel. Nem mondok neveket, de gondolják csak végig a V4-es országok politikai elitjének tagjait, az EU néhány vezetőjét, vagy Észak- és Dél-Amerika egyes vezetőit. Az ázsiai nagyhatalmat azért nem említem, mert náluk nem demokratikus választással alakul ki a vezető elit. De a többi országban többé-kevésbé demokratikus választások döntik el, ki kerül fölülre, vagyis ki lesz az, aki eldönti, hogy folytatódik-e a Föld pusztítása, milyen irányt vesz fel az űrkutatás, lesz-e elég pénz a rák (vagy a Covid-19, ÁIDS stb.) kutatására, az ivóvízhiány és a szegénység problémájának megoldására. Ezek a gondok mind szorosan kapcsolódnak az emberiség és a Föld to­vábbi sorsának alakulásához. Nagyon sok figyelmeztetést kaptunk már, hogy öt perccel vagyunk tizenkettő előtt! És az emberiség eme nagyon ve­szélyes időszakában bunkók mondják meg, hogy merre és meddig. Nem a demokrácia ellen szólok, sőt éppen a liberális demokrácia érdekében be­szélek. Véleményem szerint ugyanis a demokrácia a homo sapiens egyik legfontosabb kincse. Ám több mint kétezer éve „használjuk”, és némi re­formra szorul. A tudósok rendkívül sokat tanulnak, míg eljutnak a csúcsra. A politikuso­kat viszont sokszor ismeretlenül is megválasztják. Az ígérgetéseik, a nagy szájuk, vagy a sok pénzük miatt. A polgárok sokszor tényleg nem tudják, kicsoda-micsoda az illető. A buszsofőrök, a rendőrök, a tűzoltók is csak bizonyos tesztek után kezdhetik meg tanulmányaikat vagy állhatnak munkába. Meggyőződésem, hogy a mai, bonyolult világ vezetőinek kivá­lasztásához több kell, mint demokratikusan szerzett szavazatok. Bizonyos funkciók (elnök, kormányfő) betöltése előtt a politikusnak át kellene esnie egy hasonló tesztvizsgálaton. Ha a tűzoltók számára sikerült kidolgozni egy megbízható tesztbatériát, akkor miért ne lehetne hasonlót csinálni a legfőbb politikai elit számára is? És csakis olyan személy „vezethessen”, aki átment a szűrőn! Az európaiak 77%-a a jogállamisághoz kötné az uniós pénzeket Magyarország lakosságának 72 százaléka is azt mondja, hogy a jogállamiság betartásához kell kötni az uniós támogatások kifizetését. Szlovákia lakosságának szintén 72 százaléka vélekedik így. Az európaiak többsége szerint a népegészségügy a legfontosabb terü­let, azt a gazdasági talpra állás és az éghajlatváltozás követi. Az október elején az Európai Parlament megren­delésére végzett felmérés szerint tíz­ből nyolc uniós válaszadó (77 száza­lék) támogatja, hogy a tagállamok­nak adott uniós kifizetések feltétele a jogállamiság és a demokratikus elvek betartása legyen. 26 tagállamban 70 százalék fölötti az érték, csak Cseh­országban alacsonyabb (59 száza­lék). A magyar lakosság 72 százaléka inkább (36 százalék) vagy teljesen (36 százalék) egyetért vele. Az egészségügy az első Az európaiak abszolút többsége továbbra is nagyobb uniós költség­­vetést akar a járvány elleni fellépés­hez, 54 százalék gondolja, hogy az uniónak nagyobb források fölött kel­lene rendelkeznie, hogy legyőzhesse a koronavírust. 20 tagállamban a vá­laszadók többsége, 14-ben pedig az abszolút többsége ért ezzel egyet. Szlovákiában a válaszadók 42, Ma­gyarországon a 44 százaléka növelné az uniós büdzsét. A válaszadók több mint fele (54 százaléka) szerint a megnövelt uniós költségvetést első­sorban népegészségügyi célokra kel­lene fordítani, ezt a gazdaság helyre­­állítása és új lehetőségek teremtése a vállalkozások számára (42 százalék), az éghajlatváltozás elleni fellépés és a környezetvédelem (37 százalék), majd a foglalkoztatás és a szociális ügyek (35 százalék) követik. Á megnövelt uniós forrásokat a magyar válaszadók legnagyobb ré­sze (57 százaléka) szintén nép­­egészségügyre fordítaná, ezzel szemben Szlovákiában a foglalkoz­tatás és a szociális támogatások ke­rültek az élre. Romié anyagi helyzet Az európaiak nagy többségét a jár­vány miatt aggasztja, hogyan fog ala­kulni saját anyagi helyzete. A válasz­adók 39 százaléka arról számolt be, hogy a koronavírus-járvány már ha­tással van jövedelmének alakulására, Szlovákiában viszont 47 százalék­nyian mondták ezt (Magyarországon 48%). Az európaiak további 27, a szlovák állampolgároknak szintén 27, a magyaroknak pedig a 26 százaléka még nem érintett, de számít a járvány pénzügyi hatására. Szlovákiában a válaszadók 20 százaléka mondta, hogy a járvány nem lesz hatással az anyagi helyzetére, ez az arány az egész EU-ban is csak 27 százalék. A válaszadók kétharmada (66 szá­zaléka) egyetért azzal, hogy az unió­nak szélesebb hatásköröket kellene adni a járvány és hasonló válságok kezelésére. Ezzel csak a válaszadók 25 százaléka nem ért egyet. Az adat egybecseng a korábbi eredmények­kel. Magyarországon a júniusi arány­hoz képest négy százalékpontos ja­vulással a válaszadók 61 százaléka adna további hatáskört az uniónak, ellenben nálunk csak 55 százalék. A felmérés során a 27 uniós tagor­szág összesen 24 812 polgárát kér­dezték. (úsz, europarl.eu)

Next

/
Thumbnails
Contents